Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-17 / 65. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 17. Vélemény és háttér 7 Bugár elég pragmatikus ahhoz, hogy tudja, a Smer dönti el, ki lesz a parlament alelnöke Szlovákia régi-új kormányosa Alig telt el egy hét a par­lamenti választás óta, de az alapvető politikai ügyek már a tavaszi nap­nál is világosabbak. Az egyik oldalon Robert Fico pártjának földrengéssel felérő történelmi győzel­me, a másikon a jobboldal katasztrofális veresége. JURAJ HRABKO Szlovákiában hosszú évek után ismét egy párt fog ural­kodni. De az akkori időktől el­térően a parlamentbe beülnek az ellenzéki politikusok is. Még ha csak formálisan is, mert le­hetetlen, hogy közös úton ha­ladjanak, külön-külön pedig semmit sem jelentenek. Ez már kiderült abból is, hogy kemény viták zajlottak a parlamenti funkciók elosztásá­ról. Egyébként ezek a viták tel­jesen fölöslegesek voltak, mi­vel a két parlamenti alelnöki szék elfoglalásáról a Smer 83 képviselője dönt titkos szava­zással. Hasonló a helyzet a parla­menti bizottságokkal is - Ro­bert Fico ugyan fölkínált az el­lenzéknek 19 bizottsági elnöki posztból kilencet, ami első pil­lantásra nagyvonalú és tiszte­letre méltó gesztusnak tűnik, a gyakorlatban azonban semmit sem ér. Ugyanis minden bizottságban többségben lesznek a Smer kép­viselői, mivel 150 parlamenti képviselő közül 83 Fico pártjá­nak a tagja. És mondjuk meg őszintén, a 10 főnöki poszt be­töltésével is gondok lesznek, ha dolgozniuk is kell az elnökök­nek, nem csupán reprezentálni. A sokk, amelyet az SDKÚ és az SaS elszenvedett - az előző választáshoz képest, amikor nagyjából szintén hatvanszáza­lékos volt a részvétel, együtt csaknem 400 ezer szavazót vesztettek - óriási. Nem egész 26 ezer ember mentette meg ezt a két pártot attól, hogy eltűnjenek a politika süllyesz­tőjében. Nem csoda, hogy a választás után kialakult helyzetben Bu­gár Béla ocsúdott föl elsőként, amit az is alátámaszt, hogy is­mét szívesen elfoglalná a par­lament alelnöki székét, holott pártja a választásokon csak a negyedik helyen végzett. Igen ám, de ebből a szempontból a választás már régen lezajlott, most már nem a választók, ha­nem a pártemberek döntenek. Bugár elég pragmatikus ahhoz, hogy tudja, a Smer dönti el, ki lesz a parlament alelnöke, és az sem zavarja, hogy a Smer az ál­lítólagos kisebbségi politikájá­nak cégéreként mutogatná őt. A posztot ugyanis csak Robert Fico kegyelméből foglalhatja el, s főként, ha Fico úgy akarja. Már úgy viselkedik, mint egy tipikus szlovák - a „közelebb az ing, mint a suba” szólással élve. Szlovákia régi-új főnöke ez­zel szemben teljesen másként viselkedik, mint amikor 2006-ban első alkalommal ju­tott hatalomra - kedves az új­ságírókkal, jól nevelt az ellen­zékkel és tisztelettudó min­denkivel szemben. Természe­tesen kiderül, így fog-e kormá­nyozni. JEGYZET A pápa illata JUHÁSZ KATALIN A hír egyszerre bizarr, mosolyt fakasztó és el­gondolkodta­tó: a Vatikán felkérésére parfümöt kre­ált XVI. Benedek pápának egy „orr”, azaz parfümkészí­tő szuperszakember. A Bene- dictus fantázianevű illat már kapható a boltokban, 27 eu­róba kerül egy üveg, amely­nek hátsó címkéjén az össze­tétel mellett a következő mondatok díszelegnek: Mél­tó egy különleges emberhez. Mindennapi viseletre ajánlott a Vatikánban. A „viseled’ szó nem meglepő, a parfümök vi­lágában ezt mondják, amikor használjuk, magunkra fújjuk, permetezzük, spricceljük, hintjük az illatot. Itt a „külön­leges ember” meghatározás a különleges. Mert hiszen ki ne szeretne átlagon felüli lenni, legalább valamiben, ha már a pápai tévedhetetlenség nem adatott meg számunkra?! És most végre nekünk is olyan il­latunk lehet, mint Benedek pápának! A minőségi parfüm luxuscikk, saját illatot pedig csak a leg­gazdagabbak rendelhetnek maguknak. Még az is sokba kerül, ha szakemberhez for­dulunk tanácsért, hogy me­lyik illik hozzánk a piacon ta­lálható illatok közül. Egy sa­ját, egyedi, sehol sem kapha­tó parfüm készíttetése mini­mum öt-tízezer eurónál kez­dődik, és alapanyagoktól, mennyiségtől függően akár 40 ezerig is felkúszhat. A par­fümőr megbeszéli a klienssel az illető illatpreferenciáit egész életére visszatekintve, attól kezdve, hogy milyen vi­rágot, gyümölcsöt kedvel, az­zal bezárólag, hogy hol szeret nyaralni. XVI. Benedek illatában érezni Bajorország hársfaerdőit, a Szentföldet jelképező töm­jént, és került bele bergamott is, amely Itáliát hivatott idézi. Az internetes parfümblogok egyikén (bizony, ilyenek is vannak!) azt írja valaki, hogy a Benedictus finom, diszkrét illat, ezért nyugodtan hasz­nálhatják hölgyek is. Hű, mekkora üzlet lehet ez! Mert hiszen a popsztárok, filmcsillagok, fotomodeliek nevével piacra dobott parfü­mök nem uniszexek. Ezek a termékek a rajongóknak ké­szülnek, akik bármit meg­vesznek, amit imádott ikonjuk neve díszít. A sztárokat ter­mészetesen nem engedik be a laboratóriumba, ezek az illa­tok általában úgy születnek, hogy belövik a célcsoportot (mondjuk 16-21 év közötti, középosztálybeli lányok), ki­találják, melyik divatos illatra hasonlítson, és persze kikötik, mennyibe kerülhet az előállí­tás (nem a fogyasztói ár!). A végén mindenki jól jár: a sztárral foglalkozik a sajtó, a céghez dől a pénz, a fanok pe­dig vidáman illatoznak. Úgy látszik, a vatikáni ta­nácsadók is kiszagolták eme virágzó üzletág lehetőségeit. A hivatalos indoklás szerint az illat XVI. Benedek pápa pappá avatásának 60. év­fordulója alkalmából szüle­tett, Az igazság azonban fel­tehetően az, hogy a szent­atya egyszerűen nagyobb népszerűségre vágyik, és ennek érdekében követni kívánja a trendeket. Kíván­csian várjuk, sikerül-e már­kává válnia... KOMMENTAR Nemzeti kétség SERES LÁSZLÓ Az Intemacionálé tévedett: nem nemzetközi­vé lesz holnapra a világ, hanem nemzetivé, de ez nem is lenne akkora baj, ha nem mindig a kormány mondaná meg, mi számít nemzeti­nek. Többnyire az, amit ők és szűkebb pátri­árkájuk, gyóntató atyjuk, házi oligarchájuk és önzetlen kampánytámogatójuk annak tart, ami nem mindig kvadrál azzal, ami valóban a nemzet érdeke, de a figyelmes olvasónak igaza van: én se mondjam meg, mi a nemzet érdeke. Akkor erről csak annyit, hogyha nem állandóan bal- és jobb­oldali kollektivista pártok váltogatnák egymást (amelyek szarnak az egyénre, de verbálisán bármikor, leginkább va­sár- és ünnepnapon bátran kiállnak a Nemzet, az Ország, az Isten, a Haza, a Család és Más Fontos Közösségi Értékek mel­lett), akkor elég lenne a nemzeti maximum helyett valami individualista minimumban maradni: a nemzet nem más, mint egyének összessége, ergo én mint kormány szabad el­távozást ígérek mindenkinek. Jogod van a szabadságodhoz, a tulajdonodhoz és a boldogság kereséséhez, ahogy az omi­nózus amerikai alapmű írja, nekem pedig az a dolgom, hogy olyan gazdaságpolitikát nyomassak, ami a nemzetemet alko­tó legtöbb egyén számára szabaddá teszi a prosperitás, a vál­lalkozás és a szociális mobilitás csatornáit, nem pedig tövig eldugaszolja azokat. így történhet meg, hogy miközben a két részre szakadt nem­zet, az orbánisták és az anti-orbánisták fővárosában a márci­us 15-ei hivatalos ünnepségek csak úgy tobzódtak a nemze­tinek szánt retorikában, egy nappal ezután a hír már az, hogy az illetékes miniszter „továbbra is csak informális találkozót és nem hivatalos tárgyalást tart” az IMF megbízottjával Wa­shingtonban. Nem akarom misztifikálni a Nemzetközi Valu­taalapot, az Európai Uniót pláne nem, de hajói látom, jó egy éve arra várunk, hogy Magyarország megállapodásra jusson ezzel a két, számos okból igencsak kritizálható szervezettel, mert ha nem állapodunk meg velük, ha nem kapunk tőlük hi­telt, akkor - hogy gazdaságfilozófiai szakszóval éljek - b.. .hatjuk. Az egészet. Az IMF budapesti irodáját vezető, a Fidesz által már nem­egyszer lealázott ukrán nő pedig most nemes egyszerűséggel közölte: „a mostani szakaszban nem várhatók tárgyalások a lehetséges, Magyarországgal kötendő készenléti hitelmegál­lapodásról, és nem terveznek a miniszter számára találkozót az IMF menedzsmentjével sem.” Tehát így állunk. Lehetsé­ges találkozó még csak kilátásban sincs, és vélhetően nem azért, mert annyira betelt volna minden munkareggelire vagy lunch time-ra szóló időpont. Szóval ez az, amiről nem esett szó március 15-én: hogy a fellengzős kormányzati szö­vegek, a verbális nacionalista őrületek között valaki elmond­ja: emberek, Népem, tudjuk, hogy a ti érdeketekről, a mi kö­zös érdekünkről van szó, tudjuk, ha nincs megállapodás, ak­kor pontosan ez az a 93 ezer négyzetkilométernyi hely, hol nemzet süllyed el, de sajna még csak kilátásban sincs semmi ilyesmi, és azért nem, mert akkor ugrott az értelmetlen, szui- cid „szabadságharcunk”, az az ámokfutás, amit a Nyugat és intézményei ellen indítottunk. Hát így. Talán a miniszterelnök által kilátásba helyezett ke­leti szél majd segít. A szerző magyarországi publicista TALLÓZÓ LA REPUBBL1CA A március 15-i budapesti eseményekről beszámoló La Repubblica Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár­ral készített interjú jelent meg. Ezrek a tereken, Orbán meg­osztotta Magyarországot címmel tudósított az olasz bal­oldali napilap újságírója a március 15-i budapesti ese­ményekről. A cikket a Kovács Zoltán kommunikációs állam­titkárral készített interjú kísér­te Elég a vádakból, nem va­gyunk szélsőségesek, Európa eszközként akar felhasználni bennünket címmel. „Orbán többsége konzervatív, de Eu­rópa-párti. Európa hagyjon fel a magyar valóság torzításával mások'belső vagy a baloldal céljai szerint! Máskülönben ez Európa-ellenes reakciókat te­remt. A Jobbikkal és minden szélsőségessel szemben mi va­gyunk itt a legjobb gát” - hang­súlyozta Kovács. Arra a kérdés­re, ha Magyarország ma lépne be az EU-ba, minden feltétel­nek megfelelne-e, Kovács azt hangsúlyozta, a francia elnök- választások idején a magyar fél sem beszél arról, „hogyan bá­nik Sarközy a beván­dorlókkal”. A Brüsszellel folyó „kemény harc” végkifejletéről Kovács azt mondta, „tárgyalni fogunk, megoldást találunk. Az EU-nak 270 folyamatban levő eljárása van a tagorszá­gokkal, velünk szemben csak 17”-fűztehozzá. (MTI)- Valóban fölajánlották önöknek, hogy legyenek a kormány független tagjai?

Next

/
Oldalképek
Tartalom