Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-11 / 35. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 11. www.ujszo.com Esélylatolgatás az 54. Grammy Awards előtt Vasárnap zeneünnep PUHA JÓZSEF Az elmúlt évekkel ellentétben nehezebb jósolni a Grammy Awards kapcsán. Bizonyára izgalmas és emlékezetes díjkiosztó elé nézünk, de elképzelhető az is, hogy egy-két napon belül a feledés homályába vész. Az utóbbinak persze jóval kisebb a valószínűsége, hiszen a gálának komoly céljai vannak. Nem véletlenül rendezik februárban! Gatyába kell ráznia a zeneipart, ki kell törölnie szeméből a téli álmot, s be kell indítania a karácsony előtti dömping után kifulladt zenepiacot. Szóval nagy hírverés kell köré! Felmerül a kérdés: melyik díjra jelölt előadó vagy zenekar alkalmas leginkább a célok elérésére? (Általában a legalkalmasabb a legnagyobb győztes...) A legtöbb, hét kategóriában induló Kanye West az Amerikai Egyesült Államokban már évek óta szupersztár, ezért nem hinném, hogy nagy rekA legvalószínűbb forgatókönyv szerint Adele lesz a Grammy Awards legnagyobb csillaga (Képarchívum) lámértékkel bírna, ha agyon- nyemé magát. Mifelénk - ahol korántsem szupersztár - sem tudná növelni népszerűségét, a tipikusan amerikai hiphopze- nész miatt nem rohamoznák meg az emberek a lemezboltokat. Valószínűbb, hogy a hathat kategóriában jelölt Foo Fighters, Bruno Mars és Adele közül kerül ki az est legnagyobb csillaga. Lehet az az egykori nirvanás Dave Grohl együttese is, de inkább Adele tűnik befutónak. Tavaly világviszonylatban ő értékesítette a legtöbb albumot, a 21 című második stúdiólemeze továbbra is csodásán fogy, az amerikai eladási listát a héten is vezeti, tehát még lehet rá építeni. A tottenhami születésű énekesnő ráadásul' a díjkiosztón tér vissza egészségi problémái leküzdése után. Az is benne van a pakliban, hogy leszerepel, a szakma úgy gondolja, minek díjazni, a közönség ezt úgyis megtette, és más gálákon - egyebek mellett a 2009-es Grammyn - is elismerték már. Az est sztárja kikerülhet az ötöt jelölést begyűjtők közül is: a Radiohead, Lil Wayne és Skril- lex hármasából az utóbbi a legesélyesebb. A kaliforniai zenész a szakma szerint a következő időszak vezető sztárja lehet. Mellette az szó, ami ellene is, hogy tájainkon még teljesen ismeretlen, és az USA-ban is csak most kezd befutni. A négy kategóriában induló Bon Iver folkzenekar is labdába rúghat. További számtalan kérdést lehetne megfogalmazni az 54. Grammy Awards kapcsán. A válaszokra már nem kell sokat várni, a zeneipar legfontosabb díjkiosztóját vasárnap rendezik a Los Angeles-i Staples Centerben, ahol a tavalyi százkilenc kategóriával ellentétben idén csak hetvennyolcban hirdetnek győztest. Naomi Watts főszereplésével forgatják majd Film Diana hercegnőről MTl-HÍR London. Az Oscar-díjra jelölt Naomi Watts főszereplésével készül film a néhai Diana hercegnőről a német Oliver Hirschbiegel rendezésében. A Caught In Flight című alkotás többek közt az 1997-ben párizsi autóbalesetben elhunyt walesi hercegnő szerelmi ügyeit is taglalja majd - vált ismertté csütörtökön Londonban. A filmben felelevenítik Diana és Hasnat Khan szívsebész viszonyát is. A férfit azelőtt fűzte kapcsolat az elvált hercegnőhöz, hogy az viszonyt kezdett Dodi al-Fayeddel, aki vele együtt halt meg a balesetben. Az Ecosse filmprodukciós iroda csütörtökön jelentette be, hogy Naomi Watts alakítja a britek által a nép hercegnő- jeként emlegetett Dianát. „Nagy megtiszteltetés eljátszani ezt a szerepet. Dianát mindenhol szerették a világon, örülök, hogy én testesíthetem meg a filmvásznon” - idézte a PA brit hírügynökség a neves színésznőt. Oliver Hirschbiegel, A bukás - Hitler utolsó napjai című film rendezője korábban Jessica Chastaint szemelte ki a szerepre, de az amerikai színésznővel végül nem sikerült dűlőre jutnia. „Dianát mindenhol szerették a világon, örülök, hogy én testesíthetem meg a filmvásznon" - nyilatkozta Naomi Watts (TASR/AP-felvétel) Nem maradt el a 43. Magyar Filmszemle, Tarr Béla csapata új életet lehelt a rendezvénybe Fapados helyett bársonyos ígértek mindent. Előbb semmit, vagyis hogy elmarad. Aztán az ellenkezőjét: bőséges programot. A bőségből majdnem ínség lett. Fapados mustra. A Magyar Filmszemle történetében a leggyászosabb. Minden tekintetben. SZABÓ G. LÁSZLÓ De ez sem így lett. A Magyar Filmművészszövetség, élén Tarr Bélával, aki tavalyi alkotásával, A torinói lóval külföldi elismerések tucatját nyerte el, s miután bejelentette, hogy vége a dalnak, többé nem forgat, a világ legrangosabb fesztiváljai díjazták életművét, szóval Tarr Béla, aki eddig morózus, megközelíthetetlen embernek tűnt, minden egyes megnyilvánulásával, felkonferálásával „bársonyossá” változtatta a fapadost. Bensőségessé, barátivá, családias hangulatúvá. Ingyen és bérmentve (szemlét mentve) dolgozott a stábjával azon, hogy szerény körülmények között, mindennemű állami támogatást nélkülözve életben tartsa a magyar film több évtizedes múltra visszatekintő ünnepét. Nem volt előválogatás, nem volt zsűri, nem volt verseny, így díjak sem voltak, tehát a sértődés, a harag, a csalódás is elmaradt. A fényes cirkusz, a szakma parádés felvonulása helyett lett egy csendes, visszafogott, de annál rokonszenvesebb kezdet, ami szemmel láthatóan mindenkinek tetszett. „Mozizzunk, jó?! - szólt biztatóan Tarr, mire féltett kincsünk, Jancsó Miklós, talán csak három lépést téve az Uránia Nemzeti Filmszínház színpadán, annyit mondott: „Ez a fesztivál megnyílt!” Hasonló tömörséggel egyedül Jirí Bartoška, a Karlovy Vary-i fesztivál igazgatója mond nyitóbeszédet, gondolván, beszéljenek inkább a filmek. Elegáns, rokonszenves hozzáállás. A magyar film él, és bárki bármilyen merényletet követ is el ellene, képes életben maradni. Ezt akarta bizonyítani a szemle szervező csapata, Tarr Béla pedig - produceri minőségben - azzal is, hogy 11 rendezőt felkérve létrehozta a Magyarország 2011 című szkeccs- filmet, amely mindenfajta anyagi juttatás nélkül azok összefogásával született, akiknek továbbra sem közömbös a magyar film sorsa, és tisztelik az emberi méltóságot. Tizenegy rendező mutat fájó, lehangoló képet a mai magyar valóságról, köztük nem egy (kettő) a humort is beleszőve. Pálfi György épp csak egy végeláthatatlan főcímlistát mutat, azon viszont hahotázni lehet, Török Ferenc pedig a Széli Kálmán térré átnevezett, lepusztult Moszkva teret járja körül úgy, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet. Mészáros Márta most sem bíbelődik a finomságokkal: egy darab újszülött a kukába, másik a babamentő inkubátorba, Czinkóczi Zsuzsa meg kilopja, és hazasétál vele. Probléma megoldva. Fliegauf Benedek a cigánysoron kezd, aztán egy kollégiumi lányszobába hív, csak az nem derül ki, hogy miért. Friss munkája, a romagyilkosságokat feldolgozó Csak a szél azért került ki a programból, mert világ- premierje a Berlinalén lesz, ebből eredően az ottani szervezők nem engedélyezték a hazai bemutatót. A Magyarország 2011 szakmai szempontból legfényesebb darabja Kocsis Ágnes tízpercese, egy hajléktalan nő kálváriája, akit „közterület életvitelszerű használata” miatt állít elő a rendőrség úgy, hogy kutyáját is elviszik a „befogók”. Hibátlan, megrázó alkotás. Félő, hogy a 91. évébe lépett Jancsó Miklós utolsó opusát láttuk az idei szemlén; ha nem, én leszek a legboldogabb, ám ha mégis, annál fájóbb a búcsú. „Itt nem forgatni kell, hanem ordítani!” - üti le az utolsó hangot a Mester. Sommás ítélet. Siralmas kórkép. Cserhalmi Sára már akkor elkezdte Drága besúgott barátaim című első nagyjátékfilmének forgatókönyvét, amikor édesapjának, Cserhalmi Györgynek, a neves színésznek még nem kellett bizonygatnia, hogy az a Cserhalmi György, akit besúgással vádolnak, nem ő, hanem egy másik személy. De „az ügy” még nagyobb lendületet adott a munkájához, és még mélyebb rétegeit táratta fel vele a magyar mozikban eddig szinte teljesen feldolgozatlan témának. Ez az időről időre kifakadó társadalmi fekély késztette őt arra, hogy tiszta hangon szóljon elkövetett bűnökről, önvádról, lelkiismeretről, megbocsátásról, arról, hogy a múltat nem „végképp eltörölni” kell, hanem igenis szembenézni a lényeges dolgokkal, és tanulni a hibákból. Nem világrengető alkotás a film, de tisztességes, becsületes, jól nézhető, izgalmas alkotás. Helyenként leül és megpihen, hogy aztán megint megdöbbentő erővel vigyen tovább. Besúgott és besúgó: két jó barát (Cserhalmi György és Derzsi János nagyszerű játéka) . Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel? Miféle szakítópróba ez két ember között? Cserhalmi Sára tehetségéhez nem fér kétség. Érzékenyen, komoly felkészültséget tanúsítva kezeli a témát. Átlát a szitán. A szemle másnapján - túl a különböző nyilatkozatháborúk után - kerekasztal-beszélgetés várta az érdeklődőket az Uránia aranymennyezete alatt. A világ két legrangosabb mustrájának, a berlininek és a cannes-inak az igazgatója érkezett a rendezvényre (jól hangzik, hogy saját költségükön!), hogy magvas gondolataikat megosztva álljanak ki a független („vajnátlan”) magyar film és a Tarr Béla vezette szövetség mellett. A veNem volt előválogatás, nem volt zsűri, nem volt verseny, tehát a sértődés, a harag, a csalódás is elmaradt. lencei mustra igazgatója (állítólag) csak azért nem tudott jelen lenni, mert a Malév-csőd miatt a római reptéren ragadt. Ahogy a két vendég elmondta: kötelességüknek érezték, hogy személyes jelenlétükkel is súlyt adjanak a szemlének, és hogy a magyar filmeseknek továbbra is helyük van a világ élvonalában, ezért az ország kormányának saját érdeke, hogy támogassa őket. A kulturális válság rossz fényt vet a nemzetre, a kulturális intézményeknek, a magyar filmgyártásnak politikai befolyás nélkül kell működnie - hangsúlyozta Dieter Kosslick, a berlini és Thierry Frémaux, a cannes-i igazgató. Török Ferenc új játékfilmje, az Isztambul nem hagy mély nyomot a néző emlékezetében. Inkább dühöt ébreszt benne azok iránt, akik pénzelték e bárgyú történetet. A dramaturgiai hiányosságokban gazdag film hőse egy elhagyott feleség (a holland Johanna tér Steege igazán többet érdemelt volna), aki idegösszeomlása után megszökik a kórházból, felül egy román kamionos mellé, majd a határon átszáll egy szlovák turistabuszra, és úgy jut el Isztambulba, ahol közelebbi kapcsolatba kerül egy török házas emberrel. Pont, vége. Majd ha elfogy a pénze, hazajön. Hogy mikor és hol láthatja a közönség Pálfi György Final Cut - Hölgyeim és uraim című szellemes-szerelmes kollázs- filmjét, az még nem dőlt el, aki viszont ott lehetett a 80 perces remekmű szemlebemutatóján, az valami olyat kapott, olyan felhőtlen élményt, amelynek párja eddig nem is lehetett. Azt hinné ugyanis az ember, hogy a mozivásznon már minden megtörtént, újat aligha nyújthat valaki. Pálfi György csavaros aggyal most azt találta ki, hogy 450 mozidarab hőseit, párjait - felejthetetlen sztárokat, legendás nagyjelenetek idoljait - kivágva és egymás mellé illesztve mesél el egy új love storyt. Kreál egy történetet, a végeredmény pedig egyszerűen fenomenális. Jogdíjak híján azonban csak „oktatójelleggel” vetíthető a film, de hogy hol és mikor, arra egyelőre nincs válasz. Kiválóan sikerült Szabó István friss alkotása, Az ajtó is, amely Szabó Magda világsikert aratott regényének filmváltozata. Nem csalódik, aki a könyvet élete legnagyobb olvasmány- élményei közé sorolta. Helen Mirren Emerenc alakjában, Martina Gedeck az írónő bőrébe bújva szinte magukhoz ölelik a nézőt, aki a két asszony viharos kapcsolatában hideget-meleget egyforma intenzitással él meg. Deák Krisztina kétórás, ko- produkciós Aglajája az utolsó Malév-géppel érkezett meg a varsói laboratóriumból. Egy magyar-román artistacsalád nyugatra szökik a Ceausescu- diktatúra elől, az acélhajú mama (Ónodi Eszter ismét remekel) a hajánál fogva lóg a cirkusz kupolájában. Szebb záróakkordja nem is lehetett volna az idei szemlének. Szabó István és Deák Krisztina a sokat szenvedett, ám mégis lélegző magyar filmbe leheltek új életet. Az ajtó: Helen Mirren és Martina Gedeck