Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-03 / 79. szám, kedd

26 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 3. www.ujszo.com A holstein-fríz tehenek potenciálja 14 ezer liter A tejtermelésben egyeduralkodók ISMERTETŐ Jövőre az anyasertéseket is csoportosan, nagyobb létszámban közös térben együtt kell majd nevelni Új szabályok a sertéstartásban (Archív felvétel) A holstein-fríz tehénfajtát olyan értékmérő tulajdonsá­gok jellemzik, amelyek révén az elmúlt évtizedekben a tej­termelésben kimagasló teljesít­ményekre lett képes. Ezt a fajtát, amely Ňyugat- Európa lápos vidékeiről szár­mazik, az 1840-es évek tájékán holland hajósok vitték az Újvi­lágba. Akkoriban teheneket tartottak a hajókon, mert a vi­taminokban és ásványi anya­gokban gazdag tej értékes táp­lálék volt a hosszú út alatt. Az amerikaiak aztán magas szint­re emelték a tenyésztői mun­kát, a fajta a kiemelkedő ké­pességeit, a rendkívül haté­kony és nagy mennyiségű tej­termelést, és magas hozamo­kat értek el velük. Ebből a po­pulációból került vissza Euró­pába az átkeresztezéshez szük­séges tenyészanyag. Ma már kétségbevonhatat­lan, hogy a leghatékonyabban termelő fajtáról van szó, amely az elmúlt 30 év alatt a korábbi termelési szintet az egy tehénre jutó fajlagos tej­hozam tekintetében gyakorla­tilag képes volt megduplázni. Ma már ez a fajta átlagosan több mint 8 ezer liter tejet ké­pes termelni egy standard (305 napos) laktációs időszak­ban. Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az állományok kifi­nomult takarmányozási és tar­tási módszereket igényelnek, hiszen „csúcsra járatott” álla­tokról van szó. Ehhez ki kell szolgálni a genetikájukat. Takarmányozásuk során azonban a gyakorlati tenyész­tők néha elkövetik azt a hibát, hogy a kukoricaszilázs alapú tömegtakarmányozást túlsú­lyosan alkalmazzák, aminek következményeként az állat faggyúsodni kezd: A folyamat folytatódik, a szárazon állás időszakában még tovább hízik, az ellést követően pedig a ha­talmas tejtermeléshez szüksé­ges energiát a faggyúdepókból próbálja pótolni. Az egyed így nem tud annyi takarmányt fel­venni, amely a bő tejelőállítás­hoz szükséges lenne, felborul az anyagcsere-háztartása, va­lamint az energia-egyensúlyi állapota is, ami súlyos szervi elfajulásokat idéz elő. Az állo­mányokban a zsírmáj-szindró­ma, az acidózis, a ketózis, stb. tünetei jelennek meg, amelyek szaporodásbiológiai zavaro­kat, elhúzódó betegségeket okoznak, és a termelést is gá­tolják. A tenyésztési munka egyik egyszerű és teljesíthető követelménye, hogy a laktáció és a szárazonállás során az ál­lat három bordájának látszania kell. Ez mutatja, hogy az állat nem hízott el, nem faggyúso- dik; ami valódi élettani ve­szélyt jelent. A holstein-fríz teheneknél nagyon fontos a takarmányo­zás és a tartástechnológia he­lyes szakmai összhangja, hi­szen az állatok genetikai po­tenciálja 14000 liter laktációs tejtermelésre kódolt. Holland szakemberek véleménye sze­rint az első laktáció fedezi a borjúnevelés költségeit, a má­sodik a vemhesüszőtartás költ­ségeit, míg a harmadik laktá­ció már a gazda haszna. A HF tehén ötéves korában ér el a termelési, ill. hasznosítási csúcsra, (mmg) 2013. januárjától új állat­jóléti intézkedések kerül­nek érvényesítésre a ser­téstartásban is. INTERJÚ Melyek ezek a feltételek és milyen hatással lehetnek a ha­zai sertéstartásra - kérdeztük Lelkes Pétertől, a lakszakállasi szövetkezet elnökétől, ahol az uralkodó nehéz helyzet ellené­re nagyon sok gazdasággal el­lentétben továbbra is működ­tetik a sertéstenyésztési ágaza­tukat. Az állatjóléti intézkedések módosítása keretében meg­változnak a fedeztetett anya­sertések és süldők elhelyezé­sével kapcsolatos feltételek. Európában eddig bevett szo­kás volt, hogy az anyasertések egyéni ketrecekben vannak el­helyezve egy bizonyos ideig azért, hogy a fedeztetés sikere biztosabb legyen. Az uniós szabályozás ezt akarja meg­változtatni olyan irányba, hogy az állatokat csoportos tartásban, nagyobb létszám­ban közös térben együtt ne­veljék. Mi már most teljesítjük ezeket a feltételeket, mivel a sertéságazatba történő beru­házásaink során már évekkel ezelőtt figyelembe vettük az említett követelményeket, amelyek már korábban ismer­tek voltak a szakma előtt, te­hát fel lehetett rájuk készülni. A követelmény teljesítése azért sem okoz gondot, mivel országos viszonylatban és ná­lunk is csökkent a sertések és a kocák létszáma, így a meg­lévő férőhelyeket jobban ki le­het használni az állományok­ban. A követelmények között szerepel az is, hogy az állatok tartásában alkalmazott aljaza- ti rostok nyílásainak méreteit is csökkenteni kell, és meg kell változtatni a felhasznált anya­gokat is. Mi ezeket a feltétele­ket szintén teljesítjük. Más kérdés, hogy a hírek szerint a nyugat-európai termelők egy része nem lesz hajlandó vég­rehajtani az elvárt változtatá­sokat, és így, ha majd velük szemben is szigorúan veszik a kötelességek betartását, akkor megtörténhet, hogy akár egy keresleti piac feltételei fognak érvényesülni a sertéstartás­ban is. Erre egyébként már most is van példa, a külföldről behozott malacok ára az utób­bi időszakban már jelentős mértékben megemelkedett a tavalyihoz képest. Mire számíthatnak a hazai termelők? Ebben az évben az európai sertéspiacon már kialakult egy viszonylagos egyensúlyi helyzet a kereslet és a kínálat között, és ez az árakban is érzékelhető. A jelenlegi 1,30-1,35 eurós átla­gos értékesítési ár 20 százalék­kal magasabb a tavalyinál. Ab­ban bízunk, hogy ez továbbra is megmarad, ami reálisabbá és stabilabbá tehetné a sertéstar­tás jövedelmezőségét nálunk is. Az előzetes számítások szerint az új követelmények bevezetése miatt egyelőre a későbbiekben sem túlzott keresletnövekedés, sem komolyabb áremelkedés nem várható, inkább csak stabi­lizálódik a helyzet. Vélemé­nyem szerint ez a folyamat nem lesz hatással a hazai ágazat szá­mottevő növekedésére, mert úgy vélem, hogy aki egyszer ab­bahagyta a sertéstartást, az már nagyon nehezen tér majd vissza hozzá. Talán néhány gazdaság­ban, ahol ehhez megvannak a feltételek. De ez nem fogja nagyban befolyásolni az ágazat további sorsát. Nem kell tehát attól tarta­ni, hogy a nyugati termelés esetleges visszafogása kap­csán nálunk újra felfuthat a sertéstenyésztés... Tudni kell, hogy mi már fel­adtuk a pozícióinkat, jelenleg már csak a hazai fogyasztás ke­vesebb, mint 40 százalékát va­gyunk képesek előállítani. A belső fogyasztás több, mint 60 százalékát már behozatalból fedezik, és ennek alapján nyil­vánvaló, hogy ezután is kül­földről fogják meghatározni az itteni piaci feltételeket. Ebbe beleértem az árakat is, mi ugyanis nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt számot­tevően befolyásolni tudjuk. Nyilvánvaló tehát, hogy egy magasabb értékesítési árszint esetén is a nagyobb szeletet a tortából továbbra is a külföldi beszállítók fogják majd kiszakí­tani maguknak. Nekünk csak az a lehetőségünk marad, hogy ússzunk velük együtt az árral. Úgy tűnik, hogy az esetlegesen megnyíló piaci rés nálunk a ter­melők hajlandóságát nem fogja számottevően növelni. Valamit javíthatna a helyzeten, ha az új kormányzat úgy döntene, hogy mégis tesz valamilyen lépése­ket, és valamilyen formában tá­mogatná a sertéstartókat. De a jelenlegi pénzügyi helyzet és az elvárt költségvetési fegyelem alapján úgy vélem, hogy erre vajmi kevés az esély, (szil.) Az utóbbi években jelentős összegeket (összesen több mint 3 millió eurót) költöttek a szabványok által megszabott követelmények teljesítésére Az üzletekben a termelői árnak a dupláját is elkérik a tojásért TÁJÉKOZTATÓ Napjainkban a sajtó is meg­lepően gyakran és sokat foglal­kozik a tojáspiacon kialakult helyzettel, annak kapcsán, hogy az utóbbi napokban a tojás ára jelentősen megemelkedett. Az áremelkedés egyik oka, hogy az idei év elejétől érvénybe lépett új uniós előírás alapján a ketre­ces tartásban tartott tojótyúkok ketreceinek méretét az egy tojó számára előírt eddigi 550 cm2- ről legalább 750 cm2 ki kellett bővíteni. Mivel néhány szomszédos országban még nem sikerült teljes mértékben átállítani az állományokat az új követelmé­nyeknek megfelelően, a piacon kialakult helyzet következté­ben főleg az áruházláncokban felfutottak az árak. Máté Tibor a Gútai Mezőgaz­dasági Szövetkezet elnöke kissé nehezményezi, hogy az árdrá­gulás kapcsán csupán a tényt közölte a média, annak azonban nem nézett utána, hogy ebben a megemelt értékesítési árban mekkora a részesedésük a ter­melőknek. Sőt, a benzin vagy a cukor radikális áremelkedését mintha észre sem vették volna. „Tőlünk a legjobb minőségű, legnagyobb méretű XL-es tojást maximálisan 14 centért viszik a nagykereskedők, megrendelé­sük alapján kisebb, vagy na­gyobb adagokban készen becso­magolva. Véleményem szerint ennek alapján egy szolid üzleti árréssel számolva a 20 cent kö­rüli ár mutatná a reális értéke­ket. E helyett a hírek szerint a termelői árnak a dupláját is el­kérik érte. Itt Gútán a saját üzle­tünkben mi például a legdrá­gább tojást 17 centért adjuk el-a vásárlóknak. A gútai szövetkezetben már 1976 óta foglalkoznak a tojás- termelésssel, az említett „új” uniós követelményrendszer sem érte őket váratlanul, lévén, hogy már 2001-től azon dolgoztak hogy ezeket teljesítsék, s a beru­házásaikat ennek érdekében hajtották végre. Máté Tibor el­mondta, hogy az utóbbi évek­ben jelentős összegeket (össze­sen több mint 3 millió eurót) költöttek a szabványok által megszabott követelmények tel­jesítése érdekében, s bíznak ab­ban, hogy az árak az elkövet­kező időszakban legalább stabi­lizálódnak. Tavaly ugyanis a to­jástermelésben ők is ráfizetéssel voltak kénytelenek gazdálkod­ni, a hatalmas túlkínálat miatt az önköltségi ár alatt tudták csak eladni a terméküket. Az idei keresletnövekedés követ­keztében ugyan reálisabbak let­tek a termelői árak, s bár tisztá­ban vannak azzal, hogy a húsvé­ti ünnepek után feltehetően újra csökkenni fognak, a gazdasá­gosság, illetve a hatékonyság fenntartása érdekében jó lenne, ha ezen a szinten stabüizálód- nának. A fogyasztók egy rétege a kia­lakult helyzetre azzal próbált meg reagálni, hogy saját neve­lésű tojástermelésre alkalmas csibéket kezdtek vásárolni, ab­ban bízva, hogy ezeket felnevel­ve képesek lesznek saját magu­kat ellátni. A cégvezető szerint a háztáji termelés felfuttatása bi­zonyos mértékben befolyásol­hatná a keresletet, de jelenleg az a helyzet, hogy nincs elég erre alkalmas csibe sem a piacon. Ők Bábolnáról vásárolják a speciá­lis tojóhibridek naposcsibéit, és ezeket felnevelve állítják be a termelésbe. Hozzá kell tenni, hogy a naposcsibéből 105 nap alatt lesz tyúk, és még kell egy hónap, műre tojást termel, Tüdni kell azt is, hogy a háztájiban a tyúk kevesebbet tojik, műit az intenzív tenyésztésben, mert pl. nem kap olyan speciális takar­mányt, ami kifejezetten a tojás­termelést segíti elő, így ez a for­ma nem lehet konkurencia a nagytermelők számára. Összehasonlításképpen: Gú­tán 150 ezer tojótyúk elhelyezé­sére alkalmas telep működik, a bővített ketreces tartásban az ál­latok átlagosan 60 héten keresz­tül képesek az inztenzív tojás­termelésre. Ezután a hatékony­ság érdekében le kell őket cse­rélni. Termelői kapacitásuk na­gyobbik részét jelenleg a hazai piacon értékesítik, bár a külföldi piacokra is jelentős nagyság­rendben szállítanak. A tyúktartás és a tojásterme­lés jövője kapcsán Máté Tibor úgy véli, hogy az új trendek itt is fokozatosan érvényesülnek majd, s vélhetően a szabadtar- tásos kifutós tartási forma is előtérbe kerülhet. Ők azonban az elkövetkező évtizedben még, főleg a jelentős értékű be­ruházásaik kihasználása okán is ezt a jelenlegi ketreces térj melési rendszert kívánják működtetni, (sz)

Next

/
Oldalképek
Tartalom