Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-01 / 126. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 1. Vélemény és háttér 7 A gond a nyugdíjrendszerrel az, hogy amolyan igazán jót nem lehet kitalálni Vissza a három garashoz Évtizedeken át nem vál­tozott az alapvető szük­ségletek ára, érdemes volt takarékoskodni, az ország nem állt hadban senkivel, legalábbis ha­tárokon belül állandó­sult a béke - így magya­rázta középiskolás tör­ténelemtanárunk nagy­apáink sóhajtozását, amikor is az öregek a hajdan volt boldog béke­időket emlegették. LOVÁSZ ATTILA Valahogy így lehetnek a husáki vagy a kádári rendszer visszasírd» is, bár inkább a hu- sákira volt jellemző a harminc évig nem változó árszínvonal, az a bizonyos langymeleg semmi és annak biztonsága komoly tényező lehetett az emberek életminőségének ér­tékelésében. E hosszú bevezető után ál­lapítsuk meg: ezek voltak azok az évek, amikor egyálta­lán létezhetett úgymond ,jó” nyugdíjrendszer. A száz évvel ezelőtti ama bismarcki elgon­dolás alapján az állami szol­gálatban, közelmúltunkban pedig mindenhol. A nyugdíjas már akkor is a szerényebb életvitel szinonimája volt, de jövedelme és a társadalmi jö­vedelemszint közti különbség nem volt olyan nagy, mint manapság. Igaz, manapság is elmondható, hogy a nyugdíjas a családalapítóval ellentétben bizonyos dolgokban már sta­bilizálta az életét, van hol laknia, kevesebbet költ szóra­kozásra, ruházkodásra, bár az is igaz, hogy a fiatal család­alapító meg nem költ gyógy­szerre. Nos, a gond a nyugdíj- rendszerrel az, hogy amo­lyan igazán jót nem lehet ki­találni. Ha nagyon jónak tűnik, akkor a jövőnket éljük fel. Ha konszolidált közpén­zeket akarunk, akkor meg a nyugdíjasok nyelik az éh­koppot. A mai helyzet még nem tragikus, de a közpén­zek jelenlegi állása mellett nagyon sok fiatal tudja, gon­dolja és hiszi, hogy az állam­tól nyugdíjat kapni nem fog. Erre lett volna megoldás az a második pillér, amit tíz év után megbukott rendszernek mertek nevezni. Az ezredfor­dulót követően beállt egy rendszer, amelynek igazi ha­tásairól harminc év elteltével lehetne vitatkozni, ehhez ké­pest harmadszor módosul. Ha összevetjük mindazt, amit egy ilyen nagy elosztórendszerről egyáltalán tudni lehet, akkor biztos, hogy a kirovó-elosztó állami pillér tarthatatlan, a tőkésítő vagy bejön, vagy nem, a kiegészítő biztosítás pedig pénzügyi válságok mar­talékává válhat. Mégis, a leg­nagyobb felelőtlenség és a legnagyobb kockázat egy hosszú távú rendszer örökös módosítgatása - főleg, ha a módosítás a jelen gondjait a jövő pénzével oldaná meg. Ez a pokolba vezető út, ami mi­att lehet, hogy néhányan újra a zoknit és a matracot tartják majd a legjobb befektetési helynek. De az is lehet, hogy a Három garas című népmesét újra megtanuljuk. Ami az összes közül a lehető legjobb megoldásnak mutatkozik. JEGYZET Húszeurós bizonyosság PÉTERFl SZONYA A gyermeknap jó alkalom arra, hogy a politiku­sok kifejtsék: a gyermek a jövő záloga, ezért nem mindegy egy-egy ország népességének alakulása. SzlováMában az utóbbi években több gyerek születik, viszont megnőtt a nem egészségesen születet­tek aránya. Míg a magzat megfelelő fejlődése - orvosi ellenőrzés mellett - a váran­dós nő dolga, az újszülött egészségvédelme az állam feladata. Az orvostudomány fejlődésének köszönhetően számos betegség védőoltás­sal megelőzhető, korai stádi­umban kiszűrhető, ezáltal jobban gyógyítható. A szülők többsége nem is tud­ja, azzal, hogy a születést kö­vető néhány napon belül el­végzik a sarokvérteszt vizsgá­latokat, hogy időben felisme­rik és kezelik az anyagcse­re-betegségeket és fertőzése­ket értelmi fogyatékosság, életet veszélyeztető vagy élethosszig tartó súlyos álla­pot kialakulása kerülhető el, vagy csökkenthető a betegség súlyossága. A szűrővizsgá­latok legtöbbje a születési hi­bákat mutatja ki, de fontos azok elvégzése is, amelyekkel a szervezet biokémiai folya­matainak zavara mutatható ki. Ezeket a betegségeket ve­leszületett anyagcsere-beteg­ségeknek hívják. Legtöbbjük genetikai hátterű, öröklődő, amelyek a fehérjék és zsírok lebontásán keresztül befolyá­solják a szervezet energia- termelő és sejtfelépítő folya­matai. A szűréssel viszonylag ritkán előforduló, de eseten­ként súlyos betegségek fe­dezhetők fel, amelyeket ha időben kezelnek, a szervezet károsodása megelőzhető— olvasható a szakirodalomban. Szlovákiában a kötelező, az egészségbiztosítók által térí­tett sarokvérteszt négyféle betegséget szűr ki, ám jóval több öröklődő anyagcserea- minosav-lebontási zavar - a legismertebb jávorszörp (MSUD) betegség, a propion- sav (PA) vagy a isovalerián- savacidémia (IVA) és sok egyéb - veszélyezteti az új­szülött életét. Szerencsére van mód ezek korai kiszűrésére, de csak térítés el­lenében. Érthetetlen, hogy míg néhány szomszédos or­szágban az egészségbiztosí­tók fedezik a 10-26 leggya­koribb öröklődő anyagcsere- zavar szűrési kiadásait, ná­lunk a 10 súlyos betegséget kimutató gyors és egyszerű sarokvértesztet magáncég végzi, húsz euróért. Ahhoz képest, mekkora anyagi ter­hetjelent a beteg csecsemő életének megmentése, szer­vezete károsodásának meg­előzése, elhanyagolható összeg. Az egészségbiztosítók mégis csak négy veleszületett rendellenesség tömegspekt- rográfiás vizsgálatát fizetik, ám ha a szülők által fizetett teszt kimutatja, pénz átutalá­sa után minden újszülöttosz­tályon elvégzik a kibővített sarokvértesztet, de szinte biz­tos, hogy számos rossz szociá­lis helyzetben élő család nem engedheti meg magának a húszeurós bizonyosságot. Ideje volna, hogy az illetéke­sek komolyan vegyék a gyermekjogokat-pl. az egészséghez való jogot-, és minden újszülöttnek mielőbb lehetővé tennék a ritka be­tegségek szűrését. KOMMENTÁR A tátrai tigris végnapjai MOLNÁR IVÁN Egyre több olyan elemzés lát napvilágot a szlovák gazdaságról, amely azt bizonyítja, hogy az egykor oly büszke tátrai tigrist, amely az első Fico-kormány elhibázott gaz­daságpolitikai intézkedései miatt került kó­maközeli állapotba, a jobboldali Radičová- kabinet tiszavirág-életű kormányzása alatt sem sikerült újraéleszteni, az idén hatalomra került má­sodik Fico-kormánytól pedig már csak a kegyelemdöfésre számíthat. A Szlovákiáról szóló legújabb jelentésében az Európai Bi­zottság és a Nemzetközi Valutaalap is a munkanélküliek hatalmasra duzzadt, 400 ezres táborát nevezte az ország egyik legégetőbb gondjának. A folyamatosan növekvő munkanélküliség miatt az elmúlt években a lakosság je­lentősen visszafogta a kiadásait, az ország gazdasági nö­vekedését így elsősorban a külföldi kereslet hajtotta. Hogy a növekedéshez a belföldi kereslet is nagyobb mértékben járuljon hozzá, csökkenteni kellene a munkanélküliséget és nőnie kellene a reálbéreknek. Ez azonban csak úgy ér­hető el, ha Szlovákiának egyre több új külföldi beruházást sikerül az országba csalogatnia, a hazai vállalkozókkal pedig el tudja hitetni, hogy megéri új beruházásokba kez­deni. Szlovákia e téren azonban továbbra sem túl meg­győző. A svájci IMD intézet által szerkesztett, e héten köz­zétett versenyképességi világranglistán tavalyhoz képest ugyan egy helyet lépett előre, ez azonban csak kozmetikai kiigazítás, ami annak köszönhető, hogy sok országban még a Szlovákiában tapasztaltnál is rosszabbul alakultak a dolgok. így nem csoda, hogy Ukrajnán kívül az összes többi környező ország - még a szlovák politikusok által oly gyakran becsmérelt Magyarország is - versenyképe­sebb, mint Szlovákia. A beruházókat elsősorban a hivatali korrupció, a katasztrofális jogérvényesítés, az évekig el­húzódó bírósági tárgyalások és a rugalmatlan munkapiaci szabályok riasztják el. Az ország vonzerejét korábban a viszonylag egyszerű adó­rendszer és az alacsony adókulcsok jelentették. Az adó­terhek csökkentése szempontjából a Radičová-kabinet hi­vatali ideje alatt sikerült is némi előrelépést elérni: a Szlo­vákiai Adófizetők Szövetsége és a Hayek Alapítvány elem­zése szerint idén két nappal kevesebbet kell dolgoznunk az államra, mint tavaly. Az e téren elért javulásnak azon­ban a jobboldali kormány bukásával búcsút inthetünk, hi­szen a Fico-kabinet gazdaságpolitikai terveiről sok min­den elmondható, csak az nem, hogy csökkentené az adó­terheket. Ez újabb beruházókat riaszthat el, tovább növel­ve a munkanélküliséget és alacsony szinten tartva a bére­ket. Ficóéktól mást nem is várhatunk, markáns változásra így legközelebb négy év múlva kerülhet sor. Félő azonban, hogy addigra már késő lesz, és évekig eltarthat, míg kimá­szunk a baloldali kormány ásta gödörből. TALLÓZÓ FÁZ Az Frankfurter Allgemei­ne Zeitung Barroso erőseb­ben akarja felügyelni az EU-államokat című írásá­ban a kohéziós pénzek ügyével kapcsolatban meg­jegyezte, ha a pénzügymi­niszteri tanács elfogadja a bizottsági javaslatot, Ma­gyarországot nem éri sem­milyen hátrány, mert a fej­lesztési pénzeket csak 2013 elejétől kezdve vonták vol­na meg. PER SPIEGEL A Der Spiegel című heti­lap az internetes kiadásá­ban (Spiegel Online) Irány­váltás - Az EU bizottság meg akarja spórolni a bün­tető akciót Magyarország­nak címmel számolt be a kohéziós pénzek ügyéről. A lap meglepetésszerű irány­váltásként értékelte a brüsszeli döntést, és kifej­tette: „az EU megkegyelme­zett Magyarországnak és mégsem von el fejlesztési pénzeket”. Ugyanakkor nem csak a pénzügyek terü­letén alakult ki konfliktus az EU és Magyarország kö­zött, az Orbán-kormánnyal az alapjogok védelme körül is vita zajlik - jegyezte meg a Spiegel Online. FTP A Financial Times De­utschland (FTD) című üzleti lap Az EU támogatási pén­zeket helyezett kilátásba címmel számolt be a brüsszeli döntésről. A lap megjegyezte, hogy az EB „a vitatott jegybanktörvény magyarországi módosítása után helyezte kilátásba a be­fagyasztott fejlesztési pén­zek felszabadítását”. A pénzügyminiszterek taná­csa június 22-én „valószí­nűleg” elfogadja az EB ja­vaslatát - írta az FTD. (MTI)- Látom, igazgató úr, rájött, hogyan mentheti meg cégünket a csődtől. =* __i_u.___/_z._ (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom