Új Szó, 2012. január (65. évfolyam, 1-25. szám)
2012-01-14 / 11. szám, szombat
2012. január 14., szombat, 6. évfolyam, 2. szám A színpad nagyasszonya 18—19. oldal Sok csodát kaptam az élettől Beszélgettem egy boldog emberrel. Sztárallűröktől mentes, csinos színésznővel, aki él-hal a munkájáért, a színpadért. Esténként, ha kell, táncol és énekel, verset mond, vagy prózai darabokban bizonyítja tehetségét. Hűvösvölgyi Ildikó bölcs, okos asszony, érdemes elgondolkodni a mondatain. M ilyen emlékeket őriz a gyermekkoráról? Örszentmiklóson értelmiségi családban nőttem fel. Szüléink rengeteget dolgoztak, nem sok idejük maradt rám és a nővéremre. Ahogy mondani szokták, megértem a pénzemet, a gyermekkor összes csínytevését kipróbáltam. Mindig színésznőnek készült? Nem mondanám, de azt mindenképpen tudtam, hogy a színpadon lesz a helyem. Amióta az eszemet tudom, játszottam, szavaltam, énekeltem. Eleinte inkább operaénekes vagy zongoraművésznő szerettem volna lenni. A szüleim korán felfedezték a tehetségemet, zongorázni taníttattak, és egyre többet énekeltem, táncoltam. lálkozzunk. Éreztem, ha belemegyek, ez komoly kapcsolat lehet. Huszonegy éves voltam, a férjem pedig huszonnégy. Fiatalok, még alakíthatók és formálhatók voltunk. Tudtuk, hogy áldozatot kell hozni a másikért. Két év múlva összeházasodtunk, született két lányunk. Gondolom, sokan megkérdezik öntől, hogy mi a hosszú és harmonikus kapcsolat titka? Ezt nem tudom. De abban biztos vagyok, hogy két ilyen embernek kellett találkoznia, mint amilyeAz ön családja és a férjéé is Szlovákiából származik. Hol ismerkedtek meg? Nagyszüleim Somorjáról, míg a férjem családja Rimaszombatból származik. Gyakran azt hisszük, hogy véletlenül történnek velünk dolgok. Ma már tudom, hogy találkozásom a férjemmel, Kisfaludy András dokumen- tumfilm-rendezővel így volt megírva a sors könyvében. O akkoriban a Kex együttes dobosa volt, és egyszer a barátnőm vitt el a koncertjükre. De csak jóval később ismerkedtünk meg. András volt a legcsi- nosabb fiú az együttesben, sok lány szerelmes volt belé. Nekem akkor más utam volt, a Pince- színházban játszottam, készültem a főiskolai felvételire. 1974-ben ismerkedtünk meg, amikor elmentem egy kozmetikushoz, akiről kiderült, hogy Kisfaludynénak hívják. Egyszer csak belépett a fia. Az anyósom öt órán keresztül kezelt, beszélt Andrásról, utólag azt mondta, érezte, hogy én leszek a menye. Úgy látszik, így volt megírva, hogy ne előbb, hanem éppen akkor és ott tanek mi vagyunk. Az anyósom igazi tyúkanyó, a családot összetartó erő volt, rengeteg terhet levett a vállunkról. Az is fontos volt, hogy fiatalon találkoztunk, még köny- nyebben csiszolódtunk egymáshoz. Meg hát nem szaladtunk el rögtön az első nehézségek után. Ügy vélem, ma ez a fajta kitartás és az egymás iránti alázat hiányzik a fiatalokból. Pedig együtt kell harcolni, kitapasztalni, létrehozni dolgokat. András ideális apa, ezt persze akkor még nem tudtam, amikor összeházasodtunk. Ki viseli a kalapot? A családfő jó kifejezés, nálunk valóban András a család feje. A magánéletünkben is úgy van, mint a munkánkban. Ő a rendező, aki eldönti a dolgokat, én pedig színésznő vagyok, aki a megvalósításokból veszi ki a részét. Ez jól van így, szívesen bízom magamat a férjemre. Felelősség- teljes ember, ideális házigazda, imád főzni. Örül a szakmai sikereimnek, a boldogságomnak. A mi kapcsolatunkban nincsenek titkok, kétszínűségek és hazugságok. Nem szeretem a kardos, erőszakos, üzletasszony típusú nőket, kevesen boldogok közülük. Én szívesen engedek a férjemnek, és sajnálom, hogy nem tudom őt jobban kiszolgálni, mivel sok energiát fektetek a hivatásomba. Két lányuk van, a papa vagy a mama az engedékenyebb? Nálunk inkább a papa, azaz a férjem, András a szigorú, de mindent megbeszélünk. Egy bohém és nagyon ideális családban élünk. A lányok még mindketten velünk laknak, és szeretnek itthon lenni. Bevallom, elkényeztettem őket. Az én anyukám is ugyanilyen mosott, főzött rám, nekem csak a pályámmal kellett foglalkoznom. Engedékeny anyuka vagyok, de ez nem baj, hiszen szigorúnak ott van András. #\> 0 Nem szabad önzőnek lennünk, tovább kell adnunk a tudásunkat, tapasztalatunkat (A szerző felvétele és képarchívum) J9 Nem szeretem a kardos, erőszakos, üzlet- asszony típusú nőket, kevesen boldogok közülük. A gyerekek örökölték szüleik tehetségét, művészetek iránti fogékonyságát? Mindenféle művészeti ággal „meg vannak lőve”. Nóri az apjára ütött, szociálisan érzékeny, érdeklik a filmek. Három diplomája van, a kommunikációba és a színészetbe is belekóstolt, szeret énekelni és táncolni, kiváló humora van. Zsófi, a kisebbik lányom a konzervatórium ének szakát végzi. Ugyanoda jár, ahol egykoron magam is tanultam, így az életemnek ilyen módon is van folytatása. Gyönyörű hangja van, kacérkodik a színészettel. Már átesett a tűzkeresztségen, mivel a Charley nénje című darabban kapott egy kis szerepet. Jó érzéssel tölt el, hogy a címszerepet játszva együtt jöhetek be a színpadra a lányommal. Nagyon szurkolok a gyermekeimnek, tudom, nem könnyű nekik, hiszen két ismert szülő árnyékában kell bizonyítaniuk. Hogyan osztják meg a házimunkát? András bevásárol, és gyakran főz, nagyon finomakat. A ház körüli teendőket, a technikai, fizikai munkákat mindig ő végzi, ilyen például a fűnyírás. A többi az én feladatom, mosogatok, takarítok, és időnként a lányaink is besegítenek. Néha előre megbeszéljük a feladatokat, de gyakran napról napra alakul az életünk. Hiszek abban, hogy a családból hozzuk az értékeket, és azokat kell továbbadnunk. Reményik Sándor sorai jutnak eszembe: „Nem, nem születtem hódítónak. IS ahogy őszülnek mindinkább az évek: / Én, ki a dalra tettem sorsomat, / Érzem az Élet nagyobb, mint az Ének.” Én sem születtem hódítónak, nem vagyok sztár. A színészetből azt szeretem a legjobban, hogy felállhatok a színpadra, és adhatok az embereknek. Ahogy „őszülnek az évek”, érzem, nagyobb dolog, hogy ilyen életet kaptam ajándékba; családom van, szerethetem őket, küzdhetek értük. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindezt meg tudtam tartani. Mindig ennyire önzetlen volt? Nem. Harmincnegyedik éve vagyok a pályán. Nagyon kardos kislány voltam, a magam módján talán még önző is. Az alázatot és a szeretetet meg kell tanulni. Az istenhitem is segített, hogy adjak a bennem levő szeretetből. Van egy fogadott lányom is, meghalt az édesanyja, erősen kötődünk egymáshoz. Ma már tanítványai is vannak. Szívesen adja tovább szakmai ismereteit a fiatalabbaknak? Pedagógus családból származom, az édesanyám és a nővérem pedagógus. Korábban a Shakespeare Akadémián volt egy osztályom, és a Madách Musical Műhelyben is tanítok zenés mesterséget. Most végez egy tehetséges, fiatal csapat. Sokat tanultam tőlük, vallom, hogy tanítva lehet igazán tanulni. Kiderült, erre is alkalmas vagyok. Nem szabad önzőnek lennünk, tovább kell adnunk a tudásunkat, tapasztalatunkat. Olyan sok csodát kaptam az élettől, nyitott szívvel várom, mi jön még. Csak egészség legyen, a szerető család megvan. Így tudom, nem érhet baj. Albert József
