Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)

2012-03-10 / 59. szám, szombat

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 10. Szalon 23 FILM A SZALONBAN Férfiak kerülőutakon. Kommentár az Utódokhoz Az Irodalmi Alap közleménye Madách-díjak - 2012 FELHÍVÁS VIDA GERGELY Alexander Payne igazi szer­zői filmes: filmjeinek nem csu­pán rendezője, hanem minden alkalommal forgatókönyvírója is. Sőt, tegyük hozzá, utóbbi tisztségében sikeresebb, leg­alábbis az amerikai ítészek sze­rint. Ugyanis Golden Globe-ot kapott a Schmidt története (2002), a Kerülőutak (2004) és Oscart a Kerülőutak, valamint néhány hete az Utódok (2011) forgatókönyvéért. Payne rögeszméje, a párkap­csolatok gubancainak aprólé­kos boncolása már korai munká­iban is teljes eszköztárral került a néző szeme elé. Filmjeinek egyik jellegzetessége, hogy mi­közben vizuális világuk vissza­fogott, néhol kifejezetten fakó, az akusztikai, helyesebben a verbális összetevő felértékelő­dik, talán a rendező írói vénájá­nak köszönhetően. Mindenek­előtt a pergő, a gyakran remek­be szabott párbeszédekre és a narrátor szerepeltetésére gon­dolhatunk (filológiai aktivitás szereplőitől sem áll távol), ide­értve persze a hosszú hallgatá­sokat is. Talán nem túlzás azt ál­lítani, hogy a Payne-filmek ha­tásának egyik titka a kép és szö­veg jelentésbeli aszinkronitásá- ban rejlik: ugyanabban a jele­netben mindkét síkon más tör­ténik, egyik minduntalan alá­ássa a másikat. A módszert eddigi legsike­rültebb alkotásában, a Schmidt történetében fejlesztette tö­kélyre a rendező. Ennek csúcs­pontja a főhős film végi ünnepi beszéde lánya esküvőjén, ahol végül is minden meggyőződése ellenére elmondja azt, amit ilyen helyzetekben szokás - lá­nya teljes megkönnyebbülésé­re, akit nem sikerült lebeszél­nie a frigyről. Mert ez lett volna Schmidt utolsó nagy küldetése, ezért utazott több ezer kilomé­tert azzal az utazókocsival, me­lyet feleségével, annak halálá­ig, csupán reggelizésre vettek igénybe - mintha utaznának. A szónoklat közben látjuk Schmidt arcán, milyen nehe­zen birkózik azokkaí a besZéd- panelekkel, melyek homlok- egyenest ellentétben állnak élete utóbbi időszakának ta­pasztalataival. Látjuk a dühöt, a beletörődést a megváltoztat- hatatlanba. Nem csoda, hogy a násznép tapsa közepette a toa­lettre távozik. Igaz, a verbális és vizuális az Utódokban mint­ha közelebb kerültek volna egymáshoz, mindkettő a sze­mélyközi viszonyok ürességét hivatott megjeleníteni. Az említett utazásmotívum egyébként fontos eleme e fil­meknek. Legyen szó kaliforniai borkóstoló kőrútról (Kerülő­utak), kiruccanásról a hawaii birtokra (JUtódok). E visszaépí­tett road movie-k tulajdonkép­pen a hősök belső mozdulat­lanságát vannak hivatott be­mutatni. Ennek legszemlélete­sebb metaforája persze Schmidték reggelizős egyhely- ben-utazása. Ha „igazi” utazás­ról is van szó, inkább ide-oda lötyögés ez, de mégis, mind­eközben felmerülhet legalább a körből való kilépés lehetősége. Payne azonban nem nyitja ki teljesen a kört: Schmidt lehet, hogy felszabadul, de lánya valószínűleg az ő sorsát kopí- rozza le majd, a Kerülőutak hő­se bekopogtat ugyan a lányhoz, de a film közvetlenül a kopog­tatás utáni pillanatban ér vé­get, a vásznat a barna ajtófelü­let takarja ki. Payne-t elsősorban a férfi érdekli, akit sorsdöntő helyze­tekbe állít, hogy szembesüljön kudarcaival, hibáival. A Schmidt történetéhez hasonló­an az Utódokban is mindehhez az szükségeltetik, hogy a fele­ség elhalálozzon. Az áldozat túl nagy, ahogy Payne ítélete is lehangoló: a hétköznapi élet kisstílű rítusaiban regnáló ki­üresedett kapcsolatok mintha nem adnának más lehetőséget. Csakhogy míg Schmidt, a 67 éves nyugdíjas biztosítási ügy­nök (Jack Nicholson) számára csupán a tisztázó szembenézés adatik meg, Matt King, a kö­zépkorú üzletember (George Clooney) továbbléphet. Ilyen értelemben az Utódok optimis­tább, ugyanakkor párdarabja mintha tovább menne a bon­colgatásban: Schmidt számára nem csupán életkora és az el­cseszett múlt roppant súlya az, ami akadályt képez, hanem az időközben elhasználódott, el­torzult személyisége is. A nar- rációból megtudjuk, hogy fele­sége, aki tőle egészen eltérő temperamentumú, még arra is rávette, hogy ülve vizeljen, mint a nők. Sokat elárul Schmidtről az a jelenet, amely­ben teljesen félreérti a hozzá megértőén, de csak barátilag közeledő, szinte vadidegen nő gesztusait, s míg férje sörért megy, Schmidt megpróbálja le­smárolni. Schmidt és társai alig vagy legalábbis nehezen olvassák a körülöttük élőket. Nem értenek a test, a mimika és a gesztusok nyelvén. Ezért van az, hogy King családtagjai alig érnek egymás­hoz, ezzel magyarázható dra- maturgiailag lánya, Alexandra fura, látszólag együgyű barát­jának (néhány kritikus által szóvá tett) szerepeltetése, aki afféle kommunikációs védőfal az „idegen” apával szemben (legalábbis kezdetben, később generálója a beszélgetések­nek). És ezért sem vette észre a félj, hogy felesége megcsalta: lánya mondta el neki, mikor már az asszony vízisíbalesete következtében kómában fe­küdt, s helyzete menthetetlen. A szituáció azért abszurd, mert olyan érzések versengenek itt egymással, melyeknek normá­lis esetben nem lenne szabad: a társ elvesztésének és a mélyen sebzett hiúságnak a fájdalma. A sokk így kettős, még a tisztessé­ges gyászmunka lehetősége is kétségessé válik. A film nagy­szerű húzása, hogy (Schmidt- nével ellentétben) az asszonyt alig ismeijük meg: a film kezdő képsora egy rövid, közeliben felvett bejátszás a vízisíző asz- szonyról. Az élő nőről csupán ez rögzül a néző tudatában. Á ké­sőbbiekben csak úgy tudjuk fel­idézni, akár egy képeslapot: mozgóképet látunk ugyan a ví­zisíző asszonyról, de a közeli plán, valamint a kamera együtt­mozgása a felvettél elrontja a mozgás illúzióját, szinte álló­képet látunk. Egyéb fogódzóink nincsenek, mert a haldoklóról minden fontosabb szereplőnek (édesapjának, férjnek, gyerek­nek, barátnőnek) megvan a sa­ját értelmezése, ezeket halljuk, melyek különben elég silányak, néhány közhelyben összefog­lalhatók. Tehát a mozinéző nem tolhatja rá a felelősséget senki­re, a közhelyes válaszok számá­ra nem adatnakmeg. Mindehhez jön még persze, hogy képileg is állandóan el­távolít a rendező, az Utódok­ban például két beállítás közé gyakran illeszt hawaii képes­lapnak beillő állóképeket, megtörve az amúgy is lassan csordogáló események rend­jét. Payne nem könnyíti meg a néző dolgát a szereplőkkel va­ló azonosulással sem. A Gimi- boszíban (1999) az angolta­nár a pincében rejszol, a Kerü- lőutakban az elvált férj pénzt lop anyjától, Schmidtről volt szó. Aztán a végére sokat meg­tudunk róluk, ismerősek lesz­nek, a szomszédaink, a roko­naink. így szó sem lehet arról, hogy e férfiak sírásait szenti- mentalizmussal illessük. Bő­ven megérdemeltek. Megdol­goztunk értük. A tavalyi könyvtermés érté­keléséhez március 15-éig lehet javaslatokat tenni. Madách-díj- ra előterjeszthető minden mű, mely 2011-ben Szlovákiában je­lent meg első kiadásban, szerző­jének itt van állandó lakhelye, a könyv pedig megfelel az alábbi műfaji ismérvek egyikének: re­FOLYÓ1RAT-AJÁNLÓ A lírarovat Visky András, Tandori Dezső, Gömöri György, Túri Tímea, Jenei Gyula és Kol­lár Árpád verseit közli. A prózarovatban Slavenka Drakulié Frida Kahlo-életrajzá- nak részlete (Gállos Orsolya fordítása), Beck Zoltán és Beck Tamás kisprózája s Szántó T. Gá­bor regényrészlete olvasható. BendaBalázs: Keresztesi József rendezte sajtó alá a fiatalon el­hunyt író és képzőművész fran­ciaországi útinaplóját; a szerző­ről Mekis D. János írt esszét.' Az interjúrovatban Parti Nagy Lajossal Ágoston Zoltán beszélget. A nagyasszony. Vita Nemes Nagy Ágnesről - a 90 éve szüle­gény, elbeszéléskötet, verses­kötet, irodalomtudományi kö­tet. Előterjeszthető bármely szlovák szépirodalmi kötet ta­valy megjelent magyar fordítá­sa is. Az értékeléshez három példányban kell a könyvet az Irodalmi Alaphoz eljuttatni (Li­terárny fond, Grösslingová 55, 815 40 Bratislava 1) postán vagy személyesen, (cs) tett költőnőről Térey János kö­zöl esszét, az íráshoz Schein Gá­bor, Bán Zsófia, Molnár Kriszti­na Rita, Mesterházi Mónika és Szabó T. Anna szól hozzá. A kritikarovatban Neichl Nó­ra Parti Nagy Lajos Az étkezés ártalmasságáról című könyvét recenzeálja. Nagy Imre Csűrös Miklós két irodalomtörténeti monográfiájáról értekezik. Deczki Sarolta Miklós Tamás Hideg démon. Kísérletek a tudás domesztikálására című történe­lemfilozófiai tanulmánykötetét méltatja. A rovat végén két kül­földi regényről olvasható kriti­ka: Joós Katalin W. G. Sebald A Szaturnusz gyűrűi című köny­véről, Mátyási Róbert Paul Ver- haeghen Omega minor című kö­tetéről ír. Jelenet a filmből (TASR/AP Photo/Fox Searchlight Films, Merie Wallace) Alexander Payne (TASR/AP Photo/Chris Pizzello) IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT VWKY ANDRÁS versei 225 TANDORI DEZSÓ verje 228 GÖMÖRI GYÖRGY yvise 232 TUSI TÍMEA versei 233 SLAVENKA PRAKUUó Frida, avagy a fájdalom (rá MEKIS B. JÁNOS: Elknírá* fftemla Italáns. Kälandm tö BENDA BALÁZS: I ratKMorsrági utmanló, 199? 24* Bl < K ZOLTÁN; Jondon {prám) 262 BECK TAMÁS: A nők városában (mvdís) 256 SZÁNTÓ ľ GÁBOR; Szeder (tveďnuris'&i) 268 JENEI GYULA vm.> m, KOLLÁR ÁRPÁD versei 2m ľ ARI 1 NAGY IAJÖS: Utálok történeteket kitalálni (A TÉREY JÁNOS A nagyasszony (Nemes Nagy ÁjwsnSf; 299 SCHEIN G ABOR: Hozzászólás Térev János ,1 mvwsszom, esszoféltez: 303 BÁN ZSÓFIA: Skatulya, fűző, olló (Komtnentár Netzte* Nagy Ayieshez) 3Ö4 MOLNÁR K RÍSZ 1 INA RITA: A kutyaséta Itatásról 302 MESTERHÁZI MÓNIKA: Finoman ’szólva iHos&štítí* Tereit fánns SZABÓ 1. ANNA: A figyelem hasznától 309 * NLK Hl NÓRA: A grafitnesztöí a/weBnessig (PartiNagy t*ijh> Az étkezés NAGY IMRE: „Provinciáhis' kólódéi (elmúltban és jelenben tCďtn% Miklós: „A leijea ré&eF- írások Tnkáts Gyuiürék félni áltés jelen. In/dalmi A tavalyi díjazottak: Szalay Zoltán, Benyovszky Krisztián, Hizs- nyan Géza és Csehy Zoltán (Kép: Peter Prochózka) London, Párizs, Detroit Jelenkor, 2012. március

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom