Új Szó, 2011. december (64. évfolyam, 277-301. szám)

2011-12-09 / 284. szám, péntek

www.ujszo.com ÚJ SZÓ 2011. DECEMBER 9. Vélemény És háttér 7 Radičovához hasonlóan az SaS is idegen elem (volt) a rendszerben, a hatalomhoz kellett Á, dehogy! A költségvetés elfogadá­sa önmagában jó hír. Se­gít megőrizni a pénzpia­cok bizalmát az ország iránt, ami ahhoz kell, hogy olcsóbban jussunk hitelhez - mondják az il­letékesek, hát higgyünk nekik. CZAJL1K KATALIN A válságos időkben jobb egy rossz büdzsé, mint semmilyen büdzsé - magyarázza a Smer hirtelen támadt együttmű­ködési kedvét. Ne higgyük el egyetlen szavát sem. Ugyanez a Smer ugyanis pár héttel ezelőtt nem átallotta kockára tenni az egész eurózó- na stabilitását, amikor az isten­nek sem volt hajlandó megsza­vazni az euróvédőgát megerősí­tését, ami, mint tudjuk, végül a kormány bukásához vezetett. Kormányválság s előrehozott választások - mi sem jöhet job­ban egy kis országnak az egyre jobban elszabaduló pénzügyi megakrízis kezdetén, de ez a Smert láthatóan nem izgatja. Ezért is meglepő, miként lett a Smerből hirtelen az ország stabilitásának letéteményese, a megbízható és kiszámítható partner. Mert egyértelműen ebbe az irányba mutatnak a maradék jobboldali koalíció (SDKÚ-KDH-Híd) egyelőre inkább burkolt, mint nyüt megnyilatkozásai, s még in­kább hallgatásai. (Aktuálisan lásd például a Híd fizetett hir­detését az 5. oldalon, bár Bugár messze nem az egyetlen volt koalíciós politikus, aki, úgy tűnik, végleg rehabilitálta Fi- cót.) Persze joggal merül fel a kérdés, hogy igen ám, de mi van az Ikoresszel, az Interblue- val, a faliújságtenderrel, titok­zatos magnószalagokkal, me­lyeken a Ficóéhoz hasonló hangok hallhatók, és sorolhat­nánk. S ha erre valaki azt vála­szolja, hagyjuk a múltat, a poli­tikában mindenkinek vannak piszkos üzletei, akkor tegyük fel a kérdést, és mi van Maiina Hedviggel. Tényleg több bizalmat ér­demlő partner a Smer, mint az SaS? Tényleg elég volt egyetlen év ahhoz, hogy a fent említettek (s csupán a Best of Válogatást közöljük) teljesen elévüljenek? S tényleg elég volt egyetlen, bár tagadhatatlanul rendkívüli sú­lyú szavazás ahhoz, hogy az SaS végleg kizárja magát a jövőbeli együttműködésből? Levente Péter halhatatlan szavaival él­ve: á, dehogy! Szinte biztosra vehető, hogy a háttérben politikai alkuk állnak „a régiek” közt. Nem kell össze­esküvés-elméleteket gyárta­nunk ahhoz, hogy lássuk, Iveta Radičovához hasonlóan az SaS is idegen elem (volt) a rendszer­ben, amelyet az öregek csak azért toleráltak, mert hatalom­hoz segítette őket. Ezzel magya­rázható Robert Fico szinte irra­cionális averziója is mindkét po­litikai szereplő iránt. Igen, mind Sulíkék, mind Radičová valóban új, friss szelet hoztak a hazai po­litikába, annak pozitív s negatív értelmében. Snagyon úgy tűnik, arendszer belső, ideológiai beál­lást felülíró kohéziója olyan, hogy egyszerűen kiveti magából az idegen elemeket. Magyarán, a kívülről jött be­tolakodó láttán a régiek össze­zárnak, félretéve korábbi ellen­téteiket, mert a rendszer egészét látják veszélyben. Mindennek katalizátora, s egyben ürügye is a pénzügyi válság, melynek pa­lástja alatt sok mindent le lehet nyomni a választó torkán. Ha csak azt nem mondja ő is, mint a klasszikussá vált gyerekdal - á, dehogy! Azt hallottam, már te is férges vagy. (Peter Gossónyi rajza) KOMMENTAR Önző Mikulás MOLNÁR IVÁN Szerda este a parlamentben nem mindennapi helyzet állt elő: a Smer és az ország érdekei ki­vételesen megegyeztek, így egy rövid, de annál hevesebb vitát követően a törvényhozásnak si­került elfogadnia a jövő évi állami költségve­tést. Mivel az utolsókat rúgó kormánykoalíció­nak ez esetben sem volt mega többsége, a sza­vazás kimenetele teljes mértékben a Smerj óindulatától füg­gött. És Robert Fico pártja ezúttal nem okozott csalódást, egy megkésett Mikulás-csomaggal lepve meg az országot. A sza­vazást megelőző vitában ugyan kígyót-békát kiáltottak az Ivan Miklós pénzügyminiszter által beterjesztett tervezetre, mindez azonban csak a szavazóknak szóló olcsó és nem is túl meggyőzőre sikeredett színjáték volt. Ugyanilyen részükről az egészségügynek kierőszakolt 50 millió euró is, hiszen a Smer vélhetőleg e nélkül is mindent megtett volna a büdzsé elfogadásáért. Ha ezért azt gondolnánk, hogy a párt vezetői­nek végre megjött az esze, és a szűk pártérdekek helyett végre az országjövőjét tartják szem előtt, csak részben lenne iga­zunk. Az ország és a Smer érdekei ezúttal csak azért kerültek összhangba, mivel Fico a tavaszi előrehozott választások után már a kormányfői székben látja magát. És persze ő is nagyon jól tudja, hogy rendkívül nehéz megfejni egy tehenet, hajó előre levágjuk. Márpedig a Smer mögött álló, az államot fejős- tehénnek képzelő befolyásos vállalkozói csoportokjövőre ott akarj ák folytatni, ahol tavaly abbahagyták. Ehhez azonban egy stabilan finanszírozható költségvetésre van szükség, ami pénz nélkül nem megy. Szlovákiának már az elmúlt hónapban gondjai akadtak az államkötvények értéke­sítésével, az idei utolsó kibocsátást pedig már el is halasztot­ták. Abizalmatlanság ugyan az európai hitelválsággal magya­rázható, az állami költségvetés elutasítása és egy ideiglenes büdzsé azonban tovább rontott volna a helyzeten. Szlovákia ugyanakkor jövőre nagyjából 8 milliárd eurót szeretne így kölcsönözni a pénzpiacokon, aminek a meghiúsulása súlyos gondokat okozna az országnak, és mivel Fico pártja minden jel szerint a választások megnyerésével számol, természete­sen a Smernek is. A párt vezetőinek a szerdai döntése egy na- gyonjól átgondolt taktikázás volt. Tapsolhatunknekikezért, azonban tudnunk kellene, hogy nem értünk tették, ezúttal is csak az önös érdekeikalapján cselekedtek. TALLÓZÓ ÚJ MAGYAR KÉPES ÚJSÁG Az összes horvátországi ki­sebbség közül a magyarok részvételi aránya volt a leg­magasabb a hétvégi parla­menti választásokon. ,A ma­gyarok közül érezték úgy a legtöbben, hogy az azonos nemzetiségű jelölt tudja őket a leginkább képviselni a hor­vát száborban. A magyar sza­vazópolgárok 49,31%-a kérte a magyar képviselőjelöltek nevét tartalmazó szavazó­lapot” - olvasható az Új Ma­gyar Képes Újság című hor­vátországi magyar hetilap­ban. A legnagyobb arányban Eszék-Baranya és Vukovár- Szerém megyében szavaztak a magyar „listára”. (MTI) Az állampolgársághoz jogok fűződnek, abban az Európában, ahol a 27 tagállam korifeusai azt hajtogatják, légiesek a határok, nincs jelentőségük Állam polgára, vagy polgár állama LOVÁSZ ATTILA Mentsük meg Ilonka nénit! - olvashatjuk a felhívást és meg kell kérdeznünk: ugyan miért kellene Ilonka nénit megmen­teni. Ilonka néni, aki fölvette a magyar állampolgárságot, hi­vatalos döntés alapján elveszí­tette a szlovákot, felnőtt, értel­mes és cselekvőképes ember, aki nem véletlenül, és, gondol­juk mi, nem is politikai befolyá­soltság eredményeként döntött az állampolgárság felvételében. Ilonka néni nem szorul arra, hogy mi megmentsük, amire ta­lán igen, az olyan jogsegély, amelynek révén ő mint öntuda­tos szabad ember és polgár be­bizonyíthatja a hatalomnak - a mindenkorinak-, hogy nem le­het olyan szabadságjogokat megkérdőjelezni, amelyeknek viselői azért vagyunk, mert megszülettünk, és nem azért, mert kegyosztóék méltóztattak egészséges határon felül haza- fíyassak lenni. Van viszont mit megmenteni. Nagyon is van. A megmentendő intézmény neve a józan ész. A baj ugyanis nem ott van, hogy ez esetben éppen két szövetsé­ges állam áll hadban egy állam­polgársági meg nem értés miatt, hanem az állampolgársággal magával. Miért is tartjuk fon­tosnak - igenis - megkérdője­lezni az állampolgárság intéz­ményét. Egyszerűen azért, mert avítt, fölösleges és idejétmúlt. Persze, mondhatnák sokan, könnyű ilyent kijelenteni, de az állam- polgársághoz rengeteg, napi életünket befolyásoló tényező, esetenként jog fűződik. Nos, itt van a kutya elásva. Az állam- polgársághoz jogok fűződnek. A 21. században, az egyesült Európában. Abban az Európá­ban, ahol a 27 tagállam korifeu­sai azt hajtogatják napjában há­romszor, hogy légiesek a hatá­rok, a határoknak nincs jelentő­ségük stb. Pedig van, és ez a vér- lázító valóság. Kapásból felso­rolhatunk néhány intézményt, amely a nemzetállami jogi kere­tekhez kapcsolódik egy gazda­sági és vámunión belül, s máris világos, miért oly beteg a rend­szer: nyugdíj- és társadalombiz­tosítás, betegellátás, GYES és GYED, munkavállalás, banki szolgáltatások a hiteleket bele­értve, állandó lakhely és a hoz­zá kapcsolódó szolgáltatások. Igaz, mindegyik valamilyen módon elintézhető, mechaniz­musok vannak rá, de aki már várt az idegenrendészet előte­rében, intézett egészségbiztosí­tási papírokat vagy mert hitel­keretet kérni a bankjától, de nem volt állampolgár, nagyon jól tudja, hogy a nagy büdös fe­nét szűntek meg itt a határok. Ezt a részét a dolognak most itt a szlovák oldalon tapasztaljuk inkább, bár aki magyar munka- vállaló, tudja, nem beszélünk félre. Arról meg roppant nehéz ér­tekezni, amikor állampolgársági kérdésből morális vagy leg­alábbis érzelmi kérdést gyár­tunk. Mert ugyan kérem mely 40 fölötti gömöri lakos érezte vala­ha is a kölcsönösséget, a szolida­ritás fontosságát, az egy közös­séghez tartozást mondjuk egy Nový Bydžov nevű községben élő emberrel. Tudják egyáltalán, hol van? Pedig - érzelmi síkon kezelve az állampolgárságot - a mai negyvenesek már felnőtt fej­jel voltak földijei az említett falu lakóinak. Müyen alapon kér va­laki szeretetet, szolidaritást, egyáltalán, bármilyen érzelmet egy X-ezer négyzetkilométer területű territórium kapcsán, amelynek határait, területét, esetenként gazdaságát és gaz­dagságát még befolyásolni sem volt semmi reménye? Milyen alapon kérhetünk bármit is olyan területért, amely mai for­mája vagy háború, vagy egyálta­lán nem nemes nagyhatalmi szándékok eredménye? Mihez legyen viszonyulásunk, kötődé­sünk, ha annak kialakulásában, létében semmi részünk, s legkö­zelebb se nagyon kérdezik meg tőlünk, mi legyen a sorsa, ha va­lakinek térképrajzolgatási ked­ve támad s netán katonai ereje is lesz hozzá? Az állampolgárság nem lehet több territoriális helyzet-megál­lapításnál. Ha több, az a mai helyzetben beteg. Mint ahogyan a nemzet és az állam nem keve­rendő össze, úgy a nemzethez való tartozás az állampolgár­sággal nem azonos, és, európai tapasztalatok alapján okosabb, ha nem is lesz. Ne Ilonka nénit mentsük, hanem a maradék jó­zan eszünket. Ha elérjük, hogy nem az államnak leszünk polgá­rai, hanem a polgároknak lesz ál­lama, akkor talán beszélhetünk a kontinens további sikeres j övő- jéről. De addig?

Next

/
Oldalképek
Tartalom