Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-05 / 129. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 5. Vélemény És háttér 7 Míg a kommunizmusban óriási dolognak számított a diploma megszerzése, ma nem jelent sokat Millió mesterember országa? Hónapokkal a Fico-kor- mány hivatalba lépésé után is csak homályosan körvonalazódik, milyen lépésekkel próbálja meg helyrehozni a költségvetést az új garnitúra. Más területeken, melyek az ország hosszú távú jövőjét jelzik, viszont nincs hiány ötletekből. TOKÁR GÉZA Különösen aktív Dušan Čap- lovič és az oktatási tárca, tervezett intézkedéseik célpontjába pedig a gimnáziumok, a nem műszaki szakembereket képző főiskolák, egyetemek és a magániskolák kerültek. Méghozzá alaptalanul. A szlovák oktatás leggyakrabban hangoztatott kritikája (azon túl, hogy eleve rossz úgy, ahogy van) a piachoz és a valós igényekhez való alkalmazkodás hiánya. Čaploviči értelmezésben arról van szó, hogy a tanintézmények fölöslegesen és a tehetséges gyermekeket elszívva nevelik ki tulajdonképpen mihaszna gimnazisták, bölcsészek, közgazdászok tucatjait, akik aztán nem tudnak mit kezdeni a végzettségükkel. Valójában a társadalomban élő kép a csak gimnáziumot, esetleg „haszontalan” főiskolát végzett fiatalokról legalább ennyire el van maradva a korszellemtől. Az utóbbi évtizedekben ugyan leértékelődött a gimnáziumi és főiskolai végzettség értéke, de nemcsak a társadalomban, hanem a munkaerőpiacon is. Míg a kommunizmus idején helyi szinten óriási dolognak számított, és az illető szellemi képességeit is bizonyította egy diploma megszerzése, mára ez nem jelent sokat. Sőt, azon szömyülködünk, hogy milyen alkalmatlan egyének szereznek egyetemi képesítést. Valóban gondot jelent ez? Aligha. A teijeszkedő multinacionális vállalatok ugyanis pontosan ezt a réteget szívják el, s míg például egy eladói feladatkör ötven éve semmilyen képesítést nem követelt meg, úgy illik, hogy a mai junior sales assistant managerek szerezzenek egy közgazdasági oklevelet, de legalábbis érettségi bizonyítványt. Méghozzá azért, mert az oktatási folyamat végére ezek az illetők elsajátítanak egy olyan minimális tudáskészletet, amire lehet építeni. Jól-rosszul beszélnek pár nyelvet, írtak már munkákat, összefoglalókat, nem ismeretlenek számukra az angol nyelvű szövegek. így lesz ideális alkalmazott egy multi ügyfélszolgálatának telefonközpontjában egy kulturális antropológia szakos egyetemista. Ezt a réteget akarná eltüntetni, legalábbis visszaszorítani Čap- lovič, ami komoly hiba, hiszen a Szlovákiába, jellemzően a főváros közelébe betelepülő cégek legalább annyira igénylik ezt a munkaerőt, mint a hagyományos értelemben vett szakmunkásokat. Sőt, a fiatalok munkanélküliségi statisztikái világosan mutatják, hogy az elhelyezkedéssel sokkal nagyobb gondjai vannak azoknak a kitanult szakembereknek, akiknek nincs középiskolai vagy egyetemi képzettségük. Caplovič ideális világával van még egy probléma: azok a szakközépiskolások, akik jól beszélnek idegen nyelveket és kiváló képesítésük van, kiváló karrier elé nézhetnek - Nyugaton, ahol nem a kormány, hanem maga a piac becsüli meg őket. Óvatosan vezess, mert ez az út rosszabb, mint a Híd és az MKP viszonya. (Peter Gossányi rajza) Az egykulcsos adót még fénykorában sem vezette be semmilyen igazán fejlett európai állam Túlélésre berendezkedve HORBULÁK ZSOLT Azok a megfogalmazások, melyek szerint a 23%-os társasági adó, illetve a 25%-os milliomosadó bevezetésével az egyenadónak vége, tévesek. Annak már az előző kormány véget vetett, amikor az áfát 20%-ra emelte. Ezzel a döntéssel az egykulcsos adót szüntetik meg. Ez egyike azoknak a lépéseknek, amelyekre számítani lehetett. Az adóemelés elkerülhetetlen, a kérdés legfeljebb csak az, milyen formában hajtsák végre. Az szintén várható, hogy az ellenzék egy része populizmust emleget, és inkább kiadáscsökkentésre, de még inkább a korrupció visszaszorítására fog felszólítani. Természetesen e mögött is van ráció, de ez most önmagában nem elég. Az állami kiadások lefaragása és a korrupcióellenes harc csak közép- és hosszútávon hoz bevé- teínövekedést, márpedig a pénzre most van szükség. Ha az állam takarékoskodni kezd, legelső lépésben a kiadások nőnek - intézményi összevonások, az elbocsájtot- tak lelépője stb. -, a megtakarítás csak ez után jönne. Az egyenadó megszüntetése azonban érdekes közgazdászvitát generál: valójában mennyire volt hatásos gazdaságélénkítő módszer? Pártolói az állami bevételek megugrásával érvelnek, ellenzői a jövedelmi olló szétnyílásával. A magyarországi példán éppen azt látjuk, hogy az egykulcsos jövedelemadó sem csodaszer. Nem lehet, hogy a megugró adóbevételek mögött csupán az akkor amúgy is vágtató szlovák gazdasági növekedés állt? Az egykulcsos adót még fénykorában sem vezette be semmilyen igazán fejlett európai állam, egyedül a keletiek. A pragmatikusok érvelése szerint adót fizetni rossz, de szükséges. Azt ugyanis egy pénzügy- vagy egy népjóléti minisztériumi alkalmazott is nagyon jól tudja, hogy a nyugdíjakat, ha esik, ha fúj, hó végén át kell utalni. Ha ez nem történne meg, rögtön pánik törne ki. Józanul nézve tehát nem önmagában az adóemelés ténye a gond, hanem az, lesznek-e más intézkedések is, vagy csak tűzoltásról van szó, lavírozni addig, ameddig lehet. Habár a közgazdaságtanban mindig is vitatott úgynevezett Laffer- görbe szerint van olyan pont, amikor a túladóztatás miatt csökkennek az adóbevételek, a gyakorlatban a vállalkozói környezet leginkább mégis a kiszámítható adórendszert kedveli. Most olyan időket élünk, hogy a terhek mindenhol emelkednek. Ha az adóemelés után átalakítások is történnek, a nadrágszíj összehúzásának lehet értelme. Ebben a pillanatban tehát még korai pálcát törni az új kormány gazdaságpolitikája felett, de az óra Fico számára is ketyeg. KOMMENTÁR Szlovák-magyar (v)iszony NAGYANDRÁS A magyarországi diplomácia és a magyar politikusok gyakran hangsúlyozzák, hogy a magyar-szlovák kapcsolatok nem a legfontosabbak Magyarország számára, hiszen Szlovákia csak egy a több szomszéd közül, melynek területén számottevő magyarság él. Mégis minden egyes alkalommal kiemelt figyelmet szentel mindenki a szlovák-magyar politikai találkozóknak. A választások után többen előre jelezték, hogy érdekes konstelláció állhat elő, hiszen két olyan politikus (Orbán és Fico) találkozik, akik közül egyiktől sem áll távol a keménykedés. Orbán mögött a kétharmados, Fico mögött a több mint 50 százalékos, egyszínű parlamenti többség. A múlt heti Mar- tonyi-Lajčák találkozó, és a korábbi Orbán-Fico megbeszélés alapján furcsakövetkeztetéseketvonhatunkle. A szlovák-magyar kapcsolatok igazán sohasem voltak jók, a két nemzet politikusai, diplomatái sohasem akarták, vagy nem is tudták megérteni és elfogadni a másik oldal érvelését nagyon sok témában. Valahogy már a premisszáknál gond van. Az aktuálpolitikai, kisebbségi témáktól elvonatkoztatva talán két ügy képezi hosszú ideje folyamatosan vita tárgyát, s bár ezek megbeszélésekor komolyan félre lehetne tenni a nemzeti kérdést, s nyugodtan meg lehetne bennük egyezni, nem képesek rá. Sem Bős-Nagymaros kérdésében, melyről már közel húsz éve vitatkozik a két ország, sem a tokaji borvidék kérdésében nem képesek olyan egyezségre jutni, mely mindkét félnek hosszú távon, vagy legalább az aktuális kormányon túlmenő időszakra elfogadható volna. Ha üyen, szinte pusztán technikai jellegű kérdésekben sem tudnak dűlőre jutni, nehéz elképzelni, hogyan lehet megegyezni mondjuk egy kettős állampolgárság szintű kérdésben. A múlt heti Martonyi-Lajčák találkozót is ezt mutatta. Mivel mindkét oldalon jó mélyen beásták magukat a lövészárkok mögé, s egyelőre csak újabb úgynevezett szakértőket küldenek a vegyes bizottságokba, mindenki nyugodt lehet, hogy ebben a témában sem lesz elmozdulás egy darabig. Némi segítséget jelentene, ha a magyar kormány mondjuk felvenné a kapcsolatot a Híddal, s így a szlovákiai magyarok parlamenti képviseletén keresztül is lenne némi rálátása a szlovák eseményekre, de egyelőre esze ágában sincs ilyen lépést kezdeményezni. így marad a hazai és Kárpát-medencei mé- diapufogtatás. Ahhoz viszont a jelenlegi magyar kormánynak nincs meg a szükséges nemzetközi támogatottsága, hogy eseüeg a kettős állampolgárság ügyében mondjuk nemzetközi színtéren nekimenjen Ficóéknak. A szlovák kormány is elég magabiztosnak érzi magát, hiszen nem fenyegeti semmilyen politikai veszély, a kisebbségek ügyében egyelőre nem készül egyetlen nemzetközi szervezet sem megróni. A mosolydiplomácián kívül ezért az egyik oldaltól sem várhatunk szinte semmit, legfeljebb valamilyen külső esemény lehet, mely egymáshoz közelebb tolja, vagy egymásnak ugrasztja a két ország vezetőit. Addig maradnak a péntekihez hasonló találkozók, amelyeken mindkét fél tisztában van azzal, hogy rengeteg mindenről kellene beszélni, de egyik félnek sincs kedve előjönni bármivel, mert tudják, hogy egyelőre képtelenek megegyezni. FIGYELŐ Szerkesztőség volt a célpont Egy dán bíróság tegnap bűnösnek talált négy férfit, akik a Jyllands-Posten című dán újság ellen tervezett támadásban minél több embert meg akartak ölni, megtorlásul azért, mert a lap 2005-ben karikatúrákat közölt Mohamed prófétáról. A három svéd és egy tunéziai állampolgárságú férfi ártatlannak vallotta magát az ellenük emelt vádakban, bár egyikük elismerte az illegális fegyvertartást. A négy férfit, akiket egy közös dán-svéd rendőri akcióban tartóztat- takle 2010 végén, mindössze néhány órával a tervezett támadás előtt, a fő vádpontban, terrorizmusban találták bűnösnek - közölték törvény- széki illetékesek. Katrine Eriksen bíró azt mondta a tárgyaláson, hogy a tervezett támadás célpontjai a Jyllands-Posten irodái voltak, és a négy férfi lövöldözve, a lehető legtöbb embert akarta megölni. A négy vádlott: Mounir Ben Mohamed Dhahri, tunéziai állampolgár, Munir Awad, libanoni születésű svéd állampolgár, Omar Abdalla Aboelazm, egy Svédországban, svéd anyától és egyiptomi apától született svéd állampolgár és Sahbi Ben Mohamed Zalouti, tunéziai származású svéd állampolgár. Az ítéletet még nem hirdették ki. (MTI)
