Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-25 / 47. szám, szombat
18 INTERJÚ PRESSZÓ ■ 2012. FEBRUAR 25. www.ujszo.com Láng József nagyon büszke a mintegy száz darabból álló óragyűjteményére. Található közöttük 17. századi darab is. Magyar hangja: Láng József ogyan telnek az, úgymond, nyugdíjas évek? Munkával, munkával és munkával. Szerencsémre hiába vagyok már tizennyolcadik esztendeje nyugdíjban, szinte gőzerővel játszom a József Attila Színházban, szinkronizálok, és amikor hívnak, filmezek is. A filmezéssel ugyanakkor az a baj, hogy a pénzhiány miatt szinte teljesen leállt Magyarországon a normális mozifilmek készítése. Amikor pedig szabadidőm engedi, kertészkedem, és gondozom az óráimat, kardjaimat, ugyanis hatalmas gyűjteményem van. Az óráit pátyolgatja, törölgeti ilyenkor? Pontosan erről van szó. Közel száz darabból áll az óragyűjteményem. Található közöttük 17. századi darab is. Van, amikor egy zacskóban A József Attila Színház népszerű művésze, Láng József, akinek a neve hallatán sokak számára a régmúlt idők krimije, az Angyal kalandjai ugrik be. A színművésszel Rómaiparti otthonában beszélgettünk. kapom meg az órát, én pedig újjávarázsolom, illetve megjavítom. Ezek nagy többségükben faliórák, de van azért jó néhány muzeális értékű karórám is. Az órajavítást kitől tanulta? Saját magamtól, ugyanis hihetetlen bensőséges érzés tölt el olyankor, amikor az akár százéves óraszerkezetben elkezdek „turkálni”. Addig bütyköltem az órákat, amíg azt vettem észre, hogy meg tudom javítani őket. A hetvenes években, amikor még nem léteztek elemes karórák, a művész kollégáimnak is én javítottam a „ketyegőit”. Az előszobájának a falán láttam kardokat, szablyákat és korabeli pisztolyokat is. Ez a szerelmem már a múlté. Valamiért abbamaradt, de azért van, amikor a barátaim meglepnek egy-egy szép darabbal. Hogyan viseli azt, hogy a legtöbb embernek Roger Moore jut az eszébe, amikor meghallja Láng József nevét vagy a jellegzetes hangját? Őszintén mondom, nagyon büszke vagyok rá. Az első, talán több mint száz epizódot - ha jól emlékszem - 1962-től 1978-ig vettük fel a szinkronstúdióban. Két évvel ezelőtt újabb negyven részt szinkronizáltam. Ez azért történhetett meg, mert az Angyal sorozat régi fekete-fehér kópiáit, már amelyiket lehetett, színesítették. Döbbenetes, de ötven éve népszerűek ezek a kezdedeges és szórakoztató krimitörténetek. Emlékszem, annak idején, amikor még csak egy tévécsatorna volt Magyarországon, és vasárnap este az Angyal kalandjait vetítették, az utcák szinte teljesen kiürültek. Akinek már volt televíziója, a sorozatot nézte. Különben érdekes, de magam sem ismerem fel, hogy melyik sorozatot mikor szinkronizáltam. A legutóbbi javító szinkronoknál is, amikor megláttam Roger Moore arcát, ugyanúgy ment minden, mint annak idején. Néhány éve összefutottunk a Hiltonban, mondtam neki: „Tudod, hogy több mint 50 éve beszélsz a hangomon?” Nevetett, és visszakérdezett: „Minden filmemet te szinkronizáltad? A rosszakat is? Te jó isten, azokat talán nem kellett volna...” Any- nyira összenőtt a hangom Roger szerepével, hogy a Minden lében két kanál fiatal színészekkel felvett szinkronja után követeltek vissza engem is meg Sztankay Pistát is - aki közben a Nemzet Színésze lett , — és Tony Curtisnek kölcsönözte annak idején a hangját. Újravették velünk az epizódokat. Kérdem én: mi ez, ha nem siker? Ön azok közé a manapság már ritka színészek közé tartozik, akik nagyon szépen beszélnek. Kik voltak a tanárai? Básti Lajos és Sulyok Mária tanított. Szintén beszédtanár volt Nagy Adorján, aki egy fura figura volt, de ő elsősorban a színház írott és íradan szabályait sulykolta a növendékekbe. Mindenre megtanított, amire szükségünk volt a pályán.
