Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-21 / 17. szám, szombat
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2012. JANUÁR 21. www.ujszo.com TOLLVONÁS Nemzet született KULCSÁR FERENC Kölcsey Ferenc 1823.január 22-én véglegesítette nemzetünk fohászát, a Himnuszt. „Imáját” e szavakkal kezdte: Isten, áldd meg a magyart. Költőnk eme „ünnepi dalának” megszületése - melynek tanúsága szerint a magyar nép immár megbűnhődte mind a múltat, mind a jövendőt - egyben a magyar nemzet megszületésének a pillanata is. Ezért van, hogy évente január 22-én ünnepeljük a magyar kultúra napját. Sokan talán nem is tudatosítják, hogy a magyarság Európa egyik legrégibb önálló ál- lamiságú népe, mint ahogy az sem igazán rögzült tudatunkban, hogy a kultúra életben tartásának legfőbb eszköze a nyelv, következésképp a magyar kultúra évszázadainak tengelyében éppen az írásbeliség, a széles értelemben vett irodalom áll. Az az irodalom, az a nyelv, amelyben a nemzet él. S így, ennélfogva, amely nélkül a nemzet elvész. Miért is? Mert - ahogy Márai Sándor írja - honfoglaló őseink elsősorban nem otthont, nem hazát, hanem a megélhetéshez szükséges legelőt, erdőt és folyót kerestek „a Kárpát szent bércein”. A történelem során e legelőkből, erdőkből és folyókból az írástudók teremtettek igazi, szakrális otthont és hazát. Az írók és költők megtartó és teremtő szavai által nyertek értelmet és tartalmat nemcsak az élelemben bővelkedő legelők, erdőkés folyók, nemcsak a századok kiontotta vér, hanem a fölénk boruló csillagos égbolt is, s azon túl és elsősorban maga az emberi lélek. A magyar írók mindig tudták, hogy Európa közepén, a hódító-terjeszkedő népek között a magyarság mindenekelőtt a pergamenre és a szívekbe menekített, az ércnél is maradandóbb nyelv, illetve irodalom karizmájával tarthatja meg „honát a hazában”. „Minden más, minden időben ködös volt, imbolygó, változó: ahatárok, a népesség. A nyelv megmaradt, mint a gyémánt. És mindig újra kellett köszörülni, hogy szikrát vessen” - mondja Márai. A nyelv hiányában „a szellem dadogó nomádjai, állatias csavargók” maradtunk volna, íróink számára az irodalom a századok során egyszerre volt játék és liturgia, összeesküvés és mesterség, eleusi- si szertartás és cinkos vérszerződés”. És mindez a mi emberségünket növelte, a nemzettel egyet jelentő kultúrát: a lakható és megtartó otthont; de azon túl természetesen az európai és az egyetemes humánumot is gazdagította. Pomogáts Bélával együtt mondjuk, hogy a magyarság- a többi nemzethez hasonlóan - azzal tette és teszi a legnagyobb szolgálatot az egyetemes emberi kultúrának, hogy-belekódolva sorsát a kezdetektől mindmáig - létrehozta saját nyelvét, művelődését, szellemét, és ezáltal új értékekkel, hangzatokkal és színekkel erősítette-erősíti azt a sokszínű igazságot és egyetemességet, amelyet az emberiség megalkotott. Éppen ezért az emberi nem semmiképp nem mondhat le azokról az értékekről, amelyekkel a magyarság egészíti ki, teszi gazdagabbá a világkultúrát. Mondani sem kell, hogy mindennek kezdettől fogva szerves része a szlovákiai magyarság, a szlovákiai magyar irodalom és kultúra is - a szellemi, irodalmi és lelkinemzeti integráció által. Hiszen a világ különböző országaiban lakó magyarokat a nyelv, az etnikai összetartozás tudata, a kulturális és történelmi hagyomány, és nem a gazdasági vagy állami élet köti össze. Deák Ferenc nyolc magánlevelével és egy versével gazdagodott a Magyar Országos Levéltár gyűjteménye. A különleges dokumentumokat René Louis Roudaut, Franciaország budapesti nagykövete tegnap adta át Szőcs Géza kultúráért felelős államtitkárnak a magyar kultúra napja alkalmából. A levelekre, a versre és egy kis borítékban elhelyezett Deák-hajtincsre a francia nagykövetség pincéjében egy páncélszekrényben bukkantak. (MTI-felvétel) Jó társaságban. Schiller Erzsébet interjúkötete Bálint Andrással, a Radnóti Színház igazgatójával Ollózások egy fényes elmében Kérdezőnek s olvasónak egyaránt kellemes társaság a Schiller Erzsébet interjúkötetében megnyíló Bálint András. Művelt, sokat olvasott, fényes elme. Gondolataiban jó elmerülni, életének izgalmas fejezetei lekötik az embert, észrevételei megfontolásra érdemesek. SZABÓ G. LÁSZLÓ Irodalomról, színházról, filmről, előadó-művészetről, önálló estekről szól a kötet. Felépítésében, fejezeteiben tehát nem egy hagyományos pályatükör. Memoárnak, színészéletrajznak sem nevezhető, bár benne az elmúlt négy-öt évtized privát történelme, színházi helyzetjelentése, a kérdezett oldalról oldalra megelevenedő családi albuma. Bálint András a magyar színházi élet és nem egy korszakalkotó magyar film meghatározó alakja. Színházcsináló a szó szoros értelmében. Filmszínész, aki értékes külföldi produkciókban is fontos szerepeket kapott. Otakar Vávrá- tól Ivan Passerig (Sötét Nap, Sztálin), hogy csak két neves cseh alkotót emeljünk ki nemzetközileg is elismert rendezői sorából, többen is értékelték tehetségét. A magyar filmesek közül elsőként Szabó István nevét kell kiemelni vele kapcsolatban, aki olyan - ma már legendás - filmjeiben bízott rá fontos szerepet, mint az Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Budapesti mesék, Tűzoltó utca 25, de ott volt Jancsó Miklósnál a Fényes szelekben, a Még kér a népben, Fábri Zoltánnál a Befejezetlen mondatban, Sándor Pálnál a Sárika, drágámban. Schiller Erzsébet tizennégy fejezetben tárgyalja Bálint András művészi tevékenységét. „Élete kiolvasható önálló estjeinek sorozatából - írja -, hiszen Kosztolányival, Babitsosai vagy Szép Ernővel önmagát mondja el.” Mire Bálint András: „Ezeket a szerepeket én osztottam magamra, és én írtam magamnak. Nem a saját szavaimmal írtam, de én válogattam, és én ollóztam össze. A szó szoros értelmében ollóztam, mivel én annak idején ollóval és ragasztóval dolgoztam. A mai napig ilyen régimódi vagyok: lemásolom egy könyvből, kivágom és beragasztom egy füzetbe. Ezeket én vagdostam össze magamnak, egyes szám első személyben szólnak. Igyekszem sok személyest beleszerkeszteni, keresem az önéletrajzokat, a levelezést, hamar odalapozok a kötet végén található »tréfák, személyes érdekű apróságok, rögtönzések, töredékek« fejezetre. Nem véletlen, hogy a napló mint műfaj többször is megjelenik műsoraimban: Radnóti naplója, Márai- napló, Ami a Márai-naplóból kimaradt.” Ady szerepét nem osztaná magára soha, vallja a színész. „Az nem az én szerepem - állítja. - Biológiaüag nem én vagyok, nem olyannak születtem, nem olyan a bőröm, nem olyan a szemem színe, nem olyan a hangom, és ami a legfontosabb, nem olyan a gondolkodásom. Bennem több a lágyság, az irónia, az önirónia, a ráció, a sármszerűség, vagy minek mondjam ezt, tehát a »koszto- lányiság«. De az az eruptív erő nincs meg bennem, és azt nem is tudnám ábrázolni, nem lennék jó Ady szerepében. Mint ahogy József Attila szerepében sem lennék jó, mert az az őrület, ami ott lüktet az egész életművében, abból bennem nincs elég. Bennem több a józanság, a kívülállás, az irónia, az önirónia, a kétkedés. És Karinthy sem... ő erősebb, hatalmasabb, húsz kilóval több, mint én vagyok. Húsok vannak, súlyos izmok, hájak, mélyebb hang, olyan erő, amivel én nem rendelkezem.” Schiller Erzsébet behatóan ismeri Bálint András pályáját, ezért fontos dolgokra kérdez rá pontosan. Kérdéseiben mégsem önmagát, felkészültségét tolja elénk, hanem egy sokrétű életműre kíváncsi. Finoman faggatózik, és mégis mindent érint, ami egy portré árnyalt megelevenítéséhez elengedhetetlen. Úgy áll az előtérben, hogy végig háttérben marad. Nem tolakszik, nem facsar, nem szorít sarokba, helyette diszkréten vezet, irányít, megnyit, eddig nem ismert információkhoz juttat. Az apanélküliségről, a felnőtté válás nehézségeiről, az apapótlásról, szerteágazó családjáról, édesanyjáról, Németországban élő becséről ugyanolyan őszintén beszél a színész, mint identitásáról és magyarságtudatáról. A színházban igazgatótudata, otthon családfőtudata, ha utazik, utazástudata van, így Bálint András, aki sikerei ellenére továbbra is tele van bizonytalansággal, és ahogy öregszik, egyre több benne a kétkedés, és gyakran előveszi a szorongás is. „Egyik nap sikeres vagyok, másnap kudarcos, néha köny- nyedén tudok megoldani egy- egy feladatot, máskor bukdácsolok és gyötrődöm.” Megindító vallomás. Mély érzelmeket és tiszta gondolatokat ébresztő, gazdagon árnyalt portré. Megkapta a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb színész díját is A némafilmes diadalmaskodott a brit kritikusok értékelésében AATl-HÍR London. A némafilmes című fekete-fehér alkotás vitte el a londoni filmkritikusok három nagy díját is: az Oscar-esélyes- ként emlegetett mű kapta a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb színész díját is. A némafilmes - Michel Ha- zanavicius munkája - sokak szerint „elkapta a fonalat”, a dialógusok nélküli film három Golden Globe-díjat nyert és 12 jelölést kapott a legrangosabb brit filmdíjra, a BAFTA-ra. Várakozások alapján favorittá válhat, amikor kedden Los Angelesben bejelentik az Oscar- díj jelöltjeit. Ä London Film Critics’ Circle nevű szervezet díját A némafilmes főszereplője, Jean Du- jardin és a rendező személyesen vette át a brit fővárosban. Három díjjal gazdagodott a Nader és Simin - Egy elválás története című iráni dráma, amely a legjobb idegen nyelvű alkotás, a legjobb forgatókönyv és a legjobb női mellékszereplő mezőnyében diadalmaskodott. Aszgar Farhadi alkotása a tavalyi Berlinalén mutatkozott be - el is nyerte a legjobb filmnek járó Arany Medvét -, sikere azóta töreden. Tovább menetelt az Oscar- dicsőség felé Meryl Streep, aki Margaret Thatcher volt konzervatív kormányfőként érdemelte ki a legjobb női főszereplőnek járó díjat a Vaslady című filmben. Kisebb meglepetést csak azt jelentett, hogy a színésznő megosztva kapta az elismerést Anna Paquin színésznővel, a Margaret című alkotás főszereplőjével. Olivia Colman lett a 2011-es év brit színésznője, Michael Fassbender az év szigetországi színésze. Kenneth Branagh pedig a legjobb férfi mellékszereplő díjával gazdagodott az Egy hét Marylinnel című alkotásban, Laurence Olivier szerepében nyújtott alakításáért. A filmkritikusok csoportja igen nagy múltra tekint vissza, az 1913-ban alapított The Critics’ Circle részeként jött létre 1926-ban. Nanni Moretti Cannes-ban Párizs. Nanni Moretti olasz színész, filmrendező lesz a cannes-i filmfesztivál nemzetközi zsűrijének az elnöke. Az 58 éves művész nagy örömnek, megtiszteltetésnek és felelősségnek tartja, hogy ő vezetheti a nagyjátékfilmekről döntő zsűrit. Idén május 16. és 27. között tartják a filmfesztivált, amely immár a 65. lesz. A fesztivált vezető Thierry Frémaux szerint itt volt az ideje, hogy ismét európai művész kerüljön a zsűri élére, az utóbbi négy évben ugyanis három amerikai alkotó - 2008-ban Sean Penn, 2010-ben Tim Burton, tavaly pedig De Niro - vezette a testületet. (MTI)
