Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-20 / 67. szám, kedd

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 20. www.ujszo.com Április 29-ig láthatók a kubista varázslat vásznai és szobrai a Pálffy-palota kiállítótermeiben Tisztelgés Picasso előtt Bohumil Kubista: Üvegcsendélet, 1913 (Fotó:GMB) Kubizmus a Pálffy-palotában (Gabriel Kuchta felvétele) RÖVIDEN Színházba féláron Komárom. Alkalmi kedvezménnyel váija a nézőket a Komáromi Jókai Színház a Caligula helytartója című darab­ra. Egy jegy vásárlása esetén egyet fizet, kettőt kap. Aki a március 23-i és 24-i előadásokra egy jegyet vált, kettőt kap. Diákoknak diákigazolvány felmutatása ellenében 50%-os kedvezményt adnak, ha csak egy jegyet vesznek is. Az akció a március 16-tól kezdődő foglalásokkor és vásárlásokkor is igénybe vehető, (juk) * Vargas Llosa új regényt ígér Lima. Mindennapi életéről és egy változóban lévő Peruról írja legújabb könyvét Mario Vargas Llosa, az irodalmi Nobel- díj 2010-es kitüntetettje. A regény várhatóan 2013-ban jele­nik meg, és bár az író csak a könyv cselekményének bizonyos részeit „találta ki”, mégsem tartja önéletrajzi regénynek. „Az emlékezet képei jelentik a kiinduló pontot“ - idézte a dél­amerikai ország sajtója az írót. (MTI) A keresztapa írójának örökösei elégedetlenek Viszontperlik a stúdiót MTl-HÍR Los Angeles. Viszontkerese- tet nyújtottak be a Paramount filmstúdió ellen 10 millió dollá­ros kártérítést követelve A ke­resztapa című filmklasszikus alapjául szolgáló regény írójá­nak, Mario Puzónak az örökö­sei. A család azt is szeretné elér­ni, hogy szűnjön meg a Para­mount joga az 1969-es bestsel­lerhez, amelyből a stúdió égisze alatt készült Oscar-díjas film. „Mario Puzo tetemes vagyont hozott a Paramountnak, amikor annak nagy szüksége volt rá. Most, hogy ő már nincs, a Para­mount megpróbálja meg­A keresztapa atyja (Archívum) fosztani a gyerekeit jogaiktól” - fogalmazott Bertram Fields, a család ügyvédje. „A Paramount háborút akart, és meg is kapja. Az áldozat azonban sokkal na­gyobb lesz, mint gondolta” - mondta Fields. A stúdió keresetet nyújtott be Puzo örökösei ellen, amelyben azzal vádolta őket, hogy enge­délye nélkül adták áldásukat A keresztapa könyvfolytatásaira. A maffiatörténet legújabb, The Family Corleone című kötete a tervek szerint májusban jelenik meg és A keresztapa előzmé­nyeit tárja fel. Puzo örökösei vi­szont állítják, hogy többször is értesítették a stúdiót a megjele­nőben lévő könyvről. Megje­gyezték, hogy a Paramount nem ellenezte A keresztapa bosszúja című 2006-os könyvet sem. Szerintük Mario Puzo csak „aprópénzt” kapott a stúdiótól a könyv jogaiért, és az akkori megegyezés nem vonatkozott a regény esetleges folytatására és a karakterek felhasználására. Mario Puzo 1999-ben halt meg, könyvének két folytatása halála után jelent meg Mark Winegardner amerikai író tol­lából. A legújabb kötet szerzője Ed Falco. Megismételhetetlen le­hetőséget kínál a pozso­nyi közönségnek (és a fővárosba látogatóknak) a Tisztelgés Picasso előtt című kiállítás. Jó néhány olyan alkotást tartalmaz, magángyűjtők tulajdo­nából kölcsönözött műtárgyakat, amelyeket először állítanak ki. Ezért aki szereti a ku- bizmust, annak kihagy­hatatlan ez a tárlat. TALLÓSl BÉLA A Pozsonyi Városi Galéria olyan művészek munkáit mu­tatja be, akik Picasso vonzásá­ban, illetve a kubizmus bűvöle­tében alkottak. Az anyagot a cseh kubizmus kiválóságai, a párizsi iskola spanyol művészei, valamint szlovákiai művészek munkáiból válogatták össze. A gazdag kínálatban 84 festmény és 13 szobor csodálható meg. A kiállítás képeit megnézhetik az ujszo.com-on. Természetesen nem előzmé­nyek nélküli ez a kiállítás. Ta­valy a Picasso: La Suite Vollard (Szerelem és halál) című tárlat hatalmas sikert aratott. Akkor a madridi Reina Sofia Múzeum­nak köszönhetően száz grafikát láthatott a közönség Pablo Pi­casso Suite Vollard-korszaká- ból, vagyis az 1930 és 1937 kö­zötti időszakból. Ezt a grafikai kollekciót egészítette ki egy nagy értékű, a mester legismer­tebb művéhez, a Guernicához készült tanulmány. A kubizmusnak ezúttal a fes­tészeti és a szobrászati lenyoma­tait kínálja a galéria, a fentebb említett három területet felölel­ve, A párizsi iskola spanyol művészei azok az alkotók, akik a Franco-rezsim miatt kénysze­rűen hagyták el hazájukat, s Pi­casso közelében telepedtek le, aki már 1904-től Párizsban al­kotott. Ók aztán - Oscar Domin­guez, Honorio Garcia Condoy, Antoni Clavé, Francisco Bores, Ismael de la Serna - Picassóval együtt 1946-ban a prágai Mánes Galériában állítottak ki hatal­mas érdeklődés mellett. Ez ért­hető is volt, hiszen munkássá­guk a régió számára egészen addig elérhetetlen volt, a mű­vészkedvelő közönség a háború után ezen a tárlaton találkozha­tott először a világ haladó művészetével. Dominguez és barátai ezt követően Prágában, Olomoucban, Brünnben és Po­zsonyban is éltek és alkottak. Mi több, 1948-ban Pozsonyban is rendeztek munkáikból tárla­tot. Nemcsak a művészetked­velők, a műértők körében vol­tak közkedveltek, hanem a ko­rabeli hazai művészekre is ha­tással voltak. Bizonyára ennek is köszön­hető, hogy a cseh kubizmus vi­lágfogalommá vált. A jelen kiál­lítás másik vonala ebbe, vagyis a cseh kubista művészetbe nyújt betekintést a festészet és a szob­rászat által, az irány olyan kitűnő képviselőinek munkái révén, mint Bohumil Kubista, Emil Filla vagy Antonín Proc- házka a festők közül, valamint Otto Gutfreund, akit egyes szakemberek minden idők leg­jobb kubista szobrászának tar­tanak. Tény, hogy a Pálffy-palo­tában kiállított bronzszobrai abszolút bűvkörükbe vonják az embert a megfoghatatlan tö­kéllyel, azzal a nagyszerűség­gel, amellyel sugároznak. Picasso és a párizsi iskola művészeinek szlovákiai hatása is látható a kiállításon. Bár ahogy a sajtótájékoztatón el­hangzott, a szlovákiai kubiz­mus nem vált világfogalommá, részint azért, mert az irányzat több művésze is emigrált. A most látható válogatásban szereplő 97 alkotásból 61 ma­gángyűjteményből származik. Ez adja a kiállításnak azt az egyediségét, amelyet a beve­zetőben említettem. Nemcsak ezért, továbbá nemcsak Sal­vador Dali és Joan Miró egy- egy alkotásáért érdemes be­térni a galériába, hanem ma­gáért a kubizmusért. Lenyű­göz ezeknek a művészeknek a forma- és képteremtése. Egy­ben a képterek és szoborfelü­letek - ahogy a pozsonyi kiállí­tás „atyja”, Jan Kukal fogal­mazott - mágikus ereje. A legérdekesebb a közönség számára az, ha az ismert színész úgy jelenik meg előtte egy szerepben, hogy különbözik mindattól, amit addig hitt róla Egy zseni Sajószentpéterről Zenthe Ferenccel a Kaviár és lencsében, 1967-ben (Fotó: MTI) JUHÁSZ DÓSA JÁNOS , Március 18-án lett volna 90 éves a magyar színháztörténet egyik legendás alakja, Pécsi Sándor. Szülőhelyén, Sajó- szentpéteren nevét általános iskola is őrzi. Alig ötvenévesen, a IV. Hen­rik szövegkönyvével kezében halt meg (Falstaff szerepére készült), és mi úgy őriztük meg, ahogy Gobbi Hildát is, fia­talon is zseniális öregnek. Utol­só televíziós szerepe A fekete város Quendel apója volt, film­vásznon pedig Keleti Márton két alkotásában, a Harminckét nevem volt és a Fuss, hogy utolérjenek című könnyed, ze­nés vígjátékban játszott. Eredetileg papnak készült, tizennégy évesen mégis más­képp döntött: „Nem az egyház, hanem Thalia papja leszek. Családom hallani se akart er­ről. Mi igazi kispolgárok vol­tunk” - nyilatkozta. 1944-ben végezte el a Szín- művészeti Akadémiát, majd a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett. Innen kerül a Várkonyi Zoltán-féle Művészbe, majd annak államosítása után a Ma­dách Színházba, amelynek ha­láláig tagja maradt. Ez volt az a legendás Ma- dách-társulat, ahol olyan kaliberű színészek játszottak ugyanabban az időszakban, mint Márkus László, Gábor Miklós, Tolnay Klári, Darvas Iván, Váradi Hédi, Tímár Jó­zsef, Dayka Margit, Psota Irén vagy Garas Dezső. Legendás színpadi szerepei­re ma már egyre kevésbé emlé­keznek (Caesar, Luka, Szellem- fi, Scapin, Polonius, A revizor polgármestere, Romulus, Mil­ler, Teiresias, Eddie Carbone), de itt maradtak nekünk filmjei, a már említettek mellett ki ne emlékezne a Liliomfi borvirá­gos orrú Szellemfijére, az Erkel címszerepére, a Bakaruhában tehetetlen, papucsfélj Bodrogi­jára, s a már halála után bemu­tatott Gárdonyi A lámpására, amelyben esszenciáját adja művészetének. Pécsi mindent tudott a szakmájáról, minden szerepet képes volt magára ölteni, le­gyen az huszonéves kamasz vagy fogatlan vénség, szeretet­reméltó szórakozott számlael­lenőr, a magyar nyelvet csak törve beszélő zseniális kufár, vagy a világ dolgaival számot vető, azt nem megvető, s a leg­embertelenebb mivoltában is az emberséget kereső Luka Az éjjeli menedékhelyben. „Pécsi all round színész volt, az a típus, akiről Sztanyisz- lavszkij óta minden rendező álmodik: egy hős és egy bohóc keveréke. Ritka típus. A hős, mondjuk olyan, mint Somlay Arthur, a rezonőr: Ajtay Andor és a bohóc: Rátkai Márton cso­dálatos elegye, ritka, titokza­tos, különös színész. Rejtőzkö­dő szerelmes hős, a jókedvű komédiás mögött patika mér­legen adagoló kritikus, a ki­csattanó kedvű élvező és a de­presszió határán küszködő, önmarcangoló intellektus - mindez együtt, egy személy­ben. Sárospataki diák egy mac- kó-muki álarcában, eunuchos falsettóban felkacagó hangjá­ban izzó érzékiség. A legérde­kesebb a közönség számára mindig az, ha az ismert színész úgy jelenik meg előtte egy sze­repben, hogy különbözik mindattól amit addig hitt róla. Bohócnak hitte és lám szenve­délyes szerelmes” - írta róla al­kotótársa, Ádám Ottó. „Maradj gyermek örök- ké./Kerüld a feltűnést./Hogy több légy, mint a többi,/többet kell élned/főleg szenvedés- ben/s tenned! ” - ezek az ő sza­vai. Bár a színész halandó lény, a közel 40 esztendeje eltávo­zott Pécsi Sándor a mai napig elevenen él közöttünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom