Új Szó, 2012. március (65. évfolyam, 51-77. szám)
2012-03-10 / 59. szám, szombat
24 Szalon ÚJ SZÓ 2012. AAÁRCIUS 10. www.ujszo.com Gazdag József sportújságíró (balra) és Hadas Miklós szociológus beszélget a Komáromi Szalon legutóbbi estjén. (Molnár Mónika felvételei) Gazdag József volt a Komáromi Szalon vendége Futball és identitás Egy sikeres pálya mérföldkövei: „Kívülről a változás érződik jobban, belülről a folytonosság" Tóth Krisztinával a Nappaliban Tóth Krisztina és beszélgetőtársa, Garajszki Margit ÚJ SZÓ-ÉRTESÜLÉS Telt ház előtt zajlott a Komáromi Szalon elnevezésű beszélgetőest-sorozat újabb felvonása a révkomáromi Mokka kávézóban. Hadas Miklós szociológus, a Selye János Egyetem Szociológia Tanszékének vezetője ezúttal Gazdag József sportújságíróval, lapunk Foci- tipp mellékletének szerkesztőjével beszélgetett a futball jelentéstartalmairól, s arról, hogy a labdarúgás jelenségei miként értelmezhetők a társadalomtudományok felől. Kivel azonosulnak a szlovákiai magyarok: a szlovák vagy a magyar válogatottal? Milyen mintákat találunk Európában arra, hogy a kisebbség miként viszonyul a többségi nemzet emblematikus csapatához? Amikor a spanyol válogatott világbajnoki döntőt játszik, kinek szurkolnak a baszkok, és kinek a katalánok? Léteznek-e a globalizálódó sportvilágban olyan „hagyományőrző” futballklu- bok, amelyek tudatosan erősítik szurkolóik ideológiai, etnikai vagy vallási identitását? Lé- teztek-e ilyen elkötelezettségű, a magyar közösséget képviselő futballklubok a két világháború közötti Csehszlovákiában, miért volt rendkívüli csapat a Füleld TC, s mivel magyarázható, hogy egy csallóközi gyerek ma már a DAC helyett a Barcelona vagy a Real Madrid meccseit nézi szívesebben? Az est másik központi témáját a foci és a sportfogadás egyre riasztóbb horizontokat nyitó kapcsolata jelentette, s a több mint kétórás beszélgetésbe aktívan bekapcsolódott a futball aktuális kérdéseire fogékony közönség is. A Komáromi Szalon szervezői minden második szerdán 18 órára a révkomáromi Mokka kávéházba (Megye utca 11.) várják az értelmes beszélgetésre vágyókat, akik nem közömbösek az aktuális társadalomtudományi problémák iránt. A következő, március 21-i beszélgetés tervezett témája: „A szlovákiai magyar sajtó helyzete és feladata”, az est vendége pedig Molnár Judit, a Szabad Újság főszerkesztője, valamint Molnár Norbert, az Új Szó főszerkesztője lesz; a beszélgetést Hadas Miklós és Sánta Szilárd irodalomtörténész vezeti majd. (ú) Tóth Krisztina volt az MKKI e heti vendége, és aki hallotta-látta, amint Garajszki Margit cseveg vele, hallhatóan-látha- tóan jól érezte magát. CSANDA GÁBOR Mondjuk, a sikerhez sok minden eleve adott volt: az intézet földszinti nappalija köny- nyen belakható, otthonos terület, szerte mindenütt könyvek és folyóiratok, a világítás meghitt, hangosításra nincs szükség, a kávé jó, a közönséget csaknem teljesen írók alkotják - szemben a közönséggel két intelligens (és szép) profi műfordító alakítja a társalgás menetét, tényleg csevegnek, lazán és mégis bizonyos keresettséggel, mintha csak a beszélgetésre kíváncsiak kedvét keresnék, mintha magázódnának, de tapintatosan. Amire nem számítottam, mert a könyveiből ez ennyire nem tűnt föl: hogy a felolvasott prózák ennyire (nagyon) keverik a nézőpontokat, hogy az elbeszélő mindegyik szereplőből képes nézni és értelmezni is akár ugyanazt a helyzetet. A Kacér című tárcanovella egy rákos anya helyzetéből indít, aki fölkeresi egykori évfolyamtársát, a jelenlegi igazgatót, hogy ne buktassa meg a fiát, s miközben az igazgatóval beszél, az optika átköltözik az igazgatóba, és innentől kezdve az igazgatóé Tóth Krisztina nem először olvasott fel Pozsonyban, de nem is ez a fontos. Valószínűleg nem először kapta egymás után ugyanazokat a kérdéseket, de ez sem fontos. Alina Moldova egy román állampolgár, aki korábban az írónő ellopott irataival többször utazgatott Európában, az Egyesült Királyságból pedig kiutasították, ez a fontos, meg az is, hogy Tóth Krisztina a lopásra lopással válaszolt: Álma Moldovának a nevét tulajdonította el. Erről mindenki meggyőződhet, ha elolvassa a Közép-európai triptichont a Magas labda című verseskötetből. lesz a történet, az ő szemével látunk tovább, általa látjuk a lányát, s még nála is többet, mert azt is látjuk, ahogy elvörösödik. Ugyanez lepett meg a Jelenkor decemberi számából felolvasott Ez milyen mozi? című szövegben is: elindul a történet: indul (bevásárolni) egy nő, az ő szemével látva pereg a történet, mely egy váltással (egy mobiltelefonra felvett filmmel) átkerül a férjéhez, innentől a férj történetévé válik, aki fölkeresi a nő orvosát, hogy adja vissza a műtétre befizetett előleget, és innentől kezdve az optika átköltözik az orvosba, az övé lesz a történet, mely már arról szól, „Találkozni szerettem volna ezzel a román nővel, Alina Moldovával, de anyukám azt mondta, hogy ez nem jó ötlet” - árulta el az írónő kedd este a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete által megrendezett, Csevej a Nappaliban elnevezésű beszélgetéssorozat harmadik estjén. „Szétfagytak a csaptelepek a hidegben, ezért az írásra szánt napok egy része a vízvezeték-szerelő keresésével telt” - tudtuk meg a Mezőkövesd melletti tanya kapcsán, ahová az írónő itt-ott elvonul dolgozni. Nagyon fontos, hogy az egyik közeli udvarban lakik egy agresszív zsemleszínű kutya, akit Negrónak hívnak. Tóth Krisztina beköltözik a milyennek látja az orvos a páciense férjét. Azt nem mondanám, hogy föltétien rossz ez így, még azt se, hogy mesterkélt, csak meglepett, hogy ami olvasva nem zavart, az hallgatva megütötte a fülem. Amire viszont számítottam, mégis váratlanul ért: a felolvasott szövegek hatása. Ahogy képes egy-egy szó vagy mondat mosolyra vagy kacagásra fakasztani, s rögtön utána egy teljes bekezdés letaglózni. Azt hiszem, ez az, amiért a Tóth Krisz- tina-próza szerethető; és nehéz eldönteni, miért szereti az ember, hogy egy irodalmi mű ennyire nyomorúságosnak, enyszövegbe, mint egy házba. Ez az oka annak is, hogy már jó ideje nem fordít, azt mondja, azért, mert az utóbbi időben a prózaírásé a főszerep, és egyszerre csak egy szövegbe tud beleköltözni. Van egy kész kötete, Az égő menyasszony. Akár meg is jelenhetne, de egyelőre nem jelenik meg. „Leginkább az én időhúzásom miatt” - teszi hozzá karjait széttárva a szerző, akitől azt is megkérdezték, hogy a depressziót és kiszolgáltatottságot árasztó költeményeiben az itt-ott megjelenő humor jelen- ti-e a kiút újra és újra felbukkanó reménysugarát. „Aki ezekkel a szövegekkel kapcsolatba kerül, az nem hülye” - fogalnyire kiszolgáltatottnak, ha ennyire megalázottnak mutatja. „Nem fogsz te engem égetni! ” - hajtogatja kínjában (az epegörcstől) az apa a lányának, és távozóban a jó társaságtól, a Nappaliból és az MKKI-ből (megszokásból így hívjuk a Pozsonyi Magyar Intézetet) képzeletben én is ezt gondolom a Tóth Krisztina-szövegekről, mintegy vigaszként: nem fogtok ti engem égetni. Aztán mégis, csakúgy, mint a könyveit letéve, visszamarad valami kevéske rossz érzés, valami makacs elkeseredettség. De hát ha az ember ezt szereti, alighanem erre van szüksége. mázott a Porhó, a Vonalkód, a Magas labda és a Hazaviszlek, jó? című kötetek jegyzője. Ő az, aki nem olvas kritikát, mert nem akar párbeszédbe elegyedni a kritikussal, nem akarja beengedni a fejébe „azt a másik valamit”. Jó volt hallgatni, ahogy felolvas verseket, amelyek még nem jelentek meg, és prózákat, amelyek már megjelentek. A kopasz fejű nő fia egyébként a végén összejött a rátarti igazgató lányával - ez is fontos. Meg az is, hogy Tóth Krisztina szerint nincs női irodalom... mert akkor férfiirodalomnak is lennie kellene... ha már férfiak is írnak... ugyanarról, mint a nők... és majdnem ugyanúgy. De csak majdnem. Pillantás a közönség soraiba: Bolemant Lilla, Mészáros András, Kottái István, Száz Pál és Grendel Lajos (A szerző felvételei) Ő az, aki nem olvas kritikát, mert nem akar párbeszédbe elegyedni a kritikussal „Beköltözöm a szövegbe” VERES ISTVÁN SZALON Szerkeszti: Csanda Gábor. Levélcím: Szalon, Új Szó, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1. Telefon: 02/592 33 447. E-mail: szalon@ujszo.com
