Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-21 / 17. szám, szombat
www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 21. Vélrmény és háttér 7 A baloldalon semmi sem történik, Robert Fico nyugodtan ül népszerűsége babérjain Gyilkos testvérháború A Gorilla-akták nyilvánosságra hozatala után a közvélemény óriási nyomást gyakorolt a bűnüldöző szervekre, ezért azok kénytelenek voltak komolyan foglalkozni velük. JURAJHRABKO Tehát pontosan fordítva, mint legutóbb tavaly, amikor a vizsgálat eltűnt a múlt homályában - ám akkor nem tudott róluk senki, kivéve néhány politikust és a sajtó néhány képviselőjét. És akik tudtak az aktákról, titokban tartották őket. Nem lehet tudni, mi a jobb - az, hogy az aktákat vizsgálták, de semmit sem nyomoztak ki, ahogy az Dániel Lipšic belügyminisztersége idején volt, vagy az, hogy megvizsgálták az aktákat, aztán megsemmisítették őket, mint Robert Kaliňák minisztersége idején. Az, hogy az iratokat megsemmisítették, nem okozhat komoly gondot, hiszen úgysem nyomoztak ki semmit, és amit megsemmisítettek, azt újra kinyomozhatják és fel is eleveníthetik. Egy dolog biztos: a Gorilla miatt ádáz testvérháború tört ki. A jobboldali pártok közt, holott ők együttműködésre vannak ítélve. A baloldalon semmi sem történik, Robert Fico nyugodtan ül népszerűsége babérjain. Közben egyetlen kérdésre sem képes válaszolni - volt-e vagy sem a pozsonyi Vazov utcai házban. Mikuláš Dzurindának legalább elfolytak az idegei, amikor Daniel Lipšic bejelentette, 2006-ban, amikor Dzurinda volt a kormányfő, az asztalára tették a titkosszolgálat iratait. Mikuláš Dzurinda azt mondta erre, ez aljasság, hazugság, és feltette a kérdést, megbolondult-e Daniel Lipšic. Dzurindát már nagyon Tom Nicholson újságíró több politikust is említett, akiket tájékoztatott a 2010-es választás előtt az aktákról. régen nem láttuk ilyen idegesnek. Akkor sem, amikor a kassai adóhivatal épülete vagy a platinahálók kerültek terítékre. Természetesen ez semmit sem bizonyít, csak rámutat néhány dologra. Végül is nem csak Dzurinda kapott információt az aktákról, nem csak ő látta az iratokat néhány évvel ezelőtt. Tom Nicholson újságíró több politikust is említett, akiket tájékoztatott a 2010-es választás előtt az aktákról, köztük volt Dániel Lipšic és Richard Sulik is. Iveta Radičová is. A belügyminiszter politikai jópontokat gyűjt, amikor arról tájékoztat, amiről hallgatnia kellene, pontosabban, amiről a törvény tiltja, hogy beszéljen. A vizsgálat eredményeiről a nyomozó csoportnak kellene beszámolnia, nem egy politikusnak - ahogy Kaliňák belügyminiszter sem beszélhetett volna a Maiina Hedvig-ügyről ez Lipšic tárcavezetőre is vonatkozik a Gorilla-ügyben. Csakhogy nem vonatkozik - a politikai jópontok előbbre valók, mint a törvény. És ez semmi jót nem ígér. Mindegy, melyik kijelentés mire utal; totális kakofónia, ez jellemezte a strasbourgi üléstermet Sok hűhó semmiért KISS TIBOR NOÉ Január 18-án Magyarország volt a téma az Európai Parlament plenáris ülésén, miután az Európai Bizottság három kö- telezettségszegési eljárást indított Magyarország ellen. Négy frakció (a szocialisták, a liberálisok, a zöldek és a kommunisták) a magyar szavazati jog felfüggesztését javasolta az Or- bán-kormány egyes intézkedései miatt, így mindenki éles vitára számított. A vita élesnek is bizonyult, a színvonala azonban végtelenül elszomorító volt. Aki a magyar országgyűlésben megszokott mvótlan torzsalkodások után magasztos párbeszédre számított, annak csalódást okoztak a látottak. Az EP-pártokban is működik a frakciófegyelem: a baloldaliak és a liberálisok keményen, olykor indulatosan támadták a magyar kormányfőt, a néppárti képviselők óvatoskodva, a szélsőjobboldaliak lelkes egyetértéssel támogatták Orbánt. Tényekről szinte egyetlen szó sem esett, a képviselők többsége a hivatalos frakcióálláspontot szajkózta. Az Orbán- kormányt támadó képviselők többsége mintha a 168 Órából és a Népszavából ollózta volna össze hozzászólását. Átütő erejű, meggyőző, alapos kritikát nem hallhattunk, üres lózungokat annál inkább. Persze, nehéz is az Orbán-kormánnyal szembeni európai méretű „baloldali médiaösszeesküvés” vádját tagadni, amikor a nemzetközi sajtóban olyan „érvek” hangzanak el, mint Konrád György nyilatkozata a német Bildnek. Vagyis: Orbán Viktornak mennie kell, mert „rossz ember”. Persze, a másik oldal is kitett magáért. A jobboldali és szélső- jobboldali képviselők gyakran keverték a szezont a fazonnal. Az Orbán Viktort védelmezők közül volt, aki a lengyel katolikus rádióműsorok sanyarú helyzetéitől értekezett. Egy flamand szélsőjobboldali képviselő azért rontott neki liberális honfitársának, mert pártját megpróbálták betütani. Nagy sikert aratott Borghizi úr is, aki a pénzügyi szabadságharcot folytató Orbán Viktort meghívta (az országként nem létező) Padániába. Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor egy szlovák képviselő a magyarok kettős állampolgársága ügyében kezdeményezett európai eljárást, egy román szocialista (!) pedig a székelyföldi autonómia ügyét hozta szóba. „Puskaporos hordó” - fogalmazott Cretu asszony a romániai helyzet kapcsán, gyarapítva az irreleváns hozzászólások számát. A strasbourgi nóta zanzá- sítva: antiszemitizmus, Gyur- csány, kettős mérce, Brezsnyevdoktrína, európai Chávez, sztálinista alkotmány. Hogy melyik kijelentés mire is utal valójában? Teljesen mindegy: totális kakofónia, ez jellemezte a strasbourgi üléstermet. Mindez azért szomorú, mert az Orbán-kabinet intézkedései kapcsán valódi, a demokrácia helyzetét érintő kérdések forognak kockán. Az EU parlamenti képviselői azonban minderről úgy tanácskoztak, hogy - s ezt néppártiaktól kommunistákig - többen is elismerték: még csak nem is ismerik a január 1-jétől hatályos új magyar alkotmány szövegét. Mint ahogy valószínűleg fogalmuk sincs arról, mit tartalmaz a médiatörvény vagy a munka törvénykönyvének módosítása. Az érdemi vita elmaradt, helyette sehová nem vezető ideológiai csatározások zajlottak Strasbourgban. Azaz: sok hűhó semmiért. KOMMENTAR Mit ér „egy arab”? BALÁZS BENCE Fél évtizede sincs még annak, hogy utolért minket a nagy gazdasági világválság. Mégis, már-már közhely felemlegetni bizonyos kontextusokban - hiszen odajutottunk, hogy ha valami nem megy, akkor azonnal ráfogjuk-rá- fogják a válságra, anélkül, hogy más lehetséges okot keresnének. A politikusok legalábbis profi szinten űzik a válságosdi nevű „társasjátékot”, a nép pedig válaszként próbálja az „Ember ne mérgelődj! ”-öt mesterfokon művelni. Amíg el nem szakad a cérna. A cérna pedig meglehetősen kiszámíthatatlan, és Murphy törvénye szerint akkor szakad el, amikor senki sem számít rá. Az viszont biztos, hogy ha húzzák, akkor nagyobb esély van arra, hogy elszakadjon. Ha pedig feszítik, akkor még nagyobb. A román egészségügyi rendszer megreformálása márpedig csakis feszítésnek minősíthető, hiszen az egészségügy privatizációja, ületve a tervezett részfizetéses rendszer hallatán mindenki felkapta - és igencsak csóválta - a fejét. A megszorítások és a reformok olyan mérföldkőhöz érkeztek, amelynek súlyával már nehezen tudott megbirkózni a cérna. Mégsem szakadt el. Nem szakadt, így végül elvágták: e „kegyelemdöfést” a romániai rohammentő-szolgálat megalapítója, a palesztin Ra- ed Arafat adta meg azzal, hogy mit sem sejtve lemondott egészségügyi államtitkár-helyettesi tisztségéről, mivel nem értett egyet a rendszer tervezett privatizációjával. Cselekedete viszont példátlan szimpátiahullámot váltott ki Romá- nia-szerte: érte vonultak utcára egy héttel ezelőtt az első tüntetők, s ez a tüntetés fajult súlyos incidensektől sem mentes kormány- és államfőellenes bukaresti demonstrációkká. Meglepő módon azonban, miközben a nép - a számára végső soron idegen országban - az életét másoknak szentelő orvos mellé állt, a politikusok egy része döbbenten szemlélte és abszolút nem értette a történéseket. Mert miféle dolog az, hogy a román „egy arabot” éltet, és közben egy román lemondását követeli?! - tette fel például a kérdést az egyik román EP- képviselő. Sajnos, nem csak politikusok között vannak olyanok, akik nem azt nézik, hogy az ember mit tesz vagy milyen a jelleme, hanem csak azt, hogy milyen a nemzetisége. Hasonlóan sajnálatos módon a tüntetők közt sokan voltak olyanok, akik nem egy eszméért - vagy Arafatért - vonultak utcára, hanem pusztán azért, hogy a tüntetés álcája mögé bújva töljenek-zúzzanak, összemérjék erejüket a csendőrökkel. Vagy éppen - mint Kolozsváron - magyarellenes feliratot firkáljanak a tüntetés alatt a Mátyás-szoborcsoport talapzatára és néhány belvárosi épület falára. A mostam eseményeket sokan második forradalomként emlegetik. Érdekes, az elsőt, az 1989-est is egy kisebbségi-Tőkés László - neve fémjelzi, aki azóta sok román számára „közellenség” lett. Ki tudja, talán néhány év múlva Raed Arafa tból is az lesz. Mert valóban világválság van. Csak nem gazdasági, hanem eszmei... A szerző az erdélyi Szabadság munkatársa TALLÓZÓ KÜLFÖLDI SAJTÓ Az amerikai liberális The NewYorkTimes arról írt, hogy Európa nyomására Magyarország visszakozik az új törvényekkel kapcsolatban. Az „alapvető demokratikus elvek aláaknázásával” vádolt Orbán Viktor „taktikai visszavonulót” fújt szerdán Strasbourgban. Felajánlotta, hogy módosítják a vitatott új törvények egyes részeit, azt a vádat azonban visszautasította, hogy országa az önkényuralmi berendezkedés irányábanhaladna. A Frankfurter Allgemeine Zeitung (FÁZ) német konzervatív lap idézte Markus Lönin- get, a német kormány emberi jogi politikáért és humanitárius segítségnyújtásért felelős megbízottját, aki „színtiszta provokációnak” nevezte Orbán Viktornak a Bild című lapban megjelent előző napi interjúban tett kijelentéseit. Löning szerint a kormányfő azt a benyomást kelti, mintha nem is az EU érvei, hanem Brüsszel hatalma előtt hajolna meg, holott a demokráciát tekintve „legalábbis aggasztó” folyamatok bontakoztak ki Budapesten. A Die Zeit című hetilap szerint az európaiak hálásak is lehetnének a magyar kormánynak, amiért ráébresztett, hogy az EU nemcsak gazdasági, hanem értékközösség is. „A tagállamok közös értékei közé pedig azok is odatartoznak, amelyeket a budapesti kormány folyamatosanmegsért: a demokrácia és a jogállamiság”. Ezért helyes, hogy az EU a ,jog eszközeivel lép fel a jogállamiság kiüresítése ellen”. (MTI)- Igazgató úr, olyan autentikus ebben az álarcban.
