Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-04 / 29. szám, szombat

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 4. www.ujszo.com TOLLVONÁS 777 KULCSÁR FERENC Az 1960-as években, kas­saidiákként szokásommá vált, hogy be­húzódjak a „kevély, nagy templom”, a gyönyörűséges Szent Erzsébet-székesegy- ház félhomályába; ott olvas­tam a megszentelt csend­ben, magányban-nem zsol­tárokat és nem is a Bibliát, hanem Dosztojevszkij Ördö- gökjét, Tolsztoj Feltámadá­sát, Thomas Mann Faustus doktorát. Akkor még semmit sem tud­tam a dóm névadójáról, II. András leányáról, Erzsébet királylányról, a későbbi Ár­pádházi Szent Erzsébetről- honnan is tudtam volna, hi­szen az azóta már mennyek­be ment, poklokra szállt al­ma matereimnek a szentek­ről álmodniuk is tilos volt. Ma már tudom, hogy Erzsé­bet 1207-ben született Po­zsonyban, esetleg Sárospa­takon. Négyéves, amikor ki­rályi apja eljegyzi Herman türingiai tartománygróf el­sőszülött fiával, majd mér­hetetlenül gazdag nászaján­dék kíséretében útnak is in­dítják a távoli országba. Ti­zenöt évesen férjhez megy, de hat év boldog házasság után már özvegy-férje, IV. Lajos a Szentföldre menet életét veszti. Ura halála után Erzsébet az életét Istennek ajándékozta: mindenét a szegényeknek ad­ta, nappal a nyomorultakat, betegeket ápolta, éjjelente a kövön térdelve imádkozott. Boldogan, mosolyogva hagy­ta itt a földi létet, amikor Isten 1231-ben magához szólítot­ta. Mindössze huszonnégy évet élt. Mégis, halála után négy évvel, 1235-ben IX. Gergely pápa a katolikus egy­ház szentjeinek sorába iktat­ta. 777 évvel ezelőtt. Ha misztifikálni akarnánk, azt mondanánk, háromszor szent szám alkotja ezt a te­mérdek időt. De nem tesszük, csupán megállapítjuk: há­romnegyed évezrede van egy szentünk, akiről az eltelt szá­zadok során legendák, élet­rajzok, prédikációk, népi imák, verses regék, hitvitázó iratok, hívő és profán érteke- zésekezreiszülettek; akit kezdetben csodák öveztek, Isten angyalai óvtak; később rendíthetetlen hitét, irgal­masságát mondták felfogha­tatlan csodának; mégkésőbb szentkép lett a falon a főúri és polgári otthonokban, a hűsé­ges, jó feleség példájaként. .. De tudjuk-e, milyen volt való­jában? Mit gondolt? Mit akart? Egyáltalán: tudjuk-e, miért lett szent? S főleg: mi az, hogy szent? Szent elsősorban a mi uni­verzumunkat teremtő, ezért annál magasabb rendű Tel­jesség és Ismeret, azaz Isten: az ő titka és fensége. Mégis: a kinyilatkoztatás szerint az ember hivatása az, hogy szent legyen. A szentség te­hát csak a Szentből, Istenből áradhat át az univerzumra, s azon belül az emberre: így Is­tennek az univerzummal s képmásával, az emberrel va­ló kapcsolata is titok és fen­ség. Mit mondhatunk hát? Talán annyit: Erzsébet a Sze- retetben, azaz Istenben ré­szesült, a Szentben, ami által megsemmisült benne az ön­zés bűne: így történhetett, hogy lemondott rangjáról, vagyonáról, és már az is bol­doggá tette, ha egy disznóól­ban meghúzódva zsoltárokat énekelhetett. Ennyit tudunk róla. Meg azt - Szigethy Gábor rezignált szavaival szólva -, hogy Er­zsébetnek nem volt ugyan ereje megváltoztatni az elvi­selhetetlen világot, de volt bátorsága hinni Isten min­denhatóságában. Nyolcadik évfolyamánál tart az angol-magyar nyelven megjelenő The Room című exkluzív magazin A tizennegyedik Szoba / the Rod m' Túlzás nélkül állíthatjuk: a Magyarországon meg­jelenő, kétnyelvű The Room magazin világ- színvonalú kiadvány. És nemcsak küllemében - tartalmában is. SZABÓ G. LÁSZLÓ Nem könnyű új lapokkal, új magazinokkal betörni az újsá­gos standokon. A piac - látszó­lag - telített. Főleg mostanság, amikor a külföldi kiadványok szabad áramlását tapasztaljuk. Bécsben, Prágában, Pozsony­ban, Budapesten nem nehéz beszerezni ugyanazt a kulturá­lis sajtóterméket, filmmel, képzőművészettel, színházzal és divattal egyszerre foglalko­zó, havonta, negyed- vagy fél­évente megjelenő lapszámo­kat. A kínálat széles, ízlésünk, érdeklődésünk, kíváncsisá­gunk és „gyűjtőszenvedélyünk” vezethet a választásban. A The Room nem most in­dult olvasóhódító útján. Hódít már nyolcadik esztendeje. Bár évente kétszer jelenik csak meg, legfrissebb száma, a 14. igazán exkluzív példány. For­májával, vastagságával, ele­ganciájával mindenképpen. De tartalmával is. Címlapján Tilda Swinton, a világ egyik legiz­galmasabb színésznője, a mozi örök és felülmúlhatatlan Or- landója. Hapák Péter készítette a portrét, az a Hapák Péter, aki a New York-i Time magazin fo­tósa. Nem Budapestről - hely­ből! A hat órán át tartó kinti fo­tózás eredménye az a nyolc kép is, amely a lapban közölt teije- delmes Tilda Swinton-inteijú része. Lenyűgöző felvételek. Izgalmasak, fantáziadúsak, kü­lönlegesek és mégis egysze­rűek. Egyszerűek, mert letisz­tultak, nem kábítanak „hozzá­adott értékekkel”, itt csak a szí­nész egyénisége kábító, and- rogün lénye, furcsa arca, szug- gesztív tekintete. Mit kínál még a magazin? A punk a Vuitton házban című képes összeállítás egy szokatlan állatsereget, egy eg­zotikus állatrajt mutat be, amelynek megálmodója és ké­szítője, Achilleos mester erede­tileg bábművész, de különböző színházi produkciók díszletter­vezőjeként, sőt kirakatrende­zőként is dolgozik. Táskákat, kulcstartókat, pénztárcákat házasított különböző kisálla­tokkal, bizonyítva, hogy az emberi fantázia nem ismer ha­tárokat. Öt fiatal magyar színésznőt is bemutat a lap. Mészáros Pi­roskát és Martinovics Dorinát a Nemzeti Színházból, Kiss Diá­na Magdolnát a Hoppart, Tenki Rékát és Jordán Adélt a Katona József Színház társulatából. Hencz Péter egész oldalas feke­te-fehér fotói rengeteget hoz­zátesznek az interjúkhoz. A legfrissebb szám, a 14. igazán exkluzív példány. Formájával, vastagságával, elegan­ciájával mindenképpen. KEPP showroom: négy fiatal díszlettervező nemzetközi po­rondon. A Moholy-Nagy Művé­szeti Egyetem textil szakán végzett lányok nagy léptekkel haladnak előre a pályán, új kol­lekciójuk elválaszthatatlan a természettől. A divat a kultúra fontos ele­me, állítja Valerie Steele, a vi­lág egyik neves divatteoretiku­sa, aki a Yale Egyetemen hall­gatott modem európai kultúr- és eszmetörténetet. Vele is egy terjedelmesebb beszélgetés ré­vén ismerkedhet meg az olva­só. A New Yorkban élő, magyar származású festőművész, Rita Aschermann (Bakos Rita) első budapesti, a Ludwig Múzeum­ban nyílt kiállítása kapcsán vall magáról a The Room oldalain. A szexuális függőség balladája című fotósorozatával a Tiger Lilliest is megihlető Nan Goldin Tarr Béla, a világhírű magyar filmrendező rajongója. Három fotójához nyílik meg egy hosszú beszélgetésben, amely után az Üzbegisztánból szár­mazó filmrendező-testvérpár, Danila és Luka Kostil vallanak az alkalmazott filmezésről, Oroszországról, szórakozásról és szomorúságról, futó projek­tekről és szoros együttműködé­sükről. Dión Lee, a fiatal ausztrál di­vattervező egyelőre nem világ­hírű, de nagyon hamar az le­het, állítja a lap. Szabászati bravúrokkal és rafinált trük­kökkel gazdagított mhái mögé lát, aki elolvassa a vele készült anyagot. A hátralevő oldalak ugyan­csak a divatról szólnak. A világ legrangosabb magazinjaiba il­lő, parádés fotósorozatokkal. Itt láthatjuk Czukor Balázst, nemzedékének egyik izgalmas színészegyéniségét is. Modell­ként szerepel azon a képsoro­zaton, amely a flaszterről egy sötét parkba viszi különböző öltönyökben, őszi-téli kabá­tokban. A The Room legutóbbi szá­ma ugyanis ősz/téli lapszám. Remek olvasnivaló egy csésze illatos tea mellé. Különösen azoknak, akik eddig az Andy Warhol által alapított amerikai Interview megszállott vásárlói. Alexander Payne rendező filmje egy jól szituált család napjairól szól; arról, hogyan küzdenek a szív dolgaival és a paradicsomi örökséggel Utódok hawaii fényben és árnyékban, felpörgető Arany Glóbusszal TALLOSl BELA „Hawaii a boldogság és a szerelem szigete. A turisták­nak. Azok, akik ott élnek ugyanúgy keserűség és öröm között töltik napjaikat, mint bárki más a világon. Matt King (George Clooney) eddigi békés hétköznapjait például alapo­san összezavarja a sors. Felesé­ge csónakbalesete után magára marad két lányával meg né­hány olyan meghökkentő in­formációval, amit addig nem is sejtett élete társáról. Miközben nagyon észnél kellene lennie, hiszen az örökségül rámaradt ősi erdőség eladásáról fog dön­teni, kénytelen megküzdenie a szív dolgaival is: a lányaiéval, a rokonaiéval és sajátjával egya­ránt.” Ez olvasható az Utódok ajánlójaként, és a film, Alexan­der Payne rendezése nem is sokkál több, mint amit ebből megtudunk. Ilyesmibe bonyo­lódunk bele hawaii hangulatvi­lágításban, fényben és árnyék­ban, amire ez a pár soros ajánló utal, kicsit mozisítva hatáskel­tő részletekkel, s ettől valami olyan föld felett lebegő ameri­kai (hollywoodi) valóságba visz el a történet, ami nekem itt, közép-európai földön, sú­lyos tappancsokkal lépegető halandónak nem igazán érinti meg a lelkemet és a szívemet. Távolból vagy felülnézetből tudom szemlélni minden ér­zelmi vonzatát. Ki tudok ma­radni belőle - ami nálam ritka­ság. De valahogy sehol sem érint meg. Távoliak, legalábbis számomra annak tűnnek az emberi viszonyai. Az én reali­tásérzetemmel mérve nem egé­szen tűnnek olyannak, ahogy az általam élt életben - annak mindenféle szociális és társa­dalmi vonzatát beleértve - megtörténnének. Nem azt mondom, hogy minden hawaii füinget sűrítsen szürke ködbe a kelet-európai filmekéhez ha­George Clooney és Hawaii - kell több?! (Fotó: Bontonfilm) sonló, lehúzó naturalizmus. Ne! De ebben a műben nagyon ott van a mindent elmaszatoló jópofaság, kedélyesség (bár igaz, hogy vígjátéknak sorolják be / és drámai kategóriában kapott Glóbuszt!). Ettől a kedé­lyességtől valahogy tétnélküli­ség érzetem alakult ki. Talán azért, mert hitedenkedem, hogy mindenki olyan jól szitu­éban él a tenger vonzatában. S lehet, hogy az ilyen nagy lábon élő hawaiiaknak, mint az Utó­dok szereplői, más a lelkialka­tuk, és akkor ez mégis egy min­dent hitelesen visszaadó nagy film. így tudom értelmezni ez­zel a produktummal kapcso­latban az Arany Glóbuszt meg az Oscar-jelölést. Nem lesöp- rendő film persze az Utódok. Csak olyan, hogy megnézem, azt jó napot, megyek tovább. Nem mondom, hogy sajnálom rá az időt, de sem érzelmileg, sem szellemileg nem tölt fel úgy, ahogy egy Glóbusszal meg- vagy felpörgetett alkotás­tól elvárnám. Intelligens mun­ka. Ha viszont valaki azonosul­ni tud a valóságával, annak csúcsérzés lesz minden kocká­ja. Végül is nincs vele baj. Nagy volumenű projekt, nem volt semmi a látványvilágát anyagi­lag fedezni. A kómás beteg té­mája, az elidegenedett rossz lányok apához édesgetése, a nagyszülők unokák közti ellen­tét felnagyítása, az üzleti ma­chinációk az erdőség körül, amelyek hátterébe szép hawaii paradicsomi illúziókat látunk, el tudja adni magát, díjak fé­nyében még inkább. Végül is ez csakegymozi! Hawaii! Az Utódok című film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on.

Next

/
Oldalképek
Tartalom