Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-04 / 128. szám, hétfő
10 Kitekintő - hirdetés ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 4. www.ujszo.com A Pozsonyban született Lénárd Fülöp születésének százötvenedik évfordulóján: Lénárd-ablak helyett inkább a Lénárd-sugarakra vágyott Az ordas eszméket valló „peches” Nobel-díjas A XX. század kezdetétől minden tudós álma a No- bel-díj. Avele járó pénzösszeg sem elhanyagolható, de a lényeg, hogy ez a kitüntetés belépőjegyet jelent a halhatatlanok klubjába: aki egyszer megkapta, feljut a világhírnév csúcsaira, bekerül minden lexikonba, enciklopédiába. Még akkor is, ha társadalmilag elfogadhatatlan szerepvállalással párosula tudományos munka. OZOGÁNYERNŐ Sokan hosszadalmas munkával, több évtizedes kísérletezéssel érdemlik ki, a legnagyobbak, az igazi zsenik csak úgy ontják magukból az ötleteket. Erre a legjobb példa Albert Einstein, aki legalább ötszörösen kiérdemelte. De csak egyszer kapta meg, a Nobel-díjat odaítélő bizottság szabályzatának megfelelően, amely szerint egy tudományágban egy kutatót csak egy alkalommal részesíthetnek az elismerésben. Minden idők egyik legnagyobb lángelméjének az anyagok felületéből kilépő elektronok viselkedésének magyarázatáért - a külső fényelektromos jelenségért - ítélték oda, amit épp pozsonyi születésű kollégája, Lénárd Fülöp fedezett fel. Ráadásul egy sor olyan felismerés küszöbére is eljutott, amelyek egy vonalba emelhették volna Albert Einsteinnel. Mi magyarok büszkén mutathatjuk fel a világnak egy tucatnál is több díjazottunkat. Az meg külön öröm számunkra, hogy a legelső a sorban szűkebb pátriánk fia, Pozsony szülötte. Lénárdot egyébként a magyarokon kívül magukénak vallják/vallották az osztrákok és a németek is. Lénárd Fülöp 1862. június 7-én látta meg a napvilágot a koronázó városban. Alap és középiskoláit szülővárosában végezte - magyarul. Tehetségére a Főreáliskola fizikatanára, Klatt Virgil figyelt fel, akivel a kapcsolata évtizedeken át tartott, ugyanis bár Lénárd Németországban végezte egyetemi tanulmányait, majd egész életén át is ott tevékenykedett, élénk levelezést folytatott egykori tanárával, akivel a nagy távolság ellenére közös kísérleteket is folytatott. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, ahol fizikát és kémiát hallgatott, majd Heidel- bergben és Berlinben folytatta matematika szakon. Doktorátusát 1886-ban szerezte meg a heidelbergi egyetemen. Ezt követően rövid ideig Eötvös Lo- ránd asszisztenseként dolgozott Budapesten. Tudományos munka A tizenkilencedik század végén igazi sztártémának számított a fény- és villamos jelenségek vizsgálata. Lénárd kezdetben a foszfor sói által kibocsátott fényjelenségekkel foglalkozott. Viszont 1889-ben a villamosság egyik úttörője, Heinrich Hertz felkéri a fiatal kutatót, hogy a bonni egyetemen legyen a tanársegéde, itt kerül Lénárd közeli kapcsolatba a katódsugárcsővel, azzal a berendezéssel, amelyből a későbbi évtizedek folyamán kialakul a neoncső, az oszcilloszkóp, a röntgenkészülék, a televíziós kamera felvevőcsöve és a tévéképernyő. Ennek a csőnek a két végébe forrasztott elektródokra nagyfeszültséget kapcsolva a levegő kiszivattyúzása után derengő fény látható. Sokan arra gyanakodtak, hogy talán a fényt hordozó részecskéket látják. Csakhogy kiderült: villamosán töltött részecskékről van szó, ami ellentmondott annak a ténynek, hogy a fény elektromosan semleges. Lénárd a cső egyik végébe fémablakot helyezett, hogy megállapítsa, átha- tolhatatlan-e a tömömek hitt anyag. Legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy úgy szaladnak át rajta a részecskék, akárcsak egy rostán. Ennek hatására felállított egy elméletet, amely szerint a testek nagyon kemény áthatolhatatlan magokból és üres térdarabokból állnak, olyanok, mint egy halászháló: a lyukakon ugyan akadálytalanul átrepülnek az általa vizsgált részecskék, a kemény „csomókról” viszont visszaverődnek. Ez a szakirodalomban dynamida elméletként vált ismertté, utalva a latin kemény szóra. Gondolatainak forradalmiságát mi sem bizonyítja jobban, hogy ez volt az első atommodell őse. Abban a korban, amikor még a legtöbb tudós nem hitt az atomok létezésében. Lénárd személyes tragédiája, hogy nem ő, hanem az angol John Joseph Thomson ismerte fel, hogy a közben Lénárd-féle ablaknak elkeresztelt alumínium lemezen az első atomi részecske, az elektron halad át. Ezért a felfedezésért Thomson 1906-ban megkapta a Nobel-díjat. Lénárd így lemaradt az elektron felfedezéséről. Lénárd figyelmét egy másikjelenség is elkerülte: csak a kis sebességű részecskék haladnak át az ablakon, a nagy energiájúak a fémlapba ütközve nagyon rövid hullámhosszú sugárzást keltenek. Ezt Wilhelm Conrad Röntgen vette észre, aki az általa tett felfedezésért az első fizikai Nobel-díjat kapta meg 1901-ben. A nagy felfedezés A tudós legnagyobb felfedezését 1902-ben tette, amikor a külső fényelektromos jelenség vizsgálata közben olyat tapasztalt, ami a klasszikus fizika szerűit képtelenség volt. Tudni érdemes, hogy egyes anyagokból külső fény hatására elektronok lépnek ki. E folyamat közben az lett volna a logikus, ha minél erősebb fénnyel világítják meg a vizsgált tárgyat, annál több elektron fog kilépni belőle. Lénárd Fülöp derítette ki, hogy ez nem így van: többszörösére növelhette a fényerőt, mindig ugyanannyi elektront észlelt. Viszont amikor megváltoztatta a fény színét, ezek a parányi részecskék rajokban kezdtek kirepülni. Azt a szemfüles Albert Einstein vette észre, hogy ez a jelenség pontosan illeszkedik Max Planck felfedezéséhez, amely szerint a fényforrás úgy viselkedik, mintha nem folytonosan, hanem rajokban lökné ki magából a hullámokat. Ezzel felállította a fizika egyik legmodernebb ágának, a kvantumelméletnek a kialakulásához vezető kvantumhipotézist. Einstein magyarázata a Lénárd által észlelt jelenségre egyszerű és logikus volt: ha a fénykibocsátás adagokban történik, természetes, hogy az ilyen fénybesugárzás hatása is szakaszos lesz. 1921-ben ezért a magyarázatért fizikai Nobel-díjban részesítették. Előtte persze Max Plank is megkapta, éspedig 1918-ban. Mindkettejüket megelőzte Lénárd Fülöp, akit 1905-ben részesítettek az elismerésben. Neki az általa feltalált Lénárd-ablakos készülékért ítélték meg. Az elsőség ellenére ezt inkább kudarcként élte meg: úgy érezte, Röntgen az ő készüléke nélkül nem fedezte volna fel a minden anyagon áthatoló sugarakat, amelyeket lénárdsugaraknak kellene nevezni, Einstein pedig az ő felismerése nélkül nem tudta volna megalapozni a kvantum- elméletet. Ezután egy életen át nem állt szóba sem Röntgennel, sem Einsteinnel, mivel úgy érezte, mindketten elorozták tőle a felfedezését. Valóban, nem sokon múlott, hogy ma nem Lé- nárd-készülékkel, lénárdsuga- rakkal vizsgálnak bennünket. Lénárd tevékenységét a hazai tudományos körök is élénken figyelték, 1897-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választják, tíz évvel később pedig rendes tag lesz. Publikációi között a legjelentősebb helyet az 1899-ben német nyelven megjelent Az elektromos erővel párhuzamos katód- sugarak viselkedéséről című munkája foglalja el, amelyről szakemberek azt tartják, döntő mértékben hozzájárult Nobeldíjának megszerzéséhez. 1907-ben visszatér Heidel- bergbe, ahol megalapítja és vezeti a későbbiekben róla elnevezett radiológiai intézetet. Fasiszta eszmék Elszomorító tényként kell számba vennünk, hogy az első világháború kitörésével a pán- germán nacionalizmus uszályába kerül, aláírja a német értelmiségiek háborút dicsőítő kiáltványát. Egyre keményebb támadásokat intéz Einstein ellen, aki mély pacifizmusától vezérelve minden öldöklés ellensége. Kora előrehaladtával egyre inkább politikai téveszméi rabjává válik. Az 1929-ben kiadott Grosse Naturforscher (Nagy természetkutatók) című munkájának lényege, hogy az égvilágon mindent a németek találtak fel. 1931-ben, hatvankilenc éves korában vonult nyugdíjba a heidelbergi egyetem fizikai intézetének éléről. Utolsó munkája, a Deutsche Physik 1-4 (Német fizika) 1936-37-ben jelent meg, amelyben nagyítóval sem lehet megtalálni Einsteint és a többi zsidó származású tudóst. Ellentmondásos politikai megnyilvánulásainak következményeként a második világháborút követően kizárják a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából, a heidelbergi radiológiai intézet is „leveti” a nevét. Mindenkitől elfeledve, megkeseredetten hunyt el nyolcvanhét évesen, 1947. május 20-án Messelhausenben. Élete és sorsa intő példa arra, miként jut vakvágányra egy nagyszerű tudós, kutató, ha nem képes erős jellemként viselkedni a kizárólagos eszméket hirdető hatalom hálójában. Viszont méltán büszkék lehetünk tudományos tevékenységére, amely a múlt század legnagyobbjai sorában is kiemelkedő helyet biztosít számára. Legyen az Egészség a háziorvosa! Itt az alkalom: jövő hétfőn ss vizsgáltassa meg a bőrét! §| • v -. • ...... 55 + Rendelje meg a hétfői Úi Szót, lázmérít kai ajándékba! Az ajándék értéke 15 C. Az ajánlat 2012. június 10-ig érvényes! i II J N + W m ÍN Ľ c '«ü E 'tO N 1/1 C _ £ 2 i* S §5 Oí o N l/> E 'A3 N in n o fü E <L H C 2 i 'j* -S < o sQf a c (0 c az -S > ■n XI '(ii C C C N Jár Önnek! Ül SZÓ > '<D aj —x- £ '*13 £ Z 2 fi -c »»Sím <U <Ü N u 'QJ O CL Q) § 2 I Í ~ s s 2 6 I S' 0) i _ S2 5 III c
