Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-26 / 121. szám, szombat
Egy Sirályban már játszottam, akkor Vajdičkánál, aki klasszikus felfogásban dolgozta fel, ott Dornt alakítottam, most Drábek rendezésében Samrajev szerepét kaptam. Drábek avantgárd stílusban viszonyult a darabhoz. Melyik áll közelebb hozzád? Nem is tudom. Mindig az, amit jobban kiérzek a szerzőből. Nem akarom bírálni a mostani előadást, de én úgy vagyok vele, hogy ezeket a nagy szerzőket nem változtatnám meg annyira. Igaz, az előadásnak így is vannak remek pillanatai, van mondandója akkor is, ha Csehovot teljesen újszerűén értelmezi. Ráadásul kitűnő színészegyéniségeink egész sora vonul fel a darabban, s mellettük csillognak a fiatal tehetségek, köztük az unokahúgom, Petra Vajdová. Petra az Astorka színpadán és a tévé képernyőjén is többször megcsillantotta tehetségét. Nagyon szorgalmas, ez családi örökség, s valóban óriási tehetség. Ha megjön az önbizalma, meg meri mutatni, ami benne rejlik, nagy dolgokra lehet képes. Vajda-örökségként emlegetted a szorgalmát. Még valami fellelhető, ami szintén jellemző: a természetesség. Soha nem játszottuk meg magunkat. Petra is őszintén játszik, s észrevettem, hogy a nézők kedvelik. Egyébként nem szoktam róla beszélni, sem egyengetni az útját, erre nincs is szüksége. Csak azért hoztam fel, mert jól ismerem az édesapját, Peter egykor a szlovák Fedcup-csapat kapitánya volt. Érdekes, hogy a másik fivéred, Marián, aki a világelső szerb Novak Djokovics edzője, szintén a teniszt választotta, lánytestvéred orvos, egyedül te léptél művészi pályára. Orvos édesapám családja csupa muzsikusból állt, a nagyapámnak zenekara is volt, Budapesten, Magyarországon zenélt, apám fivére a pozsonyi konzervatórium igazgatója volt, a húga kitűnő operetténekes, az Új Színpadon és a Tatra Revue-ben énekelt, s még sorolhatnám. Valószínűleg onnan örököltem a komédiás hajlamot. A három fiú közül én vagyok a legidősebb, van egy 30 éves lányom, ő dramaturgiát végzett, jó feje van, egész ügyesen ír, dolgozott folyóiratokban, most a tévében a sorozatok körül tesz- vesz. Marián öcsém két lánya csak a sportnak él, Peter családjában megoszlik a dolog: Petra színész, két fia közül az egyik jogot tanul, a másik teniszezik. Állítólag nagyon tehetséges. Megeshet, hogy a lányod darabjában jutsz szerephez? Nem kizárt. Most főleg Petra foglalkoztatja, kimondottan neki ír testre szabott szerepet. Az öcséiddel mindig is csodálatos volt a kapcsolatotok, úgy tűnik, ez is továbbszáll a családban. Kiskoruktól kezdve sokat voltak együtt, most már kevesebbet, de ilyen időt élünk. Marost látjuk legkevesebbet, igaz, tavasszal huzamosabb ideig itthon volt. Én meg most Párizsba, a Roland Garros versenyére készülök hozzá látogatóba. A színházból nyolc napra szabadot kaptam. A pályát is kipróbálod? Nem hiszem. Körbe akarom járni az egészet, a nagy négyek közül ez az egyetlen, ahol még nem voltam. Jártam Melbourne-ben, Wimbledonban és New Yorkban, de ott még nem. A legjobban Ausztráliában éreztem magam, a torna légköre nagyszerű, de az emberek is csodásak. Az első helyen a pihenés szerepel náluk. Nyolc hetet töltöttem ott, s amint megérkeztem, mindegyikük szabadságot vett ki, hogy velem tölthessék az időt. Az amerikaiak rohannak, ott mindent a pénz irányít, az ausztráloknál sokkal fontosabb a barátság. A színpadon gyakran játszol hölgyek társaságában, legtöbbször Zdena Studenkovával, a Rendelő a rózsakertben című sorozatbeli feleségeddel. A barátnőd, illetve az ő partnere nem féltékeny? Zdenával főiskolás korunk óta ismerjük egymást, színpadon és az életben is nagyon jó a kapcsolatunk. Nincs ok a féltékenységre, ez munkaviszony - múltkor kiszámoltuk, hogy sokkal többet vagyunk együtt, mint otthon —, s a partnereink is megértik ezt. Ráadásul a barátnőm és Braňo Kostka közeli barátok. Ha valamit a fejembe veszek, ahhoz a végsőkig és az utolsó apró részletig pontosan ragaszkodom. Mindig imádtak a nők, s bizony voltak viharos időszakok az életedben. Jó ideje viszont igen kiegyensúlyozott kapcsolatban élsz. Nyolc éve. De nem tagadom az előző életemet sem. Nemrég az egyik internetes oldalon egy srác írta: ,A mamám imádta, a nővérem imádta, most a barátnőm imádja, már kezdem unni. Még az unokám is imádni fogja?” Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a nők érdeklődése nem legyezi a hiúságomat, nem elégtétel egy színésznek, hiszen a nézők rajongása nélkül a mi munkánknak nem lenne értelme. De nagy alázattal és szerénységgel veszem tudomásul a tényt. A Nemzetin kívül tévésorozatokban játszol, az Aréna színházban és a Westben is lehetett látni, egy vándorszínházzal jártátok Szlovákiát. Nem kevés... Három éven át jártuk az országot, több mint száz előadásunk volt, most viszont szünetet tartunk. Fontos számodra, hogy milyen rendezővel dolgozol? Meglehetősen, mert ez inspirál. De az anyaszínházban nem válogathatod meg, hogy kivel dolgozol. Az igazság az, hogy azokkal, akik ott vannak, ismerjük egymást. De mindig jönnek újak, s ez nagy kihívás. Ilyen volt most, amikor a szlovén Diego de Breával a Coriolanust vittük színre. Érdekes embert ismertem meg benne, s össze is barátkoztunk. Nem unalmas az életed. Ennyi elfoglaltság mellett mi mindenre telik még? Sokat járok a természetbe. Nimnicében születtem, de Pös- tyénben nőttem fel, onnan nem messze, a síközpontjáról ismert Bezovecben van víkendházam, ha egy ks szabadidőm van, azt ott töltöm. Néha lovagolok is. Létezik olyan sport, amelyet nem próbáltál ki? Persze hogy! A kosárlabda alapjait ismerem, de nem nagyon játszottam, ez a mi iskolánkban nem volt menő sport. A többi labdajáték igen. Amit soha nem próbáltam ki, az a boksz. A teniszben viszont verheteden voltál a színészek között Manapság már nem játszom olyan erőbedobással, mint egykor. A teniszpartnereim mind elpártoltak tőlem a golfhoz, elvesztettem az edzőpartnereimet. Engem a golf nem fogott meg, a barátaim ugyan próbálnak rábeszélni, de nekem nem elég aktív, rengeteg időt vesz igénybe. A beszélgetést azzal kezdtük, hogy törődsz magaddal, az egészségeddel. Harmincöt éve érdekelnek ezek a dolgok, sok minden rám ragadt, rengeteget olvasok erről a témáról. Ráadásul a jelenlegi partnerem is sokat foglalkozik az egészséges életstílussal, a racionális étrenddel, a meditációval, a különböző légzésgyakorlatokkal. Mindez fantasztikusan megtisztítja az ember agyát, visszaadja a nyugalmát, rengeteget segít az előadások előtt is. Ezeket a légzésgyakorlatokat annak idején a főiskolán is tanították. Egy tökéletes sportembernek is akad azért bűne: a cigi. Ez már nem érvényes! Fél éve nem dohányzom. Már megesett, hogy három évig nem szívtam, remélem, hogy most kitartóbb leszek. Urbán Klára Rendelő a rózsakertben: Zuzana Fialovával (Fotók: TASR, SITA, Markíza)
