Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-14 / 37. szám, kedd

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 14. Agrárkörkép 21 Az új készítményekkel a gabonafélékben is komplex módon megoldható az állomány védelme Csávázástól gyomirtásig A szántóföldi kísérleteket mindig nagy érdeklődés kíséri (A szerző illusztrációs felvétele) A termesztők néha össze­tévesztik a vírusos beteg­ségek egyes tüneteit a fizi­ológiai eredetű élettani betegségekkel, és a hibás diagnózis alapján elvég­zett helytelen kezelések eredményeit gyakran a készítmények gyenge mi­nőségével is indokolják. ISMERTETŐ Ezért is van szükség olyan szakmai találkozókra, amelye­ken ezekről a tünetekről pontos és megalapozott információkat szerezhetnek, illetve részletesen megismerkedhetnek az egyes készítmények hatásmechaniz­musával és alkalmazási feltétele­ivel. Ilyen volt a Nyitrán megtar­tott legújabb növényvédelmi technológiák és eljárások bemu­tatására összpontosító szakmai tanácskozás, amelyre a Bayer Cropscience növényvédő cég hívta meg partnereit. Vladimír Fúzik megnyitója után Tibor Ro­háčik, a Selekt Bučany növény- védelmi szakembere a gabonafé­lék betegségeinek vetőmagok, talaj és szármaradványok általi átviteléről tartott előadást. Is­mertetőjében részletesen ele­mezte az egyes betegségek átvi­telének előfordulását, gyakori­ságát és szólt az alkalmazható védekezési lehetőségekről is. Vladimír Barbierik a Bayer új csávázószere, a Lamardor ha­tásmechanizmusának alapelveit és a készítmény alkalmazási fel­tételeit ismertette. Az új kalá­szos gombaölő csávázószer két fungicid hatóanyagot, tebuko- nazolt és protiokonazolt tartal­maz. A koncentrált csávázószer a zabon kívül valamennyi kalá­szos gabonafélében engedélye­zett. Dózisa vetőmag-tonnán­ként 0,2 liter. A széles hatás­spektrumú csávázószer az ösz- szes fő betegség ellen, mint pél­dául a búza kőüszög, a búza po­rüszög, a hópenész, a fuzáriu- mos gyökér- és szártőrothadás, a bipolarisos gyökérrothadás, a szeptóriás pelyvafoltosság, az árpa porüszög, az árpa levélcsí- koltság és az árpa fedett-üszög ellen hatékony. A Lamardor egyik megkülönböztető tulaj­donsága, hogy a hópenész és más fuzáriózisok, illetve a Bipo­láris elleni hatása egyedülálló. A gabonafélék levélbetegsége­it vette górcső alá előadásában Kamil Hudec, a Nyitrai Mező- gazdasági Egyetem tanára. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a termelők a vírusos betegségek egyes tüneteit hajlamosak össze­téveszteni a fiziológiai eredetű élettani betegségekkel, és hibás következtetések alapján elvég­zett helytelen kezelések eredmé­nyeit a készítmények gyenge minőségével is indokolják. Véle­ménye szerint a vírusos megbe­tegedések a kezdetekkor nem az egész táblán egységesen, hanem csak foltokban jelentkeznek, a fi­ziológiai hiánytünetek viszont az egész parcellán érzékelhetők. Megbízható eredményt ugyan csak a laboratóriumi vizsgálatok alapján lehet várni, de az agro- nómus gyakorlott szeme is meg tudja különböztetni az egyes megbetegedések tüneteit. A tapasztalatok alapján a bú­za levélbetegségei közül á-liszt­harmat és a rozsda különböző változatai mellett újabban egyre nagyobb szerephez jutnak a le­vélszáradást okozó betegségek. A Fusarium-fajok az alacsonyab­ban fekvő melegebb térségek­ben általában kisebb arányban károsítanak, de nedves időjárás esetén itt is komoly károkat okozhatnak. A tavaszi árpa levélbetegsége­inek egyes tünetei, noha egyelőre nincs tudományos ma­gyarázatuk, de gyakran vezet­hetők vissza fiziológiai okokra. Ilyen esetekben, mikor nem ha­tározható meg egyértelműen a károsító, a gombaölő készítmé­nyek nem hatnak. A levélbeteg­ségek elleni védekezésben fon­tos stratégiai elv, hogy a felső le­veleket kell megvédeni, s az ún. általános preventív védekezés helyett inkább a célzott, a beteg­ség jellegének megfelelő pontos időzítésű kezelésekkel lehet ha­tékonyabb eredményeket elér­ni. Sem a túl korai felesleges, sem a megkésett permetezés nem ad megfelelő eredményt. A tapasztalatok szerint a legjobb hatást a T2 fázisban elvégzett kezelések adják. A gabonafélék gombaölő sze­res kezelésére az idei szezonban egy új készítmény, a Hutton áll a termelők rendelkezésére. Alkal­mazásáról Ján Hanuska a cég képviselője tartott előadást. A Bayer gombaölő szeres készít­ményeinek sorában ez a szer egy új formuláció, amely háromféle anyagot tartalmaz, nevezetesen spiroxamine-t, prothioconazole-t és tebuconazole-t. A Huttonban a spiroxamine megnövelt adagja magasabb szintű megelőző, ku­rativ és eradikatív hatást biztosít főleg a lisztharmat és a rozsdafé­lék ellen. Ráadásul meggyorsítja és hatékonyabbá teszi a két to­vábbi hatóanyag érvényesülését a gabonafélék levélbetegségei ellen. A prothioconazole a ka- lászfuzáriózis ellen nyújt haté­kony védelmet, egyúttal megfe­lelő időpontban adagolva a fo­toszintézist segítő kiváló „gree- ning-hatást” is biztosít. A tebu- conazole a rozsdafélék, a szep­tóriás levélfoltosság, valamint a lisztharmat elleni védekezés­ben kiváló, a három hatóanyag együttese szinergikus hatással is jelentkezik. A cég képvi­selőjének elmondása szerint az idén várható a Hutton enged­élyezése a rozs és a tritikálé ter­mesztésében is. A készítményt egyelőre csak Csehországban és Szlovákiában regisztrálták, így annak árát a helyi piaci vi­szonyoknak megfelelő szinten tudják majd tartani. Az előadó szólt a Bayer egyéb gombaölő készítményeiről is, amelyek rendszerbe foglalva komplex módon teszik lehetővé a gabo­nafélék hatékony növényvédel­mét. A regisztrált készítmé­nyekkel a termelők komplett rendszerben biztosíthatják a gabonafélék megfelelő védel­mét a gombás eredetű betegsé­gekkel szemben. A szakmai tájékoztatón a résztvevők nemcsak a gabonafé­lék gombabetegségeinek védel­méről, hanem azok gyomirtó­szeres kezeléséről is tájékozta­tást kaptak. Peter Serdahely előadásában arra emlékeztetett, hogy a jelenlegi gazdasági felté­telek között a termelőknek hangsúlyozott célja, hogy a ha­tékony tápanyagpótlás érdeké­ben már ne a gyomokat, hanem lehetőleg csak a tiszta kultúrál- lományt trágyázzák. A gabona­félék gyomirtásában mind az őszi, mind pedig a kora tavaszi kezeléseknek van jelentőségük, bár a hatékonyság szempontjá­ból sokkal célszerűbb, ha eleve megfelelően tiszta állományt in­dítunk a telelésbe, s tavasszal már csak a szükséges kiegészíté­seket végezzük el az állomány­ban. A gabonafélék gyomirtásá­ra alkalmas készítmények széles választéka szintén lehetőséget ad a termelőknek arra, hogy komplett rendszerben biztosít­sák a növényállományuk gyom­szabályozását. (szil.) A búzatáblák gyommagvainak csírázása a műtrágyák helyes alkalmazásával is befolyásolható Az őszi búza gyomelnyomó képessége ÖSSZEFOGLALÓ A gabonafélék hatékony ter­mesztésében a termesztéstech­nológia elemek összehangolt alkalmazásával külön ráfordí­tás nélkül is befolyásolni lehet a gabonatáblák gyomosodását. Ennek keretében az őszi búza gyomelnyomó képessége - pél­dául a nagyobb sortávolságra vetett kapás kultúrákhoz képest - kifejezetten jól kihasználható. Ebből a szempontból elsősor­ban a gabona tavaszi fejlődési üteme a meghatározó je­lentőségű, ekkor dől el ugyanis, hogy a későbbiekben mennyire sikerül elnyomnia a gyomokat. A vizsgálatok és a gyakorlati tapasztalatok szerint a búza ál­lománysűrűsége csak 3 és 6 mü- lió csíra/ha közötti tőszám-in- tervallumban képes értékelhető hatást gyakorolni a gyomoso- dásra. Ez a hatás leginkább a 4,5 millió hektáronkénti tőszám fe­lett érzékelhető. Elsősorban az ebszékfű és a T4-es nyárutói gyomfajok esetében tapasztal­ható jelentős gyomosodási kü­lönbség. Ugyanakkor a mezei acat és a tarackbúza általi gyo- mosodás nem függ a tőszámtól. Kísérleti eredmények szerint a búzatáblák gyommagvainak csí­rázása a műtrágyák helyes alkal­mazásával is jelentős mértékben befolyásolható. Ennek megfe­lelően pl. a nagy problémát oko­zó ragadós galaj kaszatainak csí­rázását az ammóniumszulfát, az ammóniumnitrát és a karbamid, míg az ebszékfű csírázását a foszfáttartalmú műtrágyák csökkentik. A nitráttartalmú műtrágyák azonban ezzel ellen­tétben lényegesen növelik azt. Ennek megfelelően a műtrágyák szakszerű felhasználása az in­tegrált gyomszabályozás haté­kony eszköze lehet, (gyomlap) Mérföldkövek a Közös Agrárpolitika történetében 50 éves a KAP EU-TÁJÉKOZTATÓ Az európai integráció sarok­kövének számító Közös Agrár- politika (KAP) 50 éve biztosítja az európai polgárok számára a biztonságos élelmiszer-ellátást és a vidéki térségek életképessé­gét. A KAP továbbra is az egyet­len olyan uniós szakpolitika, amelyre közös uniós keret vo­natkozik, és a kapcsolódó közki­adások nagy részének finanszí­rozása valamennyi tagállamban az uniós költségvetésből, nem pedig a nemzeti, illetve regioná­lis költségvetésből történik. A rendelkezésre álló adatok tanú­sága szerint a KAP hozzájárult a gazdasági érték, a termelékeny­ség és a kereskedelem folyama­tos növekedéséhez, ugyanakkor lehetővé tette, hogy a háztartá­sok élelmiszerekre fordított ki­adásai a felére csökkenjenek. Az 1992-ben kezdődött re­formfolyamatnak köszönhetően a mezőgazdaság jobban alkal­mazkodik a piachoz és csökken­tek a kereskedelmet torzító tá­mogatási intézkedések, ugyan­akkor figyelem helyeződik a fo­gyasztók igényeire többek kö­zött az állatjólét tekintetében, valamint az uniós mezőgazda- sági termelők számának meg­duplázódására (a bővítés követ­keztében az Európai Unió tagál­lamainak száma 15-ről 27-re növekedett). A Bizottság 2011 októberében teijesztette elő a KAP további re­formjára irányuló legújabb ja­vaslatait, amelyek révén választ kíván adni a ma és a holnap ki­hívásaira: az élelmiszer-ellátás biztonságával, az éghajlatválto­zással, a természeti erőforrások fenntartható felhasználásával, a kiegyensúlyozott regionális fej­lesztéssel, a mezőgazdaságnak a gazdasági válság és az ingado­zóbb mezőgazdasági árak hatá­sainak kezelésében nyújtott se­gítséggel, valamint az Európa 2020 stratégiával összhangban az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés előmozdítá­sával kapcsolatos kihívásokra. A KAP létrejöttében 1962-ben több fontos dátum is szerepet játszott: 1962. január 14-én, 140 órás tanácskozás után (az első euró­pai „mezőgazdasági maratón”) a Hatok a Miniszterek Tanácsá­ban úgy döntöttek, hogy meg­nyitják az átmeneti időszak má­sodik szakaszát: termékenként meghatározzák a mezőgazdasá­gi piac közös szervezését, egye­di versenyjogi szabályokat al­kalmaznak, valamint létrehoz­zák az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalapot (EMOGA). 1962. április 4-én a második mezőgazdasági maratont kö­vetően a Tanács elfogadta a ren­deletek szövegét. 1962. április 20-án kihirdet­ték a jogszabályok szövegét. A jogszabályok hatályba lépésé­nek kezdete az értékesítési sze­zontól függött: a közös piacszer­vezés a gabonafélék, a tojás, a baromfihús és a sertéshús ága­zatában például 1962. július 1- jétől vált alkalmazandóvá. Ugyanebben az évben meg­született a közös agrárpolitika (KAP). E szakpolitika lényegi célja, hogy az uniós polgárok megfizethető áron jussanak hozzá az élelmiszerekhez, a mezőgazdasági termelőknek pedig megfelelő életszínvonalat biztosítson. 1984-ben a tejkvóta létreho­zásával a tejtermelést hozzáiga­zították a piaci igényekhez egye­di intézkedések révén. 1992-ben az ún. „Mac Shar- ry-reform” keretében a KAP-on belül a piactámogatásról a ter­melők támogatására he­lyeződik át a hangsúly. Az ártá­mogatás helyébe közvetlen tá­mogatási kifizetések lépnek. Egyre fontosabbá válik az élel­miszer-minőség, a hagyomá­nyos és regionális élelmiszerek védelme, valamint a környezet megóvása. 2000-ben a vidékfejlesztés is bekerül a KAP alkalmazási köré­be. Tagállami, regionális vagy helyi szintű célirányos többéves programokon keresztül kiemelt figyelmet szentelnek Európa gazdasági, társadalmi és kultu­rális fejlődésének. 2003- ban a Fischler biztos ne­véhez fűződő, félidős értékelést követő reform megszünteti a tá­mogatás és a termelés közötti kapcsolatot. A mezőgazdasági termelők jobban igazodnak a pi­aci igényekhez és tekintettel az uniós mezőgazdaságra jellemző sajátos hátrányokra, jövedelem- támogatást kapnak. A ter­melőknek környezetvédelmi, ál­latjóléti és élelmiszer-biztonsági követelményeknek kell megfe­lelniük. 2004- ben és 2007-ben 12 új tagállam belépésével az EU-ban megduplázódik a mezőgazda­ságból élők száma. Változás kö­vetkezik be az EU mezőgazdasá­gi szerkezete és a vidéki térsé­gek tekintetében is. 2012 után az új KAP-reform célja a mezőgazdasági ágazat gazdasági és ökológiai verseny- képességének növelése, az in­nováció előmozdítása, az ég­hajlatváltozás elleni küzdelem, a vidéki térségekben a foglal­koztatás és a növekedés támo­gatása. (eu-inf) (Szilvássy Tímea illusztrációs felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom