Új Szó, 2011. november (64. évfolyam, 253-276. szám)
2011-11-05 / 256. szám, szombat
www.ujszo.com UJ SZÓ 2011. NOVEMBER 5. Vélemény És háttér 7 Az SDKÚ, a KDH és a Híd már most igyekszik a választások utáni egyezséget megkötni Taktikázás egy felmérés után Közzétette az MVK Közvélemény-kutató Intézet a röviddel a Radičová- kormány bukása és az előrehozott parlamenti választások időpontjának bejelentése után készített felmérése eredményét. JURAJ HRABKO Mint minden közvéleménykutatás eredményében, ebben is mindenki megtalálhatja azt, ami megörvendezteti, ahogy azt is, ami felbosszantja. Lényegében a választások rajtvonala lehet ennek a felmérésnek az eredménye, mivel az eddigi felmérések nem abban az időben készültek, amikor a választások már a láthatáron voltak. Ha a felmérés eredményeit parlamenti székekké transzformáljuk, a várható eredmény a következő: a Smer 72, az SDKÚ 22, az SaS 19, a Híd pedig 16 széket foglalna el a törvényhozásban. A többi párt nem került ebbe a társaságba, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nem lépi át a parlamenti küszöböt. Végeredményben a kampány még csak kezdődik, nem végződik, és a jól előkészített, jól lefolytatott kampány többnyire fejre állítja a felmérések eredményeit. Bár a felmérés eredményeinek a középtől jobbra levő pártok örülnek jobban, nem pedig az ellenkező végen állók, távolról sem győztek. Ennek tudatában vannak, ezért hárman közülük - az SDKÚ, a KDH és a Híd - már most igyekszik a választások utáni egyezséget megkötni, jó előre megerősítve a választások utáni pozíciójukat. A szavazás előtt pedig igazolják választóik előtt, hogy készek együttműködni. A Fi- cóval és az SaS-szel szembeni egyezséget elsősorban Mikuláš Dzurinda szorgalmazza, jól tudja ugyanis, hogy a nélkül hoppon marad, vagyis ellenzékbe szorul, nem lenne koalíciós partnere. Ezért akarja biztosítani magát, illetve pártját más pártokkal. Átlátszó és cinikus, de nem zárhatjuk ki, hogy hasznos is. A közvélemény-kutatás eredménye alapján a 22 SDKÚ-képviselő helyett a jobboldali blokknak 57 képviselője lenne - természetesen Mikuláš Dzurindával az élen, mivel az ő pártja lenne a legerősebb, és a többieknek hozzá kellene alkalmazkodniuk. Akár az SaS-szel, akár a Smerrel folytatott kormányalakítási tárgyalásokon. Kétségtelen, hogy Mikuláš Dzurinda tehetséges politikus. Olyannyira, hogy a hatalom megszerzése érdekében sokkal messzebb képes elmenni, mint a KDH vagy a Híd. Bár most is neki van rájuk nagyobb szüksége, sikerül olyan benyomást keltenie, hogy ez fordítva van, nekik van szükségük rá. Nem tesz ugyanis különbséget a pártok együttműködése és a politikai vazallizmus között. JEGYZET Anyám JUHÁSZ DÓSA JÁNOS Jaj, Dédi, add a kezed, öreg vagy már, majd én segítek - ez volt az utóbbi napok szállóigeként emlegetett mondata, amikor eszébe jutott a kétéves dédunokája. Ez pedig sokszor előfordult vele. Anyám az utóbbi években a nyugdíjasok egyhangú mindennapjait élte. Fejfájásai sokasodtak, de orvoshoz már elvből nem járt, megvoltak ugyanis a maga rossz tapasztalatai. Remélem, hogy a halál kegyes lesz, s nem fogok sokat szenvedni - mondogatta. Reggelente felkelt, csókot nyomot a két dédunoka fényképére, tüzet gyújtott a kiskonyhában, megetette a mindig változó számú macskáit, majd elindult boltot járni. Útközben jöttek a barátnők, akikkel el- elévődött, majd hazajött megkeresni az elkóborolt tojásokat. Délben beült az aktuális kedvenc sorozata elé, cukorkát szopogatott, el-el- bóbiskolt közben, de a sorozat úgyis megvárta. Miután az utolsó tojás is meglett, odatette sütni a számára és macskáinak nélkülözhetetlen sütőtököt, megfőzte a vacsorát, s várta, hogy szerelmesen zsörtölődjünk egy sort. Az utolsó napja szinte semmiben nem különbözött az átlagostól, ha csak azt nem számítjuk, hogy a szokásostól eltérően együtt töltöttük. Megittuk az ilyenkor elmaradhatatlan közös kávét, elment a boltba, ahol begyűjtötte az összes lehetetlen kívánságomat, majd örömmel újságolta, hogy újabb titkos tojófészket fedezett fel, ahonnan egy tálka hófehér tyúktojást szedett elő. Nem járnak túl az eszemen - mondta büszkén, s elment megnézni a postát. Újabb levél a Readerstől, futott be lelkesedve. Majd add fel, de ne rendelj semmit - tette hozzá, ugyanis rendületlenül hitt abban, hogy akár a lottón, egyszer övé lesz a főnyeremény. Én meg többnyire ráhagytam, ha pedig nem, akkor látszólag sértődötten bevonult a kuckójába, majd tíz perc múlva bejött, s megbékülve csak annyit vágott hozzám: morgó medve. Ilyenkor tudtam, hogy szent a béke közöttünk, s másnap feladtam a borítékot. Majd ha vége lesz a sorozatnak, megcsinálom a halat és a pudingot - s elhelyezkedett kedvenc foteljében. Itt ért véget anyám utolsó napja, s ha a mentők és az orvosok nem is, a halál tényleg kegyes lett hozzá. Hozzám kevésbé. Ha megzördül az ajtó, felrebbenve odanézek. Hátha ő áll ott. Hiszen csak a faluba ment sétálni, a barátnőivel tré- cselni. Különben is megígérte, hogy egyszer nekem is elmeséli az életét. KOMMENTAR Magyarungur BALÁZS BENCE Mi köze a népszámlálásnak a békához? Nem sok - mégis, nekem egy béka jutott eszembe a napokban zárult romániai népszámlálásról. Nevezetesen az a béka, amelyik meglepődve teszi fel a kérdést a Vük című rajzfilmben, amikor a rókafi a nyomába ered: „ez most békaróka vagy rókabéka?” Látszólag legalább ennyire poénos kérdés az is, hogy a romániai magyar „maghiar” vagy „ungur”. A román-magyar szótár szerint mindkét szó jelentése „magyar”, mégis, a két fenti megnevezés külön kódokkal szerepelt azon válaszlehetőségek között, amelyeket a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozóan adhattak a magyarok a számlálóbiztosoknak. Sőt, más variáns is volt: székelynek és csángónak is vallhattuk magunkat. Ami elméletilegjó, hiszen legalább elismerik a székelyek (s talán egyszer majd a Székelyföld) létezését, gyakorlatilag viszont ez tovább bonyolítja a helyzetet. Hiszen képzeljük el azt a települést, amelyen a népszámlálás alapján él 3000 román, 1000 „maghiar”, 1000 „ungur” és 1000 székely... Máris lőttek a 20%-os részarány biztosította kisebbségi jogoknak, holott az összmagyarság aránya ténylegesen 50%-os! Csak halkan jegyzem meg: a románok esetében nem tudok arról, hogy léteztek volna hasonló, népcsoport szerinti leosztások, pedig köztük is vannak oltyánok, mócok, bánságiak stb. A székelyeket egyébként biztosan nem tekintik a magyar kisebbséghez tartozóknak (!), különben nem kampányolt volna több szervezet is annak érdekében, hogy a székelyek vallják magukat magyarnak a népszámláláson. így legfeljebb annak örvendhetünk, hogy a „maghiar” és „ungur” változatokat állítólag összesítik. Talán. Erről hivatalos nyilatkozatot mégnem hallottam, ugyanakkor annyi pancserség, szervezetlenség, tudatlanság és incidens zavarta mega népszámlálás menetét, hogy nem bíznék vakon az összesítésben akkor sem, ha fehé- ren-feketén látnám leírva. Hiszen a személyi számok rögzítését is előírta a népszámlálásra vonatkozó szabály, majd magas rangú tisztviselők ezt megcáfolták, hogy végül - de már túl későn - kiderüljön, tényleg kötelező volt (a megszámláltak mintegy fele nem diktálta be az űrlapra!). A kisebb, de a magyarságot érintő incidensek sorát sokáig sorolhatnám: egyes biztosok nem tették fel a kötelező, etno- kulturális hovatartozásra vonatkozó kérdéseket; a nemzetiséget csak többszöri felszólításra írták be; golyóstoll helyett grafitceruzával írták be a választ vagy csak kódot használtak, szándékosan elírták a nemzetiségre adott választ, nem a megfelelő űrlapon rögzítették a más városban tanuló magyar egyetemisták adatait - ezért ők nem számítódnak be az ország stabil lakosságába; az adatfeldolgozás időszakára nem hagytákjóvá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megfigyelőinek akkreditációját stb. Az efféle incidensek természetesen ott voltak jellemzőek - például Kolozsváron és Maros- vásárhelyen ahol különösen kiélezett a harc azon kisebbségijogokért, amelyeket a késélen táncoló részarány biztosít(ana). Ilyenformán nagy érdeklődéssel várom a felvett adatok összesítését, de azt előre leszögezem: nem veszek rá mérget. Mert - és akkor most térjünk vissza a békához - a hatóságok hozzáállása és a szervezés színvonala messze a béka feneke alatt van. Mi több, félő, hogy a magyarság aránya is ott lesz, főleg, ha a legutóbbi, 2002-es népszámláláshoz hasonlóan újabb 200 ezer „magyarungurral” lesz kevesebb, mint egy évtizeddel korábban... TALLÓZÓ SZABADSÁG Száztizennégy erdélyi kisvárosban mérte fel a lakosság vállalkozói hajlamát négy romániai és egy magyarországi szervezet egy uniós projekt keretében. Ä megkérdezettek 81%-ának nem áll szándéká- , ban önálló vállalkozást indítani. A Szabadság című kolozsvári napilap szerint a Romániai Vállalkozásokért Egyesület, az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja, az LÁM Alapítvány, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület, valamint a magyarországi Türr István Képző és Kutató Intézet által közösen irányított projekt célja 540 vállalkozó képzése és legkevesebb 54 új kereskedelmi társaság létesítése. Csata Zsombor szociológus szerint Erdélyben 27 vállalkozás esik ezer főre. Az erdélyi kisvárosokban lakóknak mindössze 4,6%-a alapított kis- és középvállalkozást, és 13,5%-ra tehető a potenciális vállalkozáslétesítők aránya. A megkérdezettek 81,9%-a nem kíván saját céget alapítani. A szociológus szerint a vállalkozói hajlam nagyobb a kisvárosi magyarok körében, mint a románok között, a tömbben élő magyarságnál pedig az együttműködési hajlam és a bizalom magasabb, mint a románokkal együtt, kisebbségben élő romániai magyarközösségekben. (MTI)
