Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-05 / 129. szám, kedd
12 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 5. www.ujszo.com • Az eddiginél alacsonyabb emelkedéssel számolnak Hústermelői kilátások ISMERTETŐ Fontos, hogy az állatok a születés után minél hamarabb kolosztrumhoz jussanak A malacoknak száraz meleg kell (Archív felvétel) Meghatározó gazdasági szervezetek becslése szerint a világ hústermelése 2011-ben 287 millió tonna volt, amelynek alapján az egy főre jutó húsfogyasztás évi 33 kilogramm körül alakult. Az egyes húsfajták közül a legmagasabb részarányt a sertéshús érte el, 109 millió tonnás termeléssel az összmeny- nyiség 38 %-át tette ki, a második helyen a baromfihús áll, 100 millió tonnás teljesítménye 35 %-os részesedést jelent. Marhahúsból tavaly 65 millió tonnát állítottak elő, ennek részesedése 23 %-ot tesz ki, a juhhúsból kitermelt 13 millió tonna az össz- mennyiség 5 %-át jelenti. A világ hústermelését az elmúlt években alapvetően a takarmánypiacok keresleti-kínálati viszonyainak kiegyensúlyozatlansága határozta meg, amelynek következtében a piacokat jelentős ármozgások jellemzik. Az előrejelzések szerint a hústermelés 2020-ra az eddiginél várhatóan alacsonyabb szintű, vagyis az eddigi 2,1 százalékos évi növekedési szint helyett csupán 1,8 százalékos emelkedéssel számolhat, és ennek alapján érheti el a jelzett 339 millió tonnás összteljesítményt. Ennek oka a takarmányköltségek alakulásával, vagyis jelentős mértékű növekedésével magyarázható. Szakértők szerint a magas takarmányárak az elkövetkező évtizedben is meghatározók lesznek az ágazat fejlődésére. Emiatt a termelők újabb technológiai fejlesztésekre kényszerülnek a hatékonyság növelése és a bemeneti költségek csökkentése érdekében. A húsfogyasztás növekedésére kedvezőtlenül hat, hogy a következő időszakban is várhatóan magas szinten maradnak a húsárak, ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy a világ népességének növekedése is lelassulhat. 2011- ben a húsfélék árai rekordszintet értek el, s az előrejelzések szerint ez a trend 2020-ig érvényesülni fog. Ezzel párhuzamosan a gazdaságossági problémák miatt jelenleg az egész világon csökken az állatállományok létszáma. A magas takarmányárak miatt a termelési költségek is magas szinten maradnak. A termelőknek az unión belül ráadásul meg kell felelniük a szigorodó állatjóléti, környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak, ami miatt a költséghatékonyságuk további csökkenésével kell számolniuk. (agr-unió) A sertéstartók jól tudják, hogy a kocának már az ellés előtt nyugodt helyet kell biztosítani, hogy a fi- alás idejére ne érezze magát teljesen idegen környezetben, szokja meg a helyet. Ilyenkor az állatot a fiaztató istállóba viszik, hogy szokja meg a helyet és a kutricát. Ismeretes, hogy a sertés 114-116 napig vemhes. Ez után az időszak után általában könnyen ellik, de a folyamatnál ott kell lennie a gazdának is. TÁJÉKOZTATÓ Az előkészítő szakaszban a koca nyugtalan, sokat vizel, kapar, fészket akar készíteni. A fialás előtt 3-4-10 órával megjelenik a tej. Az ilyenkor adagolt prosztaglandin hormon oldja a sárgatestet és megindul az ellés. A második szakaszban átjárhatóvá válik a lágy és csontos szülőút. Megkezdődnek a szülőfájások, erősödnek, megjelenik az első malac a hüvelynyílásban, és 5-10 percenként követik egymást. A szülőútban lévő malac meg is fulladhat (vagy burokban születik). Ha vérzik, a köldökzsinór elkötése fontos. Előfordulhat, hogy mesterséges légzést kell adni a malacnak (harmonikáztatás). Ezután szalmával szárazra dörzsöljük, majd infralámpa alá helyezzük őket. Fontos, hogy a malac minél hamarabb kolosztrumhoz jusson. Komplett ellenanyagokat, nagy fehérjemolekulákat (saját fehérje) tartalmaz 2 napig. Ezért a malacot az első két napban annyiszor kell engedni szopni ahányszor csak akar. Az utószakaszban nincs már fájás, megnyugszik az állat, a magzatburok is távozik. A problémamentes ellés 2-6 órán át tart. A fialás után a malacoknak száraz, meleg kell, amit infralámpával, villamos vagy gázemyővel, búvóládával biztosíthatunk. Az állományt dajkásítani az első 3 napban iehet, elsősorban az alom kiegyenlítése miatt. A malac az anyaméhben is kap immunanyagot, de a föccstejet neki is meg kell kapnia, mivel csak 6 hetes kortól képes önmagának előállítani. A malac gyomrában nincs sav, helyette az 1-2 pH-t baktériumok állítják elő. Az intenzív növekedésű fajták malacai vashiánnyal születnek, ezt pótolni kell (izomba adott injekcióval, vagy nyelvre kenhető pasztával). A fiaztató istállóban 21 napig kell tartani, ez alatt az idő alatt csak tejjel tápláljuk. A herélés 4 hetes kora előtt ajánlott, később csak érzéstelenítővel végezzük. A farok elcsípése nem ajánlott, de ha mégis, akkor azt a heré- léssel egy időben kell elvégezni. Ha a fogak sértik a koca csecsét vagy annak környékét, le kell őket csípni. Törzskocák esetén ne feledkezzünk meg a malacok jelöléséről sem. Az állatok az első 3 hétben csak kocatejet kapnak, a 2-3. héttől már ivóvizet is. A 4-5. héttől présstarter táppal etetjük őket, ami magas fehérje- tartalmú, könnyen emészthető abrak hozzá tejport vagy szó- jalisztet adunk. Az állatokat az 5-6 hetes kor között fokozatosan szoktatjuk az I-es malactápra, amit 8-9 hetes korig adunk az állatoknak 11-12 hetes korban a Il-es malactápot kapják, 12 hetes kor után a malacokat hízótáppal etetjük. A választás törést okoz az anyának és a malacnak is, ezért csak fokozatosan lehet végrehajtani. A malacoknak át kell állni a tejtáplálásról a szilárd táplálékra, ez a bélflórában is változást okoz. A koca méhinvolucióját kell elősegíteni, és meg kell szüntetni a tejtermelést. A malacok kocától való elválasztása 4 hetes korban esedékes, ezzel együtt jár a takarmányváltoztatás. Az anyai hatás megszűnésével (stresszmentesség az anya mellett) együtt jár a helyváltozás, emellett az állatoknak meg kell szokniuk a rácspadozatot is. A malac szempontjából a fokozatosság elvét kell betartani, (agrámapl) (Illusztrációs felvétel) Az istálló levegője, a takarmány, az alom, a bélsár, a fejő személye, az állat szőrzete, a legyek, a fejőedény, illetve a fejőgép, mind fertőzési forrást jelentenek Fejes után a tőgybimbókban visszamaradó tej könnyen fertőződhet ISMERTETŐ A tej ideális táptalaj a mikroorganizmusok számára. A benne elszaporodó csírák egy része káros, mert a tej és a tejtermékek romlását okozhatja. Más része hasznos, mert megfelelő körülmények között biztosítja az egyes tejtermékek ízét és jellegét. A tej télen feltehetően szeny- nyezettebb káros mikroorganizmusokkal, de mivel ennek a mikroflórának - mint a tejsav- baktériumok jelentékeny részének is - nagyobb az optimális fejlődési hőmérséklete, és mivel 20°C alatt rosszul fejlődnek,- ezek a mikroorganizmusok kevésbé érvényesülnek. Nyáron a tej mikroflórája nagyobbrészt gyorsan fejlődő tejsavbaktériu- mokból áll. Ezzel magyarázható, hogy gyorsabban savanyo- dik, ha a fejés után nem hűtik le. A tej mikroflójárának legnagyobb része az edényekről jut a tejbe. Ha az edényeket és az eszközöket gondosan tisztítjuk, a mikrobák számára hasznosítható anyagok legnagyobb részét eltávolítjuk. Néha azonban a gondos mosás ellenére is visszamarad az edényekben egy kevés anyag, ami elegendő a baktériumok millióinak elszaporodásához. Ezért ezeket az edényeket a mosás után ki kell gőzölni, vagy csíraölő anyaggal kezelni, hogy lehetőleg minél több csírát elöljünk. Végül ki kell őket szárítani, mert száraz edényben a még életben maradt csírák sem tudnak szaporodni. A mikroflóra összetételét az állattartás körülményei is jelentősen befolyásolják. Istállóban való tartáskor az állatok szőrzete és a tőgyük is erősebben szennyeződik az ürülékkel. Ezért a tej is fokozottabb mértékben fertőződhet, főképpen bélbaktériumokkal. A legelőn való tartás ezzel szemben megkönnyíti az állatok bőrének és tőgyének kellő tisztántartását, így a tej mikroflórájának összetétele - mivel a káros baktériumok mennyisége erősen csökken - kedvezőbb lesz. Ilyenkor a tejben a mikrokokkuszok és a tejsavbaktériumok vannak túlsúlyban. A tejsavbaktériumok mennyisége az állatok zöldtakarmány fogyasztásától és az állat bőrének, valamint tőgyének a fűvel való érintkezésétől függ. A tej csíratartalma a tőgyben eléggé változó. Állatonként más és más, de még ugyanannak az állatnak különböző tőgynegyedeiből fejt tej baktériumtartalma és baktériumféleségei között is különbségek lehetnek. Az ún. aszeptikusán, vagyis fertőzésmentesen fejt tejben általában 10-5000 baktérium van milliliterenként. Ha azonban a tőgyszövet ellenálló képessége - pl. megbetegedés miatt - csökken, a tőgybe került baktériumok gyorsan elszaporodnak, és ilyenkor 1 milliliter szeptikusán nyert tejben több millió csíra is lehet. A fejés után a tőgybimbókban visszamaradó tej a bimbónyílásból is könnyen fertőződhet baktériumokkal. A csírák itt jobban el tudnak szaporodni, ezért az első tejsugaraknak nagyobb a csíratartalmuk. Emiatt ajánlatos az első sugarakat külön fejni. A tőgyben levő csíraszámot kívánatos minél jobban lecsökkenteni, ezért védekezni kell a tőgygyulladás ellen. A tőgygyulladásos tehenek tejében sok masztitisz kórokozó és leukocita található. A tőgyet teljesen ki kell fejni, védeni kell a meghűléstől, zúzódástól, stb. Az állatokat és főként a tőgyet tisztán kell tartani. A tej leginkább a tőgyön kívül fertőződik. Az istálló levegője, a takarmány, az alom, a bélsár, a fejő személy, az állat szőrzete, a legyek, a fejőedény, illetve a fejőgép és a tejjel érintkezésbe jutó edények mind fertőzési forrást jelentenek. A mikroorganizmusok száma az istálló levegőjében rendszerint egyenes arányban van a levegő szennyezettségével, illetve portartalmával. Minden művelet, amely fejés alatt az istálló levegőjét felkavarja, és így portartalmát növeli - különösen kézi fejés esetén - a tej csíraszámát is emeli. Fejőállásban, illetve gépi fejéskor a levegő csak nagyon kis mértékben fertőzi a tejet. A takarmány hatása a tej mikroflórájára részben közvetlen, részben közvetett. Tiszta körülmények között a takarmány mikroflórája és a tej mikrobái között nem nagy az összefüggés. Sokkal gyakoribb azonban a közvetett hatás bélsár útján. A takarmányon levő mikrobák legnagyobb része az oltógyomorban és a vékonybélben elpusztul, a baktériumspórák azonban általában életben maradnak. Pl. a szüázsban rendszerint nagy számban jelenlevő vajsavbaktériumok a bélrendszerben nem pusztulnak el, hanem a tehenek bélsarába jutnak, és így közvetve fertőzhetik a tejet. Különösen veszélyesek a hasmenést okozó takarmányok, mert ilyenkor a tej fertőződése sokkal gyakoribb. Tapasztalatok szerint az alom általában erősebben fertőzi a tejet, mint a takarmányok. A legyek minden élelmiszer veszedelmes ellenségei. A bom- ló, rothadó anyagokról, trágyáról, ürülékről a legkülönbözőbb csírák kerülhetnek a legyekre, és ezek egy része kórokozó is lehet. A tejbe jutott legyek a tejet erősen fertőzik. Bakteriológiai szempontból már nem sokat segít az, ha a legyet a tejből kiszűrjük, mert a légyről a tejbe jutott több százezer vagy több millió mikrobát a szűrő nem tartja vissza, (lsz) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1
