Új Szó, 2012. április (65. évfolyam, 78-100. szám)

2012-04-16 / 88. szám, hétfő

Kultúra-hirdetés 5 www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. ÁPRILIS 16. Két Kylián-koreográfiát tűzött repertoárjára a Balet Bratislava Egy tánc, száz tánc Születésnapi ajándéknak is tekinthette Jirí Kylián, az egyetemes táncművészet egyik legjelesebb alkotója, hogy a Mário Radačovský irá nyitásával 2011 tava­szától működő Balet Brati­slava két koreográfiáját is műsorra tűzte. SZABÓ G. LÁSZLÓ A Czech in: Kylián - Vaculík című esten a Nederlands Dance Theater (Holland Táncszínház) cseh származású vezetőjétől a Steve Reich zenéjére alkotott Falling Angelst és a Mozart mu­zsikája nyomán született Hat táncot láthatja. A test és a moz­dulatok esztétikáját hirdeti az előbbi, a legfinomabb humorral szórakoztatja nézőit az utóbbi. Kylián, aki ezekben a napokban ünnepli 65. születésnapját, Mi­los Forman mellett a másik leg­ismertebb cseh alkotóművész a világban. Tanulmányait Prágá­ban kezdte, Londonban folytat­ta, onnan Stuttgartba, majd Hágába vezetett az útja, ahol huszonnyolc évesen lett a Hol­land Táncszínház művészeti igazgatója. „Bár 1989-ben kötöttem szer­ződést a stuttgarti balettegyüt­tessel, nem voltam disszidens - mondja a több mint száz koreo­gráfiájáért Velencében Arany Öroszlánnal kitüntetett mű­vész. - Londonból, miután az ott felkínált lehetőséget elfo­gadtam, még visszautaztam Prágába, ahol béke és nyuga­lom honolt, egy héttel később azonban már szovjet tankok dübörögtek a belvárosban. Ta­lán az utolsó vonattal hagytam el az országot, és bevallom, az­zal a meggyőződéssel ültem a kupéban, hogy soha többé nem jövök vissza. Sokakkal együtt én is azt hittem, a kommuniz­mus ezer évig fog tartani. Sza­badon akartam táncolni, a stuttgarti szerződés pedig ki­mondottan kapóra jött ehhez. Kozmopolita ember vagyok, in­kább prágainak vallom magam, mint nagy cseh hazafinak. Hu­szonegy évesen nem is vágytam másra, mint zavartalanul köz­lekedni a világban. Nézelődni, tanulni, tapasztalatokat sze­rezni. Amikor lejárt az útleve­lem, Prágából kaptam hivatalos levelet, amelyben felszólítot­tak, hogy azonnal jöjjek haza. Mivel nem jöttem, annak elle­nére, hogy érvényes údevéllel, a Pragokoncert engedélyével hagytam el az országot, disszi- denssé nyilvánítottak.” Hogy kinek köszönhette 1967-es ösztöndíját a húszéves prágai balettnövendék? Az ak­kori brit oktatásügyi minisz­ternek. „Ő nyitotta meg Henry Moore kiállítását Prágában, és ellátogatott hozzánk a tánc- művészeti konzervatóriumba. Mivel nem sokkal azelőtt mu­tattam be első koreográfiámat, az igazgató úr megkért, hogy táncoljam el az intézet vendé­gének is. Bár abban az időben még nem igazán beszéltem an­golul, minden szavát megértet­tem a miniszter asszonynak. Azt mondta: - Amint látom, Jirí Kylián (Képarchívum) nemcsak a lábával, a fejével is gondolkodik. Az ő közbenjárá­sára költöztem ki egy évre Londonba, ahol 1967-ben és ’68-ban úgy pulzált az élet, mint sehol másutt. London ak­kor még Párizst és New Yorkot is lepipálta. Ha csak a zenét vesszük, ott volt a Beaties, a Rolling Stones, a Doors, az Animals... számomra mégis Rudolf Nurejev volt az isten, aki akkor szökött Londonba. Ott tanultam, abban az épület­ben, ahol ő táncolt, s mivel te­hetségesnek látott, figyelt rám, foglalkozott velem. Többször meg is kért, hogy koreografál- jak neki, de annyira tiszteltem őt, hogy nem mertem vállal­kozni egy üyen feladatra. Ké­sőbb levélben meg is írtam ne­ki, hogy miért futamodtam meg a lehetőség elől, és ő meg­értette, barátok maradtunk.” A londoni Királyi Balett isko­lájában John Cranko szemelte ki, ő hívta Stuttgartba, hogy le­gyen az ottani együttesének egyik vezető táncosa. „Amikor látta rajtam, mennyire megle­pett az ajánlata, azzal nyugta­tott, hogy ne féljek, Stuttgartot gyorsan megszeretem, hiszen ott mindig süt a nap. Első alka­lommal négy napot töltöttem a városban, és egyfolytában sza­kadt az eső. Úgy látszik, min­den igazgató hazudik, gondol­tam, de a színház megtetszett, és mint kiderült: John Cranko bízott a fiatalokban, mindenkit nagyon becsült. Amikor beje­lentettem neki, hogy koreogra- fálni szeretnék, azt felelte: - Tiéd az együttes, a zenekar, azt csinálsz, amit akarsz! A Come and Go bemutatója után pedig azzal jött hozzám, hogy: - Ha elmész, nagyon szomorú le­szek. - 1973-ban azonban ő ment el, és végérvényesen. Az alkohol tette tönkre.” Stuttgartból már csak egy ugrás volt Hága. 1973-ban, amikor a Holland Táncszínház Németországban vendégsze­repeit, az együttes igazgatója kínált koreográfusi állást Jirí Kyliánnak. „Előbb vendégként dolgoz­tam a társulattal, két év múlva már az igazgatója voltam. Ak­kortájt állítottam össze Janá­ček zenéjére a Sinfoniettát, amely aztán Amerikában is is­mertté tette a nevem. Azért fo­galmazok úgy, hogy összeállí­tottam, mert az együttes kül­földi vendégszereplései során, a világ különböző pontjain, Hágában, Tel Avivban, Lon­donban és New Yorkban szü­lettek meg a mű egyes részei.” A világhírűvé vált cseh ko­reográfust jó pár év elteltével a prágai Nemzeti Színház is a keb­lére ölelte, s az „emigránsból”, a „hazaárulóból” a Moldva-parti aranykápolnában is ünnepelt alkotó lett. „Amikor a Holland Táncszínházzal először léptünk fel Prágában, nemcsak nekem szólt a hosszan tartó taps és bra- vózás. Szólt az a kommunista rendszernek is, hogy legyen vég­re normális jelenség, ha valaki itthon is meg akarja mutatni, amit külföldön tanult. Milos Formant idézem, aki azt nyüat- kozta: - Ha egy cseh nekivág a vi­lágnak és barátokat szerez, bol­dogan jön haza, hogy eldicse­kedhessen vele.” Rangos elismerésekben Ky­liánnak is volt már része bőven. A Nizsinszkij-díjat legjobb ko­reográfusként és legjobb együt­tesvezetőként is elnyerte már, de van a gyűjteményében Hans Christian Andersen- és Lauren­ce Olivier-díj is, mindemellett tiszteletbeli doktora a New York-i Julliard Schoolnak. Kü­lönös partok című, nemrég megjelent monográfiájában pályájának minden fontos ál­lomásáról beszámol. Arra a kérdésre, hogy hat­vanöt évesen a világ melyik pontjára vágyik, töprengés nélkül azt feleli: Indonéziába. Vissza a gyökerekhez. Az ősi tánchoz. Pozsonyban lép fel az immár világhírű moldvai Fanfare Ciocárlia Balkáni rezesek éjszakája JUHÁSZ KATALIN Pozsony. A balkáni rezes­bandák titkát megfejteni nem olyan könnyű, mint amilyennek első blikkre tűnhet. Ha csak az exotikumra való rácsodálkozás, az életigenlés féktelen, boldog manifesztációja lenne szá­munkra egy-egy ilyen koncert, akkor mára nyilván meguntuk volna ezeket a zenekarokat. Ám sikerük két évtizede töretlen, ezért hajlamosán vagyunk azt mondani: olyasmit hoztak ki­mért, szomorúan józan éle­tünkbe, ami eddig hiányzott be­lőle. Holnap este a moldvai Fan­fare Ciocárlia készül „felrob­bantani” a KC Dunaj kultúrköz- pontot. A tizenkét tagú banda egy Zece Prájini nevű kelet-románi­ai faluból indult hódító útjára. A néhány száz lelkes településen kizárólag muzsikus cigányok élnek. A dalok ismerete és a hangszertudás évszázadok óta apáról fiúra száll. A falura né­met producerek találtak rá, ki­választották a 12 legjobb ze­nészt, és összeállt a Fanfare Ciocárlia. 1996-ban indultak első francia turnéjukra, azóta bejárták az egész világot. Eddig hat albumot jelentet­tek meg, valamennyi hosszú he­teken át szerepelt a világzenei listákon. Egy német filmrende­ző, Ralf Marschalleck egész es- tés filmet csinált róluk, amely legendás, 30 órás koncertjeik­ből is ad némi ízelítőt. Az időtar­tam csak nekünk tűnhet hosszúnak, egy Kusturica-fil- meket idéző, valódi balkáni lagziban teljesen normálisnak számít. A bandát egyébként az izgalmas, haladó zenei projek­tekre szakosodott pozsonyi Ore Pole ügynökség hozza nekünk házhoz, szerintünk megérdem­lik, hogy nevük szerepeljen itt. Románia keleti részén egyébként már „alapból” keve­rednek a különböző stílusok, bolgár, török, macedón dalla­mokkal is találkozhatunk. Nem meglepő tehát, hogy a Fanfare Ciocárlia is beépítette ezeket zenéjébe, miközben váltig állít­ják, hogy tracicionális román népzenét játszanak. Aki látta már őket élőben (Magyarországon az utóbbi években gyakori vendégek vol­tak), igazat ad nekünk: elsöprő erejű előadásmódjuk a falábúa- kat is táncra perdíti. A holnapi koncert helyszíne tehát a KC Dunaj (Nedbalova 3.), a kezdés időpontja 22 óra. Több kategóriában is szurkolhatunk hazai magyar színészeknek Nap a hálóban az STV 1-en AJÁNLÓ Pozsony. Április 17-én, azaz holnap tartják a Szlovák Film- akadémia Nap a hálóban el­nevezésű díjának 2012-es áta­dóünnepségét a Szlovák Nem­zeti Színházban. A Szlovák Te­levízió egyes csatornája 20.10-től egyenes adásban közvetíti a díjátadó gálát, így mi is végig­izgulhatjuk, hogy az egyes ka­tegóriákban jelölt hazai ma­gyar színészek az est folyamán megkapják-e a legrangosabb hazai filmdíjat. A legjobb női főszereplő ka­tegóriában a jelöltek között van a Bárdos Judit, A ház című filmdrámában Éva figurájának megformálásáért, valamint Tó­biás Szidi a Barackliget című filmben nyújtott alakításáért. A legjobb férfi színész kategóriá­ban Mokos Attilának szurkol­hatunk, akit ugyancsak a Ba­rackligetért jelöltek a díjra. A legjobb férfi mellékszereplő kategóriában szintén a Peter Bebjak rendezte Barackliget­ben nyújtott alakításáért Dráfi Mátyásnak van esélye Nap a hálóban díjra, (tb) RENDEZZE BE LAKÁSÁT A SAJÁT ELKÉPZELÉSEI SZERINT! Aligha találunk a környezetünkben olyan embert, aki ne álmodozna saját laká­sról - akár városban, akár vidéken, panelban vagy családi házban. Azoknak pedig, akiknek ez az álmuk már valósággá vált már más óhajaik vannak - szeretnének egy újabb konyhabútort, korszerűbb bútorokat, luxus berendezést, elektronikai cikkeket. Minden esetben azonban anyagilag elég igényes dolgokról van szó, ezért is az egyik legkézenfekvőbb megoldás sokszor a hitel. Nemcsak erről beszél Martin Gazárek, a ČSOB Szabad felhasználású hitelek részlegének igazgatója. Milyen lehetőségeket kínál a ČSOB azon az ügyfeleinek, akik felújítanák vagy kor­szerűsítenék lakásukat? Pontosan erre a célra hoztuk lé­tre az új szabad felhasználású hitelt a ČSOB-ben. A paraméte­rek megadásának helyességével máris alkalmazkodik a kliensek igényeihez. Elég ha meghatá­rozzák mekkora összegre lenne szükségük, mennyi idő alatt szeretnének törleszteni, és főleg azt, hogy milyen havi törlesz­tőrészlettel szeretnék mindezt tenni. A futamidőt minde­közben akár ío évben is meghatározhatják. Mi mindenre használhatják fel az ügyfelek a hitel összegét? A szabad felhasználású hiteleket a klienseink elsősorban lakásfelújításra, fürdőszoba cserére, a konyha felújítására, a nappali berendezésé­re, stb. használják fel. A ČSOB új hitele, ami a lakás korszerűsítését célozza meg ugyanakkor felhasználható építkezési telek, hétvégi ház, vi- tyilló vagy garázs vásárlására is. A banki hitelek intézésével számos kötele­zettség jár együtt, az igénylőnek eleget kell tenni bizonyos feltételeknek. Mi mindenre van szüksége a kliensnek a hitel inétézésénél? Napjainkban a hiteligénylés a ČSOB-nál igen egyszerű. Az igény­lő akár 25 000 eurot is kérhet anél­kül, hogy előre meghatározná, hogy mire szeretné az összeget felhasználni, szintén nem kell zá­logként ingatlannal kezeskedni a hitelért. A lakáscélú felhasználói hiteleket pedig igényelhetik kezes vagy adóstárs nélkül is, akár már a bankfiókban tett első látogatása al­kalmával is. Egy ember életében adódhatnak olyan helyzetek, amikor a merített hitelt egy­szerűen képtelen az adott határidőn belül törleszteni. Mi történik ha a kliens a hitel fu­tamideje alatt elveszíti a munkahelyét? Pontosan az ilyen élethelyzetekben nyeri el kül­detését a hitelbiztosítás. Kiváltképp hasznos szá­mos előre nem látható eseménynél, mint például: elhalálozás, a munkahely elvesztése, rokkantság vagy munkaképtelenség. Ezek mind befolyásolják a lehetőségeinket, hogy rendezzük tartozásainkat a hitelezőink felé. További információk a lakáscélú, szabad felhasználású hitelekről akármelyik ČSOB bankfiókban vagy a www.csob.sk. RE 120264

Next

/
Oldalképek
Tartalom