Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)
2012-04-20 / 92. szám, péntek
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 20. Vélemény És háttér 7 A hatvanéves emberek nyugdíjba küldése - de még a 62 éveseké is - nemzetgazdasági luxus Nyugdíjkorhatár Semmi meglepő nincs a szociális tárca vezetője, Ján Richter kijelentésében. Azt, hogy a nyugdíj- korhatár emelését nem ússzuk meg, nagyjából egy évtizede lehet sejteni, a demográfiai mutatók nemzetgazdasági szempontból siralmasak, s nem úgy tűnik, mintha új baby- boom elé néznénk. LOVÁSZ ATTILA Ha mindehhez hozzátesszük, hogy hazánkban és környékén a nyugdíjbiztosítás nem biztosítás, a szolidáris, kirovó-elosztó rendszer a domináns, akkor a gazdaságilag aktív és az inaktív rétegek aránya határozza meg, mit képes egyáltalán a nyugdíjak pénzelési rendszere elviselni. Nagyon egyszerűen fogalmazva, a társadalomban egyre nagyobb az idősebb nemzedék aránya, amit sok mindennel magyarázhatunk, alapvetően viszont egy lakosság által illuzórikusnak tartott, mégis létező jólét vívmánya ez. Szidhatjuk az élelmiszeripart, de az biztos, hogy nagyapáinknál lényegesen ki- adósahban és egészségesebben étkezünk, az egészség- ügyi ellátás már 22 éve a csőd szélén (legalábbis napi híradásaink szerint), mégis van olyan jó, hogy az átlagéletkor hosszabb lett, s annak reménye, hogy hosszabban élünk, mint az előző generációk, adott. Ebből a helyzetből kiindulva a civilizált világban mindenütt tapasztalható elé- gededenség ellenére ki kell mondanunk: a hatvanéves emberek nyugdíjba küldése - de még a 62 éveseké is - nemzetgazdasági luxus. A baj mással van. Az igazi baj nem nyugdíjrendszer szolidáris részének korhatárával kezdődik, hanem a munkaerőpiaccal. A munkaerőpiac strukturális átalakulása nyomán ugyanis egyre kevésbé érdekes a tapasztalt, idős, megfontolt és meggondolt munkaerő, aminek eredménye egyszerűen az, hogy 45-50 év fölött munkahelyet elveszítve új munkát találni majdnem reménytelen. Ha ez csak a dinamikus húzóágazatokra volna érvényes, ha mindezt az IT vagy a kommunikációs iparral összefüggésben állapítanánk meg, akkor nem volna semmi baj. Azt sem nehezményezzük, hogy a balett-táncosok vagy a bányászok korábban „kopnak el”, azaz az említett pályákon, s egy sor egyéb munkakörben az alacsonyabb életkor majdnem feltétel. De legalábbis előny. Sajnos, manapság az alacsonyabb életkor mindenütt előny. A munkáltatók a megmondhatói, miért, s az okos kormányzat esetleg meghallgatná őket. Az okos kormányzatok igyekeznének rájönni, milyen gyakorlati megfontolásokból választ a munkáltató ifjabb munkavállalót, még az antidiszkriminációs szabályozást is kikerülve. Merthogy nem a megbízhatóság, a munkafegyelem vagy hiány- zási arány az, ami a fiatalok felé tolja a munkáltatók érdeklődését, az biztos. Az idősödő munkaerő piaci ellehetetlenülése a közpénzek szempontjából talán még veszélyesebb, mintha kötelezően 58 évesen zavarnánk nyugdíjba mindenkit. Merthogy a munkaerőpiacról kiszorult ötvenes a nyugdíjazásáig ugyanúgy közpénzekből eltartott munkanélküli, ami rövid időn belül megterhe- lőbb lehet az aktív korosztálynak, mint nyugdíjasok „eltartása”. Ha van munka, ha van értelme a pénzkereső és - uram bocsá’ - önmegvalósító munkapiaci érvényesülésnek, ide a rozsdás bökőt, néhány fáradt vagy betegeskedő hatvanason kívül senki nem fog nyugdíjba rohanni, és szívesen dolgozik elsősorban saját, de áttételesen bizonyára a köz örömére is. (Peter Gossányi rajza) •"V- Állítólag mi csak 150 éves korunkban mehetünk nyugdíjba. Nem adjuk a TV-macinkat GULYÁS ZSUZSANNA „Ez... mi ez?!” - ekképp reagált ötéves lányom, amikor meglátta Tévé Maci silány dublőréit, a gagyimacikat. A magyar közszolgálati televízió ugyanis úgy döntött, lapátra teszi Tévé Macit és hű társát, Paprika Jancsit. Utódjuk egy lázrózsás arcú macipár, amelynek fizimiskája és karaktere nem nyerte el a nézők tetszését. A csalódott és felháborodott nézők Nem adjuk a TV-ma- cinkat címmel petíciót is indítottak a peticiok.com oldalon. A kezdeményezés mögött egy - a petícióval azonos nevű - Facebook- csoport áll, melynek tagjai levelekkel bombázzák a közszolgálati médiát. Szeretnék, ha ismét a sokak által ismert és szeretett Tévé Maci kívánna jó éjszakát a gyerekeknek. „Erős a nosztalgia, ez érthető, viszont a TV-maci és az esti mesék kb. a 3-8 éves korosztálynak szólnak, nem a nosztal- giázóknak, ezt sokan elfelejtik” - olvasható abban a válaszlevélben, amelyet a méltatlankodóknak küldött a közszolgálati televízió. És milyen igazuk van... Az esti mese valóban nem a felnőtteknek, hanem a gyerekeknek szól. A 3-8 éveseknek. Ebbe a korosztályba az én ötéves lányom épp belepasszol. Vagy mégsem? Hiszen az ő tetszését nem nyerte el a macipár, amelynek viszonya elég homályos. Mint ahogy az általuk közvetített üzenet is... A macilány a számítógép elől rángatja el a macifiút, aki a televízió elé telepedve ma- csósan átkarolja a macilány vállát. Se tusolás, se fogmosás. Se blü-blü-blü. Az ős Tévé Maci 1963 húsvétján debütált. Később újabbak követték - mindig az adott időszakhoz igazítva. Az új macipár megálmodói is nyilván ennek jegyében - gondolván merészet és nagyot - tették lapátra a csíkos pizsamás, zöld csokornyakkendős mackót. Aki esténként nem a számítógépet püfölte, hanem tusolt és fogat mosott. Példát mutatva ezzel több ezer (tízezer?) gyereknek. Az új macigyerekektől mit tanulhat el a „célcsoport”? Legfeljebb azt, hogy nekik is ki kell harcolniuk maguknak egy számítógépet. A Nem adjuk a TV-macinkat mozgalom kezdeményezői bizakodók. Elvégre nincs új a nap alatt. A televíziónak már korábban is voltak hasonló próbálkozásai. 1998-ban a nézők kérésére visszakerült a képernyőre a maci, akiről régebben az a hír is járta, hogy kinyírták. És miért? Mert köpött. KOMMENTÁR Fico gázos kecskéi MOLNÁR IVÁN A kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad - várhatóan így végződik a Szlovák Gázművek (SPP) kisebbségi részvénycsomagjának eladása. A képzeletbeli kecske esetünkben Robert Fico kormányfő, a káposzta pedig az SPP kisebbségi részvénycsomagját birtokló külföldi tulajdonos döntő szava a vállalat irányításában. A domináns gázszolgáltató egyszerű ügyfeleinek marad a mézesmadzag, amit az alacsonyabb árak ígéretének a formájában látványosan elhúznak az orruk előtt, a tulajdonoscseréből azonban várhatóan semmilyen előnyük nem származik. Ficónak kapóra jött, hogy a francia GdF Suez és a német E. ON Ruhrgas épp most döntöttek úgy, hogy megválnak a 49 százalékos tulajdonrészüktől, hiszen a kormányfő a lakosságot a csúnya külföldi energiacégektől megmentő hős szerepét ott - folytathatja, ahol az első kormányzását követően abbahagyta. Az elmúlt hetekben már többször felvetette, hogy az említett részvénycsomagot legszívesebben visszavásárolná az államnak. Erre azonbanjelenleg nincs pénz, így legalább a cég igazgatótanácsában szeretné visszaszerezni az állami ellenőrzést, nagyobb befolyást szerezve a cég irányítására .Talán mondanunk sem kell, hogy a kisebbségi részvénycsomagot megvásárolni kívánó cseh EPH energiaipari társaság vezetői erről hallani sem akarnak, hiszen jól ismerik Ficót, és nem szeretnék kecskére bízni a káposztát. Azzal is tisztában vannak azonban, hogy a tulajdonoscseréhez az állam beleegyezésére is szükségük lesz, a szlovák kormányfőnek így olyan aj ánlatot tettek, amelynek nehezen tud ellenállni. Egyrészt visszavonnák a jelenlegi külföldi tulajdonosok által az áremelések meghiúsítása miatt Szloválöa ellen indított pereket, másrészt megígérnék, hogy tartózkodnak majd az olyan javaslatoktól, amelyek egyszeri, gyors áremeléseket okoznának. Fico az elkövetkező hónapokban ennek köszönhetően újra eljátszhat- j a, hogy a gázárak neki köszönhetően nem nőttek, és bátran lemondhat arról a hőn óhajtott tervéről is, hogy visszaszerezze a felügyeletet az igazgatótanácsban. Legfeljebb majd azt állítja, hogy ezt is a lakosság érdekében tette, kompromisszumot kötve az új tulajdonossal. Ha azonban erre szükség lesz, a gázárak emelését így sem kerülhetjük el, hiszen Fico ez esetben azt kockáztatná, hogy a külföldi tulajdonos újabb pereket akasztana az állam nyakába, amit végül mi, egyszerű adófize- tőklennénk kénytelenek kifizetni. Akkor mégis mire jó Fico színjátéka az SPP eladásával kapcsolatban, miért játssza újra a kisfogyasztók szabadsághősét? Mert önös, csak a népszerűséget szem előtt tartó érdeke így kívánja. Egy ma már kevésbé használt szólás szerint: a kecske beszél belőle, és jól tudjuk, hogy „a kecske, ha csupa zsír is, akkor is csak kecske”. TALLÓZÓ LIPOVÉ NOVINY láthatnánk a kommunisták támogatásával. Néhány terüleA Cseh Szociáldemokrata Párt (ČSSD), amely hónapok óta magasan vezeti a pártok népszerűségi listáját Csehországban, nem zárja ki, hogy a kommunistákkal alakít kormányt, ha megnyeri a következő parlamenti választást - írta a Lidové Noviny című konzervatívprágai napilap, amely az ellenzéki párt vezetőit kérdezte meg erről. A kilencvenes évek elején megszűnt a korábbi állampárt, Csehszlovákia KommunistaPártja (CSKP), s a legerősebb utódpárt a Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) lett. A mai parlamenti pártok nem tartják „demokratikusnak” a kommunista pártot, ezért kormányzati szinten eddig mindegyik elzárkózott a KSCM-mel való nyűt együttműködéstől. A szociáldemokrata pártnak egy kilencvenes évekbeli kongresszusi határozat is tiltja a kormányzati együttműködést a kommunistákkal. „Mi nem működhetünk együtt a TOP 09 párttal vagy a Polgári Demokratikus Párttal (ODS). Úgy látom, kisebbségi kormányt alaten, például külpolitikai kérdésekben ez az együttműködés szélesebb is lehetne” - mondta alapnakJifíDientsbier.aCSSD alelnöke. Ha a ČSSD nem lenne képes egyedül vagy koalícióban kormányt alakítani, Bohu- slav Sobotka pártelnök is el tudja képzelni a kommunista párttal való együttműködést. „Ezt is mérlegeljük”- erősítette meg a lapnak Sobotka. Hasonló állásponton van Jero- ným Teje frakcióvezető is. „Elsősorban a megbízható szubjektumokkal akarunk tárgyalni, nem valamiféle Közügyekkel. A kommunistákkal való kormánykoalíciót nem tudom elképzelni, de támogatásukról egy kisebbségi kormány esetén biztos, hogy tárgyalhatunk” - jelentette ki a frakcióvezető. A Lidové Noviny szerint néhány, nevét nem vállaló szociáldemokrata képviselő beismerte, hogy többen kezdeményezni szeretnék a KSČM-mel való nyűt együttműködést tiltó kongresszusi határozat eltörlését. De vannak, akik továbbra is ellenzik a ČSSD és a KSČM együttműködését, (kés)
