Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-05 / 104. szám, szombat

Szombati vendég

9

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 5.

Nagy Zsolt: „Én akkor vagyok elégedetlen a munkámmal, ha nem tudom megcsinálni azt, amit a Krétakörben, azon a színvonalon, azon a szinten..."

A pitbull cselekedeteivel tér vissza Nyitrára

Európai turné Mundru- czó Kornél Nehéz Istennek lenni című rendezésével. Párizsi vendégjáték a Kárpáti Péter vezetésével működő Titkos Társulat előadásával, A pitbull cselekedeteivel. Szerepek a Nemzetiben, a Vizsga a mozikban, a Terápiában az HBO sorozatában.

Nagy Zsolt több síkon fut.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

A Hard to be God (Nehéz Istennek lenni): kamionplatóra komponált emberkereskedelem, prostitúció, politika. A pitbull cselekedeteinek alapja egy ősi kis-ázsiai legenda. Sok ezer éves kóborlás után Budapestre érkezik a próféta, és szállásért kopogtat egy bérházban. Ez utóbbit az idei nyitrai színházi fesztivál közönsége is láthatja majd.

Meglepőek a döntései. A Krétakör feloszlása után a Vígszínház Othellója volt. Mercutiót azonban már nem játszotta el ugyanott. Odébb- állt. Nem sokkal később már a Nemzeti Színházban próbált.

Mercutiót nem én adtam visz- sza. Eszenyi Enikő elvette tőlem. Ő rendezte az Othellót, ő vitte színpadra a Rómeó és Júliát is. Nyilatkoztam valamit, ami nem tetszett neki. Azt mondtam egy inteijúban: bizonyos kérdésekben nem egyezik a véleményünk, ezért örülök, hogy az Othello után kisebb szerepet játszhatok, s így kevesebbet fogunk konfrontálódni. Piszkáltam Enikőt, az az igazság! Ő meg nyilván besokallt tőle. Kenyéradóként részben igaza volt. Ha nem tetszik, el lehet menni.

Nem tudott szalutálni?

Ha más a véleményed, mondd el. Én eszerint élek. Ha nem értesz egyet velem, gyere, beszéljük meg! Hátha tovább tudunk lépni. 0 ezt a szálat elvágta. Szíve joga. Nem haragszom rá. Volt egy nehéz időszakom utána, amíg kevesebbet dolgoztam, de közben rájöttem, s erre a vígszínházi út tanított meg igazán, hogy ne legyen bennem ez a nagyképű alternatív csávó, aki azt mondja: a kőszínház nem színház, azok a színészek nem színészek, csak öblögetnek a hangjukkal. Ez nem igaz. Láttam a Vígben, hogy az ottani színészek is dolgoznak, akarnak, nagyon jól próbálnak. Más dolog, hogy mi a végeredmény. Az egy gyár, de azt is meg lehet tanulni.

A Nemzeti Színház is gyár. Csak másfajta.

Kellett egy biztosítókötél. Dolgoztam én már korábban is Alföldi Róberttel. Mindig jó véleményem volt róla, persze nagyon kérdéses figura. Már abból a szempontból, hogy nem lehet csak úgy elmenni mellette. Harcos típus. De megmondhatom neki a véleményem, ha valami nem tetszik. Vitázunk egy jót, és folytatjuk a munkát. Úgy mentem hozzá dolgozni, hogy

megtarthatom az alternatív szférát is. Egyrészt azért, mert nem élek meg a nemzetis fizetésemből, másrészt pedig nyitott akarok maradni abba az irányba is. Bennem jól megfér ez a kettő. Egyszer ki kell menni a Nemzeti színpadára, hatszáz embernek beszélni, aztán be kell jönni egy gimnáziumba a Hamlettel huszonnégy embernek játszani. Az egyik a másikat igenis segíti. Mindkettőt igénylem. Azt persze még mindig nem sikerült elérnem, hogy nagyszínpadon állva hatszáz nézőnek dörömböljek.

Az Othellóban ezerszáznak dörömbölhetett.

De nem sikerült az előadás. Legalábbis részemről nem. Sokat kellett volna még dolgozni rajta, és azért sem, mert mást képzeltem. Aztán volt az a sajnálatos eset Béres Mártival, aki Desdemonát játszotta. Felmondott, hogy vertem őt a színpadon. Ehhez csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy ha ő úgý gondolja, akkor neki van igaza és sajnálom.

Annyira belefeledkezett a játékba, hogy valóban fojtogatta? Nem tudom elképzelni, hogy püföli a partnerét. Kint az utcán talán még ki lehet provokálni, vagy ha a testi épsége forog kockán... de színpadon?

A kék-zöld foltjait Márti valóban nekem köszönhette. Az előadás után mindig megbeszéltük, hogy sok vagy kevés. Ha sok volt, elnézést kértem tőle. De még akkor is, ha véletlenül ráléptem a lábára. Igen, birkóztunk a színpadon. Megfogtam a nyakát, felnyomtam a falra. Azt nem lehet úgy csinálni, mintha. Nyilván nem ölöm meg, arra nagyon figyeltem. Lepróbáltuk. De azt látta, hogy én delejes tekintettel megyek neki. Hát, igen! Ez volt a dolgom. Ő meg félt tőlem. Ezt meg kell értenem. Ha egy nő fél tőlem a színpadon, azzal nem tudok mit kezdeni. Volt egy próba, amikor elsírta magát. Összevesztem Enikővel, úgy stenkeltem fel magam, hogy ütögettem, rugdostam a dolgokat a színpadon. Ez csak technika. Megpróbáltam feszültséget teremtem. Ö be is feszült tőle. Azt mondta: nagy szemétség, hogy rajta verem le azt, amit Enikőn szeretnék. Persze nem erről volt szó. Én így próbálok. Több akciót akartam az Othellóban, úgy akartam benne élni a díszletben, hogy elhiggyék: ezek az emberek katonák. Hoztam egyszer egy egész karton sört a próbára, hogy ne azt a szívószálas, műanyag szart igyuk. Ezeknek a férfiaknak sör kell. Enikő nem engedte. De akkor hogyan jussunk közelebb egy atmoszférához? Berendezett egy koreográfiát, azt nagyon jól beállította a kung-fu mesterem, és annyi! Szagtalannak éreztem a figurámat.

A koreai vendégjáték során sem tudta igazán elengedni magát?

Voltak az előadásban nagyon jó pillanatok, csak még Többet és még bátrabban keüett volna próbálnunk. Árvái Gyuri első ötlete az volt, hogy belezzük ki az egész színpadot, ne legyen beépített díszlet, csak verjünk fel sátrakat, homokkal szórjuk be a színpadot, és eshet az eső. Sokkal olcsóbb lett volna, mint az a nagy monstrum, ami forgott és folyamatosan arra kellett figyelni, hogy mikor megy a lábadra. Baromság! Egy jó ödetet elvetni ezért?! Az egész előadás arról szólt, hogy milyen briliánsán van bevilágítva.

Mercutióról mi jut az eszébe? Az elbocsátó szép üzenet?

Kaptam egy sms-t, hogy már nem kell bemennem dolgozni. Enikő sértve érezte magát a nyilatkozatom miatt. Aztán felhívtam őt, és megkérdeztem tőle, hogy nem jobb-e, ha van egy kritikusa, aki nem a háta mögött fikázza, hanem szemtől szembe elmondja, mit gondol? De lehet, hogy túl sokat képzelek magamról. A Krétakörben mindenesetre nagyobb, húzósabb történeteim voltak, mint az Othello.

Hogyan jött aztán a Nemzeti? A Krétakörből megmentett Szorokin-darab, A jég volt a „belépő”?

Egyrészt igen, másrészt pedig Alföldi Robi akarta, hogy ott dolgozzak. Érdekelt a dolog. Kivágtak a Vígbői? Menjünk a Nemzetibe! Nézzük meg! Izgatott, ott vajon hogyan lehet dolgozni.

Három darabban kapott azóta szerepet. A Vadászjelenetekben Stohl András szerepét játszotta egy ideig, A tanítónőben ifj. Nagy Istvánt, a Szent Johannában a várkapitányt alakítja.

Küzdők, harcolok, dolgozok. Dobozszínházban. Egészen más koordináták között, mint

eddig. Fotókat kell csinálni az emberek agyába. Mindig kell egy belső cél. Bele kell rakni a szerepbe, az alakításba. Alávetem magam annak, amit a rendező szeretne. Még akkor is, ha én másképpen csinálnám. Itt rontottam Enikőnél. Nem tartottam őt tiszteletben. Nagyképű voltam. Azt gondoltam, én jobban tudom. Ostobaság. Nem lehet ilyet csinálni. Azt kellett volna mondanom: nem értek egyet veled, de értem, mit akarsz, úgyhogy megpróbálok arra menni. Fekete Tibor, aki Jagót játszotta, sokkal diplo- matikusabb volt, és okosabb is, mint én. Jobban el is tudta végezni a feladatát. Ez a lényeg. Ha van egy szándéka a rendezőnek, amit meg akar csinálni, akkor segítened kell. Süsüvel, Schilling Árpáddal mindig megbeszéltük a Krétakörben, hogy mi a cél. Hogy az előadáson belül melyik az a mondat, amelyikre felfűzöm a mondanivalómat. Ma rendezői színház van. A nézőnek azokat a képeket kell értelmeznie, amit a rendező felrak. Utána te belepakolod mint színész a dolgaidat. Oké, a rendező elmondta, kivártam tisztelettel, de most én jövök! Egy vita során természetesen még meggyőzhetem a rendezőt, de ha egy egész struktúrát fordít meg a színész, ott már nagyon nagy baj van. Süsü struktúrái gyakorlatilag megrengethetetlenek voltak.

Feldolgozta már magában a Krétakör feloszlását? Vagy marad a heg?

Nincs heg. Ennyi volt. Azt kell továbbvinni, amit a Krétakörben kaptunk. Ha egyetértettéi azzal, ami ott történt, ahogy ott folyt a munka, tehát megbecsülted és szeretted, akkor dolgozz úgy más színházakban. Azzal az alázattal, azzal a figyelemmel, azzal a koncentrációval. Én akkor vagyok elégedetlen a munkámmal, ha nem tudom megcsinálni azt, amit a Krétakörben, azon a szinten. Akkor érzem, hogy nincs kész. Ilyen sokszor van. De kell a sikertelen periódus, sőt a bukás is. Abból rengeteget lehet tanulni.

A pitbull cselekedeteivel őszszel Nyitrára jön. Pályája legelején, a Baallal már járt ott.

Nem gondoltam volna, hogy a Pitbullnak ekkora sikere lesz. Hittem benne, nagyon tetszett, én mondtam Kárpáti Péternek, hogy csináljuk meg. Inspirációként adta oda egy improvizációhoz, hogy olvassam el, s már Párizst is megjártuk vele. Nagyon jó csapattal játsszuk, olyan az egész, mint egy örömfoci. Hihetetlen, hogy mi minden történik egy kicsi kis térben, miközben gördül előre a cselekmény. A bizalmatlanságról szól a darab. Arról, hogyan engeded be az embert, aldvel találkozol valahol. Ott van, meglátod, elég egy mondat, és már benned is van a kérdéseivel vagy a kijelentéseivel. Már nyitogatjuk is az ajtókat egymásra. Toleráljuk egymást, aztán minden tönkremegy, elromlik, szétrohad. Irracionális lény az ember. Mond

valamit a szájával, közben teljesen mást érez.

Elhallgatunk, leplezünk, játszunk.

Vagy udvariasak akarunk lenni, betartjuk a szabályokat, hogy elviselhető legyen az élet. Egyébként fel is borulna minden. De ha mindenki, műiden pillanatban őszinte lenne, annak egy óriási káosz lenne a vége. Persze vannak emberek, akikkel érdemes őszintén beszélni. Nekem a kung-fu nagyon sokat segített ebben. Hogy nem kell mindenkinek mindent elmondani. Mert mi közöm a másik életéhez? Nem is jött közel hozzám. Addig müyen jogon mondjam el a véleményem? Jó embernek lenni nagyon jó, de rossznak is kell lennie valakinek. Az is bátorság, azt végigcsinálni. Szakít a szerelmespár. Müyen rossz annak, akit elhagynak! Tényleg. De milyen rossz a másiknak, aki elhagy? Neki ott a bűntudat. Fel kellett vállalnia azt a lépést, hogy kész, vége, ennyi volt! Ki kellett mondania, hogy nincs tovább. Ez mindkét félnek kényelmetlen. Én meg annyira kényelmes vagyok, hogy nem szeretek hazudni. A hazugság felzabálja a lelket. Rengeteg bajjal, kerülőúttal jár. Jó, tudom, nincsenek panelek. Mindenkinek más az élete.

És aszerint „vizsgázik”, hogy legfrissebb filmjére, a Vizsgára utaljak.

Szeretem ezt a filmet. Krimi. Nem is akar több lenni, okoskodni. Nagyon jó a sztori. Igazi mocskos történet. Olyan lehallgatós, megfigyelős. Egy beszervező tisztet alakítok, akinek el kell hagynia a szeretőjét, hogy kompromittáló adatokat gyűjtsön róla. Nagyon szép a képi vüága, gyönyörűen fotózták. Most a Terápiát forgatjuk az HBO-n. Furcsa történet. Elmentem a castingra. Huszár Zsoltot választották. Meghalt. Visszahívtak, és beválasztottak. A történet arról szól, hogy párterápiára járok a feleségemmel. Én nagyon szeretném, ha megtartanánk a gyereket, ő hezitál. Segítsen a pszichológus. Aztán elvetél a terápia alatt, majd a házasságunk kerül válságba.

Érzelmileg mennyi köze van a figurához?

Most jöttem el a családomtól. Tegnap pakoltam össze. Minden szétesett. Útközben lemorzsolódtam.

Igazán sajnálom, hogy belekérdeztem.

Szétestem. Tisztelem és becsülöm a feleségem, de úgy érzem, sokkal korrektebb, hogy eljöttem. Persze így sem köny- nyű. Három gyerekünk van. Ok a legfontosabbak az életemben. Most is hozzájuk megyek. Már a saját utamat járom, de remélem, a feleségem is talál magának valakit, aki fogja majd a kezét, és csak belé lesz szerelmes. Müyen az élet?! Forgatjuk a Terápiát, és ugyanazokat a szavakat mondom a kamera előtt, mint a feleségemnek. Ez van! Szétváltak az útjaink. De a gyerekek csodálatosak.