Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-31 / 301. szám, szombat

2011. december 31., szombat SZALON 5. évfolyam, 51. szám 2011 meghatározó könyvei: a Szalon 24 szerzőjének idei kedvencei + Citrom-díjas darabok Az év könyvélménye és -csalódása Arra kértük a Szalon mel­léklet 2011-ben könyvet vagy irodalomat népszerűsítő szerzőit, nevezzék meg azt a könyvet, mely idén a leg­nagyobb olvasmányél­ményt jelentette szá­mukra, melyet tehát eb­ben az évben olvastak, függetlenül attól, milyen nyelven és mikor jelent meg, vagy hogy mi a tár­gya. Ezenkívül lehetett osztani Citrom-díjat is, mégpedig a legnagyobb könyvcsalódásnak. A vá­laszadók minden egyéb megjegyzését és kom­mentárját is közöljük. SZALON-ANKÉT Benyovszky Krisztián Matthew Pearl: Poe árnyé­ka. Fordította Wertheimer Gábor. Budapest, Gabo Kiadó, 2008. Bodnár Gyula Montaigne: A tapasztalás­ról. Fordította Réz Ádám. Bu­dapest, Európa Könyvkiadó, 1983. Bojtár Endre Újra és sokadszor: Ottlik Géza: Próza. Budapest, Mag­vető, 1980. Mivel az ember csak egyes verseket olvas, nem pedig egész versesköte­teket (hacsak nem szakmai ártalomból), kéretlenül ide­írom a legnagyobb idei vers­élményemet: Varró Dániel: Harminckét éves múltam el... Élet és Irodalom, 2011. feb­ruár 4. Boross Ambrus L. Juhász Ilona: Rítusok, je­lek, szimbólumok. Tanulmá­nyok az összehasonlító folklo­risztika köréből. Somorja, Fó­rum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központ, 2011. Csehy Zoltán Mivel, mint tudjuk, a Par- nassusnak is két csúcsa van, én is két kiemelkedő magas­latot neveznék meg: Nádas Péter: Szirénének. Pécs, Je­lenkor, 2010. (A kötethez önhatalmúlag csatoltam még Nádas Hol fellelhető c. versét az ÉS 2011. április 29-i szá­mából), El Kazovszkij: Ho- mokszökőkút. Budapest, Magvető, 2011. Csalódást nem okozott senki: a rossz rossz volt, a közepes köze­pes, a jó pedig jó. Gazdag József Szögyal Rinpocse: Tibeti könyv életről és halálról. For­dította Sárközi Alice. Buda­pest, Cartaphilus, 2006. Kenéz Borbála Carson McCullers: Az es­küvői vendég. Fordította Osztovits Levente. Budapest, Európa, 2011., azért, mert átélhettem, milyen tizenkét éves lánynak lenni. Citrom: André Gide: A nők iskolája. Fordította Péter Ágnes. Bu­dapest, Metropolis Media, 2011., azért, mert bár nem rossz, sokkal jobbat vártam. Keserű József Dan Simmons: Hyperion, h.n., Agave Könyvek, 2010. Citrom: Maurice Blanchot: Thomas, a rejtélyes árny. Po­zsony, Kalligram, 2011. Kiss Tibor Noé Andrej Stasiuk: Galíciai történetek. Budapest, József Attila Kör, 2003. Liszka József Hans-Jörg Uther: Hand­buch zu den „Kinder- und Hausmärchen“ der Brüder Grimm. Entstehung - Wir­kung - Interpretation. Berlin-New York, Walter de Gruyter, 2008. B. Mánya Agnes Magánélet... Mindennapi történelem sorozat. Buda­pest, Corvina Kiadó, 2011. Mislay Edit Parti Nagy Lajos: Az étke­zés ártalmasságáról. Buda­pest, Magvető Könyvkiadó, 2011. Molnár Miriam Joan Didion: Blue Nights. New York, Knopf, 2011 H. Nagy Péter Szépirodalom: Dan Sim­mons: Hyperion. Budapest, Agave Könyvek, 2010.; Iain M. Banks: Anyag. Budapest, Agave könyvek, 2011.; Mer- vyn Peake: Titus Groan. Pécs, Alexandra Kiadó, 2008.; Dmitry Glukhovsky: Metró 2033. Budapest, Eu­rópa Könyvkiadó, 2011.; Tudomány-népszerűsítő iro­dalom: Richard Dawkins: A valóság varázsa. Budapest, Libri Kiadó, 2011.; Stephen Hawking - Leonard Mlodi- now: A nagy terv. Budapest, Akkord Kiadó, 2011.; Lee Smolin: Mi a gubanc a fizi­kával? Budapest, Akkord Ki­adó, 2011.; Neil Shubin: A belső hal. Budapest, Vince Kiadó, 2010. Németh Zoltán A világirodalomból Jacqu­es Roubaud: vala mi: fekete (Fordította Seláf Levente. Pozsony, Kalligram, 2010.) című verseskötete volt rám a legnagyobb hatással, a sze­relmi líra és a halálvers együttes megszólalása révén, egy halott női arc maszkja az élő férfiarcra helyezve nyer értelmet a nyelv élei között őrlődő fájdalomban. A ma­gyar irodalomból Csehy Zol­tán Homokvihar (Pozsony, Kalligram, 2010.) című ver­seskötete, szinte zavarba ej­tő, befoghatatlan gazdagsá­gánál, hajlékonyságánál, sokrétűségénél, összetettsé­génél fogva, a szövegben megjelenő a tudás- és isme­retanyag nyomán, amely művészetként, tudomány­ként és filozófiaként jelenik meg a vers szövetébe ágyaz­va. Citrom-díj: Felszólítom Rosmer Jánost, a hihetetlen, egészen eszméletlenül határ­sértő Hátsó ülés (Pozsony, Kalligram, 2010.) című ver­seskötet szerzőjét: lépjen elő! Sánta Szilárd Dmitry Glukhovsky: Metró 2033. Budapest, Európa Könyvkiadó, 2011. Szabados Ferenc Bartók Imre: Fém. Po­zsony, Kalligram, 2011; Cit­rom: újraolvasott könyv: Ge­orge Orwell: Állatfarm. Bu­dapest, Európa, 1989. Szabó G. László Thomas Mann: A kiválasz­tott. Budapest, Gabo Könyv­kiadó, 2007. Szalay Zoltán Ágota Kristóf: Trilógia. Fordította Bognár Róbert és Takács M. József. Budapest, Cartaphilus, 2011. Szegedy-Maszák Mihály Kenneth Hamilton: After the Golden Age. Romantic Pianism and Modem Perfor­mance. Oxford-New York, Oxford University Press, 2008. Citrom: Katona Anna: A valóságábrázolás problé­mái George Eliot regényei­ben. Budapest, Akadémiai, 1969. N. Tóth Anikó Németh Zoltán: Boldog­ságtelep, vetélőgépben. Po­zsony, Kalligram, 2011. Vajda Barnabás Douglas Brinkley (ed.): The Reagan Diaries - Ronald Reagan. New York, Harper Perennial, 2007. Citrom: Hartog, Francois - Revei, Jacques (szerk.): A múlt poli­tikai felhasználásai. Buda­pest, UHarmattan - Atelier, 2006. Veres István Jack Kerouac: Úton - Az eredeti tekercs. Budapest, Európa Könyvkiadó 2011. Vida Gergely Douglas Coupland: Barát­nő kómában. Fordította Ber­ta Ádám. Budapest, Európa, 2010. NOSZTALGIA Kanadai táj, kanadai ecsettel GRENDEL ÁGOTA Itt még a fekete-fehér dívott, bár akadtak rózsaszínűre pin- gált, pufók, Raffaellóét megkö­zelíteni akaró angyalkák egyik­másik lapon, többnyire fenyőág tobozzal, dísszel, néhány szem szaloncukorral (jaj, ha tudnák a maiak, hogy bezzeg az én időm­ben kőkemény ragacs volt a sza­loncukor, a csokival bevont már luxusszámba ment, mi mégis, az éj leple alatt négykézláb csúsz- tunk-másztunk a fához, kicsoma­goltuk, hamm, bekaptuk, vissza­csomagoltuk, faltuk, mintha va­lódi csemege lett volna, s ha már túl sok üres ezüstpapírt lengetett a huzat, kockacukrot csomagol­tunk bele, mintha, és persze összesen volt vagy négyféle, fe­hér, rózsaszín, csokimázas fehér és csokimázas rózsaszín, később sárga, amelyről azt gondoltuk, hátha citromos, de nem, becsü­letesen megtartotta émelygős ízét, s mi ügy tettünk, mintha íz- lene, senki sem vallotta be, hogy ez a fogtörő valami igazából rossz, mint a krumplicukor, ami­ről legalább azt mondták, hogy egészséges). Az újévi jókívánsá­gok egy táj bejglivel és egy üveg pezsgővel érkeztek. De kaptuk, írtuk, küldtük. Rengeteget. Kö­zeli és távoli (persze, főként tá- volságilag távoli) rokonoknak, ismerősöknek, messzire szakadt barátoknak. Ezt az éj mélyből fölzengőt Feri, pontosabban Frank nagy­nagybátyám küldte, Kanadából. Mintha tudta volna, hogy az éj mélyből fölzengő csing-ling­ling száncsegőt ilyennek képze­lem. Havas táj, fa húzta szán, karácsonyfával megrakva, de olyannal, amelyiknek örökzöld levelei nem hullanak le egy hét alatt, s nem kell őket még hetek­kel az ünnepek után, többszöri porszívózás után is csipegetni. (Pedig tulajdonképpen örülhet­tünk volna, hogy egyáltalán van karácsony, karácsonyfa jöhet a Jézuska, lencselevest, halat va­csorázhatunk, s nem tettek kö­telezővé kizárólag télapóünne­pet, legföljebb a magyarországi jeles úttörők gondolhatták, hogy nincs karácsony, csak fe­nyőfaünnep, mert őket erre in­vitálták annak idején a parla­mentbe, a legjobbakat, kitünte­tés gyanánt, s ők lehettek azok a kiválasztottak, akik jelesebbnél jelesebb politikusokkal foghat­tak kezet, s bizonyára örültek is, mert akkor még örökérvényű­nek tűnt az örök időkre a Szov­jetunióval, s aki egyszer politi­kai pályára lépett, valamilyen funkcióból vitték a temetőbe, s nem azért, mert akkoriban a po­litikusok korán haltak, ellenke­zőleg.) Ezüstport képeslapon sem láttunk addig, ilyen tömény giccset legföljebb reprodukción, titokban hálószobák falára szö­geit szentképeken. De ez akkor új volt, mint Feri, azaz Frank nagynagybácsi, aki igen fiatalon tántorgott Kanadába, ahol gye­rekcipőboltot nyitott, mert sze­rette a gyerekeket, s akitől vé­kony ezüstláncot kaptam hal­ványlila kővel, olyan szép vé­kony láncot, amilyenek a kana­dai erdő fáit díszítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom