Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-11 / 35. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 11. Vélemény és háttér 7 A választások előtt jól jön minden, ami kiélezi a harcot a jobboldali pártok között Itt a vége Elmúlt az ötödik választási időszak, itt az ideje értékelni, főként azért, mert nem lehetünk rá igazán büszkék. JURAJ HRABKO Iveta Radičová kormánya - az ország történetének egyetlen olyan kabinetje, melynek élén nő állt - akkorát bukott, hogy csak úgy puffant. Emlékeznek még csaknem hisztérikus felszólalására és felháborodására röviddel azután, hogy a parlament az SaS hathatós támogatásával nem szavazott neki bizalmat? És az SDKÚ igyekezetére, hogy azonnal átvegye az SaS minisztereinek tárcáját? Ezek nemcsak hektikus pillanatok voltak, hanem azt igazolták, hogy a politika irányítása kicsúszott Iveta Radičová és az SDKÚ kezéből. A kormánypártok nem igazán jeleskedtek személyi kérdésekben - csak Ľubomír Gaiko (SaS) védelmi miniszternek kellett távoznia újságírók lehallgatása miatt, valamint Richard Suliknak, de a parlament elnökének sem azért kellett távoznia, mert pártja okozta a kormány bukását, hanem a módszerei miatt. Ha a Smer és az SNS nem támogatta volna leváltását, a választási időszak végéig a parlament elnöki székében trónol. Ma legalább annak örül, hogy állítólag Mikuláš Dzu- rinda megbizonyosodott afelől, hogy a kormány bukását ő okozta, nem az SaS. Az SDKÚ elnöke kedden kijelentette, ha a választások után a parlamentnek szavaznia kell az euróvédőfalról, el tudja képzelni az úgynevezett holland modellt, azaz, hogy a koalíció és az ellenzék egyformán szavaz. És Richard Sulik ebből arra következtetett, hogy szétverte a kormányt, intrikált, arra kényszerítette Iveta Radičová miniszterelnököt, hogy kösse össze az eurómentőövről szóRichard Suliknak, a parlament elnökének sem azért kellett távoznia, mert pátija okozta a kormány bukását. ló szavazást a kormánnyal szembeni bizalmatlansági szavazással, és most felfedte valódi arcát. Figyelemre méltó, hogy erre ráharapott a sajtó, sőt sok tapasztalt kommentátor is. Sulik kijelentése ugyanis csak akkor lenne helytálló, ha Radičová cselekvőképtelen lenne. Természetesen ez nem igaz. Többször elmondta, ő maga döntött arról, hogy a két kérdésről egyszerre szavazzanak, senki sem kényszerítette erre, s azért választotta ezt az utat, mert ha a kormány lemondott volna, az azt jelenti, hogy csődöt mondott a kabinet, az pedig nem mondott csődöt. A választások előtt jól jön minden, ami kiélezi a harcot a jobboldali pártok között, amelyeknek igen nagy szükségük van minden egyes választóra. Nem úgy a baloldalnak. Ott béke honol, megértés és magasak a preferenciái. Más szóval: az ország jelenlegi állapotáért, valamint azért is, amilyen a választások után vár ránk elsősorban Richard Sulik és az ő SaS-e felelős, senki más. Valószínűleg nem lesz méznyalás. (Peter Gossányi rajza) Remélem, rövidesen sikerül exportálnunk a korrupciót, hogy sohasem tér vissza. KOMMENTÁR Csőtop és Horthy KISS TIBOR NOÉ Nézelődöm az egyik internetes aukciós oldalon. Bármire licitálhatunk, lehet itt venni régi pénzérméket és ásványokat, pelenkát, tükör- reflexes fényképezőgépet vagy éppen családi házat. Vannak kiemelt ajánlatok, a kék keretben most éppen egy „szexi csőtop” (1600 HUF) és egy „Horthy kardos-hadiszalagos Signum kitüntetésdoboz” (4000 HÚF) virít. Egymás mellett. Nagyjából ilyen kiáltó ellentétekkel lehetne jellemezni a magyar politikai közösséget is, s még csak nem is kell ehhez csőtop vagy Horthy. Illusztrációnak elég megvizsgálni a hivatalosan Fidesz-közeli értelmiségiek és újságírók által szervezettjanuári Békemenet utóéletét. Mint emlékezetes, Széles Gábor, Bayer Zsolt és Stefka István hívó szavára január 21-én hatalmas tömeg (a Belügyminisztérium szerint négy- százezer, Bayerék szerint egymillió fő) vett részt. A kormánypárti „tüntetés” után - főként a kormányt kritizáló értelmiségiek - adtak hangot döbbenetüknek. Égészen egyszerűen nem tudták elképzelni, miképp maradhatott a jobboldali kormánynak ekkora tömegbázisa. Amikor itt vannak ezek a nemzetközi felháborodást kiváltó ügyek, a média- törvény, a plágiumügy, a forinthisztéria, s itt van még ráadásul a nyakunkban Orbán, a patás ördög. Aztán eljött február 7-e, az országértékelés napja, amikor Orbán Viktor a nagy korongos, Wayne Gretzky bon mot-jával fejezte be háromnegyed órás előadását. Tudják: nem oda kell korcsolyázni, ahol a korong van, hanem ahol lesz. A beszédet követően az Index meginterjúvolta az Orbán-fanok kemény magját, a rózsadombi B-középet. S láss csodát: számukra a Békemenet valódi spirituális élményt adott, olyan élményt, amely akár az egész országot megváltoztathatja. „Az emberek valahogy mintha nemesednének a felvonulás óta. Azóta fordul elő, hogy megvár az autóbuszsofőr” - érzékenyük el a kamerák előtt az egyik hölgy, új értelmet adva a szociológiai tény már-már feledésbe merült fogalmának. Nagy szerencse, hogy demokráciában élünk, mindenki azt gondol, amit akar - még Mészöly Kálmán is. Az is belefér, hogy ugyanarról az eseményről homlokegyenest ellenkező értelmezések születnek, a Békemenet kapcsán például ugyanúgy beszélhetünk a magyarság morális feltámadásáról, mint százezerszám’ Budapestre buszoztatott, kilóra megvett „tüntetőkről”. Ami viszont riasztó: tömegek záródnak be a saját politikai karanténjukba, az Echo TV, az ATV vagy a Facebook üzenőfala által teremtett valóságba. A kritika és az önkritika képessége kihal, a közéleti nyelv retardálttá válik, ezáltal alkalmatlannak bizonyul az érvelésre, egymás meggyőzésére. A nyelvi után lassan a fizikai kapcsolat is megszűnik az egyes csoportok között, s végül már az is meglepetést kelt, ha időről időre kiderül, mások mást gondolnak ugyanarról. S egyáltalán: léteznek, itt vannak közöttünk. Ilyenkor aztán nem marad más, mint jó hangosan kiabálni az egyre nagyobb számokat: több tízezer, négyszázezer, egymillió, kétmillió. Hátha így még többen leszünk, és legyőzhetjük végre a másikat. A szerző magyarországi publicista Nem véletlen a jobboldal, ezáltal Szlovákia tragédiája: az elit ugyanis nem fejezte be az 1989-ben elkezdett, 1998-ban folytatott rendszerváltást Máj omforradalom JARÁB1K BALÁZS Már nem újdonság, hogy a Gorilla nevű jelenség azt a jobboldalt nyílja ki a választások előtt, amely a legnagyobb mértékben tette lehetővé önmaga ellenőrzését. Egy, a közép-európai politikai tudományokban régi motoros macedón barátom az állami szerződések interneten való nyilvánosságra hozásáról anno azt találta mondani, hogy ez akár az eddig ismert hazai politika végét is jelentheti. A próféta beszéltbelőle. Ha a jobboldali szavazó otthon marad március 10-én, akkor a Gorillával befejeződhet a szlovákiai „reformkor”. Pontosabban: az már ezzel a kormánnyal véget ért, hiszen maga Radičová kormányfő ismerte be, hogy komolyabb reformokra nem maradt idő a jobbközép pártok folyamatos egyeztetése, illetve egyet nem értése miatt. Az új generáció, illetve az új pártok pedig nagyjából a „korrupció az, amiből én kimaradok” elv szerint viselkedtek (SaS). Akik a korrupció minden formája ellen tüntetnek, viselkedni sem tudnak (Igor Matovič). De egy picit nézzünk körül a saját házunk táján is. Mindenki becsülettel befizette az adóját az elmúlt, mondjuk, tíz évben? Nem mintha mindenáron párhuzamot szeretnék vonni a két dolog között, de az igazi rendszerváltásnak nemcsak az elitben, hanem a társadalomban is be kellene következnie. Hosszabb folyamat ez, mint valaha gondoltuk. A jobboldal csődjét nem kell kisebbíteni, bár szerény véleményem megegyezik a legtöbb politikuséval - a Gorülát ki kellene vizsgálni. Ám most a választó mondhatja ki a végső szót. Szlovákiát is elérte a forradalmi hullám, amit persze nem a Facebook gerjeszt, csak terjeszt. A gazdasági válság társadalmi hulláma ez, amikor a „kevésbé egyenlők adnak hangot kétség- beesésüknek”. Hazai formája a „majomforradalom”, de identitása megegyezik globális társaival - itt sem tudja senki, hogyan tovább. Szlovákiában mindez mintha csak a jobboldalon zajlana. Az ún. baloldali szavazó konszolidáltan áll a Smer mögött, miközben a Smer a Gorilla alapján sárosabb, mint bárki más. Baloldali szavazó viszont nincs is, az ide tartozó választók - Mečiar hívei most meg Ficóéi is - immúnisak a botrányokra. Bármit lenyelnek, nekik a lényeg a vezír, a többi csak részletkérdés. Ja, és az állam tartsa el őket. Ami a legnagyobb paradoxon: éppen a Smertől lehet elvárni, hogy a mostani politikai közállapotokat próbálja megszilárdítani, rosszabb esetben a demokratikus folyamatokat visszájára fordítja. De nem véletlen a jobboldal, ezáltal Szlovákia tragédiája: az elit ugyanis nem fejezte be az 1989-ben elkezdett, 1998-ban folytatott rendszerváltást. Márpedig a szlovák politikai palettán más rajta kívül nemigen képesvagy akar tenni bármit is. Ám pár reform után a szlovák jobboldal beállt a saját sikerét kovácsolni - mint ahogy ezt tette Közép- és Kelet-Európa politikai elitje. A tőke felhalmozásának az ideje, illetve az államhoz való kapcsolása még nem ért véget. Ám az új arcok a jobboldalon olyan politizálásra képesek, amely Szlovákiát ismét a perifériára sodorhatja. A Gorilla ellen, egyébként helyesen, tüntetők ennek a perifériának a hírhor- dózói. Az persze a közoktatás csődje, ha az egyik szervezőjük szerint a 89-es bársonyos forradalmat megszervezték. Amiről neki ráadásul információja is van. Nesze nekünk Facebook. Ehhez persze az is kell, hogy a jobboldal, arcáüan módon, régi arcokkal és nulla programmal próbálja meg felvenni azt a politikai versenyt, amelynek egyes epizódjai már a debilitás határait súrolják. Márpedig a jobboldal kötelessége - lenne - a rendszerváltás befejezése. Mivel a demokratikus intézményrendszer minősége adja az állam jellegét, nálunk a jórészt 1998-ban gründölt pártok a demokratikus intézményrendszer legbefolyásosabb szervezetei Szlováldá- ban. Ám sokkal inkább hasonlítanak üzleti, mint érdekvédelmi szerveződésekre és jórészt hasonló figurákat vonzanak, illetve engednek be soraikba. A pártokban sokkal inkább korporativ, mint demokratikus értékek érvényesülnek. Elsősorban erről szól a Gorilla. Bár demokratikus köntösbe bújtunk - szabadok a választások -, a szabadság és a Nyugat utáni vágy elsősorban materiális volt, s miután a szabadság meglett, a pártok a gyors meggazdagodás felé vették az irányt. A rendszerváltás befejezéséhez a politikai pártok, illetve a pártokrácia reformján keresztül visz az út. Ennek a reformnak már léteznek különböző részei (lobbitörvény, pártok finanszírozása stb.) de maguknak a politikai pártoknak kell - és minél gyorsabban - összerakni a kirakójáték részeit. Ketyeg az óra.
