Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-14 / 11. szám, szombat
SZALON 2012. január 14., szombat 6. évfolyam, 2. szám NECH PÁN BOH OCHRAŇUJE SLOVENSKÝ NÁROD Címeres Nemzeti Mikulás és korrupt uniós ördögalak - plakátművészeti bravúrok didaktikus mellékízzel A Szlovák Nemzeti Párt választási plakátjáról A cselekménybe egy tipikus repoussoir-figura vezeti be a nézőt: balról egy kedélyesen mosolygó Mikulás vonja magára a tekintetünket, bár sokkal inkább nevezhetnénk Santa Clausnak, hiszen alkatilag van benne valami erősen angolszá- szos. Enyhén szólva is plágiumgyanús figura. CSANDA MÁTÉ Jobb karját, nagyjából tri- cepsztájban, ott, ahol a radikális elkötelezettségű felebarátaink a karszalagot szokták viselni, a Szlovák Nemzeti Párt címeres-sasos lógója ékesíti: a Mikulás ezzel lényegében egy céges figurává válik, az SNS testet öltött corporate identity-jévé lép elő: fő képi attribútuma a bőségszatyor, illetve maga az adás mint gesztus, a javak és kincsek önzetlen osztogatása (amiket ő nemzeti elkötelezettséggel oktatásra, sportra, nyugdíjakra szán). Mindeközben az ország keleti részén egy ritka ronda ördögalak tevékenykedik, ráadásul frusztráló egyidejűségben a pocakos Mikulással - ő is egy szimbolikus karakter, egy igazi allegorikus figura: minden jel arra utal, hogy maga a globalizált Gonosz. Testére, mint megannyi szégyenfolt, bélyegként tapadnak mindenféle parlamenti pártok lógói. Szlovákia legnagyobb ellenségei ők, a görögöknek adott kölcsön elvetemült megszavazói. Legfelül a Híd, alatta az SDKÚ, a KDH és a Smer. A krampusz háta mögött egy feneketlen zsák, telistele parazita módon elkaparintott javakkal - a gyengébbek kedvéért itt is besegít egykét illusztratív utalás, hogy értsük, mégis hova csordogálnak a Mikulástól származó erőforrások. Az ördög szemmel láthatóan csakis a puttonyokra koncentrál, termete is kisebb a télapóénál, és szemkontaktusra sem törekszik - csontos arcát csupán profilból látjuk. Ruhájának redőzete sokkal esetlegesebb, mint ajándékot osztogató párjáé: a drapéria gyűrődései nem követik a test vonalait, ernyedten, valószerűtlenül, már-már harangvi- rágszerűen omlanak alá. Alkata enyhén szólva is darabos, mintha tagjai nem érnének össze egy testté. Szinte biztosra vehető, hogy az alkotó itt - a Mikulással ellentétben - nem egy félkész képi sablonnal dolgozott. Amúgy az sem biztos, hogy az ördög kinyújtott karja vaskos rajztechnikai hiba eredménye, hiszen még ilyen görcsös mivoltában is egy sor játékos kon- notációt rejt magában: a Gonosz, mintha nem is markolni akarna, hanem csak le- gyintene egyet, vagy csak úgy, ahogy vannak, kissé megpaskolná a zsákocskákat. De az is lehet, hogy az alkotó eleve nem törekedett anatómiai korrektségre. Hogy ő csak valami izzó expresszivitást akart az egésznek kölcsönözni. Talán arra gondolt, hogy Rodin bronzfiguráin is találunk meghökkentő, kicsavart, irritáló mozdulatokat, amelyek lényegében csak tovább hangsúlyozzák az emberi test sebezhető, alakítható, kiszolgáltatott voltát. Sőt lehet, hogy az otromba ábrázat és a fura testtartás sem a dilettantizmus műve. A kortárs festészetben valami hasonló megformálási módra szokták mondani, hogy bad painting. A tendencia fő jellemzői: pri- mitivista formai kelléktár és annak tudatos, játékos-ironikus felvállalása, a bravúrok és mindenfajta kidolgozottság messziről kerülése, a harmonikus színvegyítésektől és a szép formáktól való irtózás, az esetlen, formádan, széthulló elemek és piszkos színek, matt árnyalatok előszeretettel való alkalmazása, a nyersnek, naivnak vagy éppen nyíltan gyermekdednek tűnő (anti)- kompozíciók és a sekélyes szimbolika. Nagyjából Turócszentmár- ton tájékán Szlovákia címere lebeg - hogy tényleg mindenkinek világos legyen, hol is megy végbe ez a kozmikus kizsákmányolási folyamat. A festett alakok közé montírozott, erős fekete kontúrokkal határolt jel rendkívül belezavar a nyilvánvalóan digitális ecsettel megfestett képbe, hiszen meszsziről lerí róla, hogy egy igénytelen vektorgrafika. Fogjuk rá, hogy Komárom és a Csallóköz csak a véletlen folytán lóg ki a képsíkból, viszont az már igencsak gyanús, hogy a két polgári-liberális szavazóbástya, Pozsony és Kassa is szépen ki lett takarva. A szenvedő alany, az ország (amellett, hogy horizontális tengely és kompozíciós kapocs is) összességében egy harci felületként jelenik meg - piszkos, zavaros ügyletek és külföldi machinációk terepasztalaként, csúnya, idegen érdekeknek kiszolgáltatva. Egy sziszifuszi tranzakció, egy metafizikus dimenziókban lejátszódó adok-kapok meccs, input és output kiábrándító szinkronban, a jó és a rossz apokaliptikus párharca. Ján Slota pártja mintha egy picit nyitott volna a világ felé, és kommunikációs harcait - itt és most legalábbis - globáli- sabb szinteken szeretné megvívni. Mintha csak egy nemzeti közös nevező megalkotásán fáradozna. Hiszen azzal, hogy egy sátáninak aposztrofált problémát rajzol fel nekünk, egy olyan mumus ellen mozgósít, akire egy elhúzódó válság idején - sikeres PR-rádol- gozással - akár magyar és roma választók is jogos ellenségként tekinthetnek. De a képes sztori mellett van itt egy toldalékos üzenet is, egy klasszikus invokáció. Az Istenhez intézett fohász tartalmilag-optikailag is hatásos választási szlogenként működik, miközben egy himnusszerű poétikus-vallásos végkicsengést is ad a jelenetnek. Szerintem univerzális, egyesítő erejű mondat, hiszen én magam is rákattanok, s mielőtt végleg elfordítanám a tekintetemet az óriásplakát felől, ösztönösen is azt sóhajtom: én mint mesére, kedvességre, lelki-szelle- mi-makrogazdasági stabilitásra vágyó, a vizuális művészetek iránt fogékony, lojális állampolgár, szívből kívánom, hogy „Isten óvja a szlovák nemzetet”. A párt kampányfelelősei mintha csak egy dologra keresték volna a választ. Hogy hát miként is szemléltethessék ők, nemzetileg korrekt és hithű módon a globális pénzpiac komplex működési mechanizmusait, oly sokszor ellentmondásos struktúráit, amelyek gyakran a vérprofi brókereknek, az agyondoktorált közgazdászoknak és a legtapasztaltabb hitelelemzőknek is fejtörést szoktak okozni. És hogy miként magyarázható meg a válság begyűrűzése akár egy olyan polgárnak is, aki élete során legfeljebb Richard Scarry Tesz-Vesz Városát lapozgatva gondolkozott el utoljára gazdasági-szociális problémákról. SORSOLTUNK Kik nyertek könnyen könyvet? SZALON-AKCIÓ Szilveszteri rejtvényünk helyes megfejtése: DIGITÁLIA. 56 megfejtés (ebből 48 helyes) érkezett; bevártuk a teljes postát. Sorsolással könyvet nyert: Vámos Ibolya (Királyhelmec), Kajla Jolán (Pinc) és Pásztor Mária (Ágónyír). Köszönjük az érdeklődést, a nyerteseknek gratulálunk. (cs)
