Új Szó, 2012. február (65. évfolyam, 26-50. szám)

2012-02-08 / 32. szám, szerda

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. FEBRUÁR 8. Vélemény És háttér 5 A politikai elit cseréje közel sem elegendő megoldás a mindent átható korrupcióra Gorillák és gyorshajtók A Gorilla-ügy miatt utcá­ra vonuló ezrek követe­lései elsősorban a jelen­legi politikai elit lecseré­lésére vonatkoznak. A tüntetések szervezői ál­tal megfogalmazott cé­lok között a leghangsú­lyosabbak az iratokban megjelenő politikusok lemondása, valamint a választások elhalasztása szeptemberre. RAVASZ ÁBEL Ezek közül különösen az első tétel figyelemreméltó - hiszen a Gorilla kapcsán leggyakrab­ban ragozott Mikuláš Dzurinda és SDKÚ-s társai mellett olyan nevek is felbukkannak a do­kumentumban, mint Fico és a teljes Smer-vezérkar, Bugár, Hrušovský, Slota, Gašparovič, Duray, Mečiar és még sokan mások. Az ő kollektív távozá­suk valóban az elit teljes cseré­jét jelentené. A választások el­halasztása csak ennek a folya­matnak lecsapódását segítené elő, és időt adna a felbukkanó új neveknek image-ük kiépíté­sére. A politikai elit cseréje azonban közel sem elegendő megoldás a Gorilla-ügy által láthatóvá tett, egyébként ed­dig is mindenki által sejtett, mindent átható korrupcióra. Azt ugyanis senki sem gon­dolhatja komolyan, hogy egy ország teljes politikai elitje, tokkal-vonóval semmi mást nem szeretne, mint szétlopni az államot. A helyzet ugyanis az, hogy vélhetően a jelenlegi politikai elit zöme is valós tettvággyal vágott bele politi­kai karrierjébe: és az is vitat­hatatlan, hogy sokuknak sike­rült is rajta hagyni a kezük nyomát az ország működésén. Gondoljunk csak arra, micso­da váltást jelentett éppen a Gorilla által kivesézett Dzu­rinda-kormányok időszaka a Mečiar-érához képest. A szlovákiai politikai rend­szer felépítése azonban jelen­leg olyan, hogy a benne moz­gókat az árnyékos pályák felé terelik. Félreértés ne essék: minden politikus maga felelős az összes korrupt eljárásáért és pénzügyletéért. Csupán azt állítom, hogy bár minden gyorshajtó maga nyomja le a pedált, az a tény, hogy jelen­leg többé-kevésbé a teljes au­tós társadalom folyamatosan kihágásokat követ el arra utal, hogy az egyéni gyengeségnél többről, valamiféle rendszer- hibáról van szó. Valami ha­sonlót képzeljünk el a politi­kával kapcsolatban is: az egyéni hibák és bűnök min­dent átható hálózata egy ilyen, az elemeinél többet je­lentő rendszert alkot. Amikor a Gorilla-tüntetések szervezői arról beszélnek, hogy a választási törvény és a pártfinanszírozás megváltoz­tatására is szükség van, a má­sodik, nagyobb problémát ve­tik fel. A hangsúlynak pedig éppen ezen kell lennie: a poli­tikai rendszer intézményeinek módosításán, azért, hogy a demokrácia jobban működ­hessen, mint eddig. Az állam­nak el kell ismernie a vállala­tok lobbitevékenységét - hi­szen azt az elismerés híján is folytatják, csak az árnyékból -, átláthatóvá kell tennie a kampányok finanszírozását - ha kell, a plafon eltörlésének árán is -, és általában a átlát­hatóbb működés felé kell ha­ladnia. A politikai rendszer nem úgy működik, mint az a bizo­nyos bordélyház: itt nem lesz elég lecserélni a lányokat. Ennek felismerése meggátol­hatná azt is, hogy a felhábo­rodott tömegek energiái mindössze egy új, az eddigi­nél populistább, de tapaszta­latlanabb és védtelenebb elit hatalomra jutását segítse elő. JEGYZET Mandarin III. VERES ISTVÁN Mi lett volna más, ha a pén­teki tüntetése­ken az emberek tízezrei nem a gorillák, hanem a mandarinok ellen vonultak volna utcára? Semmi. Skandálhatták volna azt is, hogy: „Elegünk van a narancssárga mandarinokból!” A manda­rin márpedig narancssárga, ez épp olyan természetes, mint az, hogy vannak néhá­nyan, akiknek ez nem fér a fejébe. Ugyanez a helyzet a politikusokkal is. A pénteki didergő ezrek állítólag azon voltak felháborodva, hogy a politikusok az elmúlt húsz évben nem csupán a hótiszta lelkiismeretük, hanem má­sok (például gazdasági és pénzügyi érdekcsoportok) sugallatai alapján is dönte­nek azokban a bizonyos Na­gyon Fontos Kérdésekben, amelyekkel naponta foglala­toskodnak. Ezektől az embe­rektől meg kellene kérdezni, mit csináltak az elmúlt 22 évben. Téli álmot aludtak? (Az a sok babkademokratka - mert rengeteg nyugdíjas volt kinn - például tizenöt éve talán még Mečiart buzdí­totta fényképpel a kezében.) Mintha a politikusokról most derült volna ki, hogy mu- tyiznak a háttérben. Inkább annak kellene „lemondania”, aki ezt eddig nem volt haj­landó beismerni. A tüntetések ködös múltú és célú szervezőit a péntek esti, és az esetleges jövőbeni rendbontásokért is terheli a felelősség. A közösségi olda­lak segítségével tízezreket csaltak az utcára. Olcsó jel­szavakkal és könnyen meg­válaszolható kérdésekkel felbőszítették őket, aztán csodálkoztak, hogy a hara­gos tömeg tagjainak a gyaku- jemezsesztyeprisli után nincs kedve visszaülni a tévé elé meg a sör mellé. Az egyik szervező, Lucia Gallová már lassan egy hete nem hajlan­dó elárulni, hogy kitől szár­maznak a tüntetéseken fel­olvasott követelések. „Egy úr küldte őket, akinek nem em­lékszem a nevére” - ezt mondta. Ha az utcára vonult tízezrek nem hisznek a korrupt poli­tikusoknak, azt jól teszik. Vi­szont ha hagyják magukat befolyásolni és felbőszíteni az említett ismeretlen úr su­gallatára, akkor bizony elég butuskák. KOMMENTÁR Magyar királyság, forradalommal SZOMBATHY PÁL Hála istennek, mintha szélámyékban küsz­ködhetne tovább Magyarország a sokszor megalázó januári európai össztűz után. A vihar utáni csendet érdemes lenne jól kihasználni; rendezni a sorokat, hogy azok közé jobban be­férkőzhessen a szakértelem, a függedenség, a társadalmi érzékenység és a kritikával segítő/támogató attitűd is. Mi legyen a magyar most? Önál­lóan gondolkodni/cselekedni képes csapatjátékos például; az lenne az igazi magyar királyság. A nagy hideg nem csak arra lehet jó Orbán miniszterelnök­nek, hogy csizmában-bőrdzsekiben-kalapban, a bulvárnak szivárogtató Mátyás királyként látogatást tegyen egy hajlék­talanszállón, kipipálva jeligére. Érdemes lassítania - ahogy ígérte is a francia sajtóban -, meghallgatni a Miskolcról köze­ledő panaszmenet helyzetjelentését; elgondolkodni az egy­kulcsos adóhoz makacs szorongatásán túl a szegénység örö­költ helyzetének felszámolásán, annak bővítése/konzerválása helyett. Tőlünk délre-keletre éppen most bukott bele az IMF-kúrába, megszorításokba Emü Boc román kormánya. Alighanem őszinteség nélkül nem megy, avval viszont együtt jár a fel­hördülés. A ragaszkodás a ravaszkodáshoz csak ideig-óráig tart ki. Jó lenne, ha nem esnénk át Overdose túloldalára, és a palackba visszadugaszolt szabadságharc nem torkollana si­ma modorú IMF-behódolásba. Nem lesz Magyarországból derűs hangulatú, fejlődő közeg, míg a nép többsége nem képes a munkán, kiszolgáltatottsá­gon, fáradtságon és bizonytalan holnapon túl - bár azt is tu­domásul véve - örülni; megállni egy percre, rendelni egy ebédet, leülni egy pillanatra, beszélgetni egy sör mellett - nem folytatom: mértékkel, ízléssel, de kevéskét azért fo­gyasztani. Megpihenve élvezni az erőfeszítések apró, sa- vanykás, mégis gyümölcseit. S amíg a nép nem képes erre, mert hozzá se pénze, se kedve, se ideje, addig nem lesz kö­zéposztály, legfeljebb annak hazudott hivatalnokréteg, de ez kevés: csak rossz hangulatú uralkodásra képes, szolgálatra aligha. Hogy ne így legyen, ahhoz méltányosság, higgadtság kell - gyűlölködés, árulkodás helyett. Tegyünk le arról, hogy vala­hol távol az országtól elintézhetők/megoldhatók a dolgaink, bajaink. Óvakodjuk az ízléstelen országlejáratástól: nem minden fénylik, ami Nyugatról süt. Cseréhe csendes forra­dalmat a dumaszabadságharc helyett: némi jövedelemki­egyenlítődést. Levegőt. TALLÓZÓ KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Könnyen elképzelhető, hogy Ukrajnában hamarosan életbe lép a kisebbségek szá­mára előnyös nyelvtörvény - írta a Kárpáti Igaz Szó című ungvári lap, amely ugyanak­kor problémásnak tartja a ter­vezet elfogadtatását. A jog­szabálytervezetet, amely le­hetővé tenné az egy tömbben élő, jelentősebb létszámú ki­sebbségeknek anyanyelvűk hivatalos használatát az adott közigazgatási egységen belül, két kormánypárti politikus - Vagyim Kolesznyicsenko és Szerhij Kivalov - jegyzi, de annak szakértői szintű kidol­gozásában részt vett az Uk­rajnai Magyar Demokrata Szövetség is. Atervezetmár jó ideje az ukrán parlament szakbizottságánál hever, a törvényhozás tavaszi ülés­szakán vitára bocsáthatják. Az újságcikk utal a kijevi Sze- vodnya című napilap meg­bízható forrásokból szerzett értesülésére, hogy az elnöki hivatalban és a kormányzó Régiók Pártja parlamenti frakciójában arra a következ­tetésre jutottak, hogy a nyelv­törvényt, amely kedvező a párt legfőbb szavazóbázisá­nak számító orosz etnikumra nézve, célszerű lenne a közel­jövőben elfogadni. Apárt ettől megcsappant szavazóbázisá­nak visszaszerzését reméli az októberi parlamenti választá­sokra. Emellett zöld utat kap­hat az a törvénytervezet is, amely garantálná a szülőknek gyermekük anyanyelven fo­lyó óvodai nevelését - emlé­keztet a lap. Ezeket az elkép­zeléseket azonban nem lesz könnyű keresztülvinnie a kormányzó erőnek - mutat rá az újság, amely utal Jurij Kosz- tenkónak, az Ukrán Néppárt elnökének nyilatkozatára, mely szerint minden lehetsé­ges módszerrel tiltakozni fog­nak a tervezet elfogadása el­len. A nacionalista politikus a nyelvtörvényt az államnyelv elleni támadásnak tartja. A cikk idézi Mihajlo Pogre- binszkij kijevi politológust, aki úgy véli, a nyelvtörvény lehetséges elfogadásának meglebegtetése csak egy kommunikációs trükk a vá­lasztások évében. (MTI) Szöveg nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom