Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-03 / 79. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 3. Agrárkörkép 25 Az őszi búza tavasszal robbanásszerű tápanyagfelvételi igénnyel lép fel A fénybogarak bimbós állapotban károsítanak A búza tavaszi trágyázása Az őszi búza tavasszal robbanásszerű tápanyagfelvételi igénnyel lép fel (A szerző felvétele) Gyakorlati tapasztalatok is igazolják, hogy az őszi búza a kora tavaszi időszakban már viszony­lag rövid ideig tartó táp- anyaghiányra is termés- csökkenéssel reagál. ISMERTETŐ Ezért különösen fontos a téli nyugalmi időszakból felébredő búza számára a megfelelő mennyiségű nitrogén jelenléte, fejtrágya formájában. A növény optimális fejlődését biztosító nitrogén mennyiségét, csak ta­lajvizsgálatokra alapozott szak­tanács alapján lehet meghatá­rozni. Az őszi búza tavasszal robba­násszerű tápanyag-felvételi igénnyel lép fel, ezért a tavaszi fejtrágyázást célszerű a tél vé­gi, kora tavaszi időszakra időzí­teni. Feltételezhető ugyanis, hogy a talaj természetes táp­anyagfeltáró dinamizmusa ezt a megnövekedett igényt nagy valószínűséggel nem lenne ké­pes kielégíteni. Ha ebben az időszakban a növényállomány­ban abszolút vagy relatív táp- anyaghiány (foszforhiány is) lép fel, azt a növény kezdeti fejlődése mindenképpen meg­sínyli. Bokrosodáskor rövidebb kalászorsó differenciálódik, és a nagy termés kialakulásának lehetőségét már a fejlődés lege­lején elveszítjük. Az őszi búza a talaj tápanyag­ellátottságára érzékeny növény. A foszfortrágyázást nemcsak meghálálja, de igényli is. A fosz­for a generatív szervek fejlődé­sét, azaz a termésképzést ser­kenti. A foszforral bőven ellátott növény gyökéreete is fejlettebb, javul a víz- és tápanyagfelvétele. Túladagolása esetén viszonyla­gos nitrogénhiány következhet be, ami káros. A nitrogén és a foszfor egymásnak antagonis- tái, tehát egymáshoz viszonyí­tott relatív bőségük ugyanazt a hatást eredményezi, mintha a másik elemből hiány lenne. Az őszi búza foszforigénye kielégítésének legjobb módja az őszi alaptrágyaként kijutta­tott, és a legmélyebb ta­lajművelési eljárással bedolgo­zott foszfortrágyázás. így bizto­sítható leginkább, hogy a - ta­lajban nagyon lassan, vagy egy­általán nem mozgó - foszfor táp­elemek a búza foszforigényé­nek maximumán már a talaj­ban legyenek, megfelelő, feltá- ródott formában, és a gyökér­zónában egyenletesen elkeve­redve a növény számára ren­delkezésre kell, hogy álljanak. A foszfor felvétele az egész te- nyészidőszakban folyamatos, hiszen ahhoz, hogy a virágzás időszakában megnövekedett foszforigényét a növény fedez­ni tudja, a belső raktárainak kell feltöltve lenniük. Néha különböző okok miatt az őszi alaptrágyázás nehézsé­gekbe ütközik. Ilyen esetekben már csak a tavaszi fejtrágyázás segíthet abban, hogy a búza foszforigényét kielégítsük, de ez a beavatkozás - a már emlí­tett jellegzetességek miatt - rendkívül korlátozott ered­ményt adhat. Ha mégis erre kényszerülünk, néhány szempontot minden­képpen figyelembe kell ven­nünk. A műtrágyák feltáródásá- ra rendelkezésre álló idő megle­hetősen szűkre szabott, tehát mindenképpen célszerű gyors­abban feltáródó műtrágyaféle­séget, például szuszpenziót vá­lasztani, hogy a műtrágya feltá- ródási maximuma és a búza foszforfelvételi maximuma mi­nél közelebb kerüljön egymás­hoz. Az oldat-műtrágyák eseté­ben a feltáródás első lépését ugyan megspóroltuk, de ezek a tápanyag-molekulák még min­dig túl nagyok, és még további aprózódásnak kell végbemenni ahhoz, hogy a baktériumok egy­általán munkához tudjanak lát­ni. Az időbeni eltolódás mellett a térbeli eltolódás is korlátozza a tavaszi foszfortrágyázás ered­ményességét. A felvehető fosz­forformák a talajban gyakorlati­lag nem mozdulnak el, és a gyö­kér növekedése során hamar túljut azon a talajszinten, ahol a fejtrágyázásból származó fosz­for hatóanyagok találhatók (hi­szen itt már mélyebb bedolgo­zásra nincs lehetőség), és így a fejtrágyaként kijuttatott fosz­fortrágyáknak a kezdeti ked­vező (gyökémövekedést segítő, nitrogén túlsúlyt megakadályo­zó, stb.) hatásai viszonylag ha­mar megszűnnek. Ha tehát ta­vaszi foszforutánpótlásra kény­szerülünk, akkor sem javasolha­tó a teljes adagú trágyázás, mi­vel a növény által nem hasznosí­tott foszfátok gyorsan le­kötődnek, szerves és szervetlen - a növény számára fel nem ve­hető - vegyületek formájában. A kálium a növényben a leg­nagyobb mennyiségben előfor­duló kation. A búza harmoni­kus tápanyagellátásának talán legösszetettebb problémaköre a kálium-visszapótlás kérdése. A nitrogén után káliumból hasz­nál fel legtöbbet a növény egy tonna szemtermés képzéséhez. Ennek ellenére a kísérleti ered­mények és a gyakorlati tapasz­talatok is azt mutatják, hogy ab­ban az esetben, ha a talaj jó és igen jó káliumellátottsági kate­góriába tartozik, és a táblán nem hagyták ki több éven ke­resztül a trágyázást, akkor a ká­liumtrágyázás gyakorlatilag kockázat nélkül, illetve mini­mális kockázattal elhagyható, az elővetemények trágyázásá­ból ugyanis marad akkora káli­umkészlet, ami a búza zavarta­lan fejlődését biztosítja. Sokéves talajzsarolás után az adagolt kálium az agyagkolloi­dok belső felületén erősen kötődhet. Ha a búza valamely káliumigényes növény elővete- ményeként szerepel a vetésfor­góban, érdemes elgondolkodni azon, hogy nem lenne-e cél­szerűbb a káliumtrágyázást már a búza vetése előtt elvégez­ni, így ezeket a káliumkötő he­lyeket telíteni, és így a követ­kező évben már nem szükséges az igényesebb kultúrák szük­ségletén felül a talajt is trágyáz­nunk. Ha területünk K-tartalma a talajvizsgálati eredmények alapján jónak minősíthető, és az elővetemények K-igényét maradéktalanul kielégítettük, akkor a gabonatermesztés ese­tében célszerű inkább a N- és P-igény minél teljesebb kielé­gítése. (tápanyaglap) A készítmények a talajból nehezen felvehető foszfort is hasznosíthatóvá teszik A talajbaktériumok kedvező hatásai TÁJÉKOZTATÓ A légköri nitrogént meg­kötő baktériumok közül két fajta baktériumnak van komo­lyabb jelentősége - a szimbio­tikus és aszimbiotikus baktéri­umoknak. A szimbiotikus baktériumo­kat (Rhizobium) általában gyö­kérgümő baktériumoknak ne­vezik. Ezek a baktériumok a hüvelyesek (pillangósvirágú­ak) gyökerem golyvákat hoz­nak létre, és ezekkel szimbió­zisban (együtt) élnek. A gyö­kérgümő baktériumok a talaj­ból a hajszálgyökereken ke­resztül jutnak be a gyökerek­be. A gyökérrendszer „fertőzé­séhez” oltóanyagra van szük­ség, amely nagyszámú életké­pes baktériumot tartalmaz, s amelyet a gyökerek közelébe adagolnak. A talaj oltásakor (inokuláció) szükséges, hogy a preparátumot előbb vízzel hí­gítsák (400-500 1/ha), majd permetezővel a talaj felszínére juttassák és kombinátorral a vetési mélységbe (6-10 cm) be­dolgozzák. Az aszimbiotikus baktériu­mok (pl. Azotobakter chroo- coccum) a levegőben levő nit­rogén megkötésében a legje­lentősebbek. A talajban sza­badon élnek, tehát nincs szük­ségük gazdanövényre (gyö­kér), így kötik le a levegő nit­rogénjét. Kifejezetten aerób feltételek között képesek fenn­maradni, tehát csak a le­vegős, megfelelően nedves, kellő pH-értékű és aprószer­kezetű talajokban érzik jól ma­gukat. Energiaforrásként az élő humusz különböző szerves vegyületeit használják ki. In­tenzív felszaporodásuk a ta­lajban a szármaradványok be- szántása után, szalmával, szal­más istállótrágyával és maga­sabb cellulóztartalmú komp­oszttal való trágyázás után kö­vetkezik be. Az asszimbiotikus baktériu­mok fontos tulajdonsága az egyes patogénekkel szembeni antagonizmus. Ez főleg a fuzá- riummal, az altemáriával és a penicilinnel szemben érvénye­sül. Ezek a patogének külön­böző gombás fertőzéseket okoz­nak. Ha a talajban megfelelő mennyiségű talajbaktérium van, akkor ez jelentős mértékben el­nyomja az említett gombás fertőzések kialakulásának veszé­lyét. A talajból nehezen felve­hető foszfort is hasznosíthatóvá teszi a növények számára, (sz) Károsítok elleni védelem az őszi repcében ÖSSZEFOGLALÓ Az utóbbi években megnöve­kedett a repcetermést nagy­mértékben veszélyeztető rep- ce-fénybogár kártétele. A fény­bogarak leginkább bimbós álla­potban károsítják a repcét, amikor a táplálékul szolgáló pollen megszerzése közben a bimbókat megrágják, megsér­tik a porzókat és a bibét. A kár­tevő betelepedése 9-10 C°-os nappali hőmérsékleten indul meg, 13-15 C°-on tömegessé válik. A kártétel mértéke az imágók számától függ. A veszé­lyes egyedsűrűséget a követ­kező módon állapíthatjuk meg: ha a bimbózás állapotában nö­vényenként 2-4 imágót talá­lunk, valamint ha a bimbók 10-15 %-a már károsodott, és ha 10 hálócsapás során 40-80 imágót fogunk, akkor minden­képpen védekeznünk kell. A vé­dekezés időpontja a repce bim­bós állapota. A védekezésre használt készítmények megvá­lasztásánál figyelembe kell venni a bimbós állapot várható időtartamát. Korai betelepedés esetén célszerű hosszabb ha­tástartamú készítményeket al­kalmazni, míg a virágzásközeli időszakban, valamint virágzó gyomokkal fertőzött állomány­ban és virágzáskor alkalmaz­zunk méhkímélő technológiá­val kijuttatható szereket. A virágzás alatti védekezések célja a repce-fénybogár lárvái­nak és a Secőkárosítók (repce- becő-ormányos, repcebecő-gu- bacsszúnyog) kártételének megakadályozása. A repce- becő-ormányos imágók márci­us végén - április elején hagy­ják el telelőhelyüket. A kár­tevők 20 C°-on repülnek töme­gesen. Petéiket áprüis végén, május elején a 2-6 cm hosszú­ságú becőkbe rakják. A bimbós korban elvégzett kezelések nagymértékben csökkentik az egyedszámukat, de a virágzás során újra ellenőrizni kell a be­telepedést. Ha 10 hálócsapás­sal 10-20 imágót fogunk, akkor szükséges az újbóli védekezés. A repcebecő-gubacsszúnyog a repcebecő-ormányos által rá­gott lyukakba helyezi a tojásait. A gubacsszúnyog lárvák kárté­telének hatására a becők tor­zulnak, csavarodnak, és korán felnyílnak. A repce rovarkártevők elleni tavaszi védelme 3 fontos sza­kaszra bontható: 1. A szárormányos és a nagy repceormányos elleni védeke­zés a kártevők betelepedésének első hetében aktuális, mert né­hány napos „érési táplálkozás” után a megerősödött bogarak behelyezik petéiket a levélnyél­be vagy az induló szárba, és ezt követően már nincs védekezési lehetőség. Az időjárástól függő 1-3 hetes betelepedést tartam­hatású rovarölővel lehet átfog­ni. Ez a pár nappal később éb­redő fénybogarak és becőormá- nyosok ellen is hat, amíg azok a lepermetezett leveleken hámoz- gatnak, a következő permetezés így a bimbós korra, az új nö­vényrészek rágásának kezdeté­re, a fénybogár bimbókártétele észlelésének idejére időzíthető. 2. A virágzás előtti permete­zés sikerét a rovarölő szer érintőméreg hatása, vagyis az azonnali taglózó hatás, kisebb részben a penetráns (riasztó) mellékhatás határozza meg. Mivel napról napra egyre több virág nyílik ki, a fénybogarak és becőormányosok áttérnek az energiadúsabb, kedveltebb vi­rágpor fogyasztására, így az újonnan betelepedő bogarak már nem érintkeznek a vegy­szeres levelekkel, és egyre ke­vésbé táplálkoznak rajtuk. 3. A harmadik permetezés a már virágzó repcében gyakran csak későn megjelenő becőor­mányosok ellen irányul, mert ezek az első kötött becőkbe helyezik petéiket. Záporos, vál­tozékony májusi időben a repce gubacsszúnyogjai is felszapo­rodnak, és a becőormányoshoz hasonlóan károsítanak. Ezt a permetezést légi úton vagy hi­das traktorral lehet elvégeztet­ni. A fénybogár elleni védeke­zéshez hasonlóan itt is elsősor­ban a rovarölő szer taglózó ha­tására számítsunk. A piretroi- dok jó hatásának hosszú távú megőrzése céljából ennél a ke­zelésnél érdemes eltérő hatású rovarölőt kombinálni, hogy a fénybogarak rezisztenciája még sokáig ne alakuljon ki. (sz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom