Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-21 / 294. szám, szerda

www.ujszo.com UJSZO 2011. DECEMBER 21. Vélemény És háttér 5 Bajban lehet az MKP is, amelynek 2,8%-os eredménye demoralizálhatja saját bázisát A magukba szállás ideje A kampány menetébe komolyan beleszólhat az a közvélemény-kutatás, amelyet a napokban pub­likált a Focus ügynökség. RAVASZ ÁBEL A választások szokatlan idő­pontja miatt ugyanis az ünne­pek egyfajta törést jelentenek a pártok médiajelenlétében, és éppen ezért az előttük mért utolsó adatok nagyban befo­lyásolhatják azt, hogyan foly­tatják az egyes pártok január­ban, céljaik és jelenlegi lehető­ségeik átértékelése után. A legkevesebb oka a mély önreflexióra azoknak a pár­toknak van, melyek bázisa stabilnak tűnik. Ilyenek a 40% felett mozgó, a választások megnyerésére készülő Smer, valamint a 9-10% körüli KDH és a 7-8% körüli Híd, amelyek hónapok óta többé-kevésbé stabil vagy enyhén növekvő tendenciát mutató eredmé­nyeket szállítanak. Náluk is jobb érzéssel folytathatja az Igor Matovié-féle Egyszerű Emberek és Független Szemé­lyiségek (OĽ), akik gyorsan növekvő 5,8 százalékukkal nemcsak a küszöböt, hanem (hibahatáron belül) az SaS-t is átlépték a mérés tanulsága szerint - ez fontos pszicholó­giai határ lehet. Náluk a kér­dés elsősorban az, hogy a kampány során mennyire sike­rül összetartani ezeket a sza­vazókat, illetve hogy mekkora a növekedési potenciál a ma­gát mára egyértelműen kon­zervatív-populista erőként po­zícionáló OĽ számára. Nem lehet nyugodt az az SNS sem, amelynek már hóna­pok óta nem sikerül elszakad­nia az 5 százalékos küszöbtől. A párt már 2010-ben is alig csúszott át a vonal felett, és most a visszapillantó-tükörbe is gyakrabban kell nézniük a belőlük kivált, jelenleg 1,2 szá­zalékot érő Nemzet és Igazsá­gosság (NaS) miatt. Számukra a legnagyobb kihívás a média­jelenlét növelése - ilyen volt az MKP választási listájának meg­támadása is. A felmérés három olyan pár­tot mutat be, amely komolyabb bajban lehet. Az SDKÚ jelenle­gi mért eredménye kifejezetten tragikus - a 10,2% még a hiba­határral együtt is sokkal keve­sebb annál, mint amit a párt el­képzel saját erejéről, ráadásul csökkenő tendenciát mutat. A szavazóikat ezúttal minden­esetre nem az SaS viszi el: a ra­dikális álláspontok felé elmoz­duló párt is jelentős csökkenést szenvedett el. Náluk a kérdés az, hogy a tavalyi bázisuk jelen­tős részének elidegenítése után/által bevonzott eurosz- keptikus közönség valós ereje mekkora, és hogy rajtuk kívül van-e még a párt számára elér­hető és mobilizálható tartalék. A dolog persze teljesen más lenne, ha márciusig bukik az euró - de jelenleg nem így áll a helyzet. Es végül bajban lehet az MKP is, amelynek csökkené­se ugyan hibahatáron belüli, de azt egyértelművé teszi, hogy a párt jelenleg a vonal alatt van, és maga a konkrét eredmény (2,8%) demoralizálhatja saját bázisát. Ezek alapján januártól első­sorban azoktól a pártoktól vár­ható el a keménykedés, ame­lyek bajban vannak. Ez az SNS, az SaS és az MKP részéről is in­tenzívebb médiajelenlétet kí­ván meg - mindhárom pártnak megvannak a saját tipikus té­mái, de az is lehet, hogy arcuk új oldalról való bemutatására is rákényszerülhetnek. A nagy kérdés az SDKÚ hozzáállása lehet - a párt körül egyér­telműen fogy a levegő, és ezút­tal nem lesz elég egyszerűen Ficót bokszolni a sikerhez. Ha viszont Dzurindáék úgy dönte­nek, hogy erejüket „szövetsé­geseik” (KDH, Híd) rovására próbálják megnövelni, az nem­csak a jobboldali együttmű­ködést nehezítheti meg, hanem nagyban megkönnyíti az eleve nyerésben lévő Smer dolgát is.- Felőlem elvégezheted az orvosi egyetemet, de biztosan nem fogsz annyit keresni, mint a zsebtolvajok karácsony előtt. (Peter Gossányi rajza) JEGYZET Vajon miből futná? PÉTERFl SZONYA Bár az orvos­szakszervezet vezetője sze­rint a felmon­dások töme­ges beadásá­val főleg a be­tegek érdekeit kívánták vé­deni, alig akad józanul gondolkodó polgár, aki tap­sikol örömében azért, hogy a fehérköpenyesek elérték célkitűzéseiket. Ugyanis nem titok, hogy az állami • intézeteknek, de a megyei, a nonprofit stb. kórházak­nak - törvény ide vagy oda - nem lesz anyagi fedezetük a megemelt bérek kifizeté­sére. Honnan is lenne? Az egészségbiztosítóktól? De hisz a rendszerváltás után mindig csupán elenyésző összeget fizettek az általuk biztosítottakért, s ez a hely­zet ma is. Hiába állítja a tárca, hogy a gyógyszerki­adások csökkentésével az ágazat jelentős bevételhez jut... Es nem szabad megfeled­kezni a kórházak óriási el­adósodásáról sem. A toplis­ta élén az állami kórházak állnak, holott Fico egész­ségügyi minisztere, Richard Raši doktor visszatérítendő kölcsönként 148 milliót jut­tatott 25 állami egészség- ügyi intézetnek. Radičová kormánya pedig annak re­ményében, hogy végbemegy az állami intézetek állami részvénytársasággá alakítá­sa, a kölcsön milliókat vissza nem térítendő jutta­tássá módosította. Sőt, hogy az új rt.-k tiszta lappal in­dulhassanak, további 300 millióval segítette őket. Ma már tudjuk, kidobott milli­ókról van szó, s kárba ve­szett a transzformáció elő­készítésére kiadott további majd 3 millió euró is. Szinte biztos, hogy ezek a kórhá­zak ismét adósságokat „termelnek”, mert egyrészt semmi sem kényszeríti az igazgatókat az ésszerű gaz­dálkodásra, megfontolt be­szerzésre, másrészt a tör­vény kötelezi őket a fizeté­sek emelésére akkor is, ha nincs miből. Ha figyelembe vesszük, hogy az állami intézetek költségvetésének több mint 60 százalékát a bérek, 20 százalékát az üzemelési költségek nyelik el, a bete­gek gyógyítására alig marad pénz. A zsarolással kierőszakolt béremelés után miből is gyógyítják majd az ellátásra szorulókat?! KOMMENTÁR Fekete hétfő NAGY IVÁN ZSOLT Rázós nap lehetett a hétfő Orbán Viktornak. Az ilyesmi pedig, miniszterelnökről lévén szó, rendszerint azt is jelenti, hogy rázós napja volt magának az országnak is, ami nyilvánvalóan nem jó, sőt. Pláne, hogy a kellemetlen pillana­tok egy részét külföldről idézték elő. Ilyenkor ugyanis a pofont az ország kapja, hatását pedig jó eséllyel mindenki megérzi, ha más nem, rosszabb forint, te­hát magasabb árakéstörlesztőrészletekformájában. Mégis csapdahelyzet ez, amelyben a személyes veszteségek­kel szemben a demokratikus értékrend áll. Ha pedig utóbbit előtérbe helyezzük, mégsem lehet mást tenni, mint elégedet­ten nyugtázni, hogy előbb az alkotmánybíróság meszelt el há­rom olyan törvényt, amelyet a kormány hatalmi arroganciá­val, kíméletlenül vert át a parlamenten és ezzel a társadalmon is, majd estére kiderült az is: az Európai Bizottság elnöke sze­mélyes levélben oktatta közösségi magatartásra Orbán Vik­tort, s javasolta neki két törvény visszavonását. Azért az elmúlt héten jutott ennél több is a kormánynak. Túl ugyanis a mind rosszabb gazdasági mutatókon (amelyekből már csak a gazdasági miniszter és Szijjártó Péter kormányfői szóvivő olvassa ki állandóan, hogy milyen remekül áll ez az ország, éppen úgy, amint egykor Ceausescuék nem győztek áradozni a boldog népről, amely eközben sorban állt a jegyre osztott kenyérért), azért pofonok sem csak hétfőn voltak. Először is a kormányfő kénytelen volt elismerni azt, amit már mindenki tudott, hogy tudniillik a gazdasági jövőkép sem annyira szép, mint mondták. De ezt még csak el lehetett ütni a nemzetközi konjunktúrára hivatkozva. Jött azonban a múlt péntek is, amikor az Európai Bizottság pénzügyekért felelős tagja azonnali hazatérésre utasította az EU és a Nemzetközi Valutaalap Magyarországon tárgyaló küldöttségét. Mégpedig azért, mert úgy érezték, a magyar kormány egyszerűen mint­ha meg sem hallaná kéréseiket. Hogy ezek után megérkezett a demokrácialecke Barrosótól, az igazából már aligha lepett meg bárkit. Pedig piszokul nagy tasli. Ilyen kioktatást Európában talán Fehéroroszország szo­kott kapni, esetleg Szerbiának jutott egy-kettő annak idején Mladicsék rejtegetése miatt, az EU-tagoktól azonban máshoz szoktak. Legalábbis eddig. Aztán lehet, hogy ezután igazából már nem is akatják olyan nagyon a magyarok csatlakozását az új gazdasági megállapodáshoz. Sőt, talán maga Orbán is azért csinálja mindezt, hogy ne is hívjanak minket. Ez talán nem más, mint a szabadságharc része. A baj csak az, hogy eddig minden kísérlet elbukott. A szerző magyarországi publicista FIGYELŐ Újra kezdődött az egyeztetés Folytatódik a párbeszéd a magyar és az ukrán fél között, ebben állapodott meg a Magyar-Ukrán Kisebbségi Kormányközi Vegyes Bizott­ság budapesti ülésén - közölte a nemzetpolitikai államtitkár­ság. Fontos előrelépés a ma­gyarországi ukrán közösséget és a kárpátaljai magyarságot érintő kérdésekben való egyeztetés újrakezdése a két­oldalú együttműködésben a kisebbségvédelem terén. A bi­zottság 2008 után először ült újra össze, a két fél a kérdések zömében megállapodott, me­lyek legtöbbje az oktatást és a kultúrát érinti. Akét fél megál­lapodott, hogy a fennmaradó nyitott kérdések megvitatása és a továbblépési lehetőségek kidolgozása érdekében a kö­zeljövőben újra egyeztet a bi­zottság ülésén. A magyar fél a fontos ügyek sorából kiemelte a magyar többségű választó- körzet kialakítását a 2012 ok­tóberében esedékes parla­menti választásokon, illetve a Tisza-melléki járás létrehozá­sával kapcsolatos konzultáci­ót. Az ukrán fél kiállt amellett, hogy az Ukrajnai Magyar De­mokrata Szövetségis adhasson ajánlást a schengeni vízum­igényléshez. (MTI) Meghalt a fogságban Meghalt a cellájában egy vizsgálati fogságba helyezett magyar férfi az ausztriai Kis­martonban - írta internetes ki­adásában a Kurier. Az osztrák lap értesülése szerint a 42 éves férfit négy nappal a halála előtt vitték be, betörés gyanújával. Günter Wolf, a kismartoni fog­da vezetőjealapnakelmondta: a múlt kedden a fogoly cella­társai értesítették az őröket ar­ról, hogy a férfi nincs eszméle­ténél. Az őrök szólítgatták a férfit, de ő nem reagált. „Azon­nal értesítettük az orvost. Ön- gyilkosságra gyanakodtunk”- mondta az igazgató. A férfi sú­lyosan kábítószerfüggő volt és egy orvostól gyógyszereket kapott. Az ügyészség bonco­lást rendelt el. Feltételezik, hogy a férfi saját hányadéká- banfulladtmeg. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom