Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-13 / 61. szám, kedd
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 13. Popkultúra 9 Pozsonyban koncertezett a dEUS Artisztikus belgák JUHÁSZ KATALIN A Jóvilágvan (Képarchívum’ A párkányi Jóvilágvan az első, Hanne című stúdiólemezét népszerűsíti A pszichedelikus popkatyvasz hódítása Március 5-én kiderült, hogy kis hazánkban komoly rajongó- tábora van a belga dEUS zenekarnak. Fogalmam sem volt, mekkora tömegre számíthatok a pozsonyi MMC klubban, és nagy meglepetésemre a hely megtelt, méghozzá korban eléggé heterogén nagyérdeművel, mondjuk tizenöttől ötvenötig. Jó érzés sokan lenni, mert ezek szerint tájainkon nem egyedül követem a zenekar pályafutását. Hála az MTV- nek (nem a Magyar Televízióról van szó!) már 1994 őszén lehetőségem nyílt elájulni tőlük, és nagy nehézségek árán karácsonyra meg is szereztem Worst Case Scenario című lemezüket, amely azóta sem kopott, hacsak a rengeteg lejátszástól nem. Ezt a műfajt jobb híján art- rocknak keresztelte el a szakma, mivel a hagyományos rockzene csak ugródeszka a kísérletezéshez. Repetitív témák némi zúzással ötvözve, líra és dráma váltakozása, komoly ritmusváltások akár egy dalon belül is, formabontó hangszerelések, az énekhang mint hangszer, szóval van mit figyelni, ám egyszersmind bulizni is lehet rá, sőt el is ringat, ha kell. Ilyen volt a dEUS első tíz éve. Aztán ahogy fokozatosan cserélődtek a zenészek Tom Barman énekes-gitáros és Klaas Janzoons hegedűs-trom- bitás-billentyűs körül, úgy csillapodott a kísérletezőkedv, és úgy kerültek egyre közelebb a mainstreamhez, valamint a világhírnévhez. A 2005-ös Pocket Revolution album idején a dEUS már nemzetközi sztárzenekarnak számított, körbetur- nézták a világot és meghódítottak egy újabb generációt. Eddig háromszor láttam őket élőben, ez a pozsonyi koncert volt a legletisztultabb, legprofibb. Az új lemez (Keep You Close) dalai jobban sodornak, mint amennyire „gondolkodtatnak”, a gitárok már nem élnek külön életet, hanem idomulnak az énektémához, míg korábban a kettő gyakran csak a refrénben találkozott. Nem tudom, jogos-e a fintor ezért, hiszen ízlések és pofonok, ugyebár. Zeneileg nem lehet belekötni. Még mindig jóval alaposabb, kimunkáltabb az egész, mint a rockzenekarok többségénél, élőben ráadásul karcosabb változatban kapjuk a dalokat. Az pedig új felfedezés számomra, hogy Tom Barman tulajdonképpen a belgák Kiss Tibije. Ugyanabban az időben alapítottak zenekart, mindketten költői igényű szövegeket írnak, karizmatikus frontemberek, művészetnek tekintik a rockzenét, és még a sikeres elvonókúra is stimmel. Ezzel együtt nem állítom, hogy aki szereti a Quimbyt, a dEUS-t is automatikusan befogadja. Az viszont valószínű, hogy ha a Quimby nyugaton kezdett volna zenélni, mondjuk az Island Records hátszelével és londoni menedzsmenttel, ma ők is ott tartanának világhír tekintetében, ahol a dEUS. A 2007-től létező Jóvilágvan zenekart Bokor Réka, Trencsík Pál, Vala- sek Zoltán, Gazdik Gazo Miroslav, Szabó Máté, Prohászka Zsolt és Tung- li Tamás alkotja. A nyolcadik, Baranyovics Borisz fő szövegíró nem állandó tag, de gyakran beáll közéjük rappelni. PUHA JÓZSEF Az együttes tavaly novemberben jelentette meg első stúdiólemezét Hanne címmel. Rékával, Gazóval és Tamással beszélgettünk. Elevenítsük fel a kezdeteket! Réka: A zenekar-alapítás ötlete Trencsík Pál fejéből pattant ki. Néhány taggal már korábban is dolgozott, tehát tudta, kikkel valósíthatja meg terveit. Folyamatosan jött létre a mostani felállás. Egyedit, sajátot akartunk alkotni. Nem feltétlenül tömegeknek szólót. Egyre többen szerették meg a zenénket, ez bátorított bennünket. Egy ideig Pál volt az együttesvezető, aztán kialakult a jelenlegi munkamegosztás, amelyben mindenkinek megvan a szerepe. Egy nyolctagú zenekarban bizonyára viták is vannak. Tamás: Kell egy adag empátia, ezáltal érvényesíteni tudjuk a saját akaratunkat. Mindannyian a kedvenc stílusunkból indulunk ki, így áll össze a sokszínű zenénk. Bár a Hanne című CD sokszínű, mégis egységes. Réka: Megfigyelhető rajta az utunk. A kezdeti dalaink jócskán eltérnek az utóbbi időkben készültektől. A Pipacs az első szerzeményünk, amit a Cékla, a Búzanéző és a Szélén követett. Időközben persze ezek is változtak. A Vízibicikli című például eredetileg tangó volt, ma már nem hasonlít régi önmagára. A CD-t nem fejeztük be, abbahagytuk, még most is alakítgatjuk a dalokat, hogy mindig tudjunk újat mutatni a koncerteken. Gazo: A stílusunkat pszichedelikus popkatyvasznak neveztük el, de még ez sem fedi teljesen a valóságot. Van benne dzsessz, funky, népzene, folk, drum and bass, ska, diszkó... Tamás: Nem is kell behatárolni a stílusunkat. Mindenki más megközelítésből próbálja kihozni az együttesből a maximumot, s ez a lényeg. A zenénket az idő egységesítette. Réka: A CD az elmúlt négyöt évünket dokumentálja. Még nem értünk révbe, ez csak egy állomás. Hogyan készülnek a szerzeményeitek? Réka: Baranyovics Borisz odaadta Pálnak a verseit. Én ezeket inkább rapszerű költeményeknek nevezem, egy részük Borisz Szerjozska szuflé című verseskötetében is olvasható. Eleinte ezekből dolgoztunk. ízlelgettük, zeneileg mindenki hozzátett valamit. Borisz később már kifejezetten a zenekarnak is írt szövegeket. Mostanában pedig, ha van valakinek egy jó ötlete, akár zenei, akár prózai, előáll vele, s közösen hozzuk tető alá. Gazo: Néhány dalunk elkészült angol nyelven, de ez csak próbálkozás. A gondolatainkat leginkább az anyanyelvűnkön tudjuk megfogalmazni. Tamás: A magyar nyelv szókincsében és dallamában is jobban ülik hozzánk. Melyik volt a Jóvilágvan eddigi legemlékezetesebb fellépése? Lehet rangsorolni? Réka: Nyilván mindenkinek más. Nekem a Nyizsnij Novgo- rod-i. A Moszkvai Magyar Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Központ keresett felvidéki magyar együttest. A határon túli magyarságot akarták bemutatni a helyi fiataloknak, és úgy gondolták, erre a zene a legalkalmasabb. Bennünket választottak, megszervezték az utunkat. A koncertjeinken a közönség soraiban tíz-tizenöt magyar ember volt, a többiek oroszok. Érdekes, mennyire élvezték a zenét, holott a szöveget nem értették. Gazo: Hihetetlen, hogy pár nap alatt mennyi akadályt küzdöttünk le. Sok minden gátolta a kiutazást. A vízumot az utolsó pillanatban kaptuk meg, kis híján a vonatról is lemaradtunk. Az orosz közönség összehasonlítható a magyarral? Tamás: Az oroszok gyorsabban kifejezik tetszésüket, a mi szemünkkel nézve kiszámíthatatlanok. Rendkívül nyitottak, ezért mi is pillanatok alatt ellazultunk a színpadon. Réka: Közvetlenebbek. A dal közben felálltak, tapsolni kezdtek. Tamás: A koncert egyébként is közönségfüggő. A néző sze- retete energiákat szabadít fel bennünk a színpadon, ezekből a próbateremben is merítünk. Az energia, amit kapunk, nézőszámtól független. A CD-vel Magyarország felé is nyittok? Réka: Mindenképpen, viszont fontos, hogy megőrizzük a felvidékiségünket. A dalainkban vannak olyan szavak, amelyeket csak nálunk használnak. Gazo: Sokat koncertezünk Magyarországon is, főleg budapesti klubokban, ott hétköznaponként is vannak fellépések. Egyelőre nem tárult ki minden ajtó előttünk, de azt hiszem, jó úton járunk. Tom Barman (bal szélen) és társai (A szerző felvétele) TOLTOALLOMAS Csendes forradalom A 2010-ben alakult Ervin és a Dömper zenekar szimpatikus, intelligens, egyszerre hatásos és igényes gitárzenét művel, ráadásul épkézláb szövegekkel, ami ritkaság a magyarországi mezőnyben. Pohár vér című bemutatkozó lemezük hallatán nem tör ki a forradalom, valami mégis történik bennünk, csendesen, de tartósan. Ezt onnét lehet észrevenni, hogy az ember napokig dúdolgatja néhány dalukat, a címadót bizonyosan. Szabó Ervin gitáros-vokalista szerzeményei nem azonnal hatnak, fokozatosan másznak a fülbe, sőt az agykéreg alá. És közben valahogy megnyugtatnak, és ez nem kis dolog manapság. A zenekar valamennyi tagjának van civü foglalkozása, nem vágynak sztárságra, a maguk és barátaik szórakoztatására kezdtek zenélni, aztán a barátok egyre többen lettek és a projekt kiszorult a garázsból. Ma már klubokban lépnek fel, koncertjeiken magyar és külföldi alterock feldolgozások is elhangzanak, bár egyre kisebb arányban, mert sorra születnek a saját dalok. A szerzői kiadásban megjelent EP ingyenesen letölthető innen: www.ervinesadomper.hu HÍREK Antal Nimród és a Metallica Háromdimenziós filmet készít Antal Nimród magyar származású amerikai filmrendező a Metallicá- nak. A zenekar dobosa, Lars Ulrich a Kontroll című film óta rájongója a rendezőnek, és izgatottan figyeli Antal hollywoodi karrierjét, amely az elmúlt években felfelé ívelt. „Találkozásunk során öt perc elég volt ahhoz, hogy rám ragadjon a lelkesedése, a kreatív folyamatokhoz viszonyulása, egyedi gondolkodása, személyisége” - fejtette ki Ulrich. A 38 éves Antal Nimród Los Angelesben született, 18 évesen Magyarországra költözött és 1996-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A Kontroll előtt számos videoklipet forgatott a Quimbynek, Sub Bass Monsternek és Ganxsta Zolee-nak. A Metallicafilmet a tervek szerint augusztusban kezdik forgatni és 2013 nyarán kerülhet a mozikba. (MTI) Cesaria Evora-reptér Cesaria Evoráról neveztek el egy zöldfoki-szige- teki repülőteret. Az énekesnő, aki tavaly decemberben hunyt el 70 éves korában, szülőhelyén, Sao Vincente-szigeten van eltemetve. A repülőtér főbejárata előtt a díva három méter magas szobra, Domingos Luisa helyi művész alkotása áll. A repülőtér névadó ünnepségén jelen volt Jósé Maria Neves miniszterelnök, több miniszter és ellenzéki vezető, a szigetek számos művésze és Sao Vincente lakosainak ezrei. „Cesaria számos repülőtéren járt, de nem hiszem, hogy valaha arra gondolt volna, hogy egyszer majd repülőtér viseli a nevét” - mondta Jósé da Süva, a „mezítlábas díva” menedzsere. (MTI) Cher búcsúzik rajongóitól Néhány hónapon belül új albumot ad ki Cher, aki a Twitter közösségi portálra írt bejegyzése szerint búcsúturnét is tervez. A 65 éves énekesnő legutóbb 2004-ben vállalkozott turnéra, azt a koncertsorozatot akkor szintén búcsúként harangozta be. Azóta csak egy munkát vállalt, 2010-ben a Díva című musicalben játszott Christina Aguilera oldalán. A filmben a Cher előadásában felcsendülő You Haven't Seen The Last of Me című dal Golden Glo- be-díjat nyert. (MTI)
