Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-30 / 124. szám, szerda
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁJUS 30. Vélemény és háttér 5 Elvi nyilatkozatokkal tele a padlás, jó volna most már konkrétumokat hallani Szócséplés helyett valós lépések Sokan örömmel fogadták, hogy egy asztalhoz ül az MKP és a Híd. Az eddigi kommunikációs stílusnak lett egy kézzelfogható eredménye, egyre többen inkább távol maradnak a politikától. KESZEGH BÉLA A választási kampányban (és azt megelőzően) mindkét párt gondoskodott arról, hogy ne valós, embereket érintő témákról legyen szó. Maradtak a címszavak, a nagyotmondások, ami mögött ritkán volt tényleges tartalom. Pedig az emberek már szívesen látnának a politikusoktól valós eredményeket, és egyre inkább nem elég óriásplakátokkal kitapétázni az országot vagy a politikusainknak az ünnepnapokon ma- gyarkodni, mert azzal nem leszünk egy kicsit sem előbbre. Amitől viszont igazán tarthatunk, hogy a találkozó újra sokkal inkább a szózsonglőr- ködésről, a nyilatkozatokról fog szólni, mintsem a valós dolgokról. Elvi nyilatkozatokkal pedig már tele a padlás, jó volna most már konkrétumokat hallani. Örvendetes, hogy az önkormányzatok ügyét is a programok közé emelték, nézzük, mit lehetne tenni. A kétnyelvűség terén számos tennivaló akadna. Mindkét párt soraiban vannak olyan magyar polgármesterek, amelyek községének nincs magyar honlapja. Az ön- kormányzatokhoz tartozó intézmények (hivatalok, művelődési központok, iskolák, pályaudvarok és más intézmények) terén hiányosak a kétnyelvű feliratok. De minek ülnek a települések vezetésében magyar politikusok, ha a kétnyelvűség nem természetes? Miért nem lehet például az ingatlanadóról vagy a szemétel- hordásról szóló illeték levelezését kétnyelvűsíteni? Persze, erős gazdasági fellendülés is kéne a magyarok lakta régióknak. De ki gátolja meg, hogy a több száz magyar polgármestert egy szervezetbe tereljék, és a több száz községet képviselő szervezet valós tárgyalóerőt képviseljen? Az MKP és a Híd politikusai által ez ideig egy ilyen összefogás még nem jöhetett létre, és inkább a ZMOS-ba ül be néhány politikus pitizni, így kicsit sem meglepő, hogy súlyunk elenyésző. De legyünk még konkrétabbak. A komáromi önkormányzatban az MKP elegendő súlyt képvisel ahhoz, hogy végre történjen valami az SNS-hez közeli ügyvédi iroda ügyében, amelyet a város polgármestere nem átlátható módon választott. Vladimír Čečot korábbi SNS-es államtitkár 28 éves lányának irodájáról van szó, aki a korábbi 500 eurós havi díjazás helyett 2-3 ezer euróért vette át a jogi képviseletet. Nos, az MKP komáromi képviselőinek és vezetőinek erről semmi mondanivalójuk nem volt eddig, pedig a polgármestert lépésre kényszeríthetnék. Már csak azért is, hogy az évi közel 30 ezer eurós tétel komáromi irodánál maradjon, ne egy pozsonyi „sasfészekbe” vándoroljon. Itt a lehetőség a szavakat tettekre váltani. Kevés szó esik az EP-válasz- tásokról. Csakis az MKP és a Híd értelmes együttműködésének eredménye lesz, hogy továbbra is marad-e két képviselő. Persze nem ártana Brüsszelben a vérfrissítés, de csak a két párton múlik, hogy a nemzetközi szervezetek nyakába lihegő Brüsszelben dupla vagy semmi lesz a szlovákiai magyarok száma. Kíváncsian várom a konkrétumok számát a találkozót követően. A szócséplésre már egyre kevesebben kíváncsiak. A két párt vezetői nem tudatosítják: úgy játszanak orosz rulettet, hogy bár az ő (két) ujjuk van a ravaszon, a pisztoly csöve egy közösség halántékához van nyomva.- Hát te vajon melyik párt emblematikus madara vagy? (Peter Gossónyi rajza) JEGYZET Suhogok és huhogok SZOMBATHY PÁL Horthy szobrán festék, Wallen- bergén disznólábak; Wass Albert az alaptantervben, Nyirő urnája suhogó külpolitikai játszmában, a székely himnuszt a Horst Wessel-indulóhoz sunyítják, Kádár pedig holtában 100 éves: a magyar 20. század emésztetlenül bugyog fel és vissza körülöttünk. De miért van ennyire különbözően két magyar élet- és múltértelmezés? A válaszok ott vannak Bibó, Hamvas, Márai írásaiban: alaposak, ám hosszúak, ezért zászlókra nem fémek fel; különben is zavarba ejtőek háborúzáshoz. Kövér László mondta az elmaradt újratemetésen: mindenki adjon Nyirő-kötetet gyermeke kezébe. Adjon nyugodtan, s ne féljen Wasst sem, Szabó Dezsőt főleg ne. De adjanak legalább annyi Bánffy Miklóst, Kemény Jánost, TamásiÁront, Kós Károlyt. Ismerjék meg a transzilvanizmust, tudjanak a székely legendákon és történelmen túli Erdélyekről is, sokféle sorsról, mert a magyarság történelmi ereje nem csak harci kürtökben lakozik; ellenben a sokféleségben az egyneműséggel szemben. A tarkaság persze csak akkor barátságos, ha van összekötő szál, ha él a különbözőség iránti belátás, ha nem csak provokatív gesztusok borzolnak. Ha aki Kádárt tömeggyilkos diktátornak látja, megérti, hogy más Horthyt láthatja hasonlóképpen. Ha aki Horthyt elfogadja alapvetően nem gonosz, de gyenge államvezetőnek, az Kádárban is rábólint a történelmi mé- ricskélésre. Ha mindenki hajlandó elismerni a másik igazságának gyökereiből valamennyit: akkor tudunk ordítozás/sértődés/gyűlölet helyett - beszélgetni. Ugyanakkor szükségszernek ma bizonyos jobbos kulturális túlzások, vitára ingerlő felvetések. Ráfér a túloldalra húsz év uralkodó széljárása után. Például Károlyi Mihály megpiszkálása, uralkodó balliberális vélemények fricskázása, automatikus antiszemitizmus-bélyegek újracsipkézése. Nem igaz ugyanis a huhogó ballib ítélet a jobboldal ócska nosztalgiázásáról mint identitása alapjáról. Ugyané szélsőséges megállapítás akkor megejthető a 20. századi bűneivel nagyvonalú baloldalról is. De ennek így külön- külön nem lesz semmi értelme - csak kölcsönösen működhet. Fontosak a szimbolikus viták, érthetőek a teátrális mozdulatok - de nem elmélyült nemzeti párbeszéd helyett. A suhogok kontra huhogok küzdelmét csak tudás, kultúra, műveltség - vagyis a belátás képes termékeny szintre emelni. Nem lehetnénk néha pusztán finnek? KOMMENTAR Megújult s Jobb receptek RAVASZ ÁBEL Az elmúlt napokban két esemény is átrendezte a szlovák kereszténydemokrata j obboldal erőviszonyait. Egyrészt Pavol Frešo pozsonyi megyefőnök váltotta Mikuláš Dzurindát az SDKÚ elnöki posztján, másrészt pedig otthagyta a KDH-t Dániel Lipšic, a párt talán legnépszerűbb politikusa. Frešo diadala nem csupán személyi cserét jelent majd a tradicionálisan a két párt közül erősebbnek számító, a Gorilla-ügy után azonban a szakadékba zuhanó SDKÚ szempontjából. Az új elnök ugyanis egy néppárt víziój ával tudott diadalmaskodni riválisa, a Dzurindáék szoros munkatársának számító Lucia Žitňanská egykori igazságügyi miniszterrel szemben. Frešo tehát új irányok felé kormányozhat) a a pártot, amelyjobban nyithat majd a vidékiek felé is. Lipšic kiválása a KDH-ból valószínűleg nem sok, a politikával foglalkozó érdeklődőt lepett meg: a feszültséget közte és a párt jelenlegi vezetése között márjó ideje érezni lehetett, és bár a választások előtt a felek tűzszünetet kötöttek, az a tény, hogy Lipšicaszavazókkôrébennépszembbjelôltnekbizonyultsaját pártelnökénél, valószínűleg végleg lehetetlenné tette együttműködésüket. A leköszönő belügyminiszter nyilvánvalóan saját párt alapításán dolgozik- hogy pontosan milyen pártról, az csak később derül majd ki, de minden bizonnyal egy fiatalos de mégis erősen rendpárti, jobboldali tömegpárt (vagy valami ehhez hasonló) lehet a vízió. Pikáns részletnek számít, hogy a fenti két történet egyikének sem lesz részese Iveta Radičová exkormányfő. Radičová a hónap elején úgy nyilatkozott, szeretné magát távol tartani a politikától, konkrétan megemlítve Lipšic már akkor latolgatott új pártját is. Érdekes fejlemény az is, hogy nem tartott Lipšiccel az egyik legközelibb szövetségesének számító parlamenti képviselő, Radoslav Procházka sem - annak ellenére, hogy a válasz- tásokkömyékénőmégegyjobboldalinéppártlétrehozásáról beszélt. (Otthagyta a KDH-tviszonta „másik” Žitňanská, Jana.) Frešo és Lipšic politikai tervei nyilván keresztezni fogj ák egymást, hogy a többi érdekelt szereplőről (elsősorban a KDH-ról) ne is beszéljünk. Nyilvánvaló, hogy mindketten új alternatívát szeretnének létrehozni ajelenlegi széttöredezett jobboldali massza helyett, egy olyan pólust, amely a Smer váltópártja lehet majd. Ajelenlegi egyébként jó időpontnak tűnik a jobboldali versengésre: aSmernyomasztó túlsúlyamellettmostvanle- hetóség a nézetek ütköztetésére, a struktúrák építésére, a választók elkápráztatására és az ideológiákhegyezésére. A legtöbb mozgástere nyüván Lipšicnek van: míg azonban a KDH vi- szonylagmozdulatlanlehetajövőben is, Frešóban van egyfajta kockázat, mivel nem egyértelmű, hogy mekkora kommunikációs fordulatot tervez az SDKÚ számára. Igor Matovič mindenesetre ezúttal sem spórolt a jó tanáccsal: szerinte Lipšic sikeres lehet, de csak ha sikerül kordában tartania az egoját. Én viszont egy módosított tézist javasolnék: a jobboldalon2016-banvalószínűleg az lehet befutó, akineksi- kerül kordában tartani Matovič egoját, és labdába rúgni az Egyszerű Emberek politikai akciói mellett. FIGYELŐ Romániai Nyirő-visszhang Politikai beavatkozást lát Nyirő József tervezett újratemetése ügyében a romániai magyar sajtó. A Krónika című napilap vezércikkírója megállapítja: „Ha őszinték akarunk lenni, a mi lelkiismeretünk sem lehet teljesen tiszta.” Szerinte az újratemetés nemes ügyét semmiképpen nem lett volna szabad nyilvánvaló kampánycéloknak alárendelni. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó Elhantolt jószomszédság címen számol be a pünkösdi eseményekről. A vezércikkíró szerint az ünnepbe ezúttal is belerondított a politika: most magyarországi segédlettel, az indulatok felkorbácsolásával, kegyeletsértéssel. ,ASzász Jenő választási kampányának és RMDSZ elleni hadjáratának eszközévé választott szegény Nyirő József emlékét is megsértették” - véli a cikkíró, aki szerint be kellett látni, hogy ebben az esetben a román hatóságok viszonylag józanul és mértéktartóan jártak el. „Nem játszották ki a magyar kártyát, nem fokozták a román emberek felháborodását, elismerték az RMDSZ-nek is az ügyben tanúsított visszafogottságát. Ha jobban megnézzük, akkor bizony a Nyirő-Szász- Kövér oldalon volt a több hisztérikus, paranoid és komikus reakció” - véli a cikkíró. Szerinte néma reakcióval volt a fő baj, hanem az akcióval. „Üzenünk a mélységesen tisztelt Országgyűlés kevésbé tisztelt urának: nálunk még van sajtószabadság, s bár tévedhetünk akár történelmi tények megítélésében, arra igényt tartunk, hogy minket ne manipuláljanak!” - zárja gondolatait a cikk. (MTI)
