Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-30 / 151. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 30. Szalon 21 KOZEP-EUROPA-TUDAT. KOZEP-EUROPAI IDENTITÁS HÁROM NEZOPONTBOL A térség államainak érdekszövetséget kell kötniük PUSZTAY JÁNOS 1. Közép-Európa meghatá­rozása attól függ, milyen szempontból közelítik meg. El­tér egymástól a földrajzi, a tör­ténelmi, a gazdaságtörténeti és a(z aktuál)politikai értel­mezés. Közép-Európán Ma­gyarországon gyakran csak a kissé kibővített Kárpát-me­dencét értik, esetleg a V4-eket. A Baltikumot szinte mindig a közép-európai térségen kívül esőnek tartják. Befolyásolhat­ják a Közép-Európa-meghatá- rozást szubjektív tényezők is. Amikor jó két évtizede először jártam az akkor még a szovjet megszállás alatt sínylődő balti államok közül Lettországban és Észtországban, ismereteim s ottani élményeim hatása alatt fogalmaztam meg még az 1990-es évek elején a magam pragmatikus Közép-Európa-fel- fogását, s indítottuk el Szom­bathelyen az Uralisztikai Tan­széken 1991-ben az ún. boros- tyánkőút-programot. Felfogá­som szerint az európai kultúr­kör ott ér véget, ahol a katoli­cizmus, ill. az abból kialakult protestantizmus keleti határa húzódik. Huntington is azt mondja: Európa egyenlő a nyugati keresztény civilizáció­val. Az európai kultúrkör keleti övezetét, az Alpok-Adria régi­ótól a Baltikumig húzódó tér­séget tartom Közép-Európá- nak. A térséget számos közös jegy jellemzi: hosszú ideig tar­tó függőségi viszony, multiet- nikus államok kialakulása, majd felbomlása, többségük­ben kis lélekszámú államok, a politikai és etnikai határok kü­lönbözőségéből fakadó etnikai konfliktusok, a nyelvi jegyek közül az erős német nyelvi ha­tás következtében kialakult anyanyelvű terminológiafej- lesztést, a számtalan tükörfor­dítást emelem ki. A politikai események mintha igazolták volna ezt a felfogást: 2004-ben a térség nyolc állama egy­idejűleg lett az Európai Unió tagja. Ahhoz, hogy valamiféle közép-európai tudat kialakul­hasson, ismerni kellene Közép- Európát, hogy legyen mihez kötődni. Úgy látom, egymás megismerése terén igen na­gyok a hiányosságaink. Közvet­len szomszédainkról is keveset tudunk, nem beszélve a térség földrajzilag távolabb fekvő ál­lamairól, azok népeiről, kultú­rájáról, nyelvéről. Ami a ma­gam személyét illeti, bennem - ismereteim, a térség érdekei­nek felismerése alapján - ki­alakult egy közép-európai tu­dat, amely azonban békésen megfér mind európai tuda­tommal, mind pedig magyar­ságtudatommal. Tehát én eu­rópai vagyok, elfogadom az Európát meghatározó érték­rendet, Európán belül közép­európai, mert a közép-európai országok közelebb állnak hoz­zám (s vélem, Magyarország­hoz), mint a skandináv vagy a mediterrán vagy a nyugat-eu­rópai térségbeliek. Ez azonban szubjektív érzés. 2. A magyar kultúra csúcstel­jesítményének helyével nincs gond. Legfeljebb azon lehetne elgondolkodni, hogy - például az irodalomban - csak az a né­hány alkotó méltó-e Magyar- ország képviseletére, akiket Nyugat-Európában, úgymond, sztárolnak. Igen nagy Nyugat- Európa és az Egyesült Államok vonzereje, szinte csak az szá­mít, amit ott elfogadnak. Ezért igyekszik oda meg Amerikába mindenki. Emellett én azt szorgalmaznám, ahogy jó évti­zede fölvetettem a szombathe­lyi nemzetközi Bartók-fesztivál és szeminárium megnyitóján tartott beszédemben, hogy a fesztivál programjának egyik elemeként a közép-európai tér­ség zenéjét kellene bemutatni. A magyar kultúrpolitikának - együtt a külpolitikával - fel kel­lene vállalni Közép-Európát megismertető programok kez­deményezését. Sajnálom, hogy a magyar EU-elnökség idején nem éltünk ezzel a lehetőség­gel. Formális politikai fórumok helyett valós programokat kel­lene szorgalmazni. Közép-Eu- rópának azonban nem csak a térségen belül kell megismer­tetnie magát, hanem az ún. mag-Európával is: ezáltal le- dönthetők az előítéletek, és tárgyilagos viszonyulás alakul­hat ki, ami elősegíti, hogy a tér­séggel kapcsolatosan korrekt politikai döntések szülessenek. Pusztay János, a Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézeté­nek munkatársa 3. Említettem már Hunting- ton meghatározását. A felvilá­gosodásig összekapcsolták a vallást és Európát: ubi Eccle­sia, ibi Europa. A felvilágoso­dás után az egyház helyét a felvilágosodás vette át el: ubi illuminismus, ibi Europa. Saj­nos, éppen a felvilágosodás óta a mai Közép- és Kelet-Eu- rópát nem tartották Európa ré­szének, hanem valamilyen primitív, reakciós térségnek. Ez az előítélet érződik mind a mai napig. Ismeretesek az olyan meghatározások Bis­marcktól Metternichen át akár mai személyiségekig, akik sze­rint a Landstrassén túl vagy a Lajtán túl már a Balkán kezdő­dik. Ez ellen a szemlélet ellen többen felléptek, legyen elég Kunderára utalni, aki még az 1980-as években fogalmazta meg gondolatait a Közép-Eu- rópa-eszméről, egyfajta szel­lemi földrajzként ábrázolva: eszerint Prága, Varsó, Buda­pest ugyanaz a kultúrkör, mint Bécs, Berlin, Salzburg, Mün­chen. Ezt a szemléletet csak tudatos kultúrpolitikával, mi­nőségelvű oktatással, magas szintű tudományos eredmé­nyekkel lehet ellensúlyozni - mindenekelőtt a közép-euró­pai térség országainak össze­fogásával. 4. Valószínűleg nem lehet­séges az egységes közép-euró­pai identitás kialakítása, de ta­lán nincs is rá szükség. Azt azonban be kellene látni, hogy a térség államainak érdekszö­vetséget kell kötniük, nem az Európai Unióval szemben, ha­nem azon belül, hogy - végső soron az egész Európa javára - erőteljesebben érvényesíthes­sék érdekeiket. Az általam Kö- zép-Európának tartott régió ál­lamait összeköti a régebbi és a közelmúlt. A régebbi múltból hadd utaljak itt csak két körül­ményre: a német „érdekszféra” kialakulására, illetve arra az időre, amikor Báthory erdélyi fejedelemsége mellett lengyel király és litván (livóniai) nagy­herceg is volt, mintegy „schen- geni övezeted’ kialakítva Er­délytől Észtországig. Ami a német érdekszféra kérdését il­leti: a Kárpát-medencében jó ezer, a Baltikumban mintegy 800 éve van jelen a német kul­túra, a német nyelv s fejtette ki hatását. Ez a hatás mind a kü­lönböző népek kultúrájának, mind a nyelvének fejlesztésé­ben érvényesült. Az észt nem­zeti eposz, a Kalevipoeg megte­remtésére a német Schultz- Bertram tett javaslatot. A ma­gyar nyelvújítás példaképe és legfőbb forrása - a tükörfordí­tások tekintetében - a német nyelv volt. Hasonlóképpen erős német nyelvi hatást tapaszta­lunk a lettben, az észtben, de a csehben, szlovákban, horvát- ban és szlovénban is. Báthory- val kapcsolatban legyen elég megemlíteni, hogy ő alapította a vilniusi egyetemet, Tartuban 1583-ban azt a jezsuita líceu­mot, amely 1632-ben (három évvel a Pázmány alapította nagyszombati egyetem előtt), már az ún. svéd korszakban egyetemmé vált, a lett és észt határ két oldalán elhelyezkedő város, Valka/Valga címerében Báthory kardja látható. Van te­hát mire alapozni. Közép-Eu- rópa államai gazdaságilag és politikailag - remélhetőleg - egyre inkább felértékelődnek. Három állam, Szlovénia, Szlo­vákia és Észtország már az eu­El kell tudni fogadni, hogy ki-ki a maga nyel­vét tartja a világon a leg­szebbnek. így van ez a nemzeti identitással is. róövezet tagja. Az EU további bővítési politikáját nem volna célszerű a közép-európai álla­mok politikai tapasztalatainak figyelmen kívül hagyásával ki­alakítani. Bár a közép-európai térség egyes alrégióinak lehet­nek földrajzi elhelyezkedésük­ből, történelmi hagyománya­ikból fakadóan különböző ér­dekeltségeik, megítélésem sze­rint több a közös, az egyesítő vonás, mint az eltérő. A térség egyes alrégióit azonban - első­sorban a politika szintjén - komoly ellentétek is sújtják, amelyek forrása a nemzetiségi ellentétekben keresendő. 5. Erre vonatkozóan, sajnos, nincsenek ismereteim. 6. A multikulturalizmus többféleképpen érthető. Amennyiben a különböző kul­túrákat hordozó közösségek békés -egymás mellett éléséről van szó, pozitívan értékelhető. Azt azonban, mint azt Nyugat- Európa egyes országaiban ta­pasztaljuk, hogy az adott or­szágban nem „őshonos”, ha­nem bevándorlók által beho­zott kultúrák képviselői a befo­gadó ország hagyományait, kultúráját, sőt, jogrendjét is ve­szélyeztetően a kizárólagosság igényével lépnek fel, nem lehet elfogadni. Főképpen akkor nem, ha a bevándorlók anyaor­szágában a más népek kultúrá­ját, hagyományait, vallását nem fogadják el, nem egy eset­ben üldözik. A tolerancia nem lehet egyoldalú. A Kárpát-me­dencében, úgy vélem, sajátos helyzet alakult ki. Végső soron valamennyi nép azonos kultúr­körhöz tartozik, de a maguk nemzeti sajátosságaival, ame­lyek egyazon országon belül párhuzamosan is megjelenhet­nek. Ilyenkor egymás minél jobb megismerése a megoldás, és - sem a többségi, sem a ki­sebbségi - politikának nem szabadna rövid távú érdekek miatt az eltéréseket ellentétek­ké, netán ellenségeskedéssé szítania. 7. Fentebb, az első kérdésre adott válaszom utolsó soraiban már részben érintettem a kér­dést. A saját nemzeti identitás kívánatos megléte nem akadá­lya a közép-európaiság vállalá­sának. Természetesen csak ak­kor, ha a nemzeti identitás mozgatórugója nem a saját nemzet, kultúra, nyelv más nemzetek, kultúrák, nyelvek fölé helyezése. Teljesen érthető például, ha valaki a maga nyel­vét a világ legszebb nyelvének tartja. Ez azonban nem jogosít­ja föl arra, hogy a maga nyelvét más nyelvek kárára minősítse. El kell tudni fogadni, hogy ki-ki a maga nyelvét tartja a világon a legszebbnek. így van ez a nemzeti identitással is. 8. Az oktatás színvonala a közép-európai térség államai­ban hagyományosan nagyon magas. így volt ez a kedvezőt­len politikai és anyagi viszo­nyok ellenére még a „létező szocializmus” idején is. A rend­szerváltozás utáni évtizedek­ben gyökeresen megváltozott a képzési rendszer, főként a fel­sőoktatásban. A korábbi szigo­rú felvételi szelekció biztosítot­ta minőséget felváltotta a tö­megképzés, ami - talán nem egyetlen tényezőként, de - színvonalesést idézett elő. Meggyőződésem, hogy a kö­zép-európai térség országai csak a tudással, a kutatásfej­lesztést, a felsőoktatást is ma­gában foglaló magas kultúrá­nak stratégiai ágazatként való felfogásával tudnak meghatá­rozó tényezővé válni. Közép- Európának a magas szintű tu­dás régiójává kell válnia. Egy ilyen átalakulás erősítheti a Közép-Európa-tudatot is. SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom