Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-14 / 37. szám, kedd

22 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 14. www.ujszo.com Tovább csökken az ágazatban dolgozók száma A termelés viszont nő INFORMÁCIÓ Ha a tehén kevesebb tápanyaghoz jut, a hiányzó energiát saját szervezetének lebontásával pótolja Szakszerű takarmányozással Szakszerű takarmányozással arra kell törekedni, hogy ez a testtömegveszteség minél kisebb legyen (Archív felvétel) Fernanda Guerrieri, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazda- sági Szervezetének (FAO) eu­rópai és közép-ázsiai regionális képviselője szerint a térségben tovább csökken a mezőgazda­ságban dolgozók száma. A 2011-es 50 millió főről 2050-re mintegy 15 millióra, a termelés volumene ugyanakkor 2050-re 20 százalékkal növekedhet a 2005-ös szinthez képest. A FAO képviselője abból az alkalomból tartott sajtótájékoz­tatót, hogy áprilisban Bakuban rendezik meg a szervezet 28. európai regionális konferenciá­ját. Fernanda Guerrieri el­mondta: az EU mezőgazdasági termelésének növekedése a 2011. évihez képest 2050-re a FAO becslése alapján 10 száza­lék körül várható, míg a közép­ázsiai országokban elérheti az 50 százalékot is. A növekedés ellenére az EU elsősorban élel­miszer-importőr marad - tette hozzá. Kálmán Zoltán, a ma­gyar vidékfejlesztési minisztéri­um nemzetközi kapcsolatok főosztályának vezetője hangsú­lyozta: nem az a probléma, hogy a Föld ne lenne képes ele­gendő élelmiszerrel ellátni a népességet, sokkal inkább az, hogy az élelmiszer nem min­denhol áll egyformán rendelke­zésre, és nem mindenki tudja megvásárolni. Kifejtette: a tér­ségben még műidig vannak olyan országok - például Tá­dzsikisztán, Üzbegisztán, Kirgi- zisztán és Örményország ahol jelentős az alultápláltság és fejletlen a mezőgazdaság, ugyanakkor más országok - főként Ukrajna, Kazahsztán és Oroszország - jelentős export- lehetőségeik miatt egyre na­gyobb szerephez jutnak az élel­miszer-ellátásban. Előrelátha­tóan ez a három ország biztosít­ja a következő évtizedben a vi­lág gabonaexportjának 30 szá­zalékát - közölte a szakértő. Úgy fogalmazott, hogy az ápri­lis 16-20. között megrende­zendő FAO-konferencián várha­tóan az európai és közép-ázsiai régió 53 tagországának és az Európai Uniónak a miniszterei, magas rangú állami tisztviselői vesznek részt. A regionális kon­ferencián megvitatják a térsé­get érintő fő cselekvési területe­ket és az azokkal kapcsolatos költségvetési és végrehajtási fel­adatokat. A konferencián egyeztetnek a 2012-2013-ra szóló költségvetésről, és kitűzik a szervezet 2014-2015-ös célja­it. (agribussines.hu) A tehenek takarmányozá­sa szempontjából a laktá- ciót három szakaszra le­het felosztani. Az első szakasz az elléstől a 12-13. hétig tart, a máso­dik a 14. és a 28. hét közé tehető, a harmadik az ela- pasztásig tart. ISMERTETŐ Ennek alapján a tejtermelés is jelentősen különbözik a lak- táció folyamán. Az ellés után gyors ütemben növekszik, a csúcspontot az 5-6., üszőknél a 6-8. héten éri el, majd néhány hétig azonos, aztán fokozato­san csökken a laktáció végéig. A tehenek szakszerű takarmá­nyozását az első szakaszban a legnehezebb megvalósítani, hi­szen a tejtermelés növekedésé­nek üteme meghaladja a takar­mányfelvétel növekedésének mértékét, és ennek következté­ben energiahiány alakul ki. Ha a tehén a napi takarmányadag­gal kevesebb tápanyaghoz jut, mint amennyi a tejtermelés gyors növekedéséhez szüksége lenne, a hiányzó energiát saját szervezetének lebontása által próbálja pótolni. Szakszerű ta­karmányozással arra kell töre­kedni, hogy ez a testtömegvesz­teség minél kisebb legyen. A túlzott testtömegveszteség - ami elsősorban a zsírtartalékok lebontásával jár - anyagcsere- zavarokat okozhat (ketózis), a máj ugyanis már nem képes fel­dolgozni a zsírbontás terméke­it. A súlyveszteség ugyanakkor rossz irányban befolyásolja a te­hén újrafedezését, növeli a két ellés közötti időszakot. A tehenek súlyveszteségét többféle módon mérsékelhetjük. Az egyik, hogy a tehenet a szára- zonállás idején nem hizlaljuk fel, mert az ellés után így kevesebb takarmányt fogyaszt. A súly­veszteség mérséklésének másik módja a takarmányadag energi­atartalmának növelése. Ezt csak a megemelt abrakadaggal lehet elérni, amely az összenergia-tar- talom 55 százalékát adhatja. A fennmaradó 45 százalékot tö­megtakarmányból kell biztosíta­ni, mivel ha a takarmány nem tartalmaz elegendő nyersrostot, csökken a nyáltermelés, és a bendő lesavanyodik, bendőaci- dózis alakulhat ki. A tömegta- karmány-szükséglet fedezésére használható a jó minőségű süó- kukorica, a fű- vagy lucemaszi- lázs - 25-30 kilós fejadaggal számolva - és a széna. Az energiahiány fedezésére az utóbbi időben az úgynevezett védett zsírok is használhatók, ezek a bendőben csak kismér­tékben bomlanak le, így nem za­varják a bendőmikrobák műkö­dését. Ezek használata csak a laktáció első két-három hónap­jában szükséges napi 450-600 grammos adagban. A laktáció első szakaszában az ipari mel­léktermékek - nedves cukorré­paszelet, szeszgyári moslék - is jól használhatók. Arra kell ügyeim, hogy biztosított legyen a kellő nyersrostellátás, ellen­kező esetben csökken a tej zsír- tartalma. A tehenek téli takar­mányozásában és nyersrostellá- tásában fontos szerepet töltenek be a szénák. A kielégítő mennyi­ségben (6-12 kiló) adagolt szé­na rágásra és kérődzésre készteti a tehenet, ezáltal elkerülhető az acidózis. Ebben a laktációs szakaszban a fehéijeszükséglet biztosítása is fontos. A bendőmikrobák a ta­karmányadag fehérjéinek csak 70 százalékát képesek lebonta­ni, a lebontott fehérjék egy része a vizelettel ki is ürül a szerve­zetből. Kívánatos, hogy ebben az időszakban a nyersfehéije a ta­karmány szárazanyag-tartalmá­nak 17-18 százaléka legyen. Az utóbbi évek kísérletei bebizonyí­tották, hogy kiváltképp a nagy tejtermelésű egyedeknél a meti- onin aminosav védett formában való adagolása (a bendőben nem oldódó anyaggal bevonva) növeli a tejtermelést. A tejtermelés második szaka­szában, amikor enyhe tejcsökke­néssel kell számolni, a takar­mány energiaszintjét is csökken­teni kell. Ezt nem a tömegtakar­mányok, hanem az abraktakar­mányok csökkentésével lehet el­érni. Ebben az időszakban a jó minőségű tömegtakarmányok már képesek fedezni az energia- szükségletet, így nem indokolt a védett zsírok etetése. Csökkent­hető a fehérjetartalom is, üyen- kor már elég a 14-15 százalék fe­hérje a szárazanyagban. A laktáció utolsó szakaszá­ban, a 28. héttől az elapasztá- sig a tejtermelés már nagyobb mértékben apad. A takar­mánynak ebben az időszakban elegendőnek kell lennie az életfenntartásra, a csökkent tejtermelésre, de arra is, hogy az állat tartalékot építsen be a szervezetébe. A gyakorlat is azt igazolja, hogy előnyösebb, ha ebben az időszakban, és nem a szárazonállás idején épülnek be a tartalékok a szer­vezetbe. A szárazonállás ide­jén csak az életfenntartásra és a magzat növekedésére ele­gendő takarmányt indokolt adagolni, (háromszék) (Szilvóssy Tímea illusztrációs felvétele) Minél fiatalabb és minél nagyobb termelőképességű a sertés, annál kevésbé tűri az éhezést. Fehérjehiány esetén megáll a növekedés Gyakori és komoly hibák a sertések etetésében ÖSSZEFOGLALÓ A sertések a bőséges takar­mányadagok ellenére is lehet­nek alultápláltak, ha nem jut­nak elegendő energiához, fe­hérjéhez, vitaminokhoz, hatóa­nyagokhoz. Ennek különböző okai lehetnek: többek között a nem megfelelő a takarmány minősége, kellemetlen a szaga vagy az íze, így abból a szüksé­gesnél kevesebbet eszik, a ta­karmány nehezen emészthető részeket tartalmaz, így rossz az értékesülése, a takarmány egyes táplálóanyagokból a szükségesnél kevesebbet tartal­maz, a takarmányt rosszul dol­gozzák fel, rosszul készítik elő, rosszul tárolják (pl. túl finomra vagy túl durvára őrlik stb.), il­letve az állat nem jut elég víz­hez, rossz az etetési mód, vagy a sertés beteg. A tapasztalatok szerint minél fiatalabb és minél nagyobb termelőképességű a sertés, annál kevésbé tűri az éhezést. Amíg csak a tartalékait használja fel, nagyobb baj nincs, csupán csak annyi, hogy csökken a termelés, a tenyész- sertések szaporodása pedig nem megfelelő. Az energia- és fehéijehiányt az állat saját test­anyagainak felhasználásával, azok lebontásával pótolja. Ha ezekből a táplálóanyagokból a hiány hosszabb ideig tart, először a szénhidráttartaléko­kat, majd a zsírokat, végül a fe­hérjéket bontja le. Először tehát eltűnik a zsírszövet, helyére víz kerül, majd az izomszövet sat- nyul, a belső szervek károsod­nak. Utoljára az idegszövet pusztul, de erre igen ritkán ke­rül sor, csak akkor, ha az éhezés hosszú ideig tart. A sertéstakar­mány táplálóanyagai közül a fe­hérje a legfontosabb. Termé­szetszerű tartásban a vegyes hasznosítású fajták fehérjeigé­nyének kielégítése nem volt gond, hiszen ezek a fajták egy­részt kevesebb fehérjét kíván­tak, másrészt a legeléssel, tur- kálással annak egy részét ter­mészetes úton fedezték. Ma ezt „zsákból” kell pótolnunk, rá­adásul a korábbinál nagyobb mennyiségben, hiszen a húster­melő fajták igénye jóval na­gyobb. Fehérjehiány leggyak­rabban két okból jelentkezhet: ha a takarmány abszolút mennyiségben sem tartalmaz­za, 2. ha a takarmány rossz összetétele miatt hiányos a fe­hérjék aminosav-garnitúrája. Fehérjehiány esetén a növeke­dés megáll, tökéletlen az emésztés, a vitaminok, ásványi anyagok szervezetbe való be­épülése rossz (hiánybetegsé­gek, csontosodási problémák, mozgászavarok stb.). Csökken az ellenálló képesség, a sertés a betegségekre fokozottan érzé­keny, károsodik a máj (étvágy­talanság, „nagy has“, rossz emésztés), a sertés lefogy, a bőre petyhüdt, zsír helyett a bőr alatt víz van. Esetenként ideg- rendszeri zavarok léphetnek fel (tompultság vagy fokozott in­gerlékenység). Ha az ismerte­tett jelenségeket észleljük, a ta­karmányt nagy fehérjetartal­mú, lehetőleg állati eredetű fe­hérjéket tartalmazó alkotóré­szekkel kell kiegészíteni. A gya­korlati takarmányozás másik eléggé gyakori hibája a hatóa­nyagok (vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek) hiánya vagy nem kielégítő mennyisé­ge. A hatóanyagoknak ugyan nincs energia- és táplálóértéke, mégis nélkülözhetetlenek, mert az egyes élettani folyamatokat szabályozzák, serkentik, vagy ha kell, a kóros folyamatokat gátolják. Ezzel a láthatatlan be­avatkozásukkal az ellenálló ké­pességet, a betegségekkel szem­beni érzékenységet is befolyá­solják, ilyenformán betegség- megelőző szerepük van. A táp­lálóanyagok hatóanyagok hiá­nyában rosszul értékesülnek, mert felszívódásuk tökéletlen. Feltétlenül gondoskodnunk kell róluk, mert ezek a szervezetben nem képződnek, ráadásul a mai tartás mellett a sertésnek keve­sebb lehetősége van arra, hogy a hatóanyagokat a talajból vagy a természetes takarmányokból megkapja. Ha ásványi anyagok­ból, vitaminokból, nyomele­mekből a takarmány a szüksé­gesnél kevesebbet tartalmaz, csökken a termelés, rossz lesz a vemhesülés, gyenge az utódok életképessége, gyakori az ét­vágytalanság, a rendellenes ét­vágy (falrágás, szőrevés, kima­rás, vizelet ivása stb.), gyakori­ak a bőrbetegségek, csökken az állatok ellenálló képessége. Azt, hogy valamely anyagfor­galmi zavar esetén hatóanyag­hiányról vagy másról van-e szó, csak szakember tudja megítél­ni, ezért ha a jelenségek bár­melyikét észleljük, forduljunk állatorvoshoz. Mindenesetre, ha változatos összetételű, több­féle, egymást jól kiegészítő ta­karmányt etetünk, ez ritkábban jelentkezik. Kiküszöbölésére vagy megelőzésére egyébként többféle premix is rendelke­zésre áll, de ezek etetésével kapcsolatosan szintén kérjük ki a szakember véleményét, hogy mit, mennyit és mennyi ideig adagoljunk a takarmá­nyadagba. (agrároldal) AGRÁRKÖRKÉP A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom