Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-23 / 296. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 23. www.ujszo.com TOLLVONÁS Karácsonyi történet KULCSÁR FERENC Tízéves lehettem, egy mesebeli parasztház elvarázsolt udvarának ördögfattya, amikor a nagybácsim megkérdezte tőlem: No gyerek, mi leszel, ha nagy leszel? Megütközésére azt találtam mondani: Angyal. Hüledezé- sét kisvártatva eget ijesztő hahota követte, én pedig, aki magam sem tudtam, miért akarokegykor Angyal lenni, szégyenvallottan udvar végi barlangunkba menekültem, ahol fejemet a szénavacokba fúrva elszenderedtem... Sokáig cipeltem e szégyent a szívemben, mely egyébként is tele volt istenátka tüskével, mert bár nem akartam, valahogy mindig úgy cselekedtem, mint a farkasgégén eresztett góbé: felgyújtottam a górékeresztet, lenyeltem anya fillérgyűjtő varrótűjét, diófánk égbe nyúló ágáról zuhantam alá, mennyből a pokolba, mint akinek odalent, a mélyben van elvégzendő dolga. De én, az ördögfióka, Angyal akartam mégis lenni... Ama év decemberében, miközben számláltam titkon a napokat, várva a hóesést, a láthatatlan angyalkarok énekét, a világot jászolba fektető, gyermekarcú karácsonyestet, megbetegedtem. Ezüstdiót, aranyalmát félretoltam, s a kórházi szoba ablakához nyomva arcomat, bámultam a zengedező égi magasokat, a hóesésbe pólyáit, végtelen világot, a fehéren virágzó, képtelenül ragyogó fákat a téli éjszakában. Az elmúlt év tündér karácso- nyajárt eszemben, amint felettem Isten nagy országa lebeg, s én kicsi vagyok és a kozmosz szép szívében állok, csodálva az ég ablakán szirmot bontó ezüst jégvirágot. Majd - hószakadásban csöpp gyerek- sziporkázó fényben megyek, áldani az Atyát s megszentelni mindenegy Angyalát, akik a zengő éjben diót osztanak, aranyat, almát -vérüknek melegét és az ég hatalmát. S én sírok és nevetek, az életem képtelen: ölébe vesz, ringat a karácsony, az Isten és a boldog végtelen. Anya távoztával ágyba bújtam, s a társaimra gondoltam, akik kántálva járják a hó- kucsmás házakat, s dicsérik az Istent, hogy a betlehemi tűzcsóvából elősurranó Angyal lejött a pusztai, penge hidegben vacogó pásztorokhoz ajó hírrel: „íme, csodák csodája lett, kedves kisdedünk született, szelíd barmok körülveszik, párájukkal melengetik.” S eszembe jutott hirtelen, mit mondtam nemrég a nagybácsimnak: Angyal akarok lenni, ha nagy leszek. Most sem igen értettem lelkem e bizarr tőmondatát, s egykori válaszomon merengve elaludtam. Azt álmodtam, rég halott testvérbátyám, akit kisded korában mákszem házikójából magához vett az Isten - én ekkor még csak anya méhében készülődtem a világra-, szóval azt álmodtam, halott édesbátyám, mikéntha egy Angyal, eljött hozzám a kórházba gyógyulást kívánni. Amikor nagykarácsony napján felébredtem, hó borította kint az ünneplő világot, s eszembe villant az álmom: eljött hozzám testvérbátyám Angyalnak képében, s én, aki a bátyám helyett születtem a világra, tulajdonképpen Angyal vagyok, önnön édesbátyám. Azóta fél évszázad karácsonyai hulltak alá az égből, s ma már úgy érzem, kétezer éve görnyedek e hófehér táj felett: századok himnusza száll, ragyog, s ő bennem dalol, s én benne hallgatok. bemutaja: Újévi koncert Camerata Budapest kamarazenekar AkuIi űr Korzó 2012. január 1., 18.00 Fő tér, Kultúrház, Érsekújvár Belépés ingyenes Kézdi-Kovács Zsolt két Mándy-mű filmrevitelét segítette elő, de rendezője csak az egyiknek volt Csutak és az elnyomott ügyelő Három Mándy-regény filmváltozata várja az író hűséges híveit a karácsonyi DVD-piacon. A Régi idők focija és a Szabadíts meg a gonosztól Sándor Pál rendezése, a Csutak és a szürke ló Kézdi-Kovács Zsolt álma volt, a forgató- könyvét is ő írta. SZABÓ G. LÁSZLÓ Csutak, a magányos kisfiú története, aki elköti egy fuvarosnő vágóhídra való rozzant gebéjét, majd hogy megmentse, különböző helyeken rejtegeti, sokak gyerekkorának volt meghatározó élménye. A regényből 1961-ben Várkonyi Zoltán rendezett filmet, forgatókönyvirója Kézdi-Kovács Zsolt volt, aki maga is boldogan mozivászonra vitte volna a művet. „Másodévesek voltunk a főiskolán - meséli -, amikor Mán- dy Iván addig betiltott novellái először megjelentek. A Csutak és a szürke ló utánuk következett. Emlékszem, különös atmoszférájával a Nagyvilági Főcső volt ránk nagyon nagy hatással, hiszen egészen más világot hozott be, mint az akkori szocreál irodalom. Ezért mindannyian elkezdtünk foglalkozni vele, míg jött a Csutak - számomra a nagy szerelem. Ez olyan pillanat volt 1959-60 zárt korszakában, amikor nem nagyon lehetett sok mindent csinálni, így örültünk, mert ez mindenkinek kapóra jött, elvégre gyerekfilm úgyis kell. Ezért engedték meg végül is nekem, hogy a diplomafilmem ebből a regényből készüljön.” A diplomafilmhez azonban diploma-forgatókönyv kellett, amelyet Kézdi-Kovács Zsolt meg is írt, a tanárai pedig elfogadták. „A mulatságos az volt, hogy Makk Károly, aki Máriássy Félix mellett tanársegéd volt nálunk, nagyon szerette volna filmre vinni a Csutakot. De egyrészt mindig csapongó volt és szertelen, olykor megbizhatatlan, másrészt pedig jött Várkonyi Zoltán, s abban a nagyon rossz, átmeneti periódusban, amikor semmiféle társadalmi vagy politikai témát nem volt szabad filmre vinni, egyszerűen lecsapott a Csutakra. Nemeskürty István, a Budapest Filmstúdió akkori igazgatója, aki nagy Mándy-rajongó volt, sőt több is, hiszen ő adta ki a köteteit a Magvetőnél, lelkesen fogadta, hogy Iván regényéből film készül. El is happolták gyorsan Makk Károly elől a könyvet, és Várkonyinak adták. De rögtön, ahogy elkezdtünk dolgozni, kiderült, hogy a gyerekekhez Várkonyinak semmi köze nincsen, mint ahogy a témához sem volt sok hozzáfűznivalója. Mi aztán elmentünk Ivánnal pár napra a Lajos-forrási menedékházba, hogy egy kicsit átdolgozzuk a könyvet, odajött utánunk Várkonyi a forgatókönyvmegbeszélésre, és rá is bólintott rögtön erre az egészre. A Budapest Filmstúdióban volt egy komplett stáb, amellyel aztán azzal kezdtük a munkát, hogy az ország összes nyári táborát végigjártuk. Gyerekszereplőket kerestünk. Végzős főiskolásként másodasszisztens nem lehettem. Az előkelő állás lett volna. Ügyelő voltam a stábban. Budapesti és balatoni gyerektáborokat vettünk sorra Banovich Tamással, az első asszisztenssel. Rengeteg gyereket kellett kiválasztanunk.” A forgatásról maradt egy szállóige, amelyet Mándy Iván többször is papírra vetett. „író- kám, dobjon fel egy párbeszédet!” Ez abból a helyzetből adódott, hogy Várkonyi Zoltán fent ült egy darun, onnan irányította a történéseket, s ha szüksége volt még néhány új mondatra, akkor csak lekiáltott Mándynak, aki ott, helyben meg is írta a kért dialógokat. „Ami a kész filmet illeti, az elég korrekt lett, számomra mégis rettenetesen fájdalmas - folytatja Kézdi-Kovács Zsolt. - Én mint ifjú titán tele szürreális ötletekkel, kezemben a forgatókönyvvel, amely elég humorosan adta vissza Mándy Iván világát, nehéz szívvel vettem tudomásul, hogy Várkonyi ebből vajmi keveset ért. Ráadásul volt mellette egy operatőr, Hildebrand István, akinek pedig abszolút semmi köze nem volt a témához. Amikor eljutottunk egy pontig a forgatáson, egyszer csak azt kérték tőlem, hogy húzzam ki a végét, mert nem jó. Az én fejemben ugyanis pontosan úgy ért véget a történet, hogy a gyerekek rohannak végig a Körúton, és stip-stop alapon mindent lefoglalnak maguknak. Ez a regényben benne is van, ez lett volna a dolog csúcspontja. De ezt sem a rendező, sem az operatőr nem volt hajlandó akceptálni. Sajnos ki is maradt a filmből. Az én forgatókönyvem alapján zajlott előttem egy forgatás, de nem szólhattam bele. Azután ugyanis, hogy többször odamentem Vár- konyihoz, és elmondtam neki, ha valami nem tetszett, behívtak a gyártásvezetőhöz, aki közölte velem, hogy ezt így nem folytathatom, mert ki leszek rúgva. Ügyelő vagyok, akinek semmi köze ahhoz, hogy a forgatáson mi történik. A film végül is elkészült, a gyerekekkel dolgozni fantasztikus volt, s akkor, abban a világban, ahol mindent lefojtottak, ez a forgatás különös sziget volt.” Sziget a szárazföldön. De azt már Elek Judit álmodta filmre Mándy Iván forgatókönyve alapján. Kézdi-Kovács Zsolt 1973-ban A locsolókocsit vitte filmre, amelynek már nemcsak a forgatókönyvírója volt, hanem a rendezője is lehetett. Hősök, királyok, szentek - a magyar történelem képei és emlékei a Magyar Nemzeti Galériában A magyarság ezer éve Budapest. Több mint száz, javarészt nagyméretű történelmi tablóval, portréval és dokumentummal, egyebek között Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményével találkozhat a Hősök, királyok, szentek - A magyar történelem képei és emlékei című kiállítás közönsége 2012. január 3-tól a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). A reprezentatív tárlat jelentős részében a 19. századi historikus festészet jól ismert alkotásait vonultatja fel. Az MNG, a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Országos Levéltár együttműködésében megvalósuló kiállítás 2012. augusztus 26-ig lesz látogatható. (MTI) Munkácsy Mihály Honfoglalás című képe (részlet) (Fotó: MTI) MP91100073 Kézdi-Kovács Zsolt: „A gyerekekkel dolgozni fantasztikus volt..."