Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)
2012-02-10 / 34. szám, péntek
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 10. www.ujszo.com RÖVIDEN Polcokon az anatómia Budapest. A Corvina Kiadó gondozásában újra megjelent Barcsay Jenő Művészeti anatómiája. Az anatómiai atlasz tudományos alaposságú szakkönyv, képtáblái pedig önálló művészi értékű rajzok. A kiadvány első ízben több mint ötven évvel ezelőtt jelent meg, azóta Magyarországon és külföldön egyaránt nélkülözhetetlen kézikönyve lett a művészeti oktatásnak, hasznos segítője a képzőművészeti alkotómunkának, de élvezettel forgatjáklapjait a szép rajzokkedvelőiis. (ú/juk) Toldi musicalszínpadon Budapest. Szarka Gyula Toldi-lemeze színpadra kerül, musical formájában. A Ghymes együttes Kossuth-díjas tagja sokféle stílust szelídített egymáshoz, a reneszánsz zenétől a „tinódis” énekmondáson át a világzenéig. A Toldit március 23-án mutatják be a RaM Colosseum színpadán Meskó Zsolt rendezésében, Román Sándor koreográfiájával. A címszerepben György-Rózsa Sándor, illetve Bot Gábor, Toldi György: P. Petőcz András, illetve Derzsi György, Bencét Makrai Pál, a királyt Csengeri Attila alakítja. (MTI/juk) Közös magyar-szlovák örömzenélés Cigányzene pudinggal AJANLO Dunaszerdahely. Holnap az NFG klub vendége a magyarországi Dorco zenekar és a Puding Pani Elvisovej basszusgitárosa, Viliam Lauko, aki ha nem penget, lemezeket pörget. A Dorco egy autentikus ro- mungro banda a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Tömör községből. Tagjai gitáron, bőgőn, kannán és kanállal játszanak, és szinte mindannyian énekelnek, vokáloznak. A zenekar két éve alakult egy baráti társaságból; felléptek Tomoron és környékén, de hívták őket nyári fesztiválokra is. Ezek egyikén, a Bánki tó partján, egymásra találtak Viliam Laukóval, a népszerű szlovák Puding Pani Elvisovej (PPE) elektropop zenekar basszusgitárosával, aki szabadidejében DJ-zik, sőt producer és remixer is. Stílusát „broken-electro-punk-mutant- disco”-ként határozza meg. A PPE Ďobkanie (Csipkedés) című dalát közösen és sajátosan feldolgozták - e produkciót Molnár Csaba fiatal rendező örökítette meg. (mv) Molnár Csaba kis- filmjét megnézhetik az ujszo.com-on. A Dorco köztéren (Feigl Edit felvétele) Szépen komponált prózai duetteket, tercetteket hallunk, mindkét nyelvnek saját zenéje van Eggyel kevesebb öngyilkos Kiss Szilvia, Petrik Szilárd, Alma Ďuránová és egy kis olvasnivaló a háttérben (Képarchívum) Egy szlovák író-rendező beleszeretett Márai gondolataiba. Olyannyira, hogy tovább is gondolta őket. Az eredményt magyar-szlovák nyelvű színmű formájában bocsátotta közre, A polgári kutya nevelése címmel. JUHÁSZ KATALIN Hősies vállalás, mondhatnánk, de azt is, hogy istenkísértés. Mert a szlovák nézőtől kevés előzetes tudás várható el az alapanyagra és a főszereplő életrajzára vonatkozóan. Ilyenkor két dolgot csinálhat a rendező. Realista dokumentumdrámát, vagy merészen elemeit színpadi víziót. Silvester Lavrík ez utóbbi lehetőség mellett döntött, és jól tette. Gondolatilag klasszikus, formailag zaklatottan aktuális ez a produkció, zömmel kétnyelvű színészekkel, kevéske nosztalgiával és jól elhelyezett célzásokkal. A humort sem felejtette ki belőle Lavrík: helyzetkomikum, gégék, valamint a nyelvi különbözőségekből származó humor, amelyet továbbgörgetni kész élvezet, főleg a mindkét nép által sajátnak tartott ételek és személyiségek síkján. Az elején egy politikus (Gál Tamás) agitál minket félig magyarul, félig szlovákul, hogy szavazzunk rá. Úgy tűnik, semmi keresnivalója a színen, a szervezők kivezetik, hogy kezdődhessen az előadás. Fények fel, és emberünk megint ott áll. Ekkor jövünk rá, hogy vasúti pályaudvaron vagyunk, sőt már fel is szálltunk a vonatra, amelyen fura alakok utaznak Németország felé. Köztük ez a bizonyos magyar parlamenti képviselő, aki az étkezőkocsiban emberére akad egy szlovák zugfilozófus és hazafi személyében (Vlado Zboroň), aki amúgy jó arc, és még sosem utazott ilyen messzire. Na, most aztán lesz idejük megvitatni a szlovák-magyar kérdést, mert a vonat Kassától pár kilométernyire vesztegel a margecanyi aiagútban, amelyet úgy szeretnek az öngyilkosok (sajnos valóban). Játszik még egy hisztis és terhes pincérnő (Tarr Csilla), akitől újdonsült férje (a kalauz, Ludwig Bagin) a megfogant gyermek miatt kissé megijedt. A háttérben pedig ott ül Márai Sándor (Petrik Szilárd), azzal a dekadens arckifejezéssel, amelyet oly jól ismerünk a régi fotókról. Kezében egy tábla: Műemlék/Národná pamiatka. Mellette felesége, Lola múzsajelmezben (Kiss Szilvia), óvja, takargatja a nagy embert, ahogy kell. És persze féltékeny. Erre meg is van az oka. Vagy mégsem? Anna, az olvasó (Alena Duránová), izgékony, lelkes kékharisnya, szintén beleszeret Máraiba. Lapozgat az életében, falja a gondolatokat, sőt flörtöl vele, és ez bizony hízeleg az írónak is, a férfinak is. Aki egyébként már halott, de végül is „halott író az, akit nem olvasnak. ” Kapcsolatuk a kultikussá stilizált időtlenség és a konkrét jelen között szikrázó feszültségtől izgalmas. Talán van közös múltjuk is. Talán nincs, de lehetett volna. Petrik Szilárd ideális választás volt Márai szerepére, mert nem csak eljátssza, hanem valósággal megtestesíti, sőt a paródia is benne van egy kicsit ebben az alakításban. Egyszerre cudarul nagy ikon és fájdalmasan emberi példány. A régi polgári idők stiláris affektációjába fúló művésztípus. Mindenestül archaikus figura. Alena Ďuránová pedig mindenestül modem, gesztusrendszere a ma emberéé. Leheletnyi természetellenessé- get csempész a figurába, épp csak annyit, amenyivel elkerüli a realizmust, és egészséges iróniával tölti meg a szituációkat. Ama bizonyos polgári kutya nevelése is új dimenziót kap (ez egyébként egy kézikönyv címe, amelyet Márainak sikerült megmentenie lebombázott pesti házuk hatalmas könyvtárából), a vezényszavak a szereplők jelmezének hátára vannak hímezve (a szlovák hazafi „Ül!” a képviselő „Ugat!”), ez rendkívül szellemes megoldás. Lavrík és szerzőtársa, Anna Vlčková-Strachan nyilván nem azzal az elhatározással láttak munkához, hogy átírják Márait. Sem a szövegét, sem a szellemét nem bántják. Ez az előadás nem az öngerjesztő mámor és a szavak szülte izgalom drámája, hanem kísérlet az elveszett paradicsom visszaszerzésére, ahol magyarok és szlovákok kolbászoz- tak békésen együtt, és ahol Szűz Mária akár zsidó is lehetett. Manapság a durva, mellbevágó, egyértelmű hatások korát éljük. Ehhez a darabhoz viszont némi intellektuális érzékenységre is szükség van. Szépen komponált prózai duetteket, tercetteket hallunk, mindkét nyelvnek saját zenéje van. A történet zakatol a fapados realizmustól a költőiség felé. Az értékes produkció egyetlen korlátja paradox módon mégis maga a nyelv, legalábbis a szlovákul vagy magyarul nem tudók számára. Néha bizony túl sokat kell olvasniuk a kivetítőről, nincs idő nézni közben, mi történik a színen, és elgondolkodni az olyan groteszk igazságokon, mint például: „Minél több öngyilkos, annál kevesebb öngyilkos.” A fordítás egyébként oda- vissza nagyon jó (Garajszki Margit munkáj a). Nyitva marad a kérdés, mi lesz Máraival. Bár Anna azért odaképzeli az írót a kulturális főváros zászlajára: „Tudni akarod, mi történik az én hazámban és a te városodban, Sándor? Hamarosan a neveddel díszített papírpoharakban árulják majd a kávét.” A decemberi kassai és a mostani pozsonyi bemutatót követően az Európa Kulturális Fővárosa Kassa 2013 projekt keretében létrejött előadás a kassai Thália Színház repertoárjába kerül, illetve elviszik Budapestre, és Pozsonyban sem utoljára láthattuk. Rekordévet zárt a nemzetközi művészeti piac A csúcstartó kínai művész MTl-HÍR Párizs. A válsággal terhes időszak ellenére sikeres, sőt rekordnak számító évet zárt a nemzetközi művészeti piac 2011-ben. Az artprice.com francia hírportál szerint tavaly 11,5 milliárd dollár forgalmat bonyolított le a piac, így először lépte át a tízmilliárdos határt. Ez 21 százalékos növekedést jelent a korábbi évhez képest. „A szokatlan növekedés egész évben szinte töretlen volt” - mondta el Thierry Ehrmann, az Artprice alapítója. Ez „minden idők legjobb második féléve” Ehrmann szerint. Kína 2010 után ezúttal is megőrizte’csúcspozícióját a piacon: 4,79 milliárd dollárral a piac 41 százalékát birtokolja. A második helyen az USA szerepel 2,72 milliárd dollárral és 24 százalékos részesedéssel. A harmadik hely Nagy-Britanniáé: 2,24 milliárd dollárt és 19 százalékot tudhat magáénak a nemzetközi forgalomból. A legjobb „egyéni teljesítmény” Csi Paj-si (Qi Baishi) kínai művész nevéhez fűződik, akinek egyik műve 57,2 millió dollárért cserélt gazdát májusban. A legeredményesebb árverést a New York-i Christie’s aukciós házban tartották novemberben: a kortárs és háború utáni alkotások összesen 271 millió dollárért kerültek kalapács alá. Magyar játékfilm is versenyben van a február 19-ig tartó Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Tegnap megkezdődött a „medvék vonulása” ŠTEFAN VRAŠT1AK Tizennyolc nagyjátékfilm száll versenybe a ma megkezdődött 62 Berlinale fődíjáért, az Arany, valamint kategóriadíjaiért, az Ezüst Medvékért, melyek sorsáról Mike Leigh elnökletével nemzetközi zsűri dönt majd. A versenyben magyar film is megméretik: Flieg- auf Benedek Csak a szél című alkotása. Szlovák film nem lesz a versenyben. Viszont a szemle kísérőprogramjaként megrendezendő Európai Filmvásáron jelen lesz Martin Sulik Cigány című munkája. Az európai fesztiválidényt A zsűri egyes tagjai még csak egymással ismerkednek: báliról Jake Gyllenhaal, Charlotte Gainsbourg és a Medvéket odaítélő testület elnöke, Mike Leigh (TASR/AP-felvétel) nyitó Berlinale közel négyszáz mozgóképet kínál majd látogatóinak. Talán az egyik leginkább várt újdonság Angelina Jolié első rendezői munkája, A vér és méz földjén (In the Land of Blood and Honey) című, több mint kétórás délszláv háborús dráma. A Berlinale nyitófilmje valójában búcsú volt: a királyné búcsúja, azaz Benoit Jacquot történelmi drámája, a Les adieux a la reine, melyben Marie Antoinette alakját Diane Kruger formálja meg. Február 18-án a díjkiosztóval véget ér a verseny, a másnap pedig már csak a közönségé lesz, a legjobb filmekkel.
