Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-15 / 38. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 15. Vélemény És háttér 5 Az emberi kommunikáció minimuma nem az egyetértés, hanem hogy értsük egymás nyelvét Mindennapi színjátékaink A helyzet ismerős: a met­róra négytagú roma csa­lád száll fel, a megnöve­kedett hangerőre min­denki odakapja a fejét. Egy cekkeres néni me­redten bámulja az ese­ményeket, tekintetét még akkor sem kapja el, amikor észreveszi, hogy én meg őt nézem. RAVASZ ÁBEL A roma házaspár láthatóan jó hangulatban van, a hangos tréfálkozásba a nagymama és a kisfiú is bekapcsolódik. A csa­lád egyre hangosabb, először az apa kezd el tréfásan vere­kedni a sráccal, majd bekap- csódik az anyuka is, az ütések egyre erősebbek. Az incselke- dés hangos káromkodásoknak adja át a helyét, a nagymama fenyegetően felpattan - most már az egész metró őket bá­mulja. Miközben láthatóan többen is azt fontolgatják, hogy szétválasztják a verekedőket, a jelenet hirtelen véget ér, és ki­derül, hogy vicc volt az egész, a köpködéssel és rugdalózással együtt. A metró utasai hitet­lenkedve és értetlenül szállnak le, többen sűrű cigányozások közepette. Az eset megértését Erving Goffman amerikai szociológus munkája hozhatja közelebb. Goffman az emberi viselkedést betanult színjátékok sorozata­ként írta le: mindannyian úgy vi­selkedünk, ahogy azt a helyszín, a környezetünkben lévő embe­rek és a szituáció megkívánják. Szerinte azt, hogy az emberek társadalomban éljenek az teszi lehetővé, hogy a nyilvános te­rekben bevett sémák szerint vi­selkednek. Ilyen séma például az, hogy nem bámuljuk a szem­bejövőt, hogy átadjuk a helyün­ket a buszon az időseknek, hogy nem kérdezünk rá kényes té­mákra ismeretleneknél vagy hogy a „köszönömre” adott vá­lasz a „szívesen”. Ezek a normák nem velünk születettek, hanem tanuljuk őket a szocializációnk során, betartásukat pedig a .járókelők” ellenőrzik - egy szú­rós tekintettel, vagy akár rá is szólva a kihágást elkövetőre. Elméletének bizonyítására Goffman kiküldte a tanítványait Chicago utcáira azzal az utasí­tással, hogy ne kövessék ezeket az egyszerű, mindennapi nor­mákat. A tanítványok néhány órányi munka után - idős embe­reket állítottak fel a metrón, a barátaik „hogy vagy” kérdésére perceken át válaszoltak - meg­tagadták a folytatást, mondván nem lehet kibírni, annyira erős az ellenállás a járókelőkben a norma megszegésével szemben. De mi van akkor, ha történe­tesen olyan embereket kellene a társadalomnak a fent említett finom utalások segítségével konformitásra bírnia, akik telje­sen máshogy szocializálódtak, mint a többség? A romák egy je­lentős részénél ez a helyzet. A cekkeres néni hiába meresztette a szemét még a szokásosnál is jobban a vidám családra a met­rón, azokvagynem észlelték azt, vagy nem értették az utalást. így tehát míg az utasok nagy része azt érezte (már nem először), hogy megint „balhéznak a cigá­nyok a metrón”, addig az érin­tettek ebből semmit nem éreztek meg. Úgy értették félre a helyze­tet, mint ahogy az a fiatal srác, aki majdnem a felek közé ugrott, amikor a nagymama - az ő szem­szögükből csak tréfásan - jól po­fonverte a saját lányát. Az emberi kommunikáció minimuma nem az egyetértés, hanem hogy legalább értsük egymás nyelvét. Ez a szokásokra és a köztéri viselkedésre is igaz. Két nagyon eltérő kultúra integ­rációja az ilyen apróságok miatt nagyon nehéz. Éppen ezért az, aki szerint a romák integrációja csupán annyiból áll, hogy mun­kára kényszerítjük őket, esetleg bedobjuk őket egy bentlakásos iskolába, az nemcsak téved, ha­nem arról is tanúbizonyságot tesz, mennyire nem ismeri a probléma valódi mélységét. r i- Kihaltak a dinoszauruszok, a mamutok, csak a gorillák élnek és virulnak. (Peter Gossányi rajza) KOMMENTAR Puccs - ahogy tetszik NAGY IVÁN ZSOLT Egyes források szerint Orbán Viktor azt állítot­ta múlt héten a Fidesz szezonkezdet előtti frakcióülésén, hogy gyakorlatilag egy sok lá­bon álló puccskísérlet zajlott le ellene, amely­ben magyar és külföldi politikusok, értelmisé­giek, diplomaták, no meg a CNN volt benne. Hivatalos fideszes források szerint ilyesmiről szó sem volt, pontosabban: támadásokról beszélt a vezér, puccsról nem. A helyzetet csak az rontja egy kicsit, hogy a puccsos sztorik szintén fideszes, de név nélkül nyilatkozó po­litikusoktól származnak, és a kormánnyal szembeni rokon- szenvüket kevéssé leplező lapokban is megjelentek. De mennyire! Igazából az első puccselmélet egy héttel korábban látott napvilágot, mint az állítólagos orbáni leleplezés, mégpedig egy kulnirált, hiteles konzervatív lap főszerkesztőjének írá­sában. És valószínűleg az sem volt véletlen. Ilyenkor ugyanis nehezen feledhető, hogy nevezett főszerkesztő korábban spéciéi kormányszóvivő volt - Orbán Viktor első kabinetjé­nek szóvivője. De bizonyos szempontból pont ez a hetilapos előjáték mondható jó hímek. Itt ugyanis két forgatókönyv lehetséges: 1. Orbán nem beszélt puccsról, mindössze egy jól megkom­ponált kommunikációs trükkel hülyítik az embereket. 2. Orbán valóban puccskísérletet vélt felfedezni, és ezt neki a közelében levő gondolkodók is elhitték. Lehet választani, melyik a jobb, a magam részéről azonban még mindig inkább az előbbit választanám. Lehet mondani ugyanis, hogy nem más ez, mint az emberek átverése, de le­gyünk őszinték: nincs ebben semmi olyasmi, amit más poli­tikusok ne tennének. Tudatos kommunikációs csel: a táma­dott, ám az emberekért, a nemzetéért elvei mellett ennek dacára kiálló politikai vezető imázsának építése, ami ráadá­sul láthatóan működik is. Gondoljunk csak arra a sok tízezer emberre, aki január végén felvonult Budapesten, kiállva a kormányért. Teljesen mindegy, hogy kaptak-e egyesek ezért pénzt vagy sem, hogy hozták-e egy részüket busszal, vagy jöttek egyedül, attól még a tömeg önmagáért beszélt. És az ott levők megrémülnek egy puccskísérlet hírétől is, ha azt jól adják el nekik. Ebbe a stratégiába pedig belefér a felvezetés egy hiteles publicistától, a kiszivárogtatás, a megerősítés a baráti sajtóban, majd felemás cáfolat is. Mondom, szerintem ez a jobb variáció. Ha azonban nem így történt, hanem a kormányfő tényleg úgy érzi, hogy puccsot akartak végrehajtani ellene egy nemzetközi összeesküvés résztvevői, akkor a helyzet sokkal súlyosabb. Akkor lassan elkezdhetjük találgatni azt is, mikor kezdenek el kiképezni Orbán-hasonmásokat is a terrorelhárításnál, hogy legyen, aki helyettesítse őt egyes nyilvános szerepléseken. Ami per­sze abszurdnak tűnik, de igazából semmivel sem rosszabb, mint egy puccsvízió. A szerző magyarországi publicista JEGYZET Ibolyát szedni VERES ISTVÁN Az emberek nagy része nem­igentudja, miről is szól a Gorilla­botrány. Nem ismerik az állító­lagoslehallgatá­sok állítólagos részleteit, csu­pán annyit jegyeznek meg, hogy a politikusok újabban körbe-körbe felszólítják egy­mást, mondjon le, fontolja mega távozását a politikai életből, ilyesmi. Az sem jut el az emberekhez, hogy milyen céllal zajlanak országszerte több helyszínen a Gorilla-tün­tetések. Csak azt látják, hogy fiatalok és öregek buzgón in­tegetnek a kamerákba. Való­színűleg nincs jobb dolguk. Azt meg végképp nem érti senki, hogy újabban miért divat fehér festékszóró sprayjel az óriás­plakátokra írni, hogy: Mond- jonle! Fehér forradalom! Avi- lágban sok az érthetetlen do­log, ezt korábban is tudtuk. A tyúk vagy a tojás volt-e hama­rabb? Jártak az amerikaiak a Holdon, vagy csak eljátszot­ták? Ezek a forradalmi felira­tok szintén nehezen magya­rázhatók. Főleg akkor, ha a „mondjon le” egy olyan párt óriásplakátjára kerül (és sok­szor oda kerül), amelynek po­litikusai legjobb esetben is csak álmodnak a parlamentbe, nemhogy a kormányba kerü­lésről, tehát legfeljebb a saját ebédjükről tudnak lemondani. A másik a fehér forradalom. Fehérnek még lehet fehér, hisz tél van, hó, zúzmara satöbbi, ha már valamilyennek muszáj lennie, akkor legyen fehér. Na de itt a keményebb dió, a for­radalom. Mert hát a forrada­lom, noha több arca is létezik (lehet például bársonyos, vagy nagy októberi szocialista), mégsem abból áll, hogy télika­bátos emberek ötletes transz­parensekkel kimennek a térre beszélgetni, aztán skandálják, amit a többiek. A legérdekesebb kérdés az, mi lesz, ha a kormányváltás után is gyülekezni támad kedvük ezeknek az embereknek, és futballhuligánok módj ára azt skandálják majd, hogy Robert Fico mondjon le, mert... mert... megérdemli. Akkormit fognak csinálni a rendőrség kötelékében dolgozó alkalma­zottak? Megverik őket, mint a DAC-meccsen a régi, nagyon nem szép időkben? Leverik a forradalmat, mint egy akácfa karót a szőlőtőke meílé, hogy ne húzzák le a vesszőt a für­tök? Vagy mi lesz? Az lesz, hogy a tüntetők addig „kitün­tetik magukat”, aztán a jó idő­ben inkább elmennek ibolyát szedni. Egyébként is, ki az, aki elhiszi, hogy utcára vonulással meg lehet tisztítani a politikát bármitől is? Változásokat el­érhetnek, módosulhat a vá­lasztási rendszer is. Azt is meg lehet csinálni, hogy mindenkit a nép válasszon meg és vált­hasson le, közvetlenül -ilyes­mit is követelnek a megmoz­dulások szervezői. De mire lenne ezjó? Legfeljebb arra, hogy néhány „tehetéges” poli­tikus olcsó ígéretekkel felbő­szítse és maga mögé állítsa a tömegeket, aztán kezdődhet­ne a cirkusz. Azt is kérik, hogy a hatóságok vizsgálják ki a Go­rilla-botrányban érintetteket. Ez az, ami biztosan nem fog megtörténni. Tanulság: aki a tavaszi Gorilla-hírek olvasása helyett elmegy ibolyát szedni, semmit sem veszít. PONTOSÍTÁS Február nyolcadiki szá- ő neve nem szerepel az ak­utunkban, a Gorillák és tákban, hanem Duray Rezső- gyorshajtók című cikkünk- ről, aki akkortájt a Nemzeti ben a Gorilla-aktákkal kap- Vagyonalap igazgatótaná- csolatban előfordult a Duray csának tagja volt. E pontosí- név is. Természetesen nem tást Duray Miklós kérésére Duray Miklósról volt szó, az közöljük, (a szerk.) TALLÓZÓ PER STANDARD A Der Standard osztrák li­berális lap Balog Zoltán fel­zárkózásért felelős államtit­kárral készített interjút Át- engedjünk-e hetven százalé­kot a Jobbiknak? címmel. Az államtitkár között beszámolt a roma fiatalok számára lét­rehozott ösztöndíjprogram, valamint a közmunkaprog­ram néhány eredményéről. Elmondta, ha „nem adunk a romák számára rendes fog­lalkozást és oktatást”, akkor a szociális ellátórendszer sem lesz fizetőképes. A gyöngyös­patai események kapcsán Ba­log Zoltán beszélt a megszi­gorított törvényekről, ame­lyek komoly büntetéssel fe­nyegetik azokat, akik egyen­ruhában a kisebbségek ellen szándékoznának fellépni. A jelenlegi helyzethez, mint mondta, hozzájárult a szocia­lista ipar összeomlása, mely­nek nyomán 1,5 millió mun­kahelyszűnt meg. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom