Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-03 / 53. szám, szombat
2012. március 3., szombat SZALON 6. évfolyam, 9. szám A minisztérium és az önkormányzatok felelősei az adminisztrációt figyelik. Az oktatás minősége szemükben másodlagos, mivel ehhez nem is értenek Egy zenetanár az operák városában Kevés olyan város van a világon, amely annyira vonzotta volna az opera- librettistákat, mint Sevilla. Az „operák operája”: Mozart Don Giovannija, a legnépszerűbb opera: a Carmen, a kitűnő vígopera: A sevillai borbély és a Figaro házassága, vagy a Verdi-remekmű: A végzet hatalma cselekménye is az andalúz városban játszódik. CSERMÁK ZOLTÁN Megtartotta-e zenei hagyományait a város? E kérdést is feltettük Székely Katalinnak, a Sevillai Zeneművészeti Főiskola tanárának. A professzor az Új Szónak a nagy múltú intézményben adott interjút. Jelentős zenei tudományos tapasztalattal 1990-ben érkezett Spanyolországba. Ott tudta folytatni munkáját, ahol Magyarországon abbahagyta? Megérkezésem első napjai nem adtak okot optimizmusra. Noha Magyarországon tizenkét évet tanítottam a Zeneakadémia Debreceni Tagozatán, új hazámban azonban mint külföldi állampolgárnak mindent elölről kellett kezdenem. Magyarország akkor még nem volt az Európai Unió tagja, ezért zárva maradtak előttem a felsőfokú köz- intézmények kapui. Végül Sevillától száz kilométerre egy település zeneiskolájában kaptam munkát. A kollégák kedvesen fogadtak, s az első napon körülvezettek új munkahelyemen. A látottakon viszont csak nevetni tudtam, a tanintézmény mód- szereinekvajmi kevés közük volt a korszerű zeneoktatáshoz. Különösen furcsa volt számomra az, amikor-egy tanuló ritmusgyakorlatot mutatott be, s közben verbálisán, dallam nélkül skandálta a szolmizációs jegyeket. Érthetetlennek tűnt számomra a módszer, de az is látszott, hogy az előadó sem értett sokatbelőle. Az említett gyermek példája a spanyol zeneoktatási módszert minősítette? Nyugat-Európa több országára is jellemző e téves oktatási szemlélet. Jól mutatja az előző példa: a zene egységét bontják meg, amikor elválasztják egymástól a ritmust és a dallamot. Pedig a jó muzsika egy ritmusdallam egységben formált kis univerzum. Példával élve: a módszer olyan, mint amikor egy embert szeretnénk alaposan megismerni, de először csak a kezét, majd csupán a szemét tanulmányoznánk. A ritmusgyakorlat zenei tartalom nélkül felesleges munkát jelent. E logikában a dallam ismerete csak ezután következik, ott is szeparáltan: olyan gyakorlatokat végeztetünk, amelyben csak tiszta kvart vagy nagy szekund van. Itt is elszakadunk a valóságtól, mivel a zenében a különböző hangközök ötvöződnek. Ha sommásan fogalmazok, az úgynevezett Kodály-mód- szert vitte sikerre Spanyolhonban is? A Kodály-módszert egyrészt legendák veszik körül, másrészt máig sem szűntek meg a viták körülötte. Ennek megértéséhez vissza kell menni az időben. A zeneszerző halála után megjelentek az önjelölt próféták, kialakult kis hazánkban egy szűk csoport, akik e tanítási módszert kisajátították, s egyben le is járatták. Többek között látványos bűvészmutatványokat produkáltak a szolfézs tanításakor, büszkék voltak, amikor a tanítványaik soha nem használt ugrásokat tudtak leénekelni. E metodika inkább cirkuszi mutatványszámba ment, a zenei gyakorlathoz vajmi kevés köze volt. Tanárom, Soproni József - akinek nagyon sokat köszönhetek - maga is tett néha kételkedő kijelentést a szemléletre, pedig inkább a gyakorlati alkalmazásban kellett volna keresni a hibát. A Kodály-módszer számunkra olyan, mint a levegő, akkor vesszük észre, ha hiányzik. Egy évig mint meghívott tanár kurzusokat tartottam a kecskeméti Kodály Intézetben. Nagyon sok külföldi diák tudását mérhettem fel, s megismerhettem a magyar zeneoktatás értékeit. Új hazámban is, amikor az őskori és logikátlan oktatási gyakorlattal szembesültem, akkor értékeltem igazán a kodályi „levegőt”, s ennek nyomán kamatoztattam az otthon szerzett ismereteket. Az első stressz után megszokott, vagy megszökött? Természetesen nem rontottam ajtóstól a házba, de következetesen jártam a magam útját. Egy magyar mintájú zeneiskolát építettem föl, s az eredmények láttán később kineveztek az intézmény igazgatójává is. A szerencse is mellém szegődött, 1990-ben egy átfogó oktatási reform a zeneoktatást is alapjaiban változtatta meg. Az átszervezésért felelős tisztviselő hosz- szasan tanulmányozta a középeurópai gyakorlatot, így több évet töltött Magyarországon is. Az új törvény megszületése után lélegezhettem fel igazán: végre valamiben én is otthon voltam. Természetesen a madridi változások elég lassan jutottak el Andalúziába, a mai napig vannak vaskalapos tanárok, akiknek munkamódszerén nem fogott az idő. Iskolámban jelentős sikereket értem el, egy kis településen nagyon sokjó zenészt neveltem, s számos helyre, többek között a madridi Királyi Konzervatóriumba is hívtak kurzusokat tartani, tanítani. Mivel a tankönyvek is hiányoztak, így tollat ragadtam, és az évek során számos saját szakkönyv is „öregbítette" hírnevemet. Tanárként mivel tudta a Sevillai Zeneművészeti Főiskolát gazdagítani? Férfiasán be kell vallanom, hogy a már említett zeneiskolában sokkal több sikerélményem volt. A gyermekek tudását a kezdetektől építhettem fel, vadhajtásaikat időben nyesegethettem. A gyerekek olyanok, mint egy fehér papírlap, amit ráírok, az egész életükben megmarad. Szívják magukba a tudást, és jóleső érzés követni fejlődésüket. Ráadásul alapszinten szolfézst, hangszereket is taníthattam, kamarazenéltünk, s magam vezettem az intézmény énekkarát is. A már elrontott, sokszor illúzióját vesztett fél-felnőttekkel nehezebb eredményeket elérni. Emellett a főiskolán a spanyol felsőoktatás morális helyzetével ismeg kell küzdeni: apedagógu- sok nem képzik magukat, sokak számára a nap a tessék-lássék munkára és a pénz felvételére korlátozódik. E hibás mentalitást: „a legkisebb erőfeszítéssel keresni a pénzt” adják át hallgatóiknak. Ä „fejétől bűzlik a hal” mondás Spanyolországra is igaz. Az oktatási minisztérium és az önkormányzatok oktatási felelősei az adminisztrációt figyelik, s arra koncentrálnak, hogy a rájuk bízott intézményekben ne legyen botrány. Az oktatás minősége szemükben másodlagos, mivel ehhez nem is értenek. E munkaszemlélet is felelős Spanyolország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetéért. A Magyarországról hozott világlátás itt egyedinek számít, így vannak ugyan, akiket irritál, de sokan hálásak erőfeszítéseimért. Az elmondottak alapján kilóg a zenét oktatók sorából. Kollégái elnézik különcségét? A kapcsolatom mindenkivel jó, de a mentalitásból fakadóan konfliktusok is adódnak. Mint Európa országaiban mindenütt, itt is kötelező a továbbképzés, amiért a tanárok pontokat kapnak. Bevett szokás, hogy munFent: Székely Katalin tanítványaival. Oldalt: Székely Katalin két könyve: A tengerparton című gitárdarab és a Zongoraiskola (Rohmann Imre bevezetőjével) kacsoportok alakulnak, s a pedagógusok közösen dolgoznak az adott projekten. Spanyolország élenjár Európában a számítógép-használatban, a csoportok eredményeiket egy webol- dalra töltik fel. A Sevillai Tanártovábbképző Központ felkért, hogy tartsak előadásokat, valamint ellenőrizzem, hogy e munkacsoportok teljesítik-e vállalt feladataikat. A már említett morális hozzáállás menthetetlenül konfliktushoz vezetett. Sokak szemében a beiratkozással véget ér a feladat, az, hogy munkát is fektessenek bele, már sérti személyiségüket. Sokakkal kellett vitatkoznom és megértetnem, hogy az ő érdekük az állam által támogatott továbbképzés. Mit könyvel el sikernek? A már említett konfliktusból is sikert kovácsoltam, hiszen a delikvensekből végül kihajtottam az eredményt. Az is fontos számomra, hogy van munkám CORAZON SONORO ensbRanza musical profesionál INICIACTÓN Al PIANO MéTOĎO DE LA Escueu HÚNGARA por Katalin Székely prólogo por Imre Rohmam Ed Lantos Budapest és szakmailag előrejutok, s kollégáim is elismerik szakmai tudásomat. Szerzeményeimet bemutatják, darabjaimat kiadják CD-n, s büszke vagyok tizenkét könyvemre is. Tanítványaim is szeretnek, annak ellenére, hogy szigorúan követelek, s próbálom pótoltatni a már említett hiányosságaikat. Újra megtanítom őket tanulni, s ez egész életükre kihat. Mozart Don Giovannija, a Carmen, A sevillai borbély és a Figaro házassága vagy A végzet hatalma történetét is Sevillába álmodta meg a librettista. A külső szemlélő a hagyományok alapján a várost zenei központnaktekintheti. Sevilla kulturális életét semmiképpen sem szabad összehasonlítani Budapestével vagy Madridéval. Párhuzamot vonhatunk viszont Debrecennel vagy Szegeddel. A zenei élet aktív, az érdeklődő mindig talál értékes hangversenyt. A kortárs zenei és táncprodukciók különösen vonzók. Október-novemberben rendezik Sevillában a Tánc Hónapját. Neves tánc- együttesek kortárs zeneszerzők műveivel mutatkoznak be. Tavasszal kortárs zenei fesztivált tartanak, ahol olyan zeneszer-, zőkkel ismerkedhettem meg, akikről otthon nem is hallottam. Az Operaházban négy-öt bemutatót tartanak évente, s emellett balettek is színesítik a palettát. A Müncheni Balett és a Magyar Állami Operaház Balettkara is nagy sikerrel lépett fel Sevillában. Az Opera zenekara nagyon jó, de a művészeti igazgató és a karmester kiválasztásánál itt is érvényesül a nepotizmus: nem a képességeket, hanem az összeköttetéseket Veszik alapul. A zenészek java része külföldi: orosz és román, ez az arány különösen a vonós hangszereknél szembetűnő. Természetesen hazánk fiai is dolgoznak az együttesben, magyar nagybőgőssel és trombitással is találkoztam a hangversenyeken. E jelenség plasztikusan mutatja meg a zenei képzés hiányosságait. Mi lesz a tanítványaival, ha vendégművészek népesítik be a zenekari árkot? A válasz itt is a felsőoktatás erkölcsi nihiljéből fakad. A főiskolán a tanár- és művészképzés kevésbé vált el egymástól, mint otthon. A hallgatók nagyobb megfeszítés nélkül végzik tanulmányaikat, megkapják a diplomájukat, s helyezkednek el, mondjuk tanítani. A tudásuk kevés egy professzionális zenekari felvételin. Tehát tanárként dolgoznak, s az ő tanítványaik még mélyebbre csúsznak le az ördögi spirálban. Eddig működött a módszer, de közben szép csendben megtelt a piac. Állandóan sulykolom tanítványaimba, hogy e dekadens hagyományból csak akkor képesek kiszakadni, ha többet tudnak társaiknál. Egykor zeneiskolámban lasszóval fogták a tanárokat, ma hegyekben állnak az életrajzok az igazgató asztalán. Szerencsére vannak sikeres, szívmelengető történetek is. Mikor elkezdtem a tanítást, eredményeim nyomán az ottani tanácselnök elhozta hozzám ötéves lányát, kérve, hogy faragjak belőle jó zenészt. Húsz év elteltével a hallgató nálam fejezte be zongora és zeneszerzés tanulmányát, és érett művészként hagyta el a főiskola ódon falait. Máig őrzőm megható levelét, amelyben példaképének nevez. Az elvetett magjó talajba hullott. T
