Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)

2012-05-26 / 121. szám, szombat

[18 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2012. MÁJUS 26. www.ujszo.com £~ ínpadon, film­^ ^ ben, képernyőn fW a legjobb rende- . ^ m zőkkel dolgozott, J * -* nem túlzás, hogy ő az egyik legtöbbet foglalkozta­tott szlovák színész. Sokoldalú, ismert egyéniség, aki ha valamibe belevág, abból igyekszik kihozni a maximumot. Jozef Vajda alapos ember, igényes másokkal és önma­gával szemben is. És túl az ötvenen is nagy vagány. Szereted a tükröket? Mit látsz bennük, ha mostanság belenézel? Borotválkozás közben minden reggel tükörbe kell néznem, s egyelőre önmagamat látom, még megismerem magam. Egyébként jó kérdés, az érettségi találkozón találkoztam néhány volt osztály­társammal, akiket nem ismertem meg. Igaz, én is más vagyok a tü­körben, mint húsz évvel ezelőtt, a kor senkit nem kímél, de az alapvonásaim, úgy érzem, nem változtak. Nincs okod panaszra. Persze, azért egy kicsit mindenkinek be kell segítenie. Nem is panaszkodom, hálás va­gyok a jóistennek és a szüleimnek, hogy jó géneket örököltem, nem ráncosodom, nem kopaszodom, és nem őszülök. Ami érdekes, mert mindenki kérdezi, hogy festem-e a hajam. Az igazság valóban az, hogy nincs rá szükségem. A többiben pedig besegítek: sokat sportolok, ma reggel már hétkor a tornate­remben voltam. Ha kitavaszodik, rendszeresen futok, legalább har­minc-negyven percet, egy órát, tegnap reggel fél nyolckor róttam a métereket. Ha másra nem, leg­alább egy hosszú sétára kimegyek a barátnőmmel, utána beugrók a Dunába, megmártózom, így mindjárt frissebben vágok neki a napnak. A színházban tízkor kez­dődnek a próbák, addig van időm magamra. Mióta hódolsz a téli úszásnak7 Öt éve. Három évig nagyon ko­molyan Vettem, két éve úgy va­gyok vele, hogy amikor kedvem szottyan, akkor megyek Nagy hidegben, fagyban, ha mínusz három-négy foknál hidegebb van, nem járok. Olyankor otthon hi­deg vízzel zuhanyozom. Evek óta lezser emberként is­merlek, de egyben olyannak, aki könyörtelenül ragaszkodik bizo­nyos dolgokhoz, szabályokhoz. Ez látszólag ellentmondás... Akik jól ismernek, azt tartják, hogy bizonyos dolgokban elvisel­hetetlen vagyok. Ha valamit a fe­jembe veszek, ahhoz a végsőkig és az utolsó apró részletig pontosan ragaszkodom. Tény, hogy most is abszolút pon­tos voltál, és még soha nem ér­tem meg, hogy késtél volna. Ez rám nem jellemző. Ha elkészí­tek egy három hónapos edzésprog­ramot, azt pontosan betartom. Ha méregtelenítem a szervezetem, az utolsó betűig betartom az utasí­tásokat, még csak egy icipicit sem térek el. Viszont vannak olyan nap­jaim, amikor azt mondom, hogy most henyélek, fütyülök minden­re. Műiden évben van két-három olyan hónapom, amikor teljesen megtisztulok, aztán meg felöltő­dön!, visszanyerem a kondíciómat, utána elengedem magam, s újra kezdődik minden elölről. Hullám­zók, mint az élet. Egy vagány férfi vallomá Nem voltak szerepálmai, bár gyerekként sok minden­ről álmodott. Amikor a Nemzeti Színházhoz szerződött, egyetlen kívánsága volt, hogy megmutathassa magát, hogy lehetőséget kapjon. Nem panaszkodhat. Nem okoz konfliktust ez a élet­stílus? Kollégákkal, partnerrel? Azok, akik közel állnak hozzám, ismernek. Függetlenül ettől, néha elkerülheteden az ütközés, főleg otthon. A munkámat úgy in­tézem, hogy ezek a dolgok ne befolyásolják. A munka, az munka. Például a már emlí­tett pontosságra is a színház tanított. Az előadás pontban hétkor kezdődik, dühös va­gyok, ha valakire várni kell, ez főleg a hölgyeknél gyako­ri. De már megszoktam. Az első feleségemreis mindig vár­tam, és a jelenlegi élettársamra is folyton várok. Tiltakozom, vannak nők, akik ugyanígy utálják a pontatlan­ságot. Elismerem. Arra céloztam, hogy a mostani partnernőmmel ez az egyeden ütközési pont: ő inkább késik, mint én. Izgulsz néha, félsz olykor valamitől? Persze, csak jól palástolom Az ember nem lehet min­dig magabiztos, gyakran izgul, hogy sül el, amibe belevágott, milyen lesz az előadás. A színé­szi mesterség abban rendkívüli, hogy van olyan előadás, amelyik csodálatosan sikerül, utána még tízben jó vagy, s az egekig dicsérnek, de jön egy, amelyikben halványabb vagy, s rögtön a föld­be taposnak: hogy már ki­öregedett, nem bírja irammal. Állandóan bizonyítani kell, hogy helyt tudunk állni, s ebben van valami jó, mert az ember állandóan figyel, készenlét­ben áll. A kritika persze mindig szubjektív, függetlenül et­től nem könnyű elfogadni. Tény, hogy nem mindenkinek egy­forma a véleménye, egyesek ujjongva fogadnak, mások elutasítóan, van, aki legyint, mond­ván, lesz majd jobb is. Soha nem lehet mindenki kedvére tenni. Az igazán nagy művészeket viszont a többség elfogadja, s ez a nagy színészegyé­niségek mágiája, így van ez más hivatásoknál is, az igazán nagyoknak mindenütt van karizmájuk. Áprilisban mutatta be a Szlovák Nem­zeti Színház Csehov Sirály című darabját

Next

/
Oldalképek
Tartalom