Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-13 / 61. szám, kedd
Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS T3. www.ujszo.com 8 TOLLVONÁS Cigányút JUHÁSZ KATALIN Jóból is meg- árt a sok, néha wJRr ' I mégakettóis. ■/J~*f*>**1 ARajkózene- EL I kar nagyon jó, I az elmúlt hat ^E3H évtizedben ezt a világ 108 országában bizonyította. Jelenleg mégis kettő van belőle. Az illetékes minisztérium ugyanis megbízta egyik intézményét azzal, hogy hozza létre a Nemzeti Rajkó Zenekart, amely lépés gyakorlatilag a „valódi” Rajkó Zenekar ellehetetlenítését szolgálja. Legalábbis más megfejtést nem tudok erre a rébuszra. A bajok tavaly kezdődtek, amikor a magyarországi roma kultúra eme reprezentáns zenekara átkerült a kulturális tárcától a társadalmi felzárkóztatás minisztériumához. Előbbi tárca csaknem negyven millió forintos pályázati támogatással lógott a zenekarnak, és közölték, hogy csak akkor kapják meg a pénzt, ha csatlakoznak a fideszes Farkas Flórián által vezetett Országos Roma Önkormányzathoz. Ez már politika, nem művészet, bár azt is jól tudjuk, hogy sajnos létezik jobboldali és baloldali magyar kultúra. Szóval azt kérték a Rajkó Zenekartól, hogy vagyonukkal együtt szépen tagozódjanak be, vagyis adják oda a székházukat, amelyben sikeres művészeti iskola is működik, valamint a nevüket, amelyet az egész világon ismernek. Cserébe semmit sem ígértek, csupán azt a bizonyos pályázaton elnyert összeget. Mára szabályosan kiéheztették a Rajkó Zenekart, a zenészekés táncosok hónapok óta nem kapnak fizetést. A minisztérium által létrehozott Design Terminal, (az a cég, amely fenntartója megbízásából a Gödör klubot penderítette ki az Erzsébet térről), létrehozta saját rajkózenekarát. Ez is gusztusosán zajlott: először azt ígérték, mindenkit átvesznek, és az alkalmazottak majd tőlük kapják meg azt a bizonyos pénzt. Később már csak a táncosok és a zenészek kellettek, a művészeti vezetők, koreográfusok nem. Végül a táncosokra sem tartottak igényt, a zenészek számára pedig kiírtak egy felvételi vizsgát, ahol bizonyítaniuk kellett volna, hogy tagjai lehetnek annak a zenekarnak, amelynek sokan közülük már 15- 20 éve tagjai. Ezt a megaláztatást a huszonnégy zenész közül csak négyen vállalták, a többiek helyére ama bizonyos vizsgán felvettek még tizenöt embert, és most ők a nemzeti rajkók. Koncertmeghívásaik viszont a valódi rajkóknak vannak, akik továbbra sem kapnak fizetést. Gerendás István zenekarigazgató azt gyanítja, a szép, tágas épületre fáj a foga valakinek „odafent”. Ha azt is elveszik tőlük, vége az iskolának is, csak a Rajkó név marad, melyet előrelátóan évtizedekkel ezelőtt levédettek. És persze a művészetük... RÖVIDEN 2011 legjellemzőbb szavai Budapest. A válság, a végtörlesztés és a devizahiteles szavak jellemzik leginkább a 2011-es évet a Tinta Könyvkiadó internetes szavazása szerint. A szavazáson 1216-an vettek részt: a válság szóra 174-en, a végtörlesztés szóra 90-en, a devizahiteles szóra 88-an voksoltak. A negyedik helyen a táblagép végzett, ezt követte a chipsadó és a leminősítés. A teljes listát a http://www.tintakiado.hu/szavazas/ honlapon tekinthetik meg az érdeklődők. (MTI) Carmen-casting a tévében Berlin. Tévés tehetségkutatóval keresik Bizet Carmen című operájának címszereplőjét, valamint több főbb karaktert. A művet Volker Schlöndorff világhírű német rendező állítja színpadra augusztusban, a rendhagyó casting pedig az Arte és a ZDF tévécsatornákon látható majd. A rendező leginkább arra kíváncsi, hogy vajon fiatalok, vagy tapasztalt művészek lesznek-e a befutók. Ezzel a projekttel „az opera sztárjait” szeretné népszerűsíteni. (MTI) Phyllida Lloyd filmje egy politikus asszony felemelkedése és bukása Meiyl Streep tálalásban Az elme megmerülése a múltban Az már nyilvánvaló volt látatlanban is (nálunk csak az Oscar-gála után mutatták be a filmet), hogy Meryl Streep nem megy el szobrocska nélkül a díjátadóról. Mindent elvitt, ami fontosat elvihetett előtte, Arany Glóbuszt, az angol filmdíjat. Emelt az ázsióján, hogy port kavart a film Londonban, s az Londonon kívülre is hatott. TALLÓS1BÉLA Nem utolsósorban esetleg nyomott a latban az is, hogy annyi jelölés után ez a zseniális színésznő - aki amit megformál, azt tökélyre viszi - már nem mehetett volna el úgy, hogy újfent lecsúszik. Bár ez lett volna a legkevesebb, mondom mégis. Díj nélkül sem lett volna kevesebb az alakítása, s ő maga sem. De megkapta, ahogy vártuk, és nemcsak azért, mert a legtöbb szerepéért megkaphatná (utalnak erre a jelölések is). Mégis ki kell mondani, ha ezért és most nem emelték volna Os- car-trónra, akkor egyébként miért és mikor. Övé ez a film. Teljes egészében beragyogja a thatcheri kékkel, bordóval, lilával, kosztümvonalakkal és kimért eleganciával egyaránt. Teljes mértékben az övé a Phyllida Lloyd rendező által vászonra álmodott mozi „Margaret Thatcherről, az Egyesült Királyság első és egyetlen női miniszterelnökéről, a huszadik század egyik legismertebb és legbefolyásosabb asszonyáról”. Annyira koncentráltan van jelen ebben a moziban, hogy már-már úgy tűnhet, mintha Meryl Streep jobb lenne az eredetinél is. Bár azt, hogy milyen a politikától távol élő idős eredeti, nem nagyon tudjuk. Ő azonban úgy játssza el az idős Thatchert, hogy az valóban színészi tökély (de ugyanígy él a vásznon az ereje teljében lévő Vas- ladykéntis). Lehet maszkkal húsz-harminc évet is rárakni a színészre, ma bizonyára ezer trükk létezik arra, hogy meggyőzővé tegyék az idős kort fiatalabb színész esetében is. Ám ahogy a megjátszott részegséget, a rosszul eltalált kort is elárulja a szem. A szem sugárzását nehéz trükkökkel módosítani. Meryl Streep abszolút a maszk alól éli a Vaslady időskori figuráját. Ennek egyik legmarkánsabb példája az a jeMeryl Streep (Margaret Thatcher) Oscar-díjas arcai (Fotók: Magic Box Slovakia) lenet, amelyben éjszaka felébreszti őt a megcsörrenő telefon, s megpróbál feltápászkodni az ágyból. Egy pici empatikus készséggel nézve ezt a teljesítményt, a legvalósabb öregkori fáradtság elhatalmasodását érezhetjük át. A lélegzetvételek, a nyeldesések, a kereső tekintetek, az egész test erőtlen vergődése az a színészi hozzájárulás, ami mindenek fölé emelhető Oscar-díjjal. A de- menciában szenvedő idős Thatcher bemutatása - amiért azonban több bírálatot kapott a film - a 105 perces mozi legemberibb, érzelmekkel leg- megközelíthetőbb vonala, ami csakis Meryl Streep színészi igézetének köszönhető. Az, amit ő hoz, az átalakulásai, a Vaslady legtökéletesebb illúzióját nyújtják. Mintha nem is a mása lenne... Ehhez persze töA Vaslady című film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. kéletesen alájátszanak Meryl Streepnek. A gardróbját, a hajviseletét, a sminkjét olyan precizitással készítették elő, teremtették meg, hogy azon egy vasalónyom, egy félreöltött férc, egy elrajzolt vonás, egy árnyalatnyi festék nem hibázik. Minden a helyén van ahhoz, hogy Meryl Streep életre keltse ennek a konzervatív politikusnak a stációit a karrierje útján. Amit ez a kivételes színésznő ebben a moziban nyújt, az egy politikus asszony hatalom általi felemelkedése és bukása ámulatos színészi tálalásban. A többi, ami nem Meryl Streep, az valahogy átitatódik azzal a politikával, amely arról a Thatcherről szól, aki egykor a legbefolyásosabb hő volt a világon, ám akinek személyével összefüggésben - Lloyd, a rendező nyilatkozata szerint - „a britek a mai napig nem tudnak megszabadulni attól a kettősségtől, hogy a politikus egyfelől szörnyeteg, másfelől viszont a szigetország szentként tisztelt megmentője”. A politikai életrajzot a démenciában szenvedő idős Thatcher lelki-szellemi szűrőjén keresztül látjuk. Megidézi férjét, s a férje szellemképével folytatott dialógusokból tárul fel politikusi személyisége. így aztán ez a film nem az, amire számítunk. „Nem egy politikus karrierjének kronológiai alaposságú felidézése, csupán egy szubjektív visszaemlékezés.” Bár ez a „csupán” így is sokat jelent, hiszen ebben az időskori demenciával terhelt emlékezésben valójában a Vaslady egész élete feltárul, szerelemmel, elhatározásokkal és politikájával. Hangsúlyozom még egyszer: nem a politikai életrajz a film lényege, s főleg nem az erőssége, hiszen ahogy Meryl Streep még a londoni premieren nyilatkozott, „nem az erőskezű politikust, hanem az embert akartam bemutatni”. Ez az, ami a leginkább sikerült. Az időskori elme megmerülése a múltban. A lassú, elhúzódó kitárulkozás.
