Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)
2011-12-02 / 278. szám, péntek
8 Kultúra-hirdetés ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 2. www.ujszo.com Márairól szlovákul és magyarul Kassán A polgári kutya nevelése JUHÁSZ KATALIN Mathijs van Hejningen jr. rendező néhány ponton gazdagította a „dolog-mítoszt" Szép dolog ilyet csinálni Növekszik a feszültség (Képarchívum) Kassa. Vasárnap mutatják be azt a kétnyelvű darabot, amelyet Márai Sándor művei által ihletetten írt két szlovák szerző, Silvester Lavrík és Anna Vlčková-Strachan. A mű címe A polgári kutya nevelése (Ako naučiť poslušnosti meštianského psa), a rendező pedig szintén Silvester Lavrík, aki a frankfurti repülőtér könyvesboltjában találkozott először A gyertyák csonkig égnek című Márai-kötet angol fordításával, miután nem érte el a gépét. Saját bevallása szerint annyira belemerült az olvasásba, hogy majdnem lekéste a következő járatot is. Miután szerencsésen hazaért, keresni kezdte a szlovák fordításokat, ám meg kellett állapítania, hogy kevés színvonalas Márai-fordítás létezik. „Márai akkor került a figyelem központjába, amikor Kassa megpályázta az Európa Kulturális Fővárosa címet. Az ottani szervezők körülbelül három évvel ezelőtt kerestek meg azzal a kéréssel, hogy valamilyen módon vegyek részt a projektben, és mivel színházi ember vagyok, szinte magától adódott az ötlet, hogy színpadi formában dolgozzam fel ennek az európai jelentőségű írónak és gondolkodónak az életét, pályafutását. Megkockáztatom, hogy ha Kassa nem nyerte volna meg ezt a pályázatot, Márai szlovák berkekben való felfedezése további éveket váratott volna magára” - mondta lapunknak Silvester Lavrík, aki egyrészt Márai filmbe illően eseménydús életét igyekezett feldolgozni, másrészt utalni szeretett volna legfontosabb műveire. A feladatra olyan színészeket kerestek, akik magyarul és szlovákul is beszélnek. A főszerepet Petrik Szilárd, a kassai Thália Színház művésze játssza, a fiatal Anna szerepében Alena Ďuránová látható. Az ő alakjának megformálásában is valódi alkotó jelentett inspirációt, mégpedig egy blogger, Anna Vlčková-Strachan, aki Márai Sándorral „blogol”, úgyhogy a mű társszerzője lett. További szereplők Gál Tamás, Kiss Szilvia, Vlado Zboroň, Ludvig Bagin és Tarr Csilla. A darab dramaturgja és fordítója Garajszki Margit. „Mivel Márai a kor több fontos személyiségével, így Thomas Mann-nal, Stefan Zweiggel is élénk levelezést folytatott, ezekből a levelekből, a bennük megfogalmazott gondolatokból indultam ki, ezek képezik a színdarab vázát, mert ezeken keresztül ragadható meg leginkább a kor, amelyben élt. Belőlük derül ki, hogyan változott meg világlátása és a társadalomról alkotott képe a második világháború szörnyűségeinek hatására” - árulta el az író-rendező. A vasárnap esti bemutató helyszíne a kassai Thália Színház Márai Stúdiószínpada, de a tervek szerint január folyamán a pozsonyi közönség is láthatja a kétnyelvű darabot. A filmbarátok számára ordítóan közhelyesnek hangzik, hogy a remake-ek korát, divatját éljük. Azért mégis sokan, sokféleképpen leírják e mondatot, csak általában hozzá is teszik: nem igen értik, miért jó remake-eket készíteni - azontúl persze, hogy a posztmodern igen szeret ismételni és idézni. V1DA GERGELY Az alkotók szeme előtt anyagi cél lebegne? De akkor miért választanak oly gyakran valami horror (ál)klasszikust, hiszen ez esetben számolni kell a korhatárbesorolással is, ami kizárja a hatalmas kasszafúrásokat (a bukást viszont nem!). Ez alkalommal az 1982-es John Carpenter-remek, a valóban klasszikus A dolog (The Thing) következett a sorban, amely már önmagában is remake, hiszen az 1951-es A valamit (The Thing [From Another World], r. Christian Nyby, Howard Hawks) újrázta. Elő- rebocsátható, hogy a Mathijs van Hejningen jr. rendezőnek az új verziót érdemes volt elkészítenie, hiszen néhány ponton gazdagította a „dolog-mítoszt”, érdekes viszonyt alakítva ki mindkét klasszikussal. Az új film igazából a ’82-es történet előzményeit „rekonstruálja”: mi is történhetett azon a bizonyos norvég bázison, ahonnan az amerikaiakra rászabadult az űrből eredő vírus. Ehhez pedig a rendező az ’5L-es verzióhoz nyúl: nem a sarkvidéken kezdünk (mint Carpentemél), hanem egy hagyományosabb, katasztrófa-dramaturgiát kapunk. Jönnek a tudósokért, viszik a csapatot mindenféle titokzatos utalások közepette, majd megismerkedünk az objektummal, jön a találgatás. Csak a néző tudja, mivel áll (ül) szembe és hát épp ez az, ami a remake-eknél a legnagyobb gond. Szerencsére a rendező biztos kézzel vezeti a nézőt. Sőt, arra is talál alkalmakat, hogy - európai származású filmes létére - az idegenség-tematikát a csoporton belül is bemutassa. Ennek szolgál alapjául, hogy vegyes nemzetiségű csoporttal van dolgunk, s az ebbéli hovatartozás a film fontos pontjain még inkább megosztja a csapatot. De van egy szép jelenet még a film első feléből: miután a jégbe fagyott „dolgot” a bázisra cipelik, az amerikai tudós patetikus hangon mond köszöntőt, hogy micsoda felfedezésnek lehetnek mindannyian a résztvevői, mire a norvég munkás valami olyasmit mond, hogy igen, kinyiffantot- tunk egy rohadt ufót - mire rázendít a norvég népdal. Az ide- genség-dinamika a nemek irányában is működik: ellentétben a korábbi filmekkel itt nő a főszereplő. Eleinte csak a Kasszandra-szerep jut neki, hiszen ő rakja össze először a mozaikdarabkákat és figyelmezteti a többieket. De eközben apró szócsörtéket kell vívnia a csapat alfa-tudós-hímjé- vel, így a megoldásra tett lépések nemcsak azért késlekednek, mert a horror-logika úgy kívánja, hanem mert nem hisznek a „nőnek”. A horror hatáselemeiben viszont tényleg a Carpenter-ver- zió működik, ami elsősorban a paranoiára és a szörny alakváltozásaira (és támadásaira) épül. Olyan monstrumról van ugyanis szó, amely vírusként működik, mely a gazdatestet megfertőzve képes abban elbújni, és/vagy felzabálva megpróbálja imitálni áldozatát (hasonlóan ahhoz, amit egy remake csinál az „ősfilmmel”). A rendezőnek mindkét mechanizmusra sikerül rátennie egy lapáttal. Ugyanis akadályokat gördít az elé, hogy egyszerű vérvizsgálattal meg lehessen állapítani, kik vannak már megfertőzve a csapatból. Másodszor pedig: a lény átváltozása sosem sikerülhet tökéletesen, mindig megzavarják, minek okán aztán igen ocsmány fél-lények jönnek létre. Ocsmányak tényleg, de nagyon szépek, s ha másért nem, ezért is érdemes a filmet megnézni. Még ha nincsenek is új szörnyek a nap (a jég) alatt, a metamorfózisok technikailag nagyon jól megoldottak, a hibridek részei pedig korábbi szörny/filmélményein- ket is felmelegítik: egyszerre egyediek és sokszor látottak. Egyáltalán, a film nagyon szépen fényképezett, a „realista” sarkvidéki miliőbe kiválóan illeszkednek a CGI-megoldások. A feszültségadagolással sincs semmi gond, aki először találkozik „a dologgal”, annak mindenképp izgalmas élmény lesz a film. Csak egy valami hiányzik. Az a szerzői kikacsintás (filmesből van elég), amit a Carpenter- verzió első jelenetében tapasztalhatunk. Az első beállításban a kamera a távoli hegyeket veszi, egyelőre csak halljuk, hogy helikopter közelít. Majd be is kúszik, lassan a képbe, közeledik, a kamera követi... egyszer csak megráng a kép, talán megbicsaklott az operatőr vagy nekiment valaki az állványnak... Aztán minden megy tovább, egy őrült lövöldöz egy kutyára a gépből. Cruise ismét megmenti a világot A lehetetlen küldetések mozis specialistája, Tom Cruise Japánban mutatta be rajongóknak rendezett vetítésen a jövő héten az amerikai mozikba kerülő Mission: Imposible - Fantom protokoll című akciófilmjét. A 49 éves Cruise a szuperügynök Ethan Hunt szerepében tér vissza a vászonra. A lendületes kalandfilmben többek között a világ legmagasabb épülete, a dubai 828 méteres Burdzs Kalifa is szerepel, de a helyszínek között Budapest, Moszkva és Mumbai is feltűnik. Az új epizódjában a lehetetlen küldetésekre vállalkozó akciócsapat menekülőre fogja a dolgot, amikor kiderül, hogy őket gyanúsítják a Kreml elleni terroristamerénylettel. A csoportot szélnek eresztik, de ügynökei mindent elkövetnek, hogy tisztázzák magukat, és megmentsék a világot egy nukleáris háborútól. A filmet nálunk az amerikai premiert követő héten, december 15-én mutatják be. (MTI/ú) Alapiskolák, figyelem! Tanúink a* j S óv W Program a tudás közvetítésére - szórakoztató formában j Jelentkezési adatok ! Téma: Magyar irodalom I (8. osztály) > Az iskola neve és címe: A következő munkafüzet 8. osztályos tanulók részére készül Magyar irodalom: Kosztolányi Dezső és Krúdy Gyula életműve 1 A munkafüzetet és naponta az Új Szót a tanulók és az oktató pedagógusok a program időtartama alatt (2012. január 9. - február 10.) ingyen kapják. ; Telefon:.............................................. i E-mail: ! A programba bekapcsolódó tanulók i száma: Amennyiben az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük az adatokat 2011. december 12-ig küldjék el a marketing@ujszo.com mail címre.További információka 02/59233266-ostelefonszámon. 1 11 Ilii............................................................... ! A tantárgyat oktató pedagógusok ' száma: ...........................................
