Új Szó, 2012. június (65. évfolyam, 126-151. szám)

2012-06-08 / 132. szám, péntek

I 2012. június 8., péntek, 12. évfolyam, 22. szám Egy zöldség, ami gyümölcs A rebarbarát már több mint 4 és fél ezer éve ismerik. Már az idő­számításunk előtti első kínai gyógyfü- ves könyvekben is megemlítik, de a konyhákba csak a 18. században sikerült betörnie. Gyógyhatása rég­óta ismert. Érdekes hangzású nevé­nek jelentése pedig nem más, mint „barbárok gyökere”. Óriási, sötétzöld levelei szinte bo­korrá nőnek, szárának színe pedig a halvány rózsaszíntől egészen a bíborvörösig terjed - nyilván ez az elegáns színkombináció indokolja, hogy sok helyen dísznövényként is termesztik. A rebarbarának nagyon alacsony a kalóriatartalma, 100 g-ban mindössze 17 kalória van, Óriási, sötétzöld levelei szinte bokorrá nőnek, szárának színe pedig a halvány rózsaszíntől egészen a bíborvörösig terjed de savanyítás íze miatt sokan cuk­rozzák, így édesítve viszont kalória­tartalma már nagyon csalóka lehet. Jelentős rosttartalma révén segíti az emésztést, emellett pedig gaz­dag ásványi anyagokban - a vas, a kalcium, a foszfor, a szelén, a mag­Rebarbara - ilyen kacér névvel nem sok zöldség büszkélkedhet. Az elegáns csengésű név mögött pedig egy egészen furcsa növényt tisztelthetünk: nem a termését, még csak nem is a levelét, hanem rózsaszínes-vöröskés szárát használjuk fel, és bár zöldség, mégis inkább gyümölcsként, legalábbis azokkal együtt fogyasztjuk. nézium, a különböző flavonoidok, és különböző vitaminok ( A-, B-, C-, E- és K-vitamin) is megtalál­hatók benne. A rebarbara erősíti a gyomorfalat, antibakteriális, vérzés- csillapító és összehúzó hatása is van. A gasztronómiában háromféle re­barbarát különböztetünk meg: a zöld szárú, zöld húsú rebarbara íze fanyar, meglehetősen savanyú; a pi­ros szárú, zöld húsú növény savany- kás, enyhén kesernyés; a piros szárú, piros húsú pedig enyhén édeskés. Fogyasztásra csak a szára alkalmas. Vigyázat: a levele mérgező! A szárat akkor szabad csak leszedni, ha már elszíneződött. Túlzott mennyiség­ben hashajtó hatású. Várandós és szoptatós kismamáknak fogyasztása nem ajánlott, mivel egyes vegyüle- tei vérbőséget okozhatnak. Ha nem a kertünkben szedjük, ha­nem vásároljuk, érdemes ellenőriz­ni frissességét. A friss szár lédús: ha körmünket egy óvatlan pillanatban belenyomjuk, és halk harsogó hangot hallunk, valamint a rebarbara enyhén nedvezni kezd, biztosak lehetünk benne, hogy friss. A rebarbarát leg­jobb frissen felhasználni, a hűtőben - nedves ruhába csavarva - 2-3 na­pig áll el, mélyhűtőben frissen lefa­gyasztva viszont sokáig tárolhatjuk. A savanykás ízű, frissítő zöldség szárát tehetjük lekvárokhoz, szörpökhöz, likőrökbe, készülhet belőle kompót, sütemény, de akár mártás és leves is. Savanykás, karakteres íze kitűnően harmonizál az almával, a körtével, a meggyel, a cseresznyével és a most érő eperrel. A fűszerek közül bátran bolondítsuk meg egy kis fahéjjal, gyömbérrel, szegfűszeggel, vaníliá­val vagy egy csipet szerecsendióval, mentával. (Haulitus Anikó) Epres-rebarbarás lekvár Rebarbarás pite Bár elsőre talán hosszúnak tűnik a hozzávalók sora, a pite nagyon könnyen és gyorsan elkészít­hető. Hozzávalók a tésztához: 1 egész tojás, 18 dkg finomliszt, 12 dkg vaj, csipet só. Hozzávalók a töltelékhez: 35 dkg rebarbara (készülhet fele részben eperből), 2 teáskanál vaníliaesszencia, 3 evőkanál barnacukor, 9 dkg porcukor, 3 tojás, 3 evőkanál kukoricake­ményítő, 2 dl tejszín, 1 citrom reszelt héja. Elkészítés: A lisztet és a vajat elmorzsol­juk egy tálban, hozzáadjuk a tojást és a sót, majd alaposan összegyúrjuk. A tésztából cipót formázunk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és 30-40 percre betesszük a hűtőbe. A rebarbarát megmossuk, papírtörlővel leitatjuk róla a nedvességet, meghámozzuk, majd kb. 5-6 mm-es darabokra szeleteljük. Meghintjük barna­cukorral és félretesszük. Melegítsük elő a sütőt 180 fokra. Vegyük ki a tésztát, bé­leljünk ki vele egy tortaformát úgy, hogy a tésztából körben kb. 2-2,5 cm-es perem is legyen. A tészta alját szürküljük meg villával. Egyenletesen osszuk el rajta a lecsöpögtetett rebarbarát, majd készítsük el a tölteléket. A töltelék elkészítése: A por­cukrot keverjük el a keményí­tővel és a reszelt citromhéjjal. A tojásokat keverjük simára a tejszínnel és a vaníliaesszenci­ával, és folyamatos sugárban csorgatva adjuk hozzá a cukros keményítőhöz. Jól keverjük el. Öntsük a rebarbarás rétegre. Kb. 30-35 percig süssük, amíg aranysárga nem lesz a teteje. Vaníliásodéval vagy vaníliafa­gyival is nagyon finom. Hozzávalók: 1 kg rózsaszín vagy vörös rebarbara, 1 kg eper, 1 kg befőzőcukor, 7 dkg friss, reszelt gyömbér, 2 vaníliarúd kikapart magja, 1 evőkanál citromsav. Elkészítés: A rebarbarát és az epret megmossuk, lecsepegtetjük. Az epernek eltávolítjuk a zöld szárát, és felkockázzuk a gyümölcsöt. A rebarbarát kb. 1 cm vastagra felkarikázzuk. Beletesszük az epret és a rebarbarát egy nagyobb lábas­ba, és fedő alatt lassú tűzön 35-45 percig főzzük. Utána kis lángra állítjuk, hozzáke­verjük a cukrot, a gyömbért, a citromsavat és a vaníliarúd kikapart belsejét, és fedő alatt főzzük további 20 percig. Még forrón tiszta üvegekbe rakjuk, lezárjuk, és fejjel lefelé fordítva állni hagyjuk leg­alább 24 órát. Akár már másnap is fogyaszt­ható. Tipp: eper helyett cseresz­nyével vagy mál­nával is elkészít­hetjük. Pikáns rebarbarabefőtt Hozzávalók: kb. 60-70 dkg rebarbara, 28 dkg porcukor, 3,5 dl víz, 1 narancs, 1 tk rózsabors, 1 tk szecsuáni bors, 2 csillagánizs. Elkészítés: A rebarbara piros héját lehúz­zuk, a szárat feldaraboljuk. A narancs héját lereszeljük, a levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a porcukrot, a vizet és a fűsze­reket. Addig forraljuk, amíg a cukor el nem olvad. Ezután hozzáadjuk a rebarbarát, na gyón kis lángon, fedő alatt kb. 15 percig hagyjuk puhulni. Ha kész, üvegekbe töltjük

Next

/
Oldalképek
Tartalom