Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-31 / 301. szám, szombat
10 Szalon ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 31. www.ujszo.com Teli hód F erkó igen sudár legíny vót. Meg vámpír is. Mondhatni: igen sudár vámpír-legíny vót. Reggelente, ha bár igen nem szívle’tte a napfínyt, mindig fő kelt. Má hogy dógozni a ház körű. Ezen a reggelen sem türtínt ez más kípp, mer há minek is türtínt vón más filekípen? Élű vette a fel mosó rongyot is neki kezdett a fog mosásnak. Ez igen nehízkes mívelet vót neki, mivel kit igen nagy foga vót a szájában átal rája benne. Sikátta-suvickótta is irdatlan meccű-fogazattyát nagy lelkesedísse’ úgy három- nígy órát, majd eccere meg unta a fárassztó procendúrát, is eggy duhally mozdulattá’ el hajította a fürdő-kádat, ahová eleddig a fog-krímes nyálat csurralmazgatta. Ezen meg elígedeccsígíben irgalmattlant köpedmínyeddzett bele a kézibe folyvást, is ezzel egy kalpag alatt a kíz mosást is le tutta.- Hej, hát a rízfánfittyegű atyaúrnyámnyilás istenostoro- dzutt ló nyivákkóná meg - kurgyantott eréjjessen de mindazonáttal. Tifanyi ki húzta magát s nyújtódzkodott is eggy keveset. Igazi, szűzijes, hamisítattlan, tenyeres-talpass, nyurga, ec- cálbílű kis bögyös-csecses urilejány vót. Amojan városi fruska. Ezen a reggelen Nyú Jorki lakásán íbrett.- Ej no, há kíné mán niköm egy koktíjl mer különben ám menten meghalok! - kijáltott fel minnyár Tifanyi és bé is nyakait koktéjljábú egy jó emberes mennyisíget. Ehhez fogyasztott míg eggy adag villásreggelit is. Annyit evett, hogy a kanalasbú. má nem is kírt. Hát mikor így reggeltájt jó’ bereggelidzett, ípp cserg a telefónyja. Há felveszi.- Háló, itt Tifanyi Szmissz beszí ihaj hejehuj - áfektájja belije a telefonba neki oda. De ám rögtön el is sápatt csinosra pűderedzett kis pofázmányja, mikoron hájjá, hogy a Ferkó itt is megtalátta ám űtü - De hát az nem lehet, rendűr úr! Hugy akadhatott a Cifra Ferkó a nyomomra, mikor ín mindigis itt íltem az Usába’, tős gyökeres amerikaji elkínyesztetett kis jeány vagyok! - ekíp afektát tovább a telefónyba szegíny kis bakfis, nagy ijeccsígíben. Mer hát tudni kő ászt, hogy a Cifra Ferkó míg egy korábbi íletíben (meť hogy ám vámpírkínt többszáz íves is megvan ám!!!) vót a Tifanyinak átajjános oskolai tanára Miszter Dzsónsz ál-níven, de asztán meg kölött rendeznie a halálát is vissza-menekűnnie szülő hazályába, Magyarországra! Na de a Tifanyit hát nem feledhette, mer annak ojjan víre vót, hogy abbú neki muszáj vót kortyolnia, legalább ő észt hitte. Absztrák verseket írok mán... Absztrák verseket írok mán Mert azokban nem kötelező Rímelni Jaj ha előbb szótak vón Az írószövetsígbű Hogy mán ilyen is van Na hát a cselekvís ezen másik szálán fel is kerekszik a Ferkó vígre valahára, hogy el-kapja a lyányt, fel is pattant hát Teodor lovára, s nagy iramokban meg indult az Usa feli. Ebídre mán ott is lessz, gondótta is csak annyiban tívedett, hogy, mán tíz óraira ott termett Nyú Jork piacterín.- Százír az internyet, ezerír az elesdéj! - ordibátta egy íszak-amerikai kofa.- Eej - pedrett nagyot ma- gyaross vámpír harcsabajszán Ferkó -, hát észt a nagy nyugatiságot mán akkor sem szerettem, mikor míg Miszter Dzsónsznak adtam ki magam, nagy titkos áccázandásoknak közepette! Na, penderüjj ide, te suhanc - kurgyantotta eccer csak egy ifjú legínynek, aki égiszén úgy nízett ki, mint a Tom Henx. - Há, te Tom Henx-szerű legíny (ő vót ám az igazi Tom Henx, úgy biza!), na e’mongyad nekem, hogy, merre-e van a Tifanyi Szmissz, mer ojjat rugók a seggedbe, hogy Nyíkládházájig meg sem álsz a röptödben is rötúr visz- sza is szálsz az első szellővé’! - viccelődött Ferkó, de csak any- nyira viccesen, hogy, akár azt is lehetett hinni.- Jaj, hát kedves jó uram- bátyám - makogta amaz amerikaiúl -, tuggyam is ín, szegíny fejem, jaj, jaj, tuggyam is, hát, hugy merre lakjon az a kegyed Tifanyija, teccik tudni, mi amerikaijak nem ismergyük ám mind egymást.- No most asztán élig legyen a mellíje (neki feli rája) beszílísbű, mer kiharapjam ám belülied a vírt utóssó mind egy szállig - rivalta fenyegetően Ferkó is halvány pislanytást is engedett Tom Henxnek neki átala belije vetni hatalmas, legínymíretű szája-üregíbe, s azon is belülié helyette voltakípp kit, irdatlan vámpír-agyarjára!- Jaj, jaj, kegyelmezz, jó magyar Vámpír Ur (mer’ tutta ám a Tom Henx minnyár, hogy, ez magyar lessz, mert imíggyen más-hogy legíny nem tud gra- bancon fogni másik legínyt áttal, ahogy ászt a magyar legíny teszi!), rendben, hát el mondom níked, hogy merre lakik a Tifanyi! Tifanyi mind ezek közben a mű-körmeit farigcsátta fruskamód kis, rózsaszín nyelű házi baltájává’. Ezen mindek közben rontott reája a Ferkó, akirű má ríg selytette, hogy, eccer majd ront. Már hogy reája nekíjje beli oda!- Ahh! - kiálltotta Tifanyi, mielőtt míg el-alílt - Terin- gettít! - tette hozzá amerikai ákceltussa’.- Ej, na há’ most jó meg szürcsűllek ám te kis galambom- gerlicím, a nem-jóját! - kiáltotta kackiáss, legínyess módon Ferkó, s nagyot pedrett egyre fejjeb iránt kunkorodó bajuszán átall mihejt. - Na de há de megemberesettí te Tifanyi, égisz snállydig asszonyforma lett belőled, hallod-é, ripittyom, tillárom! - kiáltotta, immáron kipirospozsgásúwa felije rája. - Na aggy egy csókot babám menten, oszt fűzz ebídet, s tán míg asszonyommá is megteszlek - monta ojan vidámsággal, amit bús, magányos legíny- vámpír szive míg nem tapasztót, mer’ hát nehíz dolog ám vámpírnak lenni napjainkban, az embernek egy-ríszt ugye rendet kő tarttani a háza tályán, etetni a jószágot, el-jámi szántani meg kapáni, oszt há’ el ne felejcsük, vámpírkónni is, meg asztán nem árt koporsóban is alunni, ami igen kínyelmeden az emberfia hátának, na egy szó több száz, úgy vót ez a szegíny Ferkó, hogy, na vígre, ebben a szíp kis kerekded, anoréksznijás asszony-leány-halyadonba’ vígre feltalátta nagy szerelmi szerencsíjit, s vígre rívbe is írt bele rája átall. Csak hogy a Tifanyi ojj halálosan meg ijett ám tőle, hogy többi sose kelt fel. Míg kapáni se. Ferkó pedig búsan hazament kis viskólyába, mejet bús fínyeivel világított átall meg s egíszíben keresztül a Teli hód (a telihódrú elnevezett söntís, hol Ferkó égisz maradik íletínek leg több nyomoruságoss pereit el tőtötte), s égisz hátralívő nígy-ezer-nyócszáz ívíben már nem vámpírkodott többet de ahogy mondom, egy cseppet se annyit se, oly5 szomorúvá facsarinytódott szegíny, szegíny meg tört legíny-szive. Petrence Sándor, irgalmatlan nagy nípi író, kőttő, mezű- gazdaságoss válalkozó Jaj de sok idűk teltek mán el... Jaj de sok idűk teltek mán el mióta itt volt Utulgyára János bá’ valamit biza titkolt Láttam potrohos szemein az idű tejfogát ís láttam veres orrát mit e kik fej fog át Vajh mi lelhetett János bá' s hogy tejel a jószág Remílem míg filed istent jó tettír őjót ád ís a kamattyai se túl rosszak, tínyleg hidd el ín is úgy vettem a pajtát ríszletfizetíssel A szabaccság zászlajai Aszonta ínníköm az ín Ferenc bátyám Nem tudsz szabadverset írni ín Sándorkám Már ín hogyne tudnák hűje vagy Ferencem Tán rab-e vón e vers? Hisz nem úgy szereztem Rabságbú rabságbú nem lehet szabaccság Csak ollyan esetbe' ha mán' úgy csinájják Illy forma ez az ín versezmínyezetem Ezírt ne ugrájjá fejedet beverem Hogyan keztem tisztany inni a Falum vígín túrha mocska, de a Józsi máj le mossa, az övi az a telekrísz. Falum vígín döglöt macska, rá szál íhes galambocska, fel is böffent ahogy fel níz. bort! Falum vígín mos a Jóska, patak partyát mosva mossa, ő az ucca-seprű szerviz. Míghogy patak! Ócska tócsa, s belí-hányás továb roncsa, há így jön fröccsbe a belső szerv-íz! Falum vígín má csak szenyvíz.
