Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)
2012-06-15 / 138. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. JÚNIUS 15. www.ujszo.com Holnaptól Art Film Fest A programban Jolie-filmje Trencsénteplic. Címbe kívánkozik, hiszen nagy szenzációja a holnap kezdődő Art Film Festnek, hogy sikerült megszerezni és Szlovákiában elsőként éppen itt bemutatni Angelina Jolié első filmrendezését, A vér és méz földjén című, a délszláv háború idején játszódó drámát. A másik - művészileg minden bizonnyal más szinten álló - nagy filmes eseménye az Art Filmnek Michael Haneke nemrég Cannesban Arany Pálmát nyert új alkotása, az Amour, mely egy egymást kamaszként szerető idős párizsi értelmiségi házaspárról fest drámai képet. Ugyancsak Cannes-ból érkezett Cristian Mungiu román rendező új munkája, a Beyond the Hills, amely a francia filmszemlén a legjobb forgató- könyv díját érdemelte ki. S egy további cannes-i opus a versenyprogramból: David Cronenberg Cosmopolis című műve. S végül még egy vadonatúj, fiss mozi, amellyel az Art Film Fest kedveskedni szeretne közönségének: Woody Allen Rómának szeretettel című vígjátéka, parádés szerepesztással. Ezek a híres és jeles alkotások is jelzik, hogy egy kicsit más lesz az idei szemle. Ünnepibb, hiszen huszadik évfordulóját ünnepelheti ez évben, amikor is 13 szekcióban 159 alkotást, 88 egész estés és 71 rövidfilmet kínálnak. A szekciók és a teljes program a www.artfilm.sk honlapon található meg. (tébé) A Jókai Napokon már láthattuk a M.E.G. há' Diákszínpad, az ÉS?! Színház, valamint a TSÍZ1Ó Diákszínpad előadását Cigánymesétől Moliére-komédiáig Csoportkép az ÉS!? Színházzal (Molnár Mónika felvétele) Komárom. Június 13-án megkezdődött az idei Jókai Napok amatőr színjátszó fesztivál, melynek 49. alkalommal ad otthont Komárom városa. A Tiszti Pavilon dísztermében tartott ünnepélyes megnyitón a nagy létszámban megjelent fesztiválozó színjátszók és színházkedvelők előtt felszólalt a város polgármestere, Marek Anton, valamint a zsűri elnöke, Solténsz- ky Tibor. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS A megnyitón közreműködtek a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny 4. és 5. kategóriájának győztesei, Habodász István, Melecsky Kristóf, Szurcsík Ádám, Un- termayer Tamás és Zsidek Pál. A versenyelőadások sorát a fesztiválon debütáló M.E.G. há’ Diákszínpad indította. A társulat Dudás Attila rendezésében Cziczó Attila Romantika című cigánymeséjét mutatta be. Az első percekben úgy tűnt, hogy meglehetősen komoly és veszélyes témához nyúlt a társulat, ám csakhamar kiderült, hogy a téma mélységéhez meglehetősen sovány interpretáció társult, közben pedig nehéz felelőst keresni akkor, amikor a színpadon tehetséges emberek láthatóan komoly teljesítményre törekednek. A legnagyobb probléma minden kétséget kizáróan az alapanyaggal volt. Ez pedig már önmagában megpecsételte az előadás sorsát, hiszen a látszólag üres, súlytalan és a katarzis teljes hiányáról számot adó szöveg tartalma két mondatban kimeríthető. Éppen ezért, sajnos, mindvégig rejtély maradt, hogy az előadás hova akart kifutni, ezáltal a cselekmény pedig alulinterpretált maradt. Fiatal és kezdő társulatról lévén szó, felmerülhetne a kellő összeszokottság hiánya. Erről azonban szó sincs. Az viszont látszik, hogy megfelelő és testhezálló darabválasztással és/vagy kellően bátor dramaturgiával a M.E.G. há’ színjátszói olyan útra léphetnek, amelyre a befektetett munka és energia tükrében - nem mellesleg - rászolgáltak. Az esti órákban az őrsújfalui ÉS?! Színház Fazekas István Elvira című tragikomédiáját mutatta be, melyet Szabó Csilla állított színpadra. A társulat tagjai évről évre azt bizonyítják, hogy van helye és létjogosultsága a minőségi amatőr színjátszásnak, és ez idén sem volt másképp. A tavalyi év után a csapat visszatért a hozzájuk közel álló komédia műfajához, az Elvira tragikus felhangja pedig ízlésesen mélyítette el a kész alapanyagot; ennek köszönhetően tovább halványodott a profi és amatőr színjátszás közötti, egyébként meglehetősen éles határvonal. Tegnap délelőtt a galántai TSÍZIÓ Diákszínpad Moliére A hipochonder című komédiáját adta elő, Hlavatý Márta rendezésében. Moliére komédiája a legtöbb amatőr színjátszó társulat számára ideális választás. Közben pedig a legkevésbé sem veszélytelen vállalkozás, hiszen a szerző karakterei egyrészt nagyon is élő hús-vér figurák, akiket csak megfelelő erővel és tehetséggel lehet és szabad megformálni, másrészt - és ami még lényegesebb - komoly csapatmunkát is igényel. A hipochonder figuráinak éle ugyanis csak az egész tükrében mutatkozhat meg. A TSÍZIÓ Diákszínpad tagjai megmutatták, hogy jól, már-már túlságosan is jól tudnak instrukciókat követni. Ennek azonban az lett az ára, hogy míg mindegyikük tíz körömmel kapaszkodott saját szerepébe, az összhang egyszerűen kicsúszott a kezeik közül, és egyedül maradtak a színpadon ahelyett, hogy együtt, egymásnak és egymást segítve játszottak volna. Ez azonban nem feloldhatatlan probléma. Ám a helyenként giccses túlinterpretáció feloldásához először mindent, amit megtanultak, el kellene felejteniük, hogy ebből a felejtésből felszabadult és görcsmentes színjátszás születhessen. Erre a látottak alapján minden esélyük megvan. (hg) Idén sem marad el a Jókai Napokról a füleki gimisek Apropó Kisszínpada; a „Szabad ötletek" (J.A.gyzék) című új előadásukat mutatják be Érettségi tételből - „élő” költő: József Attila Az Apropó Jó palócok című darabja a tavalyi Jókai Napokon fődíjaslett (Illés Gábor felvétele) ILLÉS KÓS1K ANDREA A színpadon az utolsó kép. Kialszanak a fények. Még egy lélegzetvétel... És felhangzik a taps. Nem, ez még nem a mindent eldöntő komáromi fellépés volt a Jókai Napok zsűrije előtt. „Csupán” a füleki nyilvános főpróba. Amikor újra felgyúlnak a lámpák, mosolygós diákok sorakoznak fel a világot jelentő deszkákon. Meghajolnak. Figyelik a közönség arcát. A széksorokban a Füleki Gimnázium diákjai és az Ifjúság Utcai Alapiskola nyolcadikos és kilencedikes tanulói tapsolnak lelkesen. A színpadon a Füleki Gimnázium Apropó Kisszínpada. A taps nekik és a „Szabad ötletek” (JAgyzék) című előadásuknak szól. Ezzel felkerült a pont az i-re, már ami a próbafolyamatot jelenti. „Idén jobban állunk, mint tavaly ilyenkor a Jó palócok című darabbal - emlékszik vissza Mizser Attila, az előadás forgatókönyvének szerzője. A fiatal költő (aki egyben a Palócföld irodalmi folyóirat fő- szerkesztője) már több apropos darab megszületésénél is bábáskodott, szorosabban pedig a két utóbbi előadás létrejöttében működött együtt Szvorák Zsuzsa rendezővel. - Főleg ebben a legújabb darabban indult be olajozottabban a közös munka. Már én is jobban sejtem, mit akar Zsuzsa, és ő is jobban tudja, mire számíthat tőlem”- mondja az irodalmár. Hogyan fogtál ehhez a nem kis feladathoz, hiszen József Attila költészetét már annyian annyiféleképpen feldolgozták? Kihívás volt: József Attilából, az érettségi tételből kellett alkotni valamit úgy, hogy hiteles és élő legyen. Mindig rengeteg szöveget gyűjtök össze, aztán ebből van, ami megjelenik, van, ami nem, van, amit Zsuzsa gondol még hozzá. A cél mindenképpen az volt, hogy a szavalatszerű, transzparensre tűzött tézisversek és érettségi tételek kötelező szövegei helyett sok kis szössze- net kapjon helyet az előadásban. A szélsőségek, melyek a darabban megjelennek, nagyon jól hatnak József Attila szövegeire. A kortárs költőkben is él József Attila. Málik Rofand, a tavaly tragikusan elhunyt fiatal költő egy kis versrészlete is elhangzik az előadásban, ráadásul nagyon jó jelenettel vitte színre Zsuzsa. Nagy értéke a darabnak, hogy a mellékszálak egymást erősítik. Szerintem ettől lesz valami hiteles. Ez az előadás pedig valóban életszerű lett. A próbafolyamatban is részt vettél? Csak különböző stációit láttam a próbáknak: mindig egy továbbfejlesztett verzió tárult elém. Ez az újrarendezés azonban számomra nagyon inspiráló volt. Mindig újabb ötletekkel jöttek elő hol Zsuzsa, hol a diákok, így én is újrakevertem a lapokat - hogy stílusosan fogalmazzak. S milyennek látod a végeredményt? Sokat beszélgettünk a darabról Zsuzsával, mire megszületett. Ezek, úgymond, passzív beszélgetések voltak. Aztán egy hónap után, mikor megnéztem a kész előadást... Mit mondjak? Iszonyú erők jöttek le a színpadról...
