Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-20 / 92. szám, péntek
8 Vélemény-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 20. www.ujszo.com KÁRPÁT-MEDENCEI KITEKINTŐ Mindenkijárjon középiskolába Az észak- és nyugatbácskai oktatási dolgozóknak, iskolaigazgatóknak, az egyetemi hallgatók, középiskolások, szülők, gazdasági szféra, nemzeti tanácsok képviselőinek mutatták be a szabadkai városháza dísztermében a 2020-ig szóló oktatási stratégia tervezetét. Cerovic Kovács Tünde, az oktatási minisztérium államtitkára kifejtette: már gyakran bírálták Szerbiát, hogy túl sok a stratégia, a papír és kevés a cselekvés. Ez azonban más, ez egy életszerű dokumentum - fogalmazott. Az oktatásügy tényleges megreformálása most következik. Želimir Popov, az oktatási miniszter iskoláskor előtti és általános iskolai oktatással megbízott helyettese elmondta: a parlamenti procedúrában levő általános iskolai törvény- javaslat már összhangban van az e stratégiában foglaltakkal. Ám valószínűleg nem ez az összetételű parlament fogja azt elfogadni, hanem a jövendő. Az iskoláskor előtti stratégiát 50 szakember dolgozta ki, akik további 120-szal konzultáltak, 14 opponens és 9 külföldi szakember is részt vett a munkában. Kötelező lesz a középiskolai oktatás, a szándék az, hogy a diákok 18 éves korukig játjanak iskolába. Jelenleg a középiskolások egynegyede gimnazista, a cél, hogy legalább a fele gimnáziumba iratkozzon. S azt is szeretnék elérni, hogy egy-egy generáció mintegy 50 százaléka egyetemre járjon. Ivan Ivič arról szólt, hogy a minisztériumi honlapon olvasható stratégiatervezetben még nem szerepel külön a nemzeti kisebbségek oktatására vonatkozó fejezet, de utólag külön fejezetet szenteltek ennek. A nemzeti kisebbségeket a nemzetközi dokumentumok és a hazai törvények alapján minden jog megilleti, tiszteletben tartják az eddig szerzett jogokat is. Fontosnak tartják, hogy a nemzeti kisebbségek elsajátítsák a többség nyelvét. (Magyar Szó) Nem önálló a hungarológia A Bukaresti Tudomány- egyetem hungarológiai tanszéke az egyetlen Romániában, ahol a magyart mint idegen nyelvet oktatják. Az új oktatási törvény értelmében viszont megszűnt az önállósága. Egyenrangú lett a héber, a roma és az új görög szakkal. Zsigmond Győző professzor, a volt tanszékvezető elmondta, hogy a ’30-as évekre vezethetők vissza a kezdetek, viszont egyszer már megszűnt az ottani magyar oktatás. Ezt követően ’69-ben indult be úgy, hogy folytonosan volt magyar szak. Tavaly ősszel pedig megszűnt maga a tanszék. Bekerült azon szakmai csoportosulások közé, amelyeket „kollektívnek” neveznek. Ezek azok a csoportok, amelyeknek nincs meg az a fajta autonómiájuk, amely által önálló tanszékek lehetnének. (Kitekintő) Mi való a nőknek Szlovákiában? Ján Čamogurský valószínűleg elvesztette józan ítélőképességét amikor azt mondta, a szlovák politika nem nőknek való. Ezt nem egy haza igyekvő gyári munkás mondta megérdemelt sörénél a buszmegálló sörözőjében, hanem Szlovákia egyik volt miniszterelnöke. Ha fanyar humorral lehetne kezelni a kijelentést, azt is mondhatnánk, Szlovákiában férfiaknak sem. Mármint nem való a politika. Meg lehet nézni, hogy a rendszerváltás utáni huszonkét évben mit tettek a szlovák politikában a férfiak, például ő is. Az viszont közel áll a valósághoz, hogyanőkneknem adtak elég lehetőséget az elnyomásra hajlamos férfiak, hogy megmutassák, mit tudnak. Egyébként, haavoltminiszterelnökúrjól emlékszik, megmutatták, hogy való nőknek is a politika - igaz nem Szlovákiában -, mégpedig Európa két legnagyobb országában, Németországban és Angliában. Szlovákiának csak másfél évig volt női miniszterelnöke Iveta Radičová személyében. Ez idő alatt nem ronthatott annyit az országon, hogy a gyengébb nemet - ismerve annak erényeit - ki tudja milyen indítékból lekezelően minősítse. Aki ismerte Iveta Radičová szándékait és emberi kvalitásait, az tudja, ha négy évig maradhatott volna, nem esett volna több csorba az ország nemzetközi megítélésén, mint bármikor előtte vagy utána. A miniszterelnök asszony felmérte és tudta, mi az oka a szlovákiai politika működésképtelenségének, de négyes (valóságban hatos) jobbközép koalíciója ott akadályozta törekvéseiben, ahol csak tudta, nem számolva azzal, ha a kormányfő távozik, ők is mehetnek. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az oktondi politikai hidegháborút sem, amelyet Robert Fico megszakítás nélkül folytatott Iveta Radičová ellen, felőrölve a volt kormányfő utolsó energiáit is. Azok az alaptalan rágalmak és tudatos sértegetések nemcsak a politikai kultúra határán mentek túl, hanem jogalapot is szolgáltattak a sértettnek jogi elégtételre, amellyel sajnos nem élt. IvetaRadičovábe tudta/tudja bizonyítani, hogy nem hazug ember - amit Robert Fico annyiszor mondott el, ahányszor csak akart - és csak áldozata annak az igyekezetnek, amelyet Szlovákia polgáraiért és az ország jogállammá válásáért vállalt. Kiűzésének a honi politikából pontos argumentációja és sanda politikai háttere van. Tán ezeket a tényeket is ismeri a volt miniszterelnök úr, és arról is van tudomása és van benne tapasztalata is, hogy a mindenkori szlovákiai politika gyújtópontja nem a polgároknak gyakorolt közszolgálat, hanem a politikai ellenfelek ellehetetlenítése, a hatalom megkaparintása és minden eszközzel való megtartása. Tehát nem a politika nem nőknek való és csak Szlovákiában, hanem a szlovákiai politikus férfiak képtelenek jó szívvel tudomásul venni, hogy másképpen is lehet politizálni, mint ahogy ők teszik és azt tenni, amire a politika való és ami a politika szerepe az emberek életében. Iveta Radičová kormányában volt még egy hölgy, az igazságügy-miniszter, a sziklaszilárd elhatározású Lucia Žitňanská, aki tudta, mennyire működés- képtelen a szlovákiai igazságszolgáltatás és milyen mértékű a politikai összefonódása a végrehajtó hatalommal. Ő miniszterként hitelesen bizonyította, mennyire alaptalanok Ján Čamogurský kételyei. Mindent megtett azért, hogy a lappangó kórban szenvedő szlovák igazságszolgáltatást működésbe hozza, hogyne basáskodjon egy, arra a feladatra méltatlan ember az egyik legfontosabb hatalmi ág, az igazságszolgáltatás fölött. Ezt Ján Čanogurskýnak tapasztalt és elismert jogászként szintén látnia kellene. A furcsa az, hogy kijelentése a nőknek a politikában vállalt szerepéről éppen Lucia Žitňanskával kapcsolatos, aki az SDKÚ elnöki székének egyik jogos várományosa. Jóba Mihály A rovatban közölt írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik. X -5
