Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-30 / 151. szám, szombat

20 Szalon ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 30. www.ujszo.com KOZEP-EUROPA-TUDAT, KOZEP-EUROPAI IDENTITÁS HÁROM NEZOPONTBOL Nyugat-Európához képest felzárkózóak vagyunk TOLCSVAI NAGY GÁBOR 1. Közép-Európa fogalmát különböző kulturális és politi­kai nézőpontból eltérően hatá­rozzák meg. Egyes vélekedések szerint Németország és Auszt­ria számít Közép-Európának. A magyar kultúra önmagát ha­gyományosan Közép-Európá- ban helyezi el. Úgy tűnik, sok igazság van Szűcs Jenő neveze­tes elméletében, amelyet Eu­rópa három történeti régiójáról fogalmazott meg. Közép-Euró- pa eszerint a középső régió, amely nagyjából a mai Német­ország, Ausztria és Olaszország keleti határvonalánál kezdő­dik, és a keleti, ortodox keresz­ténység és az iszlám nyugati határainál érvéget. Erre a poli­tikai és művelődési régióra jel­lemző a nyugati kereszténység, a nyugat-európai művelődési tájékozódás, a szláv nyelvek és a finnugor magyar. S éppen köztes földrajzi, geopolitikai helyzete miatt a nyugati és a keleti katonai nagyhatalmak játszmáinak terepe. A tudato­san is számon tartott történel­mi tapasztalati tér az első vi­lágháborúig vagy a Monarchiá­ig nyúlik vissza, további ki­emelten értelmezett történeti korszak a népvándorlás és a nemzeti öntudat kialakulásá­nak fő szakasza. Mindehhez hozzátartozik a nemzeti léthez kapcsolódó állandó állami lét alkalmi vagy tartós hiánya (vagy az állami lét torz megva­lósulása), amely a felvilágoso­dás óta csalódottsági tényező. 2. A magyar kultúra helye részben kedvező, részben ked­vezőtlen. Kedvező, mert a jó két évtizeddel ezelőtti helyzet­hez képest sokkal szabadabban alakulhat. Az alkotásnak ma kevesebb gátja van, mint ko­rábban, közvetlenül kapcso­lódhat a nemzetközi fejlemé­nyekhez, kezdeményezhet. Kedvezőtlen, mert a szabadsá­got nem tudja mindenki a he­lyén kezelni: a legkisebb közös türelmi többszörös ideológiai harcokban vész el, háttérbe szorul a méltányosság és a mi­nőség elve. Másrészt a határon túli magyar kisebbségek nyelvi és kulturális tekintetben to­vábbra is politikai küzdelemre kényszerülnek ma teljesnek te­kinthető szabadságuk elérése érdekében. Tolcsvai Nagy Gábor, a Ma­gyar Nyelv- és Irodalomtudo­mányi Intézet munkatársa 3. A Márai-féle polgári Euró- pa-képzet Nyugat-Európában is csak részben él (azzal sem fér össze teljesen a mai liberaliz­mus). A rólunk alkotott kép Közép-Európán túlról szemlél­ve nyilván igen vegyes, részben ismerethiány miatt (Közép-Eu- rópában sem közismert a nyu­gat-európai mindennapi élet gyakorlata és morálja). Az ér­telmiségi körökben nyitottság tapasztalható, főképp előre nézve, a teljesítmények várha­tóságában, emellett a különle­ges ismeretlenre való rácsodál- kozás. Tarthatják térségünket polgárinak a világ más tájaihoz képest, ám Nyugat-Európához képest felzárkózóak vagyunk. Negyvenöt évnyi barbarizmus nem léphető túl húsz év alatt. 4. Inkább lehetségesnek. A Habsburg-birodalom több év­század alatt létrehozott egyfaj­ta közép-európai identitást, amely persze nem „egységes”, mert az egyes etnikumok, nemzetek szét is különböztek. De a hasonló történelmi ta­pasztalati tér hasonló jövőbeli elvárásokat, azaz jövőépítési terveket is eredményez. 5. Erre lásd a harmadik kér­désre adott választ. 6. A multikulturalizmus köte­lező politikai ideológiaként bu­kásra van ítélve. A türelemre nevelés, az előítéletek felszá­molása nem történhet türelmet­lenül és előítéletekkel terhel­ten. Ugyanakkor határozottan törekedni kell minderre. A megnevezett célok akkor telje­sülhetnek, ha azokban egyetért a legtöbb kulturális csoport, például a konzervatív kereszté­nyek és az ateista liberálisok, a nemzeti és a világpolgár gon­dolkodásúak, elfogadják egy­mást. Elsőként mindig a tükör­be kell nézni. Az ismeretlentől való idegenkedés meghaladása a megismerés révén lehetséges, minden kultúra azonban be- foghatatlan egyetlen ember számára. A gondolkodjál globá­lisan, cselekedjél lokálisan elve itt is igeii hasznos lehet: a kö­zép-európai szomszédos kultú­rák nagyon keveset tudnak egymásról, alig vannak szótá­rak, történelemkönyvek. Tér­ségünkben ezen kell elsőként javítani. E folyamat enyhíthet­né a nemzetállami eredetű ag­resszív nacionalizmusok táma­dó kedvét, több ismeretet és na­gyobb elfogadást eredményez­ne. Az aszimmetrikus ellenfo­galmak meghaladására van szükség, de ezt csak részben le­het globálisan hirdetni, részben éppen a helyi tapasztalatok és elvárások rendszerében kell ke­zelni. Az iskola kiemelkedő sze­repet játszik. Másrészt a politi­kailag korrekt viselkedés ab­szurd helyzeteket eredményez­het: a nyugat-európai befogadó kultúrák (elvi) türelmére a világ más kultúráiban néha a teljes elutasítás a válasz, akár kivéte­lesen súlyos jogi ítéletekben is. 7. Türelemmel, méghozzá elsőként belső, személyes türe­lemmel. Számomra személye­sen magától értődik, hogy vi­szonylag jól ismerem Kassát, Kolozsvárt, Bécset, Pozsonyt, Krakkót, Nyitrát, kulturálisan, közlekedés, kereskedelem, mindennapi viselkedés szem­pontjából, s jobban, mint pél­dául a spanyol és portugál vagy görög és török térséget. Ez az összetett tudás önazonossá­gom része, magyar voltommal teljes összhangban. Amennyi­ben a mindenkori érintettek nem kizárólag saját maguk magasabb rendű áldozat voltá­ból és a másik fél alacsonyabb rendű támadó képéből indul­nak ki, közép-európaiság és a saját nemzeti identitás össze­egyeztethető. 8. Jósolni kockázatos. Nem tudni, hogy a számítógépes vi­lághálón alakuló kultúra mi­lyen lesz. Öreges siránkozás nélkül is sejthető annyi, hogy a klasszikus értelemben vett kul­túra és műveltségeszmény he­lyét egyelőre nem veszi át más. Ismeretes, hogy az egy kultúra vagy kulturális térség által fel­halmozott tudás történetileg változik. Háromszáz évvel ez­előtt a népesség jóval nagyobb aránya ismerte részletesen az éghajlat jellemzőit, a növények és állatok viselkedését, mint ma. A klasszikus műveltség- eszmény mindig a magaskultú­ra része volt, kevesen birtokol­ták. A 20. századi művelődési demokratizálódás ezen változ­tatni látszott. Mostanra kide­rült, hogy a nagyságrendekkel könnyebb hozzáférhetőség nem segítette a klasszikus műveltség terjedését. A mű­veltségi elit feladata és felelős­sége, hogy minden körülmé­nyek között fenntartsa és to­vább gazdagítsa ezt a magas kultúrát. Rendszeresen meg­szakított folytonosságú törté­neti múlt tapasztalatával bíró térségek esetében, mint ami­lyen a közép-európai is, kivált életbevágó ez a tevékenység.

Next

/
Oldalképek
Tartalom