Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-17 / 65. szám, szombat

8 Kultúra

ÚJ SZÓ 2012. AAÁRC1US 17. www.ujszo.com

RÖVIDEN

Megnyílt a lipcsei könyvvásár

Lipcse. Több mint 2 ezer kiadó részvételével megkezdődött a lipcsei könyvvásár; a seregszemlén csaknem háromezer író tart felolvasást, a magyar standon pedig több mint 150 kötetet mutatnak be. A könyvvásár díjával műfordítói kategóriában a magyar-svájci Christina Viragh-ot tüntették ki Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényének német fordításáért. Ez Európa egyik legnagyobb szabású irodalmi rendezvénye, nem szigorúan szakmai esemény, hanem az olvasóknak rendezett fesztivál, amelyre a szervezők várakozása szerint nagyjából 160 ezer érdeklődő látogat el. (MTI)

Forog az Éjféli gyors Lisszabonba

Bem. Elhúzódó előkészületek után megkezdődött Svájcban Jeremy Irons főszereplésével a Pascal Mercier azonos című könyvsikere alapján készülő Éjféli gyors Lisszabonba című film forgatása. A Peter Bieri filozófus - írói álnevén Pascal Mercier - 2004-es könyvsikerét feldolgozó alkotás főszereplője egy gimnáziumi tanár, őt alakítja a brit színész. A filmet Bille August rendezi, a dán alkotó szerint a könyv filozófiai mélységének visszaadása jelenti a legnagyobb feladatot. A filmben Bruno Ganz, Martina Gedeck, Charlotte Rampling és Christopher Lee is játszik. Az alkotást várhatóan 2013-ban mutatják be. (MTI)

Vegyes moszkvai fogadtatás

Moszkva. Az orosz fővárosban is látható a mozikban Tarr Béla A torinói ló című filmje, amelyet a tavalyi Berlinalén Ezüst Medve-díjjal, azaz a zsűri különdíjával tüntettek ki. Az első moszkvai kritikák meglehetősen vegyesek. Oleg Zincov a Vedomosztyi című napilap hasábjain ezt írja: „Nem azért nehéz nézni, mert lassú, hanem mert folyamatosan azt sugallja, hogy nemcsak az utolsó, hanem a legjobb filmje is. Nem hagyja, hogy a néző kételkedjen benne. A torinói ló című alkotást vagy feltétel nélkül elfogadják és zseniálisnak kiáltják ki, vagy kategorikusan elutasítják pózolással vádolva Tarr Bélát”. (MTI)

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában csütörtökön nyitották meg, az Egészségünkre! A designra! címmű kiállítást, amely a 120 éve indult lednicrónai (Lednické Rovne) üveggyártás történetébe ad bepillantást. A kiállítás hazai galériák és múzeumok gyűjteményéből válogatott anyaggal a gyár kiemelkedő korszakait és formatervezőinek munkásságát igyekszik bemutatni. Az „üvegcsodák" május 20-áig tekinthetők meg. (SITA-felvétel)

Korszerűbb formátumban a magyar adások

Minőségi változás

ÚJ SZÓ-HÍR

James Franco a világ egyik leghíresebb fotográfusa, Robert Mapplethorpe bőrébe bújik

Az érzékiség sötét ösvényein

James Franco már készül a híres fotográfus szerepére

A hétfői, március 19-i dokumentumfilmmel új, korszerűbb formátumban jelennek meg a Szlovák Rádió és Televízió magyar nyelvű televíziós műsorai. „A 16:9 arányú képformátum a mai, korszerű televíziózásban már szokványosnak minősül, a bevezetésnek eddig technológiai gátjai voltak” - tájékoztatta az Új Szót Csenger Ferenc, a magyar adásokért felelős vezető szerkesztő. Az adóigazgató, Lovász Attila szerint külön öröm, hogy a köztelevízió magyar adásába bedolgozó stábok már régebben felkészültek a formátumváltásra, s így a januártól bővült adásidő most komolyabb minőségi változást is mutathat.

A jövő héttől a dokumentumon kívül a magyar magazin, az Itthon vagyunk is új formátumban jelenik meg. Januártól az RTVS magyar adásai hetente egy vitaműsorral, kéthetente egy-egy dokumentumműsorral bővültek. A magyar szerkesztőség a közeljövőben az Ipoly-hi- dakról, a Harmónia-díjról és a gondokkal küszködő komáromi hajógyárról sugároz dokumentumműsorokat. A Magyar Hírek csak az STV új hírstúdiójának megépítése után, valószínűleg ősszel vált formátumot. (kr)

Huszonöt évvel azután, hogy „fekete képeivel” végérvényesen beírta nevét a fotográfia nagykönyvébe, Robert Mapplethorpe, a világhírű amerikai fotóművész élete játékfilm tárgya lesz.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Ki más is adhatta volna hírül a tényt, mint az, aki a legnagyobb részt vállal a filmben: James Franco, napjaink egyik legjelesebb hollywoodi sztárja, aki már eddig is több babért gyűjtött komoly alakításaival. Huszonnégy évesen például Arany Glóbusszal tüntették ki James Dean megformálásáért. Gus van Sant Oscar-díjas filmjében, a Műkben a címszereplő, Harvey Milk (Sean Penn) élettársát, Scott Smith-t keltette életre. Az Üvöltésben a beat- nemzedék egyik jeles költőjét, Allen Ginsberget játszotta el nagyszerűen. James Francónak jól állnak az ilyen értelmiségi figurák. De nem lötyögött rajta Áron Ralston hegymászó igaz története sem a 127 órában. Egy helyszínen, egy elszigetelt kanyon csapdájában, kismillió snittben bizonyítja: akárcsak Colin Farrell A telefonfülkében, ő.is elbír egyedül egy filmet. Elég az arcát nézni, a leikébe, érzelmei sűrűjébe lát az ember.

Mapplethorpe bőrébe bújva a szexualitás legsötétebb ösvényeit is be kell majd járnia.

Nevezték őt sok mindennek. A világ legbotrányosabb fotóművészének. A sokkolás legyőzhetetlen bajnokának. De még perverz exhibicionistának is. Egy biztos: Robert Mapplethorpe ezüstzselés fekete-fehér képeivel a 20. századi fotográfia egyik legfontosabb művésze, s az általa teremtett irányzat azóta is meghatározó képviselője. A hatvanas évektől a nyolcvanas évekig Andy War- holtól Patti Smith-ig több hírességet lefényképezett, világszerte ismert mégsem ezekkel a portréival, hanem merész férfiaktjaival, női portréival és művészi virágfotóival vált. Fekete-fehér aktfotóihoz, amelyeket a The Black Bookban jelentetett meg, az antik és a reneszánsz szobrászatból merített ihletet, így ábrázolva a meztelen férfitest esztétikáját. Egy kart, egy vállat, egy kopaszra borotvált fejet is képes volt úgy fotózni, hogy annak érzéki hatása legyen. A mellkason, a csípőn, a háton, a combon is szívesen elidőzött, sőt még a lábfejen is, csak hogy megmutassa: ami szép, az nemcsak a szemnek, a léleknek is tetszik. Nincs ezeken a képeken semmi túlzó, zavaró vagy felesleges. Mapplethorpe modelljei csak a puszta testükkel vannak jelen a képeken. Nála nincs giccsbe hajló háttér vagy az ízlés határait feszegető jelmez, mint David LaChapelle- nél. Nála a férfi megmarad férfinak, még akkor is, ha a kezébe egy egész kálacsokrot vagy

egyetlen orchideát ad. Nála a test vonalai, a tapintásra ingerlő bőr érzéki hullámai a fontosak. A fény csábító játéka. 1987-ből származó fekete-fehér fotóját, amelyen a szélfútta amerikai zászlóba hátulról lopja be magát a napfény, 158 500 dollárért adta el tavaly a Sotheby’s aukciósház. Liciten eddig sehol a világon nem fizettek még ennyit fényképért, pedig nem ez a leghíresebb képe. Az a Black Bookban szerepel. Elegáns öltönyben pózoló férfi, kigombolt sliccel.

Ilyen volt Mapplethorpe. Gyengéd és brutális. Érzéki és durva. Fényképezőgépének lencséje nem ismert szégyent. Bármit megörökített, ami előtt mások behunyták a szemüket. Ha a helyzet - a kép - úgy kívánta, hideg fejjel (de nem hidegvérrel!) nyomta meg a gombot.

Katolikus családban született New York elővárosában, Queensben. Hogy mi a jó és mi a rossz, helyes és helytelen az életben, hogy mi számít bűnnek, azt a templomban, minist- ránsként tanulta meg. De csak addig hordozta a fejében, amíg rá nem eszmélt a világra. Tizenhét évesen már festészetet és szobrászatot tanul Brook- lynban. Marcel Duchamp francia festő nagy csodálójaként 1971-ben kezd el fényképezni. Addig semmi. De onnantól fogva: ez az élete. Első komoly fényképezőgépét a New York-i Metropolitan Museum kurátorától kapja, aki később európai kőrútjára is magával viszi. Saját felfedezettjeként mutatja be őt olyan műgyűjtőknek, mecénásoknak, akik később Mapplethorpe modelljei lesznek. Szakításuk után a nyugtalan művészlelkek legendás New York-i szállodájában, a

Chelsea-ben talál fészekre, ahol annak idején Milos Forman is hosszú hónapokat töltött. De mivel fizetni Mapplethorpe sem tud, a legtöbbször a Central Park valamelyik padján alszik. így találkozik Patti Smith-szel, és ha éhesek, lopnak valami falnivalót a környékbeli boltok egyikében, vagy jó pénzért (vagy piti összegért) a testükből élnek. Just Kids című könyvében, mely remélhetőleg csakhamar magyarul is megjelenik, Patti Smith meg is írta az együtt töltött hét évet. Közös kalandjaik nyomán született a készülő film forgatókönyve is, amely árnyalt képet ad Robert Mapplethorpe alakjáról.

„Mindig a váratlant kerestem. Azt, amit sokszor hiába vártam...”

Ezekből a „váratlanokból” áll majd össze az életéről szóló első mozi is.

„Csendes, félénk, jó megjelenésű férfi volt, általában bőrdzsekiben, kék farmerben járt, és folyton cigizett - meséli Robert Vano, a Prágában élő, érsekújvári fotográfus, aki New York-i évei alatt ugyanabban a klubban szórakozott, mint Mapplethorpe, a hírhedt Studio 54-ben. - Ismertem őt, bár a hetvenes években még nem volt olyan híres, igazából akkor kezdett. A nyolcvanas évek második felében, amikor már megtámadta a halálos kór, volt egy nagy húzása. Kritikát írt idegen néven a saját kiállításáról. Botránykeltőnek és sokkolónak nevezte a képeket. Amint a cikk megjelent, csak úgy áradt a tömeg a kiállításra. Kivételes művész volt. Mindenben egyedi. A képei gyönyörűek, de az életét a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetném annak.”

Halála előtt nem sokkal már Amszterdamban és Londonban is tömegeket vonz Robert Mapplethorpe művészete. Negyvenhárom évet élt, de milyen negyvenhárom évet?! Kínnal és gyönyörrel, fénnyel és mocsokkal teli élet volt az övé. James Franco ezt fogja most megmutatni. Neki való szerep. Ilyen mélymerülések mestere ő.

°atti Smith és Robert Mapplethorpe