Új Szó, 2012. május (65. évfolyam, 101-125. szám)
2012-05-22 / 117. szám, kedd
Arjen Robben kihagyja a büntetőt a hosszabbítás 5. percében. (Fotó: SXTA/AP, Matt Dunham) A lényeg, hogy Bayern a BL-trofeát" - írta a münclieni BL«döffcö etőtTNo^ak Tamás, I fogadási ?saías^rtárgyaló dSkumentuiífilm (Becsengetünk és> elfutunk) rendezője. Sajnos igaza letf JVz alábbiakban az ő Éikkét közöltük, amely mandlner.hu oldalon jeleni meg szombat esté, a finálé felvezetéseként:1 FOCITIPP ■ 2012. MÁJUS 22. itáli végül aXhelsea fogjáWi őAőelÖftNolaikTamás, 11 fogadási www.ujszo.com N em szeretném a klasszikus sport- újságírói iskolának megfelelően Lampard vagy Drogba pillanatnyi formája, esetleg Heynckes vagy Di Matteo stratégiája alapján elemezni a mostani BL-döntőt. Hiszen a labda gömbölyű... Aztán a meccs végén lehet majd írni, hogy ki gondolta volna, meg hogy ettől szép a foci, gigászok csatája, bármi megtörténhet. Hát nem. Már rég nem történhet meg bármi. Ezért inkább nézzük a dolgok (és a fociipar) egzaktabb oldalát: a pénzügyeket. Az már untig ismételt dolog, hogy ha a Bayern nyeri a döntőt, akkor az átigazolási szerződések miatt ez neki többe kerülne, mint ha veszít. Annak ellenére, hogy a Bayern München gazdálkodása az egyik legkiegyensúlyozottabb az európai topklubok között, és az elmúlt hat évben 69%-kal tudta növelni a bevételeit, a Bayern is óriási adósságokkal küzd — 2011-ben ez az összeg 178 millió euró volt. Ezt elsősorban a Bundesligában kiemelkedőnek számító - és soha meg nem térülő - játékosvásárlásainak és az Allianz Aréna felújításának köszönheti. Pénz kell, ezért nem mindegy, hogy alakul az esti döntő. Hiszen a BL-győzelem esetén járó 9 millió euróból a Bayern szinte semmi profitot nem tudna elkönyvelni, az UEFA-tól kapott pénzt ugyanis az átigazolási szerződések előnytelen kitételei miatt át kellene utalnia két Bundesliga- riválisának, a Hoífenheimnek és a Schalkénak, a vereségért kapott 5,6 millió euró viszont a kasz- szában maradna. Hogy ez nem sok pénz? Dehogynem. A Bayern egész évi adózás utáni nyeresége 2011-ben 1,3 millió euró volt. Nyeregben a Chelsea. Persze, a 9 millió euró jól jönne a Chelsea-nek is, amely évek, évtizedek óta veszteséges. Egyszerű halandók számára értheteden módon ott nyoma sincs a vállalkozásokra jellemző, profitorientált gondolkodásnak. A Chelsea jobb éveiben 60-70 millió, rosszabb éveiben 80-140 millió eurós adózás előtti veszteséget produkál... Ez a történet egyik része. A másik, talán ennél is fontosabb, a sportfogadás. Ez a piac termeli jelenleg a legnagyobb bevételt a modern sportban. A fogadóirodáknak, természetesen. Nekik mi lehet az érdekük? A Bayem part(Fotó: SITA/AP, Matthias Schrader) nere a bwin, a világ egyik legnagyobb fogadóirodája, amely eurómilliárdos üzlet. A bwin oldalán az otthon játszó Bayem győzelmét jósolják. Ez tűnik a legvalószínűbbnek, ha azt nézzük, hogy a Bayem a házigazda, a Chelsea eleve a gyengébb csapat, amely ráadásul a Barcelona elleni elődöntőben begyűjtött sérülések, illetve a sárga és piros lapok miatt tartalékosán játszik. A fogadói szokások egyszerűek, és ez alapján a fogadóirodák érdekei világosak (lásd a Becsengetünk és elfutunk c. film második részét). A fogadók többsége az esélyesebb csapathoz, a feltételezett győzteshez húz, és a biztosra fogad. A fogadóirodák tehát akkor tesznek szert nagy haszonra, ha meglepetés következik be. Az online fogadások világában, amikor a meccs közben a tv előtt is lehet fogadni - erre biztatnak a meccs közben és a szünetben villogó reklámok -, ez a meglepetés, a fordulat lehetőleg az utolsó pillanatban következzen be. (Mint a Manchester City bajnoki győzelme esetén.) A szombati meccset előreláthatóan kb. 2—300 millióan nézik a tb-ben. Ha a nézők 10%-a fogad, mondjuk 10 euróval, akkor a tét 2-300 millió euró. Nem mindegy, hogy ezt az óriási pénzt végül beszedik, vagy kifizetik a fogadóirodák. Ezért az ő érdekük az, hogy a Bayern vezessen a meccs elején. Villognak a reklámok, mindenki az otthon játszó biztos győztesre tesz, míg a végén - ha lehet hinni a foci sötét oldaláról suttogó hangoknak - vagy egyenlít a Chelsea, és 11-esekkel nyer, vagy már a rendes játékidőben megfordítja a meccset. A lényeg, hogy Bayem-vezetés után végül a Chelsea fogja felemelni a BL- trófeát Ha ez valóban így lesz, akkor nincs több remény. Aki nem hiszi, az kérdezze meg Wilson Raj Perumalt, a bundaügyek egyik kulcsszereplőjét, aki jelenleg egy magyar börtönben ül, a magyar illetékesek legnagyobb titkolózása közepette, s akinek a fejére a maffia - az ESPN pénteki cikke szerint - 300 000 dolláros vérdíjat tűzött ki. Mert ha kiderül az, amit tud, akkor romba dőlhet a modern foci... Novák Tamás (A cikk eredetileg a mandiner.hu oldalon jelent meg.) Amit Novák Tamás felvázolt, az persze csak teória. Egy első olvasásra merésznek tűnő teória. „Alig hihető" - mondhatnánk. De vajon azok közül, akik a hatvanas évek közepén látták a 4-4-es döntetlennel végződő, „szenzációs fordulatokban bővelkedő" Fradi— Vasast, ki hitte volna el, hogy megbeszélt eredmény született? Albert Flórián utóbb bevallotta, hogy az a nyolc gólt hozó, izgalmas mérkőzés bundameccs volt, persze a legjobbak előadásában, hogy a publikum semmit se vegyen észre. „Aki nem bundázott, az nem is igazi futballista... Meséljem el, hogyan vezettem rá néhány csel után Mészöly Kálmán kezére a labdát a Vasas elleni rangadón? Kálmán magatehetetlenül kalimpált a fűben, én meg a kezéhez vezettem a lasztit. A bíró tizenegyest ítélt, Mészöly meg üvöltött velem meg a játékvezetővel is. A közönség tombolt, fantasztikus mérkőzés volt. Nem mindegy, ki játszik bundameccset..."- nyilatkozta Albert, a magyar futball egyetlen aranylabdása évtizedekkel később a Nemzeti Sportnak. A szombati meccsen annak drukkoltam, hogy Novák Tamásnak ne legyen igaza, ne jöjjön be a „tipp- je", nyerjen 3-0-ra a Bayern, vagy nyerjen 1-0-ra a Chelsea, mindegy lett volna, milyen eredmény születik, csak ne a „sportfogadás logikája", ne a „nagy pénzek törvénye" érvényesüljön. Mert mindebben az a legszomorúbb, hogy amióta a sportfogadás megjelent, s amióta a fogadási csalások mechanizmusára fény derült (a bochumi ügyészség nyomozati anyagából vagy Declan Hill könyvéből), már egy BL-döntőt sem lehet megnézni kétely nélkül. Már semmiben sem lehetünk biztosak. Lesznek, akik egy vállrándítással elintézik ezt a cikket is („mindig is volt bunda a fociban"), néhányan majd összeesküvés-elméletnek nevezik. Figyelmüket egyetlen tényre hívnánk fel: a cikk a BL-döntő előtt született. (a szerk.) Arjen Robben. (Fotó: SITA/AP, Martin Meissner)
