Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-20 / 67. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. MÁRCIUS 20. Vélemény És háttér 7 A kettős állampolgárság módosítása a szlovákiai magyarok elleni diszkriminatív intézkedés Status quo újratöltve A Smer választásokat nyer, kormányt alakít­hat, a magyar képviselők ellenzékben, majd Ro­bert Fico kijelenti, hogy kabinetjének nem áll szándékában változtatni a kisebbségi status quón. Most épp 2012-t írunk, de ugyanez a hír egyszer már megszületett, még­hozzá hat évvel ezelőtt. TOKÁRGÉZA Azt a történetet ismerjük. Az MKP 2006 és 2010 között ellenzékben gyakorlatilag egész politikáját a status quo mint egy homályos fogalom védelmére, majd annak meg­sértésén való kesergésre épí­tette fel. A Smer-kormány ez­zel kapcsolatban már a kezde­tektől sem tartotta be az ígé­retét, Ján Mikolaj hírhedt földrajzinév-ügyével kapcso­latban pedig végérvényesen kiderült, hogy a fogalom üres, semmit nem jelent a naciona­lista kormánypártoknak. Az előjelek most is hason­lóak. Robert Fico a kisebbségi jogok érinthetetlenségéről szóló kijelentésében az a leg­szebb, hogy a jövőbeni kor­mányfő két olyan intézkedést helyezett rögtön kilátásba, amelyek a tágabb értelemben vett status quót azonnal fel is rúgják. A kisebbségügyi mi­niszterelnök-helyettes poszt­jának megszüntetése szimbo­likusan helyezi alacsonyabb szintre az etnikai problémát, míg a kettős állampolgárság módosítása gyakorlatilag is a szlovákiai magyarok elleni diszkriminatív intézkedés: hi­szen célzottan a magyaror­szági lakhely nélküli felvidé­kiek számára lehetetleníti el a magyar állampolgárság felvé­telét. A kérdés ezek után az, hogy miféle status quóra gondolha­tott Fico, amit a Smer állítólag meg szeretne tartani. A két­nyelvű ügymenetet könnyítő határozatokat, melyek a ki­sebbségi nyelvhasználati tör­vényhez köthetőek, akár ér­vényben is hagyhatja. Ugyanis azok ebben a pillanatban na­gyon kevés konkrét vállalást tartalmaznak a hivatalokra nézve. A kisebbségi helynév­listáról a gyakorlat megmutat­ta, hogy a hivatalok az elmúlt években az érvényes törvé­nyek ellenére sem tették ki a táblákat. A status quo kilátás­ba helyezése más esetekben kimondottan baljós előjel: hi­szen Pered az előző hétvégén határozott arról, hogy meg­változtatja a nevét, márpedig ez pozitív előjelű változás - lenne. Úgy, ahogy hat éve az MKP képességeit haladta meg a helyzet kezelése, a Híd is hasonló csapdába es­het a Smer nemzetiségi poli­tikájának kezelésénél. Pedig a megoldás viszonylag egy­szerű: az etnikumból és nemzetiségből fakadó jogo­kat, követeléseket nem az aktuális állapothoz kell mér­ni, hiszen akkor különbséget kell tenni elfogadható és el­fogadhatatlan, a status quót sértő és nem érintő visszalé­pés között. Helyette egy pártnak fel kell állítania azo­kat a célkitűzéseket, amelye­ket el szeretne érni a kisebb­ségpolitika terén, és ehhez mérni az aktuális jogállást. Ez persze munkát, elveket és konfrontatívabb hozzáállást igénylő feladat. A következő négy év során eldől, miként birkózik meg vele a Híd. Azt kérdezed, történt-e valami érdekes, amíg az autószalonon voltál? Ellopták a kocsinkat. (Peter Gossányi rajza) A Magyarországot sújtó döntés akkor született, amikor Spanyolország engedményeket kapott Első osztály, másodosztály HORBULÁK ZSOLT Az Európai Bizottság be­keményít. Három hete vezető hír volt, hogy Magyarország­nak közel 500 millió eurós támogatást fagyasztanak be. A határozatot a múlt héten, bizonyos feltételekkel, szen­tesítették. Csehország, a ha­sonló döntést megelőzendő, egyelőre nem hív le uniós pénzeket. Az egyszerű szemlélő szá­mára is nyilvánvaló, hogy az unió nem konzekvens. A Ma­gyarországot sújtó döntés akkor született, amikor Spa­nyolország engedményeket kapott, túlzott hiányát még tovább növelheti. Nemcsak a hivatalos magyar politika, hanem több független hír- magyarázó is kettős mércét emleget. Másrészt azt sem szabad elhallgatni, hogy Ma­gyarország egyelőre még a hozzáférhető forrásokat sem tudja teljes egészében fel­használni. Tény, hogy már nagyon itt lenne az ideje, ha Magyaror­szág rendbe rakná költségve­tését. A hiány formálisan az unióhoz való csatlakozás óta van szem előtt, mi itthoniak azonban tudjuk, hogy az or­szág már a 70-es évek vége óta állandó válságban van. A helyzet érdemben való javí­tására nem segített sem az uniós tagság, sem az elmúlt évtized gazdasági fellendülé­se. Persze az unióval kapcso­latban korábban is voltak ké­telyek. Már a csatlakozás ide­jén kikötötték, hogy a kelet­európaiak számára csak öt plusz kétéves késéssel nyitják meg a munkaerőpiacot, a mezőgazdasági támogatáso­kat pedig szintén fokozato­san emelik a nyugati szintre. Ma úgy tűnik, ez a tendencia erősödik. A válság kapcsán hangzik el, hogy a maastrich- ti kritériumokat, ha nem is enyhíteni, de kevésbé me­revvé kellene alakítani. A hi­ány esetében tekintettel kel­lene lenni a gazdaság cikli­kusságára. Az Európai Pénz­ügyi Stabüitási Eszköz hátte­rében is tulajdonképpen ez áll, a nehéz helyzetbe került tagállamokat nem hogy bír­ságfizetésre kötelezik, hanem egyenesen további támogatá­sokat kapnak. A meglepő ép­pen az, hogy az elhúzódó gazdasági válság közepette csak Magyarországnak kell halálpontosan betartania a szabályokat. Jól látja a bi­zottság, hogy Budapest csak egyszeri források segítségé­vel tudta 3% alá nyomni a költségvetési hiányát, de Gö­rögország és Olaszország már az eurózónához való csatlakozás idején pontosan ilyen intézkedésekkel (áfa­csökkentés, privatizáció) ja­vította mutatóit. A Magyarország elleni szankciókat Ivan Miklós szlovák pénzügyminiszter is teljes egyetértéssel szavazta meg. Igaza van, hogy a bűnösök meg nem büntetése a jókat sújtja, ellenben Szlo­vákia is túlzott hiánnyal küzd, ezért könnyen ő is szé- gyenpadra kerülhet. Két szomszédja már ott van. KOMMENTÁR A vesztesek NAGYANDRÁS Az elkövetkező négy évben Szlovákiában a régi ellenzéki pártok lesznek a kormány leggyen­gébb kritikusai, legalábbis így tűnik a választá­sok óta eltelt idő alapján. Az SDKÚ, az SaS és a Híd rosszabb eredményt ért el, mint két évvel ezelőtt, a KDH is csak 10 ezer szavazattal ka­pott többet, mint másfél éve, és egy mindössze képviselővel növelte a csapatát, ám négy év ellenzékiség ju­tott neki is. A választási eredménnyel csak Igor Matovič lehet elégedett. A korábban megszokott, klasszikus kormánypárti-ellenzéki elosztás ebben az időszakban valószínűleg már nem fog működni. Eddig bármilyen két kormánypárt közelebb állt egymáshoz, mint bármelyik ellenzéki párthoz, és viszont. Úgy tűnik, Ficóék a kormányzás mellett még az ellenzékkel való játszadozás jogát is megkapták. A választások előtt sok politológus arról beszélt, hogy eltűnik a jobboldal és a balol­dal közötti eddig átléphetetlen árok. Sokan számítottak arra, hogy a Smer mellé beáll valamelyik jobboldali párt, s talán ez be is következett volna, ha a Smer nem nyeri ennyire túl ma­gát. Az ellenzék leginkább magával lesz elfoglalva. Ajobbol- dal több sebből vérzik. Korábbi vezető ereje, az SDKU elbú­csúzni nem tudó elnöke és a Gorilla árnyéka miatt teljesen gallyra tette magát, s nem sokon múlott, hogy a parlament­ből is kiírja a pártot. Amíg az SDKÚ-ban nem megy végbe a teljes tisztújítás, rettentően nehéz lesz felállni, de az is el­képzelhető, hogy sohasem lesznek képesek lemosni Mikuláš Dzurinda nevét, mert az az elmúlt 10-14 évben egyet jelen­tett az SDKÚ-val. Az SaS csúfos szereplése nem a pártelnökének utolsó pilla­natban felbukkant botrányai miatt jött össze, azok legfeljebb még közelebb tolták a veszélyzónához. A liberális párt veze­tői minden valószínűség szerint nem értették meg, mit is vár­tak el tőlük saját szavazóik. Vagy ha megértették, ők tudták a legkevésbé teljesíteni. Új pártként, kormányzati pozícióból ekkorát bukni nem irigylésre méltó. A KDH, az elmúlt húsz év legunalmasabb jobboldali pártja az égvilágon semmit sem tett, pontosan annyi (0,5 százalékkal több) szavazatot tudott csak összeszedni, mint két évvel ez­előtt úgy, hogy a másik két jobboldali partnere több mint 360 ezer szavazatot veszített. Erre a pártban senki sem lehet büszke, így náluk is teljesen felesleges, sőt inkább ciki a jobboldal vezető ereje állandó jelzőt használni. A Híd nem tette meg a történelmi lépést, pedig ez a párt lehe­tett volna, amely végleg betemeti az egyre kisebb árkot a két oldal között, ám megvolt a veszélye annak, hogy szavazói és korábbi partnerei a földbe döngölik. Minden külső tanács és nyomás ellenére talán azért tűnhet logikusnak a lépés, mert az elmúlt két évben is kiderült, hiába van kormányon egy magyar párt, hiába ér el valós eredményeket, ha túl nagy az ellenpropaganda, vagy valaki még többet kér, az emberek nem elégednek meg az eredményekkel. És egyelőre az együttműködés is csikorog. Az egész választás legnagyobb nyertese Igor Matovič lett. Neki egyáltalán nem ült a kormánypárti politikus szerepe, vérbeli ellenzéki. Nem létező párttal, pártstruktúra nélkül, háttéremberek hiányában felesleges kormánypárti képvise­lőként a parlamentben ülni. Matovič tudatosan készült az el­lenzéki pozícióra, az elmúlt kétéves lebegés nem volt neki jó. Most itt az óriási lehetőség, míg a többi ellenzéki párt még sebeit nyalogatva próbálja összeszedni magát, s közben ilyen-olyan ügyben kacsingat a kormány felé, ő az első pilla­nattól kezdve harcra készen áll. Az első csörte a parlamenti alelnöki posztért megmutatta, senkit sem fog kímélni, nin­csenek partnerei, egyedül játszik. Születőben van Robert Fi­co ellenpólusa, az ideális jobboldali populista politikus. TALLÓZÓ PER SPIEGEL A Der Spiegel című né­met hírmagazin internetes kiadása, a Spiegel Online Gyöngyöspatáról és a ma­gyarországi romák helyze­téről közölt riportot. Az Autoriter kormány - az Orbán-rendszer elrabolja Magyarország lelkét című budapesti és gyöngyöspa­tai keltezésű írásban a szerző, Till Mayer kifejtet­te: „a kisebbségek elleni terror és a >faji elkülönítés* az iskolában” valósággá vált a jobboldali konzerva­tív kormány uralma alatt Magyarországon, Gyön­gyöspata pedig „az elhibá­zott romapolitika jelképe” lett. A politikusok „évekig nem törődtek a kisebbség­gel, ami a jobboldali szél­sőségesek malmára hajtot­ta a vizet” - tette hozzá a szerző, megjegyezve, hogy mindezekről a dolgokról „nincsen független tájékoz­tatás, mert a sajtószabad­ság is odalett”. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom