Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-05 / 129. szám, kedd
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 5. www.ujszo.com RÖVIDEN Till Attila filmje díjat nyert Varsó. Till Attila Csicska című filmje nyerte el az 52. Krakkói Filmfesztivál legjobb rövid játékfilmjének járó Ezüst Sárkány-díjat. A nemzetközi rövidfilmek versenye zsűrijének indoklása szerint a magyar rendező azzal érdemelte ki a díjat, hogy „volt bátorsága egy olyan kegyetlen helyzet moziban történő bemutatásához, amelyet filmszínházban ritkán szoktak vetíteni”. Till rövidfilmje egy nyomorban élő magyar tanyasi család mindennapjait mutatja be: a családapa nagyon szigorúan bánik feleségével, gyerekeivel, és rabszolgát tart. Az alkotás márciusban már díjat nyert a finnországi Tampere nemzetközi filmfesztiválján. (MTI) Suggs, a Madness frontembere (Képarchívum) A Madness rendhagyóan ünnepelte a királynőt „Őrület” a palota tetején MTl-HÍR A revizor, a Komáromi Jókai Színház 59. évadjának utolsó bemutatója Hogy is van ez, monsieur Gogol? Pillanatkép az előadásból (Kiss Gábor felvétele) London. Évek óta nem látott méretű szuperkoncertet rendeztek tegnap a brit uralkodó gyémántjubileuma alkalmából a Buckingham-palota előtti téren. A több mint kétórás rendezvényen fellépett mások mellett Paul McCartney, Elton John, Tom Jones, Stevie Wonder, Robbie Williams, Cliff Richard, Annie Lennox és Kylie Minogue. A tíz évvel ezelőtti aranyjubileum alkalmából megrendezett megakoncert máig emlékezetes mozzanata volt, amikor Brian May, a Queen zenekar volt gitárosa a palota tetején játszotta el a brit nemzeti himnuszt. Ezúttal az 1980-as évek egyik meghatározó, stílusteremtő brit ska-pop zenekara, a tavaly európai turnét abszolváló Madness játszott a Buckingham-palota tetején az alant összegyűlt királyi családnak és a hozzájuk csatlakozó 12 ezer szerencsésnek, akik jegyhez jutottak a több mint egymillió igénylő közül. A koncert élő közvetítését óvatos becslések szerint is egymilliárd tévénéző kísérte figyelemmel világszerte. A realizmus fogalmának pontos értelmezése nem egyszerű feladat, hiszen többféle megközelítése is van. Egyszerre tekinthető ábrázolási módnak és korstílusnak is. Ha ábrázolási módként fogjuk fel, nem kötődik egyetlen történelmi korhoz sem. KISS PÉNTEK JÓZSEF Némi túlzással realistának tekinthető akár egy valósághű vadászjelenet ábrázolására törekvő, több ezer éves barlangrajz is. Ha tovább tágítjuk a kört, rá kell jönnünk, hogy minden művészeti megnyilatkozás, ág és korszak valamennyi alkotása a valóság újrafogalmazására törekszik. Csak a forma változik. A valóságábrázolás eszköztára alakul, mert követni igyekszik a kor szellemiségét, közgondolkodását. Azét a korét, amelyben az adott műalkotás születik. Mivel a színház a legösszetettebb művészet; tartalmazza az összes többi művészeti ág, a képzőművészet, mozgás, zene, a művészi beszéd elemeit is, ezért esetünkben egy-egy korstílus vagy irányzat nyomon követése még bonyolultabb feladat. Egyszerűen azért, mert a színház eleve eklektikus műfaj. Egyébként sem lehetséges egy-egy korstílust, vagy művészeti irányzatot napra pontosan kimetszeni az időből. Mindig vannak egybecsúszások és átfedések. Az angol realizmus kialakulása idején a társadalom már rég túl volt a polgári forradalom utáni időszak okozta csalódásokon. Nem csoda hát, ha Dickens vagy a Bronté nővérek realizmusa gyakran nyúl vissza romantikus elemekhez. Egész más a helyzet az orosz irodalmi realizmussal, amely Puskin és Lermontov romantikus műveiben már jelen van. Az orosz irodalom jellegzetes figurája, a felesleges ember típusa, amellyel a most bemutatott produkcióban is talákozunk, Puskinnál jelenik meg először, A cigányok című elbeszélésben, majd pedig a költő leghíresebb művében, az Anyeginben teljesedik ki, ahol maga a címszereplő is egy felesleges ember, aki csapódik ide-oda, céltalanul a világban. Ez a karakter a realista irodalomban szinte elhagy- hatatlan figura. A másik jellegzetesség a csi- novnyik, a szolgalelkű kishiva- talnok. Meg-megjelenik ugyan Tolsztojnál, Dosztojevszkijnél és Csehovnál is, de leginkább Nyikolaj Vesziljevics Gogol műveiben találkozunk vele. A revizor műfaja a szerző meghatározása szerint komédia. Erősen jelen vannak benne a groteszk ábrázolás stílusjegyei. A színdarab felesleges embere, Ivan Hlesztakov egy Szentpétervárról kisvárosba vetődött anti-csinovnyik, aki egyáltalán nem megalkuvó és szolgalelkű, nem is hangya- szorgalommal megáldott nagyvárosi kishivatalnok, hanem egy léha szélhámos. A helység polgármestere, akinek igen sok vaj van a fején, hírét veszi, hogy egy pétervári revizor érkezik a városába, méghozzá inkognitóban. Azonnal felderítő útra indul. A szállodában ott találja a minden földi javakban, főleg pénz dolgában szűkölködő Hlesztako- vot. Azt hiszi róla, hogy ő az álruhás revizor. így indul a személycserére épülő komédia. Hlesztakovot Majorfalvi Bálint alakítja, aki a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után szerződött Komáromba, és már a harmadik évadot tölti a társulatnál. Számos alkalommal bizonyította színészi kvalitásait, a legkülönbözőbb karakterekben szerzett emlékezetes pillanatokat. Mostani játéka is hiteles és magával ragadó. Igényesebb karakterformáló instrukciók hiányában azonban gyakran meg kell maradnia a felszínes karikírozás szintjén, holott egészen biztos, hogy ennél összetettebb típus-, sőt, jellemábrázolásra is futja a tehetségéből. Játéka így is élvezetes perceket szerez a szórakozni és kicsit elgondolkodni hajlandó nagyérdemű számára. Fabó Tibor is erőssége a társulatnak. Minden bizonnyal jót tenne neki egy kis erőgyűjtésre használt pihenés. Egy kis idő, amely a feltöltődést szolgálná. Olyan egymásutánban játssza sorra a ráosztott, nagyban és sokban hasonló szerepeket, hogy az már szinte emberfeletti odafigyelést követel. Szkvoz- nyik-Dmuhanovszkij figurája is csak egy hajszálnyival másmilyen, mint... Sorolhatnám, de nem teszem, mert Fabó Tibor nem dorgálást, hanem dicséretet érdemel a már-már hősiesnek mondható színészi helytállásáért. Annát, a feleségét Szabó Szvrcsek Anita játssza, aki meglepően új színeket képes varázsolni a karakter megformálásához. Úgy bánik az apró rezdülésekkel, egy-egy félmozdulattal vagy hangfoszlánnyal, hogy csakis várakozással lehet figyelni rá a színpadon. Rendre be is váltja a várakozásokat. Ebben az előadásban akad néhány olyan helyzetkomikumra épülő elem, amelyet szívesen elfelejtenék. Például az a „geg”, amikor a búcsúzkodó Hlesztakov a polgármesterék lányával vált búcsúcsókot. Közben pedig annak anyja, a lány mögött álló Anna, melleit markolássza. Na, ez az, ami egyáltalán nem gogo- li, hanem elcsépelt és ordenáré. Szabó Szvrecsek Anita méltósággal „viseli el” ezt a színházi atrocitást is, ami által némiképp elfogadható tartást kölcsönöz az egész jelenetnek. Lányuk, a félhülye (vagy tán egészen az) Marja, akit Hlesztakov eljegyez, mindig zongorázik. Vagy zongorázni akar. Amíg hagyják. Az a helyzet, amelyet nem a szerző, hanem a rendező vagy a dramaturg ötlött ki, önmagában nem lenne elverni való. Kezelését tekintve azonban már nem ennyire egyértelmű. Különösen a nyitóképben jócskán túlexponált volta miatt. Tar Renáta hűen követte a rendezői instrukciókat: egy színtelen panelfigura kerekedett ki Mafia amúgy sem túl jól megírt figurájából. Milyen szívesen gondolok most vissza a Három nővérben nyújtott kiváló Irina-alakítására. Mokos Attila a társulat legerősebb színpadi jelenléttel bíró tagja, ebben az előadásban is minden pillanatban meggyőző mint Luka Hlopov tanintézeti felügyelő. Ó szerencsére, vagy talán inkább tudatosan elkerüli a felszínes szórakoztatás csapdáját. Még akkor is, amikor pi- tyókásan egy drapériába kapaszkodva egyensúlyoz hosszú perceken át. Kitűnő érzékkel bánik a színpadi idővel, ami önmagában sem kis feladat. Az előadásban színre lépők közül figyelemre méltó alakítást nyújtott Molnár Xénia, aki egy nőiesített szerepet, a közjó- létiintézmény-gondnok öregedő figuráját formálja meg. Bemáth Tamás, aki Ivan Spekin postamestert alakította, ismét bebizonyította, hogy nagyobb szerepek eljátszására is alkalmas színésszé érett, mint amilyeneket a színház vezetése és az általuk meghívott rendezők ráosztanak. Olasz István Hajdú Lászlóval osztozott Dobcsinszkij és Bobcsinsz- kij helyi földbirtokosok szinkronduettjén, amely ugyancsak nem túl eredeti ötlet. Mégis hozzájuk fűződik az előadás számomra legszellemesebb pillanata. Konkrétan az, amikor a polgármester társaságában meglátogatják a szegényes hotelszobájában tengődő Hlesztakovot. Az ajtó mögött várakozó Bobcsinszkij egyszer csak benyújtja a kezét és egy pillanatra az arca is megjelenik az ajtórésben, majd ismét eltűnik a becsukódó ajtó mögött. Ez egy olyan briliánsán finom és míves humorú pillanat, amilyenre érdemes lenne az egész előadás helyzetkomikumát építeni. Ez persze jóval nehezebb út, mint a farce eszköztárából előhalászni a helyzetkomikum jól ismert szellemességeit. Meg kell említeni Oszip szerepében az ötödéves egyetemi hallgató, Szabó Viktor játékát is. A főiskola elvégzése után várhatóan ő is a társulat tagja lesz. Hasznos lenne, mert eddigi alakításai alapján ígéretes tehetségnekbizonyul. Két epizódszerepben színpadra lépett Dráfi Mátyás, a színház nyugalmazott művésze és Tóth Tibor, a színház igazgatója is, valamint Németh István, Nagy László és egy ifjú felfedezett, a középiskolai tanulmányait épphogy befejező Csicsó Tamás is. Valamennyien színesítették a kellemesen szórako- zató, ám a benne rejlő lehetőségekhez képest kissé könnyűnek találtatott előadást. A rendező, Méhes László egyben a színház újonnan kinevezett főrendezője is. Rózsa István kitűnően működő, hangulatos díszletében és Horváth Kata tetszetős jelmezeiben egy mindvégig működő előadást hozott létre. A hangulatot Pálinkás Andrássy Zsuzsanna nagyszerű zenei közreműködése erősítette. Keszthelyi Kinga dramaturg a kiváló szöveggondozás mellett jobban a körmére nézhetett volna a biztos kezű, de olykor a kelleténél könnyedebb humorú rendezőnek. Akkor talán nemcsak vidám és szórakoztató, hanem maradandó értékeket hordozó előadás születhetett volna monsieur Gogol groteszk tolla nyomán, aki nem véletlenül használja műve mottójául a közmondást: Ne a tükröt átkozd, ha a képed ferde! A Duna Menti Tavasz szervezőbizottsága a Duna Menti Tavasz fesztivál idejére gyermek képzőművészeti versenyt hirdetett azzal a céllal, hogy a képzőművészeti adottságokkal rendelkező általános iskolás gyermekeket vizuális gondolkodásra ösztönözze, hogy azok a játék örömével tapasztalják meg az adott képzőművészeti műfajok kifejezésbeli tartományait. Olyan rajzokat, festményeket vártak, amelyeknek témája a Gyermekjátékok címhez kapcsolódik. Tegnap, a fesztivál nyitányaként a dunaszerdahelyi Csema- dok Házban kiállítás nyílt a beérkezett rajzokból. (Somogyi Tibor felvétele)
