Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)

2012-01-25 / 20. szám, szerda

A franciaországi külképviselet úgy véli, szokványos módon intézték az ügyet a hatóságok - a galántai vállalkozó számára érthetetlen ez a hozzáállás Hiába várta a francia rendőrséget a kamionos www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 25. RÉGIÓ - SZÜLŐFÖLD 13 A kamionosok nem egyszer órákat, napokat kényszerülnek várni egy-egy incidens után (ČTK-felvéteľ Galánta. Péntek este je­lezte olvasónk, hogy a francia hatóságok, va­lamint Szlovákia francia nagykövetsége nem siet­tek meglopott alkalma­zottja segítségére Pá­rizsban. A galántai sofőr végül 30 óra múlva foly­tathatta útját Németor­szág felé. A nagykövet­ség szerint szokványos eljárásról volt szó. B. JUHOS MELINDA Péntek este Sulyák Jenő, a galántai székhelyű Hygesia fu­varozó vállalat ügyvezetője ér­tesítette lapunkat, hogy csütör­tök délután a kamion kabinjá­ból ellopták a sofőr összes ira­tát, a tachográf korongját egy párizsi üzem belterületén, amíg a sofőr a rakománnyal foglalkozott. ,A párizsi ipari terület egyik alkalmazottja ér­tesített bennünket a történtek­ről. Jelezték, hogy rendőrt nem hívhatnak, a sofőrnek kell a rendőrségre mennie. Itthon­ról felhívtuk a legközelebbi rendőrőrsöt, ahol sem néme­tül, sem angolul nem beszél­tek, így aztán Szlovákia fran­ciaországi nagykövetségét hív­tuk. Ott munkaidőn túl már nem tudtak segíteni. Másnap közölték, ők nem tehetnek semmit addig, míg a rendőrség nem kér segítséget tőlük az ügyben. Közölték, hogy az el­lopott iratok otthon tartott má­solatát sem érdemes hozzájuk elküldeni, azokkal sem tudnak előbbre lépni. Iratok, rendőr­ségi jegyzőkönyv nélkül nem mertük a kamiont elküldeni a rendőrségre, tartva az esetle­ges büntetésektől” - mondta lapunknak Sulyák Jenő. Hoz­zátette, az ipari kamerákkal megfigyelt helyszínre egyetlen rendőr sem vonult ki. Miután a párizsi követségen nem kaptak segítséget, a vállalat Francia- ország pozsonyi nagykövetsé­géhez fordult. Ott az iratok másolatát lefordították franci­ára. ,A sofőrt végül elküldtük a rendőrségre. Nem értettek vele szót, így egy másik, majd egy harmadik őrsre küldték. Kér­tük, adjanak egy e-mail-címet ahova elküldhetjük az iratok másolatát, felvázolnánk, mi történt. Erre nem voltak haj­landóak. A rendőrségen azt ál­lították, sofőrünk elutasította a tolmács segítségét. Közöltem a párizsi követségen, hogy az ügyről értesítettük a szlovákiai magyar médiát” - mondta pén­tek este Sulyák Jenő. Az ügy­vezetőtől megtudtuk, röviddel a beszélgetés után a párizsi nagykövetség munkatársa kö­zölte, sikerült találniuk valakit, aki tolmácsolhat a sofőr és a rendőrség között. A kamionos végül péntek este, röviddel nyolc óra előtt folytathatta út­ját. ,A konzul asszony pénte­ken egész nap ezzel az üggyel foglalkozott. Ha a károsultnak szüksége van segítségre, tol­mácsra, akkor ezt személye­sen, vagy telefonon oldjuk meg. A rendőrség viszont a leggyakrabban a saját tolmá­csát veszi igénybe. Iratok eltu­lajdonításakor általában a ká­rosultnak kell bemennie a rendőrségre. A francia rendőr­ség súlyos közúti baleseteknél, életveszély, egészségi állapot veszélyeztetése során vonul ki a helyszínre” - mondta la­punk érdeklődésére Szlovákia franciaországi nagykövetsé­gén szombat reggel az ügyele­tet teljesítő munkatárs. Su­lyák Jenő szerint meggyorsí­totta volna a folyamatot, ha a nagykövetség biztosított vol­na tolmácsot, amit hajlandó­ak lettek volna kifizetni. Ugyanúgy felgyorsította volna az ügyintézést, ha a külképvi­selet kihívta volna a rendőr­séget. Az ügyvezető szerint valószínű, hogy az egész hét­végéjét ott töltötte volna a so­főr, ha nem jelezte volna, hogy felvette a kapcsolatot a médiákkal. A vállalkozó el­mondta, érthetetlen számára a francia rendőrség fellépése. Volt olyan lakodalom, ahol közel kétezer lufiból készített dekorációt az okleveles léggömbmodellező - még egy pagoda is része volt a díszítésnek Csodák - lufiból V. KRASZN1CA MELITTA Perbete. Virágkosár és húsvéti nyuszi, Törpapa és Törpicur, Mikulás és ördög, menyasszony és vőlegény, ál­latfigurák garmadája. Hogy mi a közös bennük? Vala­mennyi lufiból készült, még­pedig a perbetei Dikácz Fe­renc okleveles léggömbmo­dellező „műhelyében”. Ferenc eredeti szakmáját te­kintve villanyszerelő, közel ne­gyed évszázadot dolgozott a komáromi hajógyárban, de már 10 éve lufihajtogatással keresi kenyerét. Először a pár­kányi Mária Valéria híd átadá­sakor csodálkozott rá erre a mesterségre, elárulta, majd’ Legközelebb Stancz Aliz ékszerkészítőt mutatjuk be. három órán át figyelte, amint egy magyarországi lufihajtoga­tó szórakoztatta a közönséget és készítette a különböző figu­rákat. Okleveles léggömbmodellező .Annyira megtetszett a do­log, hogy elkezdtem kutatni a világhálón, végigjártam Buda­pestet, hogy beszerezzem a szükséges alapanyagokat és irodalmat - mesél a kezdetek­ről. - így akadtam rá arra a ke­reskedelmi társaságra is, amely Magyarországon piacvezető­nek számít ebben az iparágban, de tanfolyamokat is szervez kezdők és haladók részére egyaránt.” Mikor aztán az ez­redfordulón a hajógyárban drasztikus létszámleépítések kezdődtek, Dikácz Ferenc nem keseredett el: a pattogatottku- korica-árusítás mellett - amivel szintén foglalkozik a család - hobbiból főtevékenységgé lé­pett elő nála a lufihajtogatás. Egyre tökéletesítette tudását, mintegy húsz tanfolyamon vett részt, és 2010-ben „Vizsgázott léggömbmodellező” címet szerzett. Ügyfélcsalogató lufiruhák ,A lufihatjogatáshoz termé­szetesen szükség van kéz­ügyességre, de a folyamat a fejben dől el - mondja. - Ha ki­találok egy bonyolultabb figu­rát, fel kell állítani a munka­menetet, megalkotni a vázat, aztán a többi díszítő elemet. Mint minden más szakma esetében, itt is igaz, hogy lépés­ről lépésre lehet elsajátítani a fogásokat. Volt olyan csavarás, Dikácz Ferenc ezzel a mutatós virágkosárral fogadott bennünket (A szerző felvétele) aminek a fortélyát csak több év után árulták el az egyik tanfo­lyamon, volt, amire magamtól jöttem rá. Sok ödetet merítek egy amerikai szakmagazinból, aminek évek óta előfizetője vagyok.” Ma már gyakorlatilag bármit meg tud formázni lufi­ból, a 1,5 méteres dínótól a ru­hakölteményekig széles a ská­la. A ruhák - amelyek 6 órányi „csavargatás” eredményei - el­sősorban figyelemfelkeltés­ként, ügyfélcsalogatóként szol­gálnak különböző kiállításo­kon, vásárokon. Sokan lefény­képezik, esetleg fel is próbálják azokat. Bármit meg tud formázni Dikáczékat - a többes szám azért indokolt, mivel Ferenc­nek munkájához nagy segítsé­get nyújt felesége, Julianna - esküvők, bálok, különböző rendezvényeknek helyet adó termek feldíszítésére is gyak­ran hívják. „Több rendezvény- szervezővel állunk kapcsolat­ban, de önállóan is részt ve­szünk például az esküvői kiállí­tásokon, saját weboldalunkon is meg lehet nézni eddigi mun­káinkat - árulja el Ferenc. - Az egyik legemlékezetesebb fel­adat egy párkányi roma lako­dalom dekorációjának elkészí­tése volt, három napig dolgoz­tunk rajta a feleségemmel, kb. kétezer lufit használtunk fel. Még egy pagoda is része volt a díszítésnek. De voltam már születésnapi zsúron, ahol 2-3 órán keresztül hajtogattam a gyerekeknek a figurákat, min­denkinek kívánsága szerint. Nem volt olyan kérés, amit ne tudtam volna teljesíteni.” Az anyagbeszerzéssel nincs gond, színskálában és méretben egy­aránt óriási a választék. Fontos azonban, hogy a jó minőségű legyen az alapanyag, ami nem durran el formázás közben, és Menyecskeruhát is készített már lufiból (Képarchívum) akár hetekig megőrzi formáját. A kreációk tartósságát növeli, ha felületüket speciális spray- vel kezelik. Megnyugtatja a munka Dikácz Ferenc szereti, élve­zi ezt a munkát, ha valamiért ideges, vagy rosszkedvű, csak leül hajtogatni, és máris megnyugszik. Sajnálja, hogy gyerekei nem érdeklődnek e mesterség iránt, de 1,5 éves kisunokája szívesen tesz-vesz a nagyapa körül. „Egyelőre csak azt szereti, ha felfújjuk a lufit, ha megcsavarom, az már nem tetszik neki, de hát valahol el kell kezdeni” - mondja nevetve búcsúzóul Dikácz Ferenc.

Next

/
Oldalképek
Tartalom