Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-30 / 76. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 30. Kultúra 9 Színvonalas, pörgős, igazi szórakoztatva oktató műsor, amely belefér egy tanítási órába Hallgatni Aranyt Madarász András, Fambauer Päer, Kováts Marcell és Tóth Tibor (Dömötör Ede felvétele) A friss Jászai Mari-díjas Tóth Tibor színművész, a Komáromi Jókai Színház igazgatója nem keveseb­bet tett, mint visszaidéz­te ifjúságom egy élmény­teli szakaszát, amikor Kassán, egy szépen indu­ló magyar közösségi he­lyen úgy szívtam ma­gamba a kultúrát, mint négynapos unokaöcsém az anyatejet. JUHÁSZ KATALIN Tóth Tibor vagy tizenöt év­vel ezelőtt szerkesztett szín­padra egy műsort Arany János balladáiból és az Ószikék verse­iből, Kováts Marcell megzené­sítésében. Az egész belefért egy negyvenöt perces tanítási órá­ba, jártak is vele vagy hatszáz iskolában, emberközelbe hoz­va a nebulók számára a 17-es érettségi tételt. A Tetemre hívás háromne­gyed részben e mesteri műsor felújítása. Nem érzem túlzónak a „mesteri” jelzőt, mert hiszen másképp aligha volna lehetsé­ges, hogy ennyi év múltán is fel tudtam idézni az összes dalla­mot. Felfedeztem persze az újonnan beépített verseket, sőt a hangszerelési újításokat is. Kezdjük mindjárt ez utóbbiak­kal. Két zenész helyett ezúttal hárman kísérik Tóth Tibort, aki az énekmondás mellett a rit­mushangszerekért is felelős: kongát, tamburint és fadobot püföl. Kováts Marcell (furulya, tárogató, kecskeduda, kettősfu­rulya) maradt az eredeti trió­ból, hozzájuk társult a KOR­ZÁR zenekarból ismert Mada­rász András (tangóharmonika, koboz, gitár, vokál) és Fambau­er Péter (gitár, billentyűs hang­szerek, nagydob, furulya, kon- ga, timbales), akinek az est anyagát tartalmazó CD hang­mérnöki munkálatait is kö­szönhetjük. Talán e hangszer­arzenál felsorolása is elég an­nak érzékeltetésére, mennyit színesedett, gazdagodott, fej­lődött a hangzás. Egyrészt a mai diákok ingerküszöbére való te­kintettel, hiszen mégiscsak fel­nőtt azóta egy (kettő, három) új nemzedék, akiket nehezebb el­kápráztatni egy furulyával és egy gitárral, mint anno minket. Másrészt nyilván saját fülük ké­nyeztetésére is vágytak az elő­adók, arra, hogy kísérletezze­nek, kipróbáljanak új dolgokat. Ók is nyilván sokat változtak azóta, mert a produkció karco- sabb, hangosabb, expresszí- vebb, ha úgy tetszik, türelmet­lenebb lett, mintha grafitceruza helyett filctollal rajzolnának. A zene népi elemekből építkezik, mivel az Arany-versek zeneisé­ge és ritmusvilága közeli rokon­ságban van a magyar népzené­vel, sót az ír-skót dallamok is működnek, például a Walesi bárdokban, vagy Az ördög elvit­te a fináncot című Bums-vers- nél, amelyet Arany csengő­bongó magyarításában ismer­hetünk. Külön díjazom, hogy Tóth Tibor nem csak a legismertebb balladákhoz nyúlt. Egy Arany­műsorban az Ágnes asszony vagy a Vörös Rébék olyan ké­zenfekvő lenne, mint a fent em­lített csecsemő. Itt azonban rit­kán hallható gyöngyszemek is életre kelnek, az egyik csúcs­pont például a Szőke Panni, a sűrítés, a tömörítés iskolapél­dája. Az Árva fiú vagy a Néma bú szintén nem szerepel a tan­könyvekben, és az Őszikékre is kevés idő jut, pedig talán belő­lük ismerhető meg leginkább Arany János, az ember. A dalok közti összekötőszövegek lé­nyegre törőek, elgondolkodta­tóak: korabeli irodalomkritiku­sok gondolatait halljuk Arany­ról, az Amerikába emigrált Má- rai például azt írta naplójába, hogy Aranynak több szava volt, mint Shakespeare-nek. Eltöp­renghetünk azon is, vajon ne­künk mekkora a szókincsünk, mennyire tudjuk kifejezni, amit érzünk? Középiskolások társaságá­ban volt szerencsém végignézni a Tetemre hívást a komáromi színház stúdiószínpadán. Végig figyeltek, verték a ritmust, mozgott kezük-lábuk. Két sor­ral előttemegy lány kicsit meg is siratta Bárczi Benőt, akit a rad- ványi sötét erdőben halva talál­tak - legalábbis a mellette ülő fiú egy ideig azon mulatott, hogy osztálytársnője a könnyeit törölgeti. Szóval Arany abszolút aktuá­lis, mindenki lájkolta a műsort, a tanároknak nem kellett pisszegniük, az előadók csatát nyertek. Ez egy színvonalas, pörgős, igazi szórakoztatva ok­tató produkció, amelyet persze felnőttek is meghallgathatnak. Sőt azoknak is sok újat hoz, akik anno már hallották. Remélem, sokat és sokfelé tájolnak majd vele. Ha úgy alakul, hogy az önök városában vagy falujában megjelenik egy plakát, amely a Komáromi Jókai Színház Te-, temre hívás című Arany-estjére hívogat, ne maradjanak otthon. Bármi lesz is aznap a tévében. RÖVIDEN Ebéd helyett diszkó Stockholm. Egye népszerűbbek az ebédidődiszkók a svéd dolgozók körében. Már legalább tíz svéd városban töltik az­zal ebédidejüket az alkalmazottak, hogy kitáncolják magu­kat. A körülmények hasonlóak az éji diszkókhoz, csak éppen az ebédidős tánc délben kezdődik és nem éjjel egyig, hanem nappal egyig tart. Szeszesital mutatóban sem kapható a ren­dezvényen, amely Stockholmban egyelőre havonta csupán egyszer van, viszont már több százan özönlenek rá. (MTI) Mozifilm merülésekről Los Angeles. James Cameron maga játssza a főszerepet tervezett mozifilmjében mélytengeri búvárkodásairól, ame­lyek részeként mindenki másnál mélyebbre merült le egyedül a csendes-óceáni Mariana-árokban, a világ legmélyebb pont­ján. A kanadai filmrendező a dokumentumfilmen kívül, amely az expedíciót szponzoráló National Geographic számá­ra készül, egy háromdimenziós kalandfilmet is forgatni akar a mozik számára. A produkció ez év végére vagy a jövő év elejé­re készül el. Cameron majdnem 11 kilométeres mélységbeju­tott le hétfőn egy mini-tengeralattjárójával, ezzel világrekor­dot állított fel az egyedül végrehajtott merülésben. (MTI) Kari May 100 Budapest. Száz éve, 1912. március 30-án hunyt el a ka­landos indiánregényeiről híres Kari May, akit mi, magyarok May Károly néven ismerünk. Ő minden idők legsikeresebb német regényírója; számtalanszor megfilmesített munkái vi­lágszerte több mint 200 millió példányban keltek el 42 nyel­ven. Egy szegény takácsmester tizennegyedik gyermekeként született, első négy évét az éhezés és a vitaminhiány miatt vakon töltötte, ebben az időben csak nagyanyja meséi kap­csolták össze a külvilággal. Tanítói diplomát szerzett, de pénzre csak lopásokkal, szélhámosságokkal tudott szert ten­ni. Többszörös visszaeső bűnösként hosszú éveket töltött fegyintézetekben, első regényeit is a rács mögött kezdte írni. Legolvasottabb művei az észak-amerikai indiánokról szóló vagy velük kapcsolatos regények, a Winnetou mellett Az Ezüst-tó kincse és Az inkák kincse. (MTI) A legdrágább magyar dal Budapest. Tövisházi Ambrus, drMáriás és Halmos András új formációja, az Országalma meglehetősen borsos áron kí­nál a neten letöltésre egy dalt. A „Szép a puszta” a legdrá­gább magyar szám: egymillió forintba kerül a letöltése. A Bandcampen közvetlenül csak 200 ezret lehet ebből kifizet­ni, ezért kérik a becsületes vásárlót, hogy a maradék 800 ez­ret egy megadott bankszámlaszámra utalja át. Ugyanott (http://orszagalma.bandcamp.com) ingyen meghallgatha­tó a dal amelynek szövegét drMáriás írta, ő is trombitál, Tö­visházi Ambrus a szintetizátor- és zajfelős, Halmos András pedig ütőhangszereken játszik. A kezdeményezést nyilván viccnek szánták az alkotók, mindenesetre kíváncsian várjuk, hányán töltik le az egyébként szórakoztató dalt. (juk) Itt az új jelenség, amely megtölti a mozikat - ütős valósággal hódít, mely egy képzelt élet-halál viadallal a jól ismert túlélőshow-k világát idézi Az éhezők viadala - a jövő Amerikájában TALLÓSIBÉLA Több komponensével idege­sítő a film. Ezzel együtt jó. Az, hogy a rángatózó kamera miatt idegesítő, az ugyan kevésbé jó, mert fárasztó a szemnek. Hogy a témája idegesítő, az viszont jó. Ebben az esetben ugyanis ez azt jelenti, hogy múlik rajta nekünk valami. Vagyis nem tét nélküli, amit a vászonról megpróbálunk befogadni. Amit látunk, abszo­lút húsbavágó, az teszi jóvá ezt a filmet. Igaz, nem egy az egy­ben úgy húsbavágó és nem tör­ténhet meg úgy, ahogy lejön a vászonról, legalábbis most még nem. Hiszen nem ma, hanem a jövő Amerikájában játszódik, egy olyan televíziós műsor való­ságaként, amelyben gyereke­ket, fiatalokat kényszerítenek élet-halál küzdelemre. A film még csak az írói képzeletből, Suzanne Collins bestseller tri­lógiájának első kötetéből szüle­tett valóság, ám a közeljövőben akár elképzelhető lehet. Egy kis merészséggel mondva, miért ne válhatna morbidan torz való­ságként jövőbeni realitássá, tudva, hogy civilizált emberek ép lélekkel és ép testtel (leg­alábbis látszatra) marha­faggyútól kezdve bármilyen szörnyet a szájukba tudnak venni és magukba tuszkolni túl- élőshow-szereplőként, s a néző undorodva (vagy talán nem is?!) végignézi, drukkól, izgul, és jól szórakozik. S jelenlegi vi­szonyunk a mai túlélőprogra­mokhoz azt engedi sejtetni, hogy bármi jöhet a jövőben ilyen show gyanánt. Bármi le­het a tét, egyre durvább felada­tok nehezíthetik a küzdelmet. Bármire képesek lehetnek em­berek - résztvevőként és kukko- lóként egyaránt hogy min­dent elvigyen az az egy, avagy minden kalandot bármilyen buktatókkal túléljen az az egy. Erről szól Az éhezők viadala. Ezekről az egynyereményű va- lóságshow-król. Résztvevőiről és élvezőiről. És az „élvezőibe” kivétel nélkül mindenki bele­tartozik. Még azok is, akik bele­halnak, hiszen előtte minden luxust megkapnak, hogy mél­tón készülhessenek fel a viadal­ra. Annyira igaz a film háttere, hogy nem véletlen: az irodalmi alkotás Gary Ross rendező általi filmre adaptálása új jelenséget indított el a moziban, amelyet az Alkonyattal emlegetnek egy «ó'íŽÄ“’ éhezők viadala című film előzetesét megnéz- : hetik az ujszo.com-on. lapon. Nem véletlen, hogy a filmet gyártó Lionsgate film­stúdió már bejelentette, tervezi a trilógia Futótűz című második részét, A kiválasztott című befe­jezést pedig - az újkori filmes hagyomány szerint - két rész­ben láthatja majd a közönség. Jelenség ez a film minden bi­zonnyal. Az irodalmi alapnak köszönhetően kerek képet vá­zol fel a túlélő- és valóságshow- k hátteréről, mechanizmusai­ról, mozgatóiról. Ezért talál el bennünket az új mozijelenség, még ha kiráz is tőle a hideg. Hi­szen képzeljék csak el: a képe­inken látható szereplők, Peeta Mellark és Katniss Everdeen a gyilkos küzdelem finalistái! A játékszabályok szerint egyi­küknek vesznie kell. Egyikük­nek orvul, bármilyen brutalitás­sal el kell pusztítania a másikat, hogy életben maradjon. Ő, egyedül... Peeta Mellark (Josh Hutcherson) (Fotók: Forum Film Slovakia) Jennifer Lawrence (Katniss Everdeen)

Next

/
Oldalképek
Tartalom